Chapter
1 8 | s így a "Vendégríkató" csárdás lassankint úgy fölbőszült,
2 8 | fillérrel sem uram! Mondja a csárdás a sörjeszárú pipát ismét
3 8 | tekintetes úr, - mondja a csárdás, - hát elfelejté, mennyit
4 8 | szólt volna, - mondja a csárdás szemközt fordulva, - meg
5 8 | tekintetes uram, - fohászkodik a csárdás, - régen támaszkodom én
6 9 | csak a "Vendégríkató"-i csárdás lehet, - éppen ő kigyelme
7 11| urat keresem, - mondja a csárdás leugorván a lóról, és süvegét
8 11| tekintetes uram, - véli a csárdás, - kötelet hoztam, fűzfa
9 11| vadász ült. Folytatja a csárdás.~- Persze, a csónakba vette
10 11| szorul. Isten velünk.~A csárdás nem tudott szólni, a vadságban
11 11| meghalni, - kiáltja be a csárdás, - a kályhán van sonka,
12 11| annyi sem! - gondolja a csárdás, nejét kiabálva, s együtt
13 13| Három földönfutó.~Szegény csárdás búsan nézett végig a rónán,
14 13| a kocsin utazónak; de a csárdás egyszerre kitalálta, hogy
15 13| fáradnak odáig. Felel a csárdás, el akarván csavarodni az
16 13| pénzünkért.~- Pénzért! ismétlé a csárdás elkomorodva, mintha eszébe
17 13| földönfutók.~Hallgatta a csárdás a beszédet, eszébe jutott,
18 14| előadás, a legelső vendég a csárdás volt feleségével. Az asszonyt
19 14| megvehetne vele. Íme, a szegény csárdás milyen tanulságot von ki:
20 14| ütné szemközt. Nem búsul a csárdás, - a látott példa nagyon
21 14| méltóságos uram, - mondja a csárdás fölemelvén szabályos szép
22 14| elvégződött a beszéd, - a csárdás elment, nem hálálkodott;
23 18| kezéből. A "vendégríkató"-i csárdás sorsa szépen megfért e fonál
24 20| tódult a csárda felé, a csárdás el is feledte, mért jött
25 20| ugráltak, honnét balra a csárdás szobájába, jobbra pedig
26 20| ivóba nyílott az ajtó.~A csárdás pipaszóval várta őket a
27 20| rimánkodjanak az urak, - mondja a csárdás a nyájas szót ma különösen
28 20| ember.~Ilyen bőbeszédű lőn a csárdás, és alig várta, hogy kimehessen
29 20| mondja az egyik kocsis, a csárdás véleményét igazolva, - a
30 20| Lesz már komám! Mondja a csárdás magában örvendezve, s a
31 20| Ezt beszéli az egyik, a csárdás pedig majdnem elkiáltja
32 20| mehetett odább! Mondja a csárdás a goromba szóra visszaesvén
33 20| szobám volna is, - dörmög a csárdás, - ha meg nem fér az úr
34 20| gazdája, uram, - felel a csárdás, - hanem ide már csak olyan
35 20| maga is parancsolni akar. A csárdás persze soha hírét sem hallotta
36 20| megkereszteltették a fiút.~A csárdás megköszönte a komaságot.
37 20| szorongatták egymás kezét, de a csárdás különösen két embert vett
38 22| tartozott az elejére: a csárdás, éppen most szállt le a
39 22| méltóságos uram, - beszéli a csárdás, - bizony, magamat is megijesztett
40 22| élvezék mindketten, addig a csárdás nyugodtan szemlélhette a
41 22| maradjak földönfutó! gondolja a csárdás, megirtózván önmagától,
42 22| rögtön elindultam hozzád.~A csárdás hirtelen visszafordult.
43 25| biztosabb nincsen, mint a csárdás, kit a múltkor láttál nálam.~-
44 25| zaklatta az úr, amint a csárdás megérkezett a nagy rakománnyal
45 25| néz, ki akadna lába alá. A csárdás az udvaron kocsiját igazgatá
46 25| Azt is tudom, - igenli a csárdás, - azt is tudom, hogy egy
47 27| neki - a "Vendégríkató"-i csárdás.~- István!~- Úgy hívnak,
48 29| biztosabb volt a tömlöcnél, a csárdás a leghívebb kísérő, miért
49 29| a kocsikról, György úr a csárdás szobájába ment, vele a küldött
50 29| ment, vele a küldött és a csárdás, a többi kívül őrködött.
51 29| hogy elszökni nem akar. A csárdás Keglevichnek leghívebb embere
52 29| szóra úgy lesz, - mondja a csárdás, dolmánya alá kapva az irományt,...
53 29| után készült az útra.~A csárdás ezalatt használta az időt,
54 29| tévedésben, tudták, hogy a csárdás mondta meg neki az utolsó
55 33| kevesebb, így a vendégríkatói csárdás szokott beköszönteni; ha
56 33| s amit a "vendégríkatói" csárdás kicsinyben szenvedett: a
|