Chapter
1 2 | Lépjünk odább, egy lépéssel mindig közelebb leszünk, mondjuk
2 3 | embereknek tartom azokat, kik mindig előre vigyáznak; hanem még
3 3 | olyan ember, ki a fejét mindig a falnak veti, s onnét egy
4 3 | szegre van akasztva, az is mindig üres.~- A mi Gödöllőre esik,
5 4 | béreseimnek is könyörgök, mégis mindig mást tesznek, mint én mondom.~-
6 4 | csakhogy az alattvalók nem mindig leghívebb jobbágyok; mert
7 5 | engedelmeskedik a szolga és még mindig a tallérokra bámulva kérdi, -
8 5 | akasztófáravaló! Mondja Józsa Gyuri, mindig a háziszolgára gondolva,
9 7 | fogta le szemeit az álom, mindig nótán járt az esze, azt
10 8 | s ilyenkor a töltést is mindig megviselték. Elverni nem
11 8 | semmi sincs! - Válaszol még mindig a tornácoszlophoz támaszkodva
12 9 | Betyár van-e?~- Egy-kettő mindig akad magnak, tekintetes
13 10| ilyen a bolond ember! mindig azon jár az esze, hogy magánál
14 10| harmincötezer!... számlálja Fáy mindig tovább.~- Még sincs vége?
15 11| hegy nem takarja el, hanem mindig kisebb lesz, és az egyenes
16 11| a maga legényeit.~Mégis mindig bíztatja a kocsist, hogy
17 11| társak közé; hatalma még mindig megleszen fölöttük, egyenkint
18 12| Tisza-Füreden a korcsmárosok mindig Józsa Gyurinak keresnek
19 12| illet az első hely, a gazda mindig utolsó ember a maga házánál.~
20 12| készpénzt; nyolc darab ágyláb mindig elég olcsó bemeneti díj
21 14| magyarnak nincs kedve."~Szeme mindig az első cigányt nézi, kezével
22 15| azt látta, hogy a tinót mindig vénebb ökör mellé fogják,
23 15| egy igen pici fejű ember, mindig kötekedett, gúnyolván a
24 15| mesterember; de azért fél lábbal mindig a komédiában van.~- Kedves
25 16| is tette: társai fölött mindig hős maradt; de változott
26 16| egy hajdú, s a sikerről mindig jelentést tett az özvegynél. ~
27 16| mindent eltűr.~A kis leány mindig kedvence volt a sógornak,
28 16| nem látta, ez időközökben mindig kedvesebb lőn; hanem lassankint
29 16| A kecskeméti kollégium mindig épült, s a kollégium udvarából
30 16| csapkodván, verte szét a még mindig híg, de már hűlő mészfolyadékot.~
31 16| magasabbról csapódván le: a még mindig híg mészlé a cigánygyereknek
32 17| ugyanabban fizették is vissza.~Mindig és minden időben csudálkoztak
33 17| kincse van már; hát én, a ki mindig zsidó voltam?~Első napra
34 17| tekintetes publikum", mely mindig a mágnás után leselkedik,
35 17| semmittevőknek, idővesztegetőknek, mindig igazat mondtak; a korhelyerkölcs
36 18| felügyelő a többes számot mindig egyes számban nyújtván vissza
37 19| pikáns falatnak hitte, mely mindig ingerli a nyelvet, mindig
38 19| mindig ingerli a nyelvet, mindig lehet csevegni róla. S minthogy
39 19| szó a másikat adta, végre mindig tovább fonódott a beszéd,
40 19| házaknak két lépcsőzete lévén, mindig a hátulsón ment föl, nehogy
41 19| venni. A lovagias fiatalság mindig kedves mulatságot lelt a
42 20| csárda, hol pénzért sem mindig szívesen adnak a garázda
43 21| Egyéb baj nincs? Kérdi Fáy mindig derültebben.~- Irigylem
44 21| uram?~- Szilárdul, mint mindig.~- Nem is hiszi a tekintetes
45 23| szakadozva hagyott, s azalatt mindig valami újat gondolt.~- Tüstént
46 23| félénk nép ijedtében még mindig azt hitte, hogy nyársba
47 23| már ez így volt a világon mindig, így is marad mindig: a
48 23| világon mindig, így is marad mindig: a kolbász mellett is azt
49 25| hogy én kamarás leszek, mindig a régi jó cimborátok vagyok.
50 26| mindenki ivott, csak ő nem, még mindig kezében tartá a színes poharat.~-
51 26| felköszöntés a másikat érte, mindig vígabb lőn, mindig ő beszélt,
52 26| érte, mindig vígabb lőn, mindig ő beszélt, a többit csak
53 26| aludjanak ott fönn. - Ő még mindig győzte, pedig színes poharából
54 27| mint az a nádpálcás úr, ki mindig haragszik, még akkor is,
55 27| beszélhetne, a legfelső sorok mindig többet, a vakolat és belső
56 29| ki csak az ablak felé; de mindig oda nézz, míg én számlálok:
57 32| csak nekik, hogy ne egyenek mindig zsírt, egyenek olykor héringet
|