Chapter
1 3 | anya Fáy Andráshoz néhány szót intézhetett.~- Mily szerencsés
2 3 | örömmel, halljuk a szép szót.~- Hanem előre kikötöm,
3 3 | szabad, különben inkább egy szót sem szólok.~- Senki sem
4 4 | feleségem legyen.~- Értem a szót,... nagyon értem,... s azért
5 6 | félhangon eresztve ki a szót.~- Mióta vagy itt?~- Régen
6 7 | koldus sem állhatja meg a szót, és égre fölsóhajtva mondja:~
7 7 | erélylyel mondá e néhány szót, hogy az erős kamasz jobban
8 7 | egyetlenegy szemrehányó szót sem mondott; de az egykori
9 8 | meg most is kár volna a szót vesztegetni; azért isten
10 9 | hercegsége az egészből egy árva szót sem hiszen el.~Földváry
11 9 | mondja a főtiszt a szót nagyon megnyomva, és bizton
12 9 | nem mondta! - tehát egy szót sem hitt el belőle.~- Hűm!...
13 10| megint lúd lesz.~Minden szót értek, mesecsináló barátom, -
14 11| tönkrejuttattam.~- Ebből egy szót sem szabad elárulni.~- De
15 11| kezét. Földváry úgy vette e szót, mint egy nagy adósságról
16 12| lovaglónak idáig hallatlan szót, huszonöt forintot ígérvén,
17 13| uram, megmondtam az utolsó szót.~- Ejnye de megkapaszkodott
18 13| lovakról a szerszámot, néhány szót dörmögött, csak maga hallotta;
19 14| beszélnek?~- Értem a magyar szót, - kérem szeretettel, -
20 16| ekkor is a sógor kapta el a szót.~- Sógorasszony, - mondja,
21 16| bizalommal.~Alig mondá ki a fiú a szót, a várt vendég belépett,
22 17| összegyűltök, de a meghívásról szót sem tudok.~- Itt a levél.
23 17| igaznak tart; - tehát egy szót sem mondott el.~A mit az
24 17| szóról-szóra elolvasta, egy szót ki nem hagyott belőle, hát
25 18| atyafiak, - ne szóljatok egy szót is, nehogy valamit mondjatok,
26 18| torkon kapva Szentpálit, - e szót ki ne mondd, s el ne hidd.~-
27 19| ha lelebbentünk... De egy szót sem, még nincs itt az ideje
28 20| mondja a csárdás a nyájas szót ma különösen megértve, -
29 20| ki nem lehetett egy árva szót csikarni, utóbb az ülés
30 21| Fáy, nem talált alkalmas szót a bekezdésre, de nem is
31 21| munka volna.~- Így még egy szót sem értek, - tehát üljetek
32 21| berakással, nem tudta megállni a szót, és magában dörmögi, hogy
33 22| uram?~- Csak még néhány szót, István, várjon kend, mindjárt
34 22| hangos beszélgetésben minden szót megértett. Éhen, szomjan
35 23| gúny, nem merte kimondani e szót: komédia! A lelkesültek
36 23| katona, hogy el nem találta a szót, pedig máskor is bátorkodott
37 23| tűnődő alispánnak egy-egy szót a szájába adni, s olyankor
38 23| kényességgel hangoztatván meg a szót, hogy mégis valami kis rezzegetés
39 23| igazságot, de az utolsó szót már a torkába szorította
40 23| hangosan találta kimondani a szót, hogy a derék kézmívesek
41 24| jelen pillanatban szükséges szót, én megbocsátom azt, amit
42 24| aztán Endréhez intézé a szót: Endre, látja ön sógorom
43 24| Szentpáli úr; s én nem merek szót adni az ő gondolatának.~-
44 26| szóljon Földváry egyetlenegy szót, az ifjúság föltartja a
45 26| minden kapzsiság nélkül szót emelhetett saját hite mellett.~-
46 27| hallotta-e meg valaki a merész szót? Senki sem hinné el, hogy
47 27| mégis kimondja a kezdő szót. A jelenkornak nincsenek
48 28| most fogva tartá ajkaikon a szót, nem hallottak Biharin kívül
49 30| maga leli meg a vigasztaló szót, hisz érzi a meleg könyűt,
50 32| észreveszi, hogy egy árva szót sem hisznek az egészből.~
51 32| megszabadulni alóla. Minden szót, minden hallott gondolatot
|