Chapter

 1 3 |            a bizalommal legelőször engem keressen föl, - mondja a
 2 4 |    vitázónak kezét,... hiúnak tart engem? Feleljen őszintén!~- Igen
 3 4 |    férjemnek egy hibája volt: hogy engem túlságosan szeretett, s
 4 4 |           s azt állítom, ha valaki engem hasonló körülmények között
 5 5 |        uram; mert a fickó utoljára engem is kidob.~- Semmi késedelem,
 6 5 |        dolgot, - mondja Kulcsár, - engem éppen most kéretett ma estére
 7 9 |            ugyanezen szavakért fog engem megbecsülni, és legalább
 8 9 |         enyém.~- Ha én volnék, még engem is megfoghat kend.~- Úgy
 9 11|          úr még ma akasztasson föl engem a legelső fűzfára.~- Kend
10 11|       megnyugodhassál, sohasem lát engem a korhelykompánia!~- Na
11 12|             hogy oda nem eresztett engem.~- Mondom, kutyabaj sincs!
12 14|          Én is azt mondom: üssetek engem agyon, ti pedig délelőtt
13 15|        félti - mondja Józsa Gyuri, engem sohase tessék sajnálni,
14 16|      figyelmes apa és anya ért meg engem; eszükbe jutnak azon csiklandós
15 16|           ah, én tudom, mért adott engem Kecskemétre.~Földváry az
16 16|           jót ne, mert akkor aztán engem nem is kell kicsapni, magától
17 16|            befogta. Tetszik érteni engem? Magamat ajánlom.~- Nagyon
18 17|   gazdagodott meg oly nagyon?~- Ne engem kérdezzen ön, hanem honfitársát,
19 18| vándorlásnak véget fogunk vetni.~- Engem is oda méltóztatik számítani,
20 19|         jegyért jótállok, ön ismer engem, - lakom úri utcában 8-ik
21 19|             egyéb semmi! Értett ön engem?~- Szóról szóra! - mondja
22 19|            szerencsétlent.~- Ő véd engem, ő védett az első pillanatban,
23 19|      lépett? - Véli Szentpáliné.~- Engem keres Endre úrfi! Mondja
24 20|     kikerül a bér, aztán megdicsér engem a tiszttartó úr, mikor a
25 20|          se feledje el, megmondom: engem, Józsa Györgynek hívnak.~-
26 20|      Emberségért emberség, uram, - engem meg Lator Istvánnak hívnak,
27 21|            de tán nem méltóztatott engem érteni, majd inkább diákul
28 21|           csak magyarul.~- Nem ért engem a tekintetes úr, - mondja
29 21|      vidámulni kezdett.~- Meg akar engem vigasztalni a tekintetes
30 21|            zajgatott föl, Miska?~- Engem nem, hanem szegény sógorasszonyomat,
31 24|         van, bízvást megmondhatja, engem akkor sem ijeszt meg, ha
32 24|        többet szenved, mint más.~- Engem nyughatatlan embernek tart
33 24|           levelet.~"Tekintetes úr!~Engem nagyon későn méltóztatott
34 24|            ablakra ül. Méltóztatik engem érteni?~- Megértettem, tisztelt
35 24|           úgy, - te vigasztalj meg engem, te fizesd az én adósságomat
36 24|        Ejnye bizony nem értett meg engem, kedves sógorasszony, -
37 25|           Miklós, - nem nevetsz ki engem, ha mondanék valamit?~-
38 25|           minél előbb rászedhettek engem, magam is nevetek. Isten
39 27|             Gábor, most meg akarsz engem lepni? ~- Megleplek, kedves
40 27|       kívánj tőlem feleletet, mert engem vár valaki.~Magára hagyta
41 27|       tudják venni.~- Ösmer-e kend engem?~- Ha a tekintetes úr megösmer
42 27|           a tekintetes úr megösmer engem, több megösmerni való van
43 27|         uram, ide is ő küldött föl engem. Beszéli Lator István félreállítva
44 30|          könyörögve is azt mondja: engem jobban fog szeretni mint
45 30|          estéig.~- Kedves lelkeim, engem meg nem lágyítanak; én szavamat
46 30|            volna, mint önökre, kik engem megkoszorúznak, de én is
47 32|      véghetetlen boldog volnék, ha engem Magyarországon a táblabíróság
48 32| ellenkezőleg, senkit úgy nem, mint engem, az eszme dicső, mindenütt
49 32|               Mért nem szidott meg engem, Fáy bácsi, mint egy éretlen
50 33|         nevetségességtől akarnátok engem megmenteni, megszánnátok,
51 33|           és én mondom, megölnétek engem. Most szóljatok, mit tesztek
52 34|       összehúztam.~Ennyi szabadság engem is megillet.~Ismételve mondom,