Chapter
1 1 | sem állíthatnánk, mikor nekik külön emléket akarnánk emelni.~
2 5 | hosszú asztalnál elülték a nekik készített helyeket, szokott
3 7 | bizalmasság is elmaradt; nem mondá nekik, hogy födetlen fővel ne
4 7 | szidja le, - ott hagyja nekik a lelkiismeret vádját: hogy
5 7 | kinyugodott barom, jóízűn esvén nekik, hogy a béres újra vakaróhoz
6 10| győzelmet hányféleképp keresik. Nekik a külszín is elég, - mennyire
7 11| munkát vittek végbe, midőn a nekik szánt részt le tudták nyelni,
8 12| dolguk legyen, megizente nekik: keressenek neki egy nevelőt,
9 14| eszük, hogy addig szerencse nekik, míg az Keglevichnél marad.~
10 14| egyszer mezítláb?~- Adjon nekik a nemzet csizmát.~- Ád ám, -
11 14| Földváry, Fáy és Kulcsár, - nekik zajos lenne e mulatság;
12 14| tejbe-vajba fürösztötte, részben nekik tulajdonítá a sikert, egyenkint
13 14| szerencsétlenségük, hogy nekik élő ember nem tudott okosat
14 16| Prédikációt hiába tartana nekik, ez volna a legkétségesebb
15 17| bele nagyobb részt: adjuk nekik. S íme, az igazgató úr volt
16 17| igen lehet szorongatni, nekik úgyis drágában van most
17 17| a jó cimborák, mondd meg nekik: ne búsuljanak, hanem rivalkodjanak
18 17| búsan ül ott valamennyi, nekik is fáj valami, őket is megszomorítja
19 17| hiszed, állj eléjük, mondd nekik, hogy nem magyarok, aztán
20 17| igazmondás ily bánatos vala. Nekik gorombaság kellett, hogy
21 17| haragudni.~Mindent mondtak már nekik: nevezték őket korhelyeknek,
22 17| vette. Most azt mondják nekik, hogy rossz hazafiak! Íme,
23 18| kidőlnek mellőle, elmondja nekik, hogy ő maga maradt csak,
24 18| szent igét hirdetni, hogy nekik szűk volt egy falu határa,
25 18| szűk volt egy falu határa, nekik egész ország kellett: elmentek
26 18| löködjenek. Építeni fogunk nekik egy házat, érti barátom?~-
27 19| erőlködnének önmagukkal, nekik szabad, nekik nem szégyen,
28 19| önmagukkal, nekik szabad, nekik nem szégyen, hogy gyöngék;
29 19| nem szégyen, hogy gyöngék; nekik fegyverük és vigasztalásuk
30 20| egy külön házat építenek nekik, régóta szedik rá a pénzt
31 21| kimondhatlan boldogság volt nekik.~- Lesz színház!~- Lesz! -
32 23| legelsőt, szivart nyújtván nekik egyenkint, s mire a legutolsóhoz
33 23| nézik, s ha kinyújtanánk nekik egy gyémántos karperecet:
34 24| vélve, hogy könnyebbíti nekik a dolgot; ön kegyetlenebb
35 26| ember.~- Én meg kinyittatom nekik már nyolc órakor, s magam
36 26| ifjúság a legjobb helyet adta nekik, pedig a vármegyehajdú alig
37 26| nagyhamar elhitték, hogy nekik is meg szabad állni a fővárosban,
38 26| boldogtalanokat, adjuk vissza nekik a vándorbotot; hadd tűrjenek
39 26| példa nyomán? hadd kiáltsuk nekik az éljent.~Boldog idők,
40 27| kötelességét. Hasztalan hazudott nekik a hanyag, hasztalan könyörgött
41 27| amíg lehet; de jó lesz nekik megmondani, hogy ne sokat
42 27| szentek és dicsők, mert nekik csak a fájdalom jutott.
43 28| még könyörögni is fogok nekik, hívja be őket Balla barátom.~
44 28| elégületlenek, még könyörögni is fog nekik.~- Tekintetes uram, egyetlenegy
45 30| színészek. Fáy mutogatta nekik a szép épületet, - nem közönséges
46 30| küszöbén virágot nyújtanak nekik. Boldog vőlegény, boldog
47 31| félrésznél többet nem adott ki nekik.~Régóta hevert a nagy összeg,
48 31| várakozásuk árát fizették ki nekik a vármegye házánál. Bementek
49 31| jobban meg nem tudja hálálni nekik.~Az ünnepélyes arcon polgári
50 32| és komáimon, - nem tudtam nekik elég világosan beszélni.
51 32| próbálja meg ön, beszéljen nekik a takarékosságról, meglátja
52 32| tesz szert, mondja csak nekik, hogy ne egyenek mindig
53 32| között állt, mit mondjon még nekik?~A fa le volt ültetve, gyökereinek
|