Chapter

 1 1 |                 hallgatják meg szegényt. ~Egykor azt mondá egy nagy bölcs:
 2 2 |                   Valamelyik angol hírlap egykor nagy csudálkozással kérdé,
 3 3 |                  ütközet volt. És ha volt egykor Mózesnek csodatevő-vesszeje;
 4 7 | széna-szalmahulladék eléktelelenítette az egykor szigorú rendben tartott
 5 9 |                  tagadni; a hercegnek azt egykor mégis egészen meg kell fizetni,
 6 9 |               annyi vigasztalódásom, mint egykor Pilátusnak, - tetszik Pilátust
 7 9 |               amit mondtam, megmondtam!~- Egykor a spektábilis ezt a véleményét
 8 9 |                   már megmondani, mi volt egykor a - szolgabírói hivatal?~~
 9 10|                   az érkezőknek, - kik őt egykor aligha merték volna az ólak
10 10|                   padlón a kényes úrhölgy egykor ki sem mondta volna. Csak
11 10|                  hatáskörül mért ki.~Mint egykor Szentpáli úr cselekedte,
12 11|               Gondolja utána Földváry.~Ha egykor a volt tanyára visszavezethetné
13 13|                   már a róna fölött. Hisz egykor süldőlegény korában fölkéredzkedvén
14 13|             földön. Eleget beszéltek neki egykor magasnál magasabb hegyekről,
15 14|                 gondjára bízott; s nehogy egykor megházasodván, saját gyermekei
16 15|                 abból a szentírásból, mit egykor te fognál kiadni nyomtatásban,
17 15|            csodálkozom, - mondja Katona - egykor megtörtént Kolozsvárott,
18 16|                 apostolkodott volna, mint egykor szent Pál, ki a keresztények
19 16|                 nyújtott, hogy Szentpálit egykor nemcsak kiröhögi, hanem
20 18|               fordítsa meg a pályát, hogy egykor visszamenjen meghalni arra
21 18|         töredelmesen megvalljátok, - s ha egykor fölépül a színház, és látni
22 18|                  a megszólamló művészetet egykor ne mondjátok többé bukfenchányásoknak!~
23 18|               mondd és el ne hidd! - majd egykor megmagyarázom.~- Barátom,
24 19|              irgalmazzon a fiú nevének, s egykor ön lesz a legelső, ki a
25 20|                  a bátyja nem tudja, hogy egykor dicsekedhetnék is vele.~-
26 21|             említett ilyesmit, Földváryra egykor emiatt haragudott is, de
27 21|               panaszkodik Szentpáli, - ha egykor több eszem lett volna, nem
28 21|                      jegyzi meg Fáy, - és egykor megengedi élnem az isten,
29 21|                 neki, a mit saját javáért egykor hinni sehogy sem akart,
30 21|              mintha megérezte volna, hogy egykor saját nevének emel ott maradandó
31 22|                Pál elmondá, miket írt meg egykor, ugyanazon dolgokat más
32 22|                  Mondja bár a világ, hogy egykor garázda volt, de hogy örökségért
33 22|             katona azon sebekre, melyeket egykor fiatal korában a harcmezőkön
34 23|                  legbüszkébb helyén várja egykor a fényes csarnok, fölemelkedve
35 23|                   az ellenfélnek leszen-e egykor hatalma néhány hónap alatt
36 24|                 hajt ki olyan dúsan, mint egykor, a test elnehezedik, a nyughatatlan
37 24|                  volt szerencsém hallani, egykor a tekintetes úr igen edzett
38 24|                   a remény, hogy ez ember egykor meghal, és utána marad annyi,
39 25|                   fonttal soványabb, mint egykor.~- Látod, te beszélhetnél
40 25|            büszkesége, hogy magyar ember. Egykor Józsa Gyuri is mellét verve
41 26|                    mondja Bod Pál, - majd egykor aranyozott rámában látod
42 26|               azon szép gondolatnak, hogy egykor mily dicsők leendünk szépben
43 27|                   kik most kinevetnek, de egykor hason másznak előtted. Azok
44 28|              elnémult a figyelő társaság. Egykor tizenkét cigány vigasztalta
45 32|                            Tövises pálya.~Egykor azt mondá a költő:~Szép
46 32|         kaszinóban rég vigyázott Fáyra, s egykor az ablakba húzva, mondja
47 33|                valánk már oly árvák, mint egykor, a szemlélődőt kifáraszthatá