Chapter

 1 1 |                  Azonkívül kéri azt, mi őt bizonyossá teszi, hogy életrevalóságunknak
 2 3 |             utolsó negyedet verte, mely őt a város zugába, a város
 3 3 |                az eddigi párbeszéd után őt illetvén a válasz, mi nem
 4 6 |            összefutnák az egész várost, őt pedig leszamaraznák, hogy
 5 6 |              hogy nem akad gazember, ki őt hírbe hozza.~A fiú régen
 6 7 |                 lármás szolgáló is, még őt is megelőzte az asszony,
 7 10|             nyújtá az érkezőknek, - kik őt egykor aligha merték volna
 8 10|               alig győzte bevárni, hogy őt is észrevegyék, azaz a szobának
 9 10|         változásnak okát.~- Szent, hogy őt csípi meg! Gondolja magában
10 11|   megkapaszkodhatik, lesz egy ember, ki őt hálából is megemlegeti.~
11 14|              mikor arról beszélek, hogy őt mindenki szerette. Jobbágyainak
12 15|                 akkor veszi észre, hogy őt püfölik.~- Aztán ilyen bolond
13 16|                 szerep nem döbbenti meg őt, hisz ő, ki eddig valamennyit
14 17|                eltáltaná a száját, csak őt is mágnásnak nézzék. Így
15 17|         kötélnek is vastag legyen, mely őt visszarántsa. S íme, mily
16 17|               helyére írott sorok éppen őt illetik.~- Képíró vagyok,
17 19|                  azok viszont köszöntik őt olyan bizalmasan, mintha
18 19|        hangjáról ösmerem, - ösmertem én őt szemeimmel is, és mégis
19 20|           Sokáig vesződött a sors, hogy őt megpuhítsa, a hosszú időköz
20 21|               bátorság kell ahhoz, hogy őt, mint alispán mentsem meg.
21 22|              ott sem maradnak leghátul.~Őt e dicséret még odább lökte
22 22|              elhárítani a csapást, mely őt amúgy méginkább megölné.~
23 23|               úgy megsüvegeljenek, mint őt, pedig e kitüntetést követelni
24 24|                 mégis komoly maradt, és őt e gondatlanságért rovogatta,
25 24|                  igen természetes, hogy őt hivatták a megrémült emberhez,
26 24|            órában is azon tűnődve, hogy őt valamiképp gyönge embernek
27 24|             vele a sógorhoz, üdvözölvén őt a fölüdülés első perceiben.~-
28 24|              most érzi legelőször, hogy őt még szeretik.~A leánynak
29 24|    beszélgetésnek, oly lágyra meggyúrta őt a betegség, hogy majdnem
30 25|                indítványa, s a társaság őt is bízta meg, gondolna ki
31 25|            megvallotta barátainak, hogy őt kitüntetés érte, ma délben
32 25|                 nemeslelkűsége megmenté őt is; nem tudott kétségbeesni,
33 25|           visszautasítás; miért ingerli őt folytonosan? Neki nem bocsát
34 26|                 akkor akarják megnyerni őt is.~Szentpáliné hallotta
35 26|                minden hang a "mindjárt"-ot ismétli. Hasztalan a küzdelem,
36 27|                fog kurrentáltatni, hogy őt érdeklő ügyben a pest megyei
37 27|                 gondolja kend?~- Láttam őt, tekintetes uram, különben
38 28|            látatlan ember előlép, és mi őt hitelt érdemlőnek tartjuk?~-
39 28|             tanút hoztam, hallgassa meg őt is.~A mellékszobának nyitott
40 29|             dobatta ki, ez emlékeztette őt a bosszúra. Reggelenkint
41 29|                a gróf azt hihesse, hogy őt gyöngeségének tudatában
42 30|              mint téged. Ez ríkatja meg őt.~Valamikor kettőjük párbeszéde
43 30| bizonytalanságig várni. Hatalmas szavai őt is buzdítják, őt, kinek
44 30|                 szavai őt is buzdítják, őt, kinek egyetlen egy hibája
45 32|             ember.~A célnál ne hagyd el őt, lelkesülés! Ha idáig elhoztad,
46 32|               idáig elhoztad, vezesd be őt az ígéret földére. ~A korhelykompániának
47 32|             Gránátos utcába.~Én ösmerem őt járásáról, már becsavarodott,
48 33|               is van hozzá, megnevezzem őt?~- Éljen Földváry Gábor!