Chapter

 1 3 |             pedig én leszek Juranics.~- No, ha maga lesz az, barátom, -
 2 3 |               mondom neki az új hírt: - No urambátyám, már az alapkövet
 3 3 |            világon.~- Félek, - mondja a nő - Földváry menekülni akar
 4 4 |             kedves Földváry úr, - esd a nő, - mert higgye meg, én özvegységemre
 5 4 |              Bíztat, bíztat, - mondja a nő szelíd szemrehányással,
 6 4 |                  Megálljon!... mondja a nő, megfogván a vitázónak kezét,...
 7 4 |            keserűbbet, és látva, hogy a nő elpirult, és hirtelen felelni
 8 4 |                 tájékozá magát, vajon e nő nem érdemelne-e több figyelmet,
 9 4 |           Becsületes ember!... mondja a nő az igazmondóra tekintve,
10 4 |                 találkoznia, - mondja a nő a melléktermek felé nézve, -
11 4 |                 át csupa figyelemből.~- No csak jól vigyázz Pál öcsém,
12 4 |         elfeledve az örök békességet.~- No, ha haragszol, kedves cimborám, -
13 5 |             tengelyét fűrészeljem be.~- No hát nézd meg, te boldogtalan,
14 6 |          Tetőtől talpig.~- Hát aztán?~- No hát mi kell még aztán! nem
15 7 |               egy a szájtáltók közül.~- No még milyen, - éppen mint
16 8 |              nézve.~- Kenyerük sincs?~- No még csak az kellene, hogy
17 8 |                 is, míg el nem adtuk.~- No itt meg nem halunk éhen,
18 10|                hét sovány tehenet is.~- No hát jer haza most Egyiptomból.~-
19 10|            kerítést, és tanúi valának a nő rendelkezésének.~- Márton!
20 10|               asszony nyelv, - mondja a nő e vallomásban kipirulva, -
21 10|               férfibüszkeség egy gyönge nő előtt hajol meg, s e győzelmet
22 10|          illatos légkörében megkábított nő, nem az ezer hízelgéstől
23 10|                hanem az igénytelen házi nő, midőn csak önhasznáért
24 11|                  Arról szó sem lehet, e nő büszkébb, mint egyetlen
25 12|             kíváncsi, hát az mit tud?~- No fráter, - kérdi azt is, -
26 12|               mesterség az a komédia.~- No hát bomolj egy kicsit, aztán
27 15|                nekem, ez tud hazudni.~- No, de még mennyit; - véli
28 16|         engedelmeskedtek.~Boldog volt a nő, gyanítá, hogy a gyámapa
29 16| legválogatottabb példányát látja meg.~A nő minden pillanatban figyelmezvén
30 16|              Mit feleljek erre? Kérdi a nő megdöbbenve e sajátszerű
31 17|            arcképeket meg kell várnunk! No hát itt maradok; hanem jó
32 18|                 Ezer dal, ezer szépség. No, de minek annyi? Légy okosabb
33 18|         felügyelő füle mellé vakarva.~- No hát csak majd magam vetek
34 18|                 egészen fölgyuladván, - no hát fogadom önnek, hogy
35 20|            padlás, az nekünk mindegy.~- No még csak az kellene, hogy
36 20|            borát is eligyuk más elől?~- No, csak nem kell szabódni, -
37 20|          biccentene gróf ő méltósága.~- No, majd megdicsérem kendet.
38 20|              még meg is esküdnénk rá.~- No még ezt is!... bámul a gazda, -
39 21|        bizonyosan nem érdemlette meg.~- No hát én megvigasztalom a
40 21|                 is kihúzzák valahogy.~- No hát másként mondom el, úgyis
41 21|            Barátom, kezeskedem érted!~- No csak az kellene még, hogy
42 22|                is eltagadnám, István.~- No pedig ezek azt vallották,
43 25|               arra is ragadna valami.~- No hát én is elhiszem, - bíztatja
44 27|               derült mosolylyal mondá a nő, férjének karjába fűződve,
45 27|           alispán ismét sodrába jött.~A nő nem okoskodott, hozzáfűzé
46 27|          állását megérti, buzgalmának a nő is tud áldozatot hozni.~-
47 27|             megbecsülni tudja, - boldog nő, kivel a férj érezteti,
48 30|          színház nagysága még óriásibbá nő, ha őket kicsinyleni fogják?~
49 30|                 hozom ki. Tréfálódzik a nő, föl akarván kelni.~- Hagyja
50 30|            ismét a beszédet, mert a két nő elsírna estéig.~- Kedves
51 31|               előbb közleni a dolgot.~- No most, barátom, a sorshúzás
52 33|                    Férjem!... közelít a nő, - valamit mondani akarnál,