Chapter

 1 1 |               csakugyan megijed magától, ám bocsássuk meg neki, ha a
 2 3 |           tiltatik; mert akkor nem tudom ám, hogy az a kőkerítés melletti
 3 3 |                 lesz? mert azt sem lehet ám úgy kiugratni a magyar zászlóval,
 4 3 |             ítéletnapig! - Később hallom ám, hogy az alapot is letették,
 5 3 |                     Na, urambátyám, kész ám már a fala a német színháznak,
 6 3 |             végig ezzel a nádpálcával.~- Ám legyen, még ma megkísértem,
 7 3 |                 előltalálunk. Ha akarod, ám legyen, a bolondoknak is
 8 3 |             gazda.~- De belülről is kész ám, és az igazgatót is megfogadták.~-
 9 5 |                György úrtól olyant kapsz ám, hogy az egész hátadon sem
10 6 |                 hanem akkor néztél volna ám nagyot, ha míg hortyogtál,
11 6 |             aztán! nem elég annyi?~- Nem ám, kedves Gyurkám, ha új bőrt
12 7 |                 verve a sár: én csinálok ám verset, nem az a nyelves.~
13 8 |            szaladgálni.~- Nem is vesszük ám a piacon, hanem magunk neveljük.~-
14 9 |   erőszakoskodást, ha betyár akar lenni, ám legyen, hadd búsulja ki
15 9 | belekapaszkodhatott volna, ez lett volna ám a történet; és ha a főbíró
16 9 |                 baj, nénémasszony?~- Baj ám, kedves tekintetes uram, -
17 9 |                 de ugyancsak neki feküdt ám a töltésnek, ha nem röstellnék
18 10|                tehenet látott; de látott ám hét sovány tehenet is.~-
19 12|              mondja:~- Németül sem tudok ám!~- Azért sem ütöm agyon. -
20 13|                is.~- De én tovább akarok ám menni méltóságos uram.~-
21 14|             nekik a nemzet csizmát.~- Ád ám, - pattan föl a másik, -
22 16|                 itt sok szegény diák van ám, aztán azok csak leckében
23 16|                 Tehát te mostad ki?~- Én ám; mert a többi ártatlan lévén,
24 16|          Földváry úrnak is írni, mert az ám Bandi úrfinak megmentője,
25 17|                Ha éppen kedvetek van rá, ám olvassátok; de fönnszóval
26 17|             adakoznak. Hanem ezt ne vedd ám koldulásnak, mert amennyi
27 20|                 jóllakott, pedig fütyölt ám az ablak alatt. Néha aztán
28 20|                 mikor vendég jön.~- Jött ám; mert nem mehetett odább!
29 21|          Földváry Fáynak, - ilyen bolond ám a magyar ember; ha bajban
30 22|               beszélték, olyan öccse van ám neki, hogy nem tudom miként
31 23|                 megint hézag) nekem lesz ám akkor bajom.~Könnyebben
32 23|                 arról már mégsem tehetek ám, tekintetes uram, hogy az
33 23|                  akkor még híre sem volt ám az előfizetésnek, hogy az
34 23|                 csakugyan annyira mennék ám tekintetes uram, hogy ha
35 24|                Hanem azt előre megmondom ám, hogy én be nem tudom venni
36 24|                  Néhány lázroham még fog ám mutatkozni, attól ne tessék
37 24|              mutatkozni, attól ne tessék ám megijedni.~- Értem, más
38 24|                már, pedig ugyan aggódtak ám érte.~- Dehogy aggódtak,
39 25|               hanem e mellett mégis szép ám az a kamarás kulcs. Jaj
40 25|                  a ládát.~- De nem bírom ám el magam.~- Kapaszkodjék
41 25|              ifjú urat másként emlegetik ám.~- Ugyan úgy-e? - vajon,
42 25|              ennyi volna a dolog, de van ám hozzá más is, a legjavát
43 26|                  bornak, nem is búsultak ám.~- Endre, - kérdi a legszájasabb
44 27|            gömbölyűséget is megemlegette ám.~Hányszor fogyott ki a pénz!
45 27|                kisül, hogy neked is volt ám eszed. A te küzdelmedet
46 33|               telepet kiszárítani, jutna ám innét Tassra is pecsenye.~-