Chapter

  1 1 |             anyagot. És mert találok, s azt hiszem, hogy a múltnak
  2 1 |          Közönséget kell teremtenünk, s én kínosan bár, de mégis
  3 1 |              de mégis előre törtetek, s előttem az Üdvezítőnek példája,
  4 1 |               ő kéri munkájának árát; s éppen ezért bizony szép
  5 1 |          önmagát, tudniillik múltját, s ha csakugyan megijed magától,
  6 1 |              tükröt is földhöz vágja, s azt mondja, megundorodtam
  7 1 |              ember összegét alkotják: s akkor a hibakereső nem engedhetne
  8 1 |               így vagyok meggyőződve, s én leereszkedem közönségemhez,
  9 1 |              szorgalmát termékenyíti, s nem irigylésre méltó helyzete.
 10 1 |              Majdnem elkomolyodtam, - s az olvasó is megijedt a
 11 1 |             tovább, - tárgyam sürget, s én régibb olvasóimat emlékeztetem
 12 1 |             című korrajzomban tettem, s azon ígéretem nyomán nyújtom
 13 2 |           Igenis, táblabírók voltunk, s minthogy helyettünk senki
 14 2 |         igenis mi táblabírók voltunk! S minthogy az érdemnek megjutalmazására
 15 2 |           barátunk, legyen táblabíró! S e cím olyan volt, hogy még
 16 2 |      unszolása nem volt siker nélkül, s amiről írótársaim mai napig
 17 2 |              fontot költött volna el, s ha valamelyik olvasóm elcsudálkoznék
 18 3 |            nagy kínnal megépítette, - s íme, mégsem éppen olyan
 19 3 |            alkalmas ríkatódarab volt, s a szegény magyar színész
 20 3 |            mai előadásra beinvitálni, s minthogy a mai estén Zrínyi
 21 3 |           török háború.~Balla elment, s utána a színész is készült;
 22 3 |              ott állandó színház van, s ott kitartunk hat hónapot
 23 3 |            vármegye pártfogása alatt; s ott kiheverjük azt, amit
 24 3 |            pártfogást, meghajtá magát s elment; Földváry pedig föl
 25 3 |   megcsóválásához inkább hasonlított, s ekkor az izgatott vérű emberből
 26 3 |          minduntalan bebotlik valaki, s mindjárt azt kérdi: mért
 27 3 |              nálunk házalásból élnek, s ha már nem győzik a koplalást,
 28 3 |           fejét mindig a falnak veti, s onnét egy könnyen el nem
 29 3 |             állandó színházuk Pesten, s midőn az első tervezetnek
 30 3 |             is, azután pedig a többi, s a kőmívesek föltették a
 31 3 |               tudott mondani valamit, s nekem tovább kelle várnom,
 32 3 |               hisz ma van neve napja, s én éppen vadászatot tarték
 33 3 |          társaságot kocsira ültettem, s ma délben már az "Aranysasban"
 34 3 |             hogy nem fújja el a szél, s ha egy nagy követ kell elhengeríteni
 35 3 |              ezután könnyebben jársz. S így bölcsen fölhasználtad
 36 3 |             bement a Keglevics-házba, s ezen alkalommal megmondhatjuk,
 37 3 |          meglátjuk, úgy is ellopatta, s ekképpen egy eredeti tanyára
 38 3 |               mint Aeolus a szeleket, s e legnagyobb zajban, a legszilajabb
 39 3 |               ezer meg ezer gondolat, s mint a láng, táp után vágyakozván
 40 3 |              kikerülni a találkozást, s a herceget üdvözölvén, várta,
 41 3 |                  jegyzi meg a herceg, s aztán szünetet tartva, egészen
 42 3 |         meghajtva magát a bejárásnál, s mindketten különböző nyíláson
 43 3 |        vezetve közelgett a szék felé, s a szomszédok lovagias figyelemmel
 44 3 |             mellé a kis leány került, s a gyermek bizalmasan foglalta
 45 3 |               egymás mellé jutottunk, s talán már beszélt is Földváryval,
 46 3 |       gyermeknek legközelebbi rokona, s amúgy is kevés gondja van
 47 3 |             nem adott tagadó választ, s ha éppen benne van bizalma,
 48 3 |            még inkább sürgölni fogom, s ugyanezt együtt tehetjük,
 49 3 |               az előadás elkezdődött, s a legnagyobb magyar művészek
 50 3 |             adott.~Félt a botránytól, s a könnyen ingerelhető ember
 51 3 |          uramhoz névnapot köszönteni; s így elértünk oda, hova a
 52 3 |             nem kell utána mászkálni, s a mienkre könnyebben ragad
 53 3 |              nyúlnak is hét bőre van, s azt mind egyenkint kell
 54 3 |        meleget pedig nem szenvedheti, s akkor nem csak nem fizet
 55 3 |          beszél a nagyon bölcs ember, s ezekkel minél ritkábban
 56 3 |            újra megtömte, rágyújtott, s midőn egy-két szippantást
 57 3 |               legyen keresztülugrani; s a mondottakból világosan
 58 4 |            ezüst sarkantyúja, mint az S betűnek felső része fölkanyarodik,
 59 4 |           szikrázik a gyertyafénynél; s mégis oly tartózkodva jő
 60 4 |       vendégeket híni; nem is várták; s éppen azért jött el kilencedmagával,
 61 4 |          össze valami cremonai olasz, s midőn Bihari nyakon fogja,
 62 4 |               sem szégyenlenek sírni, s ez a magyar ember nem hiába
 63 4 |             húzza ki a hegedű mellől. S íme most, késő este fölölti
 64 4 |              nagy ezüstgombos mentét, s mintha még ő könyörögne,
 65 4 |                míg a hegedű elmondja. S a ki jártas a magyar krónikákban,
 66 4 |        jövendőt beszéli a vén hegedű, s mintha csak ölbe kínálná
 67 4 |          leányt, előránt egy frisset, s a bámuló vendégek olyan
 68 4 |          eljőnek az érdemes vendégek, s a legbüszkébb magyar is
 69 4 |          mindenkinek szerepet oszt, - s olyan önfeledt lesz, hogy
 70 4 |              kap egy kis szerepet,... s egy gyönge asszony hozza
 71 4 |              éves lánykának gyámsága, s ami tán ennél is unalmasabb,
 72 4 |             az oly nehéz dolog lehet, s asszonyhoz talán nem is
 73 4 |               arra, amerre én mondom, s aki nem engedelmeskedik,
 74 4 |             szót,... nagyon értem,... s azért szabadjon kérdenem, -
 75 4 |             meglássa az őszinteséget, s aztán folytatá: ha én Földváryban
 76 4 |           engem túlságosan szeretett, s én e nagy szeretet mellett
 77 4 |           pedig őszinte tanácsadóm.~- S mit mond ehhez a sógor?~-
 78 4 |          szeretete bőven kielégíti, - s elég nagy szívesség volt
 79 4 |          föltétel saját javuk lesz, - s én azokhoz alkalmazkodom.~-
 80 4 |              sok okos dolgot hallott, s engedve Keglevich Miklós
 81 4 |       cselédség asztalt terített föl, s éppen akkor léptek be, mikor
 82 4 |          Készen volt tehát a tervvel, s még esteli előtt megírt
 83 4 |               lévén száz bankóforint, s innét föl mehet harmadfél
 84 4 |           Józsa Gyuri fog visszaadni, s itt azon kell gondolkodni,
 85 4 |             Szentpálit lecsitíthatná, s íme, jön Bod Pál a nagy
 86 4 |                legalább nem ingyen, - s a ki mégis haragudni akar:
 87 4 |            mellyel még valamit odaír, s aztán a kelet napját, évszámát,
 88 4 |             berándul egyszer-kétszer, s ott úgy agyonneveti magát,
 89 4 |              a vendégágy alá gyújtat, s az alvó vendéget a láng
 90 4 |       békesség szerződését elolvassa, s ott látván Keglevich Miklósnak
 91 4 |              türelemmel megnyugodott, s mintha az örök békességet
 92 4 |              Fáy Andrást is odaintik, s míg az egyik lélegzetet
 93 4 |          engedte kisiklani a fonalat, s a beszédet olyan modorban
 94 4 |            gróf könyökével is érinté, s a leglomhább ember, mintha
 95 4 |               gyönyörködött önmagában s mint a ragadozó madár, prédáján
 96 4 |           néhány prókátoros ember ült s egy különös tárgyat hoztak
 97 4 |  prókátoroknak való.~Élénk lőn a vita s a két vitatkozó Földváryt
 98 4 |        közönség keze közé szivárgott, s minthogy e kötelezvényekben
 99 4 |      Szomszédom igent mond, én nem-et s azt állítom, ha valaki engem
100 4 |              támadna meg, opponálnék; s akkor kérdem, az ellentállási
101 4 |           törvények érvénnyel bírnak; s én, mint bíró, a végrehajtást
102 4 |              Ezzel vége lőn a vitának s én esedezem a türelmes olvasó
103 4 |       fonalait egyenkint kihúzogatni, s az én dolgom lesz, hogy
104 4 |         belebotlik a vármegye embere, s a hála helyett gyümölcse
105 4 |              annyi ezer esztendő óta, s én urambátyámtól kapott
106 4 |     szerződésének aláírásához rohant, s ekkor Józsa Gyuri majdnem
107 4 |               vendégei mind aláírták, s ekkor Józsa Gyuri ünnepélyes
108 4 |          bánta meg! Kiált valamennyi, s hogy a dolognak törvényes
109 5 |           melyen néhány ág is megvan; s ha a szomszédja nem vigyáz:
110 5 |        fészekben otthon van a vendég, s a gazdán se csudálkozhatik
111 5 |                 teszi hozzá a vendég, s rövid gondolkodás után kéri
112 5 |               A korcsmáros kisietett, s az udvaron őgyelgő házi
113 5 |         tenyeredet, - mondja a másik, s az engedelmeskedő szolgától
114 5 |              sárból kell kiválogatni, s midőn a szolga elment, le
115 5 |          sorba igazítva mind a hatot, s mintha valaki felelne neki,
116 5 |           szamara; mert eljár az idő, s a tallérokat még visszakérik.~-
117 5 |              a fűrészelést bevégezte, s míg az minden kocsinak egyik
118 5 |           után a félszerbe lopódzott, s a fűrészt is megkerítvén,
119 5 |              Hatvani utcának tartott, s az egyetem1 sarkán mindjárt
120 5 |            értek, kinézett az utcára, s akkor látja, hogy az egyetem
121 5 |             magában, majd visszanézek s úgy gyönyörködöm, midőn
122 5 |               mentek az alsó terembe, s az ablaknál levő hosszú
123 5 |            elég élénkséggel folyt le, s míg az urak ettek, a cselédség
124 5 |             tudott keresztülvergődni, s midőn az ötödik kocsi, tudniillik
125 5 |         béketűrést nagyon föláztatta; s midőn Józsa Gyuri hatalmast
126 5 |      egyszerre marad el a kocsi alól, s a fővezér a legpuhább helyre
127 5 |            tréfa, kinek agyából jött, s minthogy Józsa Gyuri legjobban
128 5 |              a háziszolgára gondolva, s az összefutott utcai népség
129 5 |      tekintgetett áldozatbárány után, s íme, árjegyzéket hoznak
130 5 |     elcsöndesedett az egész társaság, s az egyik veszett fejszének
131 5 |         vármegyébe szétmenjen a híre, s még az ötvenkettedikben
132 6 |          eladott egy gazdag zsidónak, s midőn már semmire sem emlékezett,
133 6 |          hortyogást feleletnek vélte, s ő a bácsi szobájába lépett.~
134 6 |              az asztal sarkán feledt, s a jó fiú azzal bolondítá
135 6 |               vagdalhatná a kenyeret, s a kosztostársak epedve néznének
136 6 |     kosztostársak epedve néznének rá, s az lenne a legboldogabb,
137 6 |             is boldoggá lehet valaki, s annyi ezer forint mellett
138 6 |              szusz hortyogva sétál ki s be, s míg a lélek abban
139 6 |              hortyogva sétál ki s be, s míg a lélek abban nyugszik,
140 6 |             de mindjárt be is lépett, s a bámuló fiú önkénytelenül
141 6 |            látva a nagy pénzösszeget, s ámbár gyanítá, hogy abból
142 6 |              mellől.~Józsa fölnézett, s meglátva a bankjegyeket,
143 6 |           tükröt, bajuszát pödörgeti, s kiállja az ötvenet egyetlen
144 6 |           utóbb annak lába közé bújt, s onnét nézett ki az urabácsira,
145 6 |           vendégnek útjában ne legyen s midőn az odább lépett, elszántan
146 6 |             mégis egyszer útba esett, s a fiú szerencsésen elsütötte
147 6 |       mindjárt! Parancsolja a fiúnak, s amint az elment, még egy
148 6 |               akarsz közülünk szökni, s ezt a süldőatyafit előre
149 6 |            álmodban is eszedbe jutok; s ha még néhányszor így jársz:
150 6 |             úgyis azt hiszed, meglop; s ha még adsz neki kétszáz
151 6 |                okoskodik Szentpáli, - s én azt tanácslom, ereszd
152 6 |         Szemei kidagadnak üregeikből, s ekkor meglátja a szétszórt
153 6 |            úgy küldöm föl ide Pestre, s a korhelykompániának három
154 6 |     Szentpálit így markába csíphette, s mikor az iratkát kölcsönösen
155 7 |                de egyik sem a gazdáé, s a bús asszony azt sem veszi
156 7 |        egészen a kerítésnek tartanak, s ha az illető sötétben ment
157 7 |          eszébe a szegény asszonynak, s az a hízósüldő hiában röfög,
158 7 |              nagyobb koldus is lehet, s a kenyeres tarisznyát oldalról
159 7 |               még a kerék is megríja; s ha már a kerék is búsul,
160 7 |    kapaszkodott a vetemény csírájába, s a maga részét nem ereszti
161 7 |     összevissza gondol és ír mindent, s eladja pénzért! Hanem a
162 7 |              midőn a gazda még élt. - S e különbség hangosan lármázott,
163 7 |           lármázott, elárult mindent, s ekkor az elkeseredett asszony
164 7 |           kerítésnek karóját kiemeli, s azon akar valamit kivinni;
165 7 |             udvaromnak kapuja is van, s aki a kerítésen megy ki,
166 7 |            kezében a palánkfát tartá, s a kerítésen túl látható
167 7 |             fővel ne álljanak előtte; s midőn a legközelebb álló
168 7 |               nem engedé megcsókolni. S e mozdulatot oly méltósággal
169 7 |           melyet ki nem fizetett még. S íme, egy asszony kifog ennyi
170 7 |               verték, nem szidták le, s nem kergették el az elkövetőt;
171 7 |            kergették el az elkövetőt; s éppen ezért tudja, hogy
172 7 |             táltott szájjal bámulnák; s íme, oly ostobán állnak
173 7 |           csak a rendetlenséget nézi, s mily szánalommal nézi; s
174 7 |              s mily szánalommal nézi; s mikor elfárad a nézésben,
175 7 |            lóistállót szemügyre vett, s minthogy a széna-szalmahulladék
176 7 |          szarvasmarha meg ne öklelje. S íme, legyőzi természetes
177 7 |           nyújt, mint férjétől látta. S az okos állat jámbor engedelmességgel
178 7 |             élvezett jóra emlékezett, s a jó falatot vígan ropogtatja.~-
179 7 |            mondja a jászolba tekintve s elbeszélgetett a szelíd
180 7 |             bérest elsöpört láb alól, s a megszégyenített férficseléd
181 7 |             söprőnek helyet keresett, s a sarokban látván lógni
182 7 |       elvitázhatlan hatást csináltak, s a legvénebb béres nem tűrhetvén
183 7 |   lelkiismeret úgy torkon fogta őket, s alig várták, hogy kikotródhassanak
184 7 |       ülőhelyét a szénatartó mellett, s midőn elég váratlanul azt
185 7 |           béres újra vakaróhoz nyúlt, s a hónapos szennyet levakarta
186 7 |             hol a lelkiismeret lakik; s a szégyenkedő cseléd elkerülte
187 7 |   megkétszereződött a tehenek haszna, s az asszony fölkelvén, hálásan
188 7 |               asszonynak arcát nézve, s utóbb észrevett egy lecsordult
189 8 |     kapaszkodik a dús kalászok közől; s midőn a szem nem lelt meglátni
190 8 |              nem lelt meglátni valót, s minduntalan az ég oldalához
191 8 |        jövőmenő vándort vigyázza meg. S ha a déli harangszó megszólamlik
192 8 |      civakodott a ronda fészek miatt, s a paksi földesurak jó lélekkel
193 8 |      birkóztak e sástermő-bozótosban. S valahányszor kérdésbe jött
194 8 |              nyomta magának az ágyat, s a paksi ember akkor volt
195 8 |            részen odább nyalta magát; s a hol egy kis gátat elpusztíthattak,
196 8 |       fűzfások alatt álltak ki lesre, s ilyenkor a töltést is mindig
197 8 |               friss földdel megverte, s a paksi vadászember az ilyenkori
198 8 |              helyet kaparjon magának, s így a "Vendégríkató" csárdás
199 8 |           hátulsó fogaira csúsztatta, s majd földhöz vágta a gondolat,
200 8 |               embert gombakalapjáról, s ha kapu is volna a csárda
201 8 |               nézni valója is legyen; s ámbár egy kötekedő légy
202 8 |             köszöntőbe ment el Paksra s minthogy nem akarták elereszteni,
203 8 |        sürgetősebb teendőit elvégezze s úgy szándékozott vissza,
204 8 |           tornácoszlophoz támaszkodva s a pipakupakot nézve.~- Kenyerük
205 8 |               megszorított egy csibét s míg az asszony kopasztá
206 8 |               a gazdával beszélgetni, s úgylátszik, az asszony itt
207 8 |               rakta a csibedarabokat; s a gazdára hagyta a fölszolgálást
208 8 |         pecsenyeszaggal foglalkozott, s a kurta ebédet hamar elvégezvén,
209 8 |         forintos csibét etettek vele, s amint Tassra ért, minden
210 8 |          étlapról nem eszik többször, s a "Vendégríkató"-t szorgalmatosan
211 8 |             élő állat nem mutatkozék, s a megviselt vendég bíztatá
212 8 |  visszaindulnak, egyik kocsin ő maga, s talán a szobaleány, míg
213 8 |               a másikban kedves neje, s vele két nővendég.~Midőn
214 8 |          kiindultak, beborult az idő, s a paksiak nagyon marasztották,
215 8 |          sártengerré olvasztá az utat s a lovak sajnálatra méltó
216 8 |           urat ebben a cudar időben!" s olyan lármát csapott, hogy
217 8 |             ebéd készítéséhez fogott, s amint a baromfiordításból
218 8 |            Reggelre mégis kitisztult, s míg a nők elkészültek, Földváry
219 8 |           kanyarodása régóta okozott, s elképzelte, mily haszon
220 8 |               egyszer, mint az ürgét: s akkor elmehet koldulni.~
221 8 |    figyelmesebb lőn e különc emberre, s elgondolva, hogy egy jóravaló
222 8 |            vére megint lángot kapott, s egyszerre megvillant agyában
223 8 |            uram, - kívánja a gazda, - s ha valaha még útja lesz
224 9 |         csapat nem győzné eljátszani, s akkor is megkívánná, hogy
225 9 |         különb ember mint a kuckóleső s az ilyen nyavalyának legjobb
226 9 |           botot neki, a mennyi ráfér, s ezt minden helység bírája
227 9 |              megfogja, mint a buldog, s inkább levágatja kezét,
228 9 |               fölmegy vele a toronyba s midőn a szomszédnak tarka
229 9 |          halnak, komaságok köttetnek, s még itt-ott a harmadik faluban
230 9 |          ágyúnak töltötték volna meg, s első dolga volt, hogy a
231 9 |              kocsiderékban kigondolt, s mikor Tassra ért, kenyerezés
232 9 |              lesz, a szomszéd balról; s íme, midőn készen van a
233 9 |               panaszos van beállítva, s egy óra alatt mindenik kikapja
234 9 |               négymérföldnyiről jött, s hazulról idáig alig tudta
235 9 |           kinek nagyon éles kése van, s a két hetes kenyeret is
236 9 |              sok, én sem állhatom ki, s elfáradtam ide, hogy elmondjam
237 9 |      elfeledvén a nagy fenékkerítést, s nehogy a tekintetes főbíró
238 9 |             rájuk is ragadjon valami, s a potyadék ügyeket ne szalasszák
239 9 |         megint kezet szorított velük, s az egyszerű embereknek jól
240 9 |              lóhalálban jő Gödöllőre, s a hercegnek négy szem közt
241 9 |         ismerem, - mondja Földváry, - s azt is tudom, hogy a herceg
242 9 |             aztán pörre kerül a dolog s a kötelezvénynek tulajdonosai
243 9 |            csak a pipahamut verte ki, s egykedvűen mondja:~- S mit
244 9 |                s egykedvűen mondja:~- S mit szólt a herceg?~- Rögtön
245 9 |        gyöngédtelenül nyelvére kapja, s az utcára szaladjon vele.~-
246 9 |               zúgni kezdett ellene.~- S mit mondott erre Pilátus?~-
247 9 |             már ő nem tudott nyugodni s éppen azért lőn Földváry
248 10|               nak kellő közepén volt, s onnét egy tányér levessel
249 10|         levest forrón akarja megenni. S ezzel még belebb könyökölt
250 10|               ha ilyen rövid az élet, s oly bizonytalan, hogy nem
251 10|        mellett sem bír megszabadulni, s akármi jó borral öntöznék,
252 10|             el nem jön vigasztalónak, s a jó tokaji mellett végre
253 10|              kikergeti a derültséget, s a magyar ember elvállalja
254 10|               Földváry jó négy lovat, s az egyenes földön repült
255 10|               jő, karon fogva viszem; s a ki másképp nem mozdul,
256 10|      Szerencsére magának is van háza, s így nem szükség, hogy mi
257 10|    forgathatnám. - Ezen kell kifogni, s ha majd ez megszelídül;
258 10|              hogy önmagára nem ösmer; s akkor Bandi bátran léphet
259 10|             kínaiak egeret kergetnek, s egyet úgy megbolondítának,
260 10|          elmehetünk. Mondja Földváry, s a jól ösmert tanyán a szomszédudvarra
261 10|            leány korában még kevésbé, s aki egy özvegyasszonyra
262 10|               nem vehette őket észre, s az etető cseléd is úgy állt,
263 10|          állhatván meg a beleszólást, s a meglepett hölgy mindkét
264 10|              volt egyetlen áldozat, - s én kifogtam a cselédeken,
265 10|            nappali, konyha, kamara, - s a figyelmes bácsiknak elmondá,
266 10|              Parancsol a cselédeknek, s amit nem jól parancsol,
267 10|          gyermeknek alakulnia kell, - s itt ismét azon figyelmes
268 10|       hamarjában elszámlált néhányat, s a gyámapa karjaiba kapá
269 10|        elegendő oka volt megelégedni, s utóbb az anyához fordulva
270 10|            gyönge nő előtt hajol meg, s e győzelmet nem a fölpiperézett
271 10|        legmélyebben rejlik a szívben, s ő csöndes, de mégis nagy
272 10|            Vendégríkató"-ra gondolni, s a körülményeket átgondolva,
273 10|           Földváry tovább levelezett, s a legutolsó csomóhoz ért,
274 11|         sétált körülnézés végett, ide s tova jártában a kapuig tévedt,
275 11|              embert sebesen vágtatva, s az egykori katonát megállította
276 11|             leshelyet talált kivájva, s mindeniket ő maga ásta mélyebbre,
277 11|         huszonnégy órai gyötrelmet.~- S ha összedűl az a sárfészek?~-
278 11|               hal meg előbb, vagy én. S a meghalóval a titok is
279 11|          érdekes arc adott feleletet, s utóbb a lóra kapva, a magasból
280 11|            annak hasznát lehet venni! S ezzel oldalt vágott a síkságon,
281 11|         hasonló esetekre találták ki, s az emberek legalább nem
282 11|        megszólamlott mellette valami, s ilyenkor a kocsist megint
283 11|         pillanatban elfeledé mindezt, s minthogy istentől a lelkesülésnek
284 11|         kötelességek jutottak eszébe, s a közönséges ember érzelmei
285 11|           megérdemlik a pellengért, - s első pillanatban nem tudja
286 11|             falait már tisztán látja, s tán a rémület mégis meggyúrta
287 11|              csárdás, nejét kiabálva, s együtt indulván az élet
288 11|             összeszedte az ennivalót, s aminek hasznát vehette,
289 11|              nagyon meghűtötte vérét, s az eddigi bölcseség fölmondta
290 11|           erre most utas vetődjék el. S ekkor átlátván helyzetét,
291 11|         órában unalomból is tett jót, s ez egyetlen jótétemény lesz
292 11|                  kezében rajzón volt, s a naptár közé ragasztott
293 11|             semmit sem mondana rólam, s mikor a búcsúztató árát
294 11|              Megcsaltam e szép hazát, s ezért megérdemlem, hogy
295 11|         önmagamnak kértem hűs helyet, s nem gondolék arra, hogy
296 11|            hahogy isten csudát tenne, s egyik ősünk föltámadna,
297 11|         teljes futamatban a töltésen, s a reménység megcsiklandozta,
298 11|       ültetett egy dologtalan embert, s a fűzfa melletti csónakban
299 11|             megfizet a maga idejében, s ha nem tenné: exequálni
300 11|             hogy megmentésére jönnek, s midőn a csónak közel jött,
301 11|             bekövetkezendő eredményre s a tettek embere oly elevenre
302 11|           nyugalmat kelle visszaadni, s a mit addig is szenvedni
303 11|           jókora darab.~Utána jöttek, s a férfiak visszavitték a
304 12|         legjobban: Prudentia diákszó, s magyarul azt teszi, hogy:
305 12|            Mondja Józsa megint éledve s újra kérdezgetve mindent,
306 12|             tudok én rusnyák nyelvet, s az úrfi fél esztendő alatt
307 12|         tanuljon el minden kópéságot, s ahol egy kicsapott diáknak
308 12|           Józsa nevetve fogadta őket, s az első bevezetésnél észrevehették
309 12|               hogy koldultam volna, - s mikor a komédiában kérem
310 12|              szóval megértette magát, s a nyájas fogadásért a színészt
311 12|            Gyuri a negyedik szobából, s a fiú elrohant, a színész
312 12|               a megfogott vendégeket, s éppen a komolyabbnak adott
313 12|            nevetés hirtelen elmaradt, s a vendégek el nem tudták
314 12|           minthogy azt másnak szánta, s azt a másikat nem lehetett
315 12|     szerencsére nem volt igen hosszú, s az ülés kínja nem igen hosszan
316 12|          elmentek a kijelölt szobába, s a két ágyban elhelyezkedének,
317 12|             Ekkor lép be Józsa Gyuri, s a félig nyitott ajtón beszól:~-
318 12|              vánkos nagyon hiányzott, s az elfáradt utasok szerették
319 12|            két ágy elereszté lakóját, s az ágyfenékkel egyetemben
320 12|             nyolc lábát elfűrészelik, s az asztal közepére rakják.~
321 12|             át a mellékszobába menni, s a harmadikban nyílott meg
322 12|               búcsú után megindultak, s mire a nap följött, régen
323 12|               két diáknak elmenetele, s a magyarázatlan beszéd.
324 12|     hálószobájába.~Kinyitja az ajtót, s a két ágyat megalázkodva
325 12|      Szentpálival kudarcot vallasson. S e gondolatnál megtapogatta
326 13|            terelné.~Éjszaknak indult, s másnapra már elérte a legelső
327 13|             ekkora embernek köszönni. S íme, most amerre csak ellát,
328 13|           oldalt, majd utánuk látták, s újra, nagyobb emelkedésre
329 13|         előttük két gyaloglót láttak, s ami különösebbnek tetszett,
330 13|      mogyorófa, batyujuk éppen semmi, s ha a posztónadrág térdig
331 13|              ló a kocsit el ne kapja, s mikor egyik ló után a másik
332 13|            oldalt fordult az ülésben, s a két fiatalembert némi
333 13|            megfordíthatnák a kérdést, s akkor mit valljon meg ő
334 13|    elfeledtetni az előbbeni beszédet, s egészen újat kezdhetnek,
335 13|               fölértek a hegyoldalba, s a kastélyudvarban megállt
336 14|           isten az ő gondjára bízott; s nehogy egykor megházasodván,
337 14|              ember: ebé, a mi a másé, s a jó éles fejsze ledöntötte,
338 14|     úristennek sokféleképen vigyázni, s ez esetben éppen a falu
339 14|              A gróf hiába könyörgött, s még nem ért a faluvégre,
340 14|             más meg nyisson erszényt, s amit egy-egy marokkal megfoghat:
341 14|       elevenje fordult meg Szilváson, s a szónok helyett hangosabban
342 14|          cselédség buzgón töltögette, s mikor rákerült a sor, íme
343 14|            fájdalom, meginti kezével, s a tizenkét ember erejéből
344 14|             táncot éppen benne járja, s akár lassú, akár frisebb
345 14|            szilaj, de erőteljes zajt, s mégis mintha öt lovat hajtana,
346 14|              örök derült kedélyükben, s a lelkesült ember szívének
347 14|             pedig eláll valami zugba, s onnét nézi az egész előadást.~
348 14|           alatt egészen hátrahúzódott s majdnem közvetlen szomszédságába
349 14|        megvárják, míg valaki halódik, s mikor kiment belőle a lélek,
350 14|                megtalálják a kincset, s az üstökös farkába kapaszkodván,
351 15|              két szökevényt kérdezte, s a gazda a mondottak nyomán
352 15|            nagyobb bolondot neveljen, s amint látom, ezt a komédiánál
353 15|           csikót akar belőle nevelni, s minthogy eddig azt látta,
354 15|       társaság, a gorombák társasága, s a ki tagul akar fölvétetni,
355 15|         aligha alkuba nem állna vele, s bizonyosan, mint az ismétlő
356 15|          papot, milyen nagy feje van, s ebben nem fáradván ki, bizonyos
357 15|            szomszéduramé is ott volt, s valaki rámutatott, hogy
358 15|           adomáiból soha ki nem fogy, s minthogy ilyen alkalomra
359 15|       embernek hasznát lehetne venni, s ezen gondolat olyan boldoggá
360 15|             manó pufog a háta mögött? s a mint visszatekint, akkor
361 15|              ember a másik hátán ült, s két hivatalnok ülés közben
362 15|              lármával kapja be lábát, s a másikat kérdi:~- Mi a
363 15|              átkozott szórakozottság; s még csak most értem a dolgot,
364 15|         délelőtt vakarom lábszáramat, s mégis viszket.~Józsa Gyuri
365 15|             elverni róla a nyavalyát, s ekkor a beteg nagyon megéhezett
366 15|     megéhezett kolozsvári káposztára, s abból jóllakásig evett.
367 15|         megkísértse az új gyógyszert, s íme, jön egy szebeni szász,
368 15|              a szomszéd terembe ment, s ekként Józsa Gyuri Keglevich-csel
369 15|            még úgy ösmernéd, mint én, s annyiszor hallottad volna
370 15|             nevelni.~- Tegye meg azt, s ezért az én hálámon kívül
371 16|               kénye szerint csavarta, s ha megkívánta, nevetés kedvéért
372 16|              tartott, mint egy hajdú, s a sikerről mindig jelentést
373 16|          ügyesen beszédtárggyá tette, s ahol alkalom mutatkozott,
374 16|         véleményét keresztül vitassa, s ekképp a nagyobb gondokat
375 16|            tartózkodva kell beszélni, s amily eleven a gyermek,
376 16|       ölbekapásokat folytatni akarja, s ilyenkor a kíméletlen nagy
377 16|               szabadalmat adott neki, s a viselkedésben észre lehetett
378 16|            napról-napra okosabb lesz, s az apátlan árva a bácsi
379 16|              gyermek esze ki-kitéved, s az apa vagy anya a legjózanabb
380 16|      kedélyében mindent elcsacsogott, s az anya szokott szigorúságát
381 16|          elveszté a lelki egyensúlyt, s alig tudja mondani:~- Gyermekem,
382 16|    arcváltozásában mérte meg hibáját, s nem tudva, szégyen vagy
383 16|            nem akart a pír elvonulni, s mikor a kis lányt kendőért
384 16|             mindent faraghat belőlem; s minthogy sohasem kísérté
385 16|            kikeresztelkedett cimbora, s hogy a szép szónak pecsétje
386 16|      meghajolván sógorasszonya előtt, s úgy távozott el, mint ilyen
387 16|          Katona uramnál ő lesz az úr, s ha tán négykézláb akarna
388 16|               a várt vendég belépett, s egy-két bevezető szó után
389 16|             gyermeket szemközt nézve, s a fiú nem bírván kiállni
390 16|              diákok elől a tudományt, s élénk esze meghódított neki
391 16|               kollégium mindig épült, s a kollégium udvarából soha
392 16|        udvaron nagy halom homok volt, s a vásott diákcsapat a rendes
393 16|           valamelyik diáknak markába, s a meszet a diákok maguk
394 16|          örömest turkálván a mészben, s utóbb az utcáról is bevetődött
395 16|            aztán többen is bíztattak, s egyik is, másik is meglökte
396 16|             vagy helyeslené a dolgot, s midőn utóbb komolyabb fordulatot
397 16|              fordulatot vett a dolog, s a diákok ki akartak fogni
398 16|          hosszú nyelet, megbillenték, s ekkép az magasabbról csapódván
399 16|           lehetett elnyelni a dolgot, s a diákok nagyon szűknek
400 16|           hasznát vették a poézisnak, s a vizsgáló kiküldöttség
401 16|       fráterek irtóztatókat hazudnak, s aki legnagyobb bűnös volt,
402 16|            kell az intézetből csapni, s ezt már meg is mondák a
403 16|            fiú nyolc embert vált meg, s azt is tudja, hogy bátyja
404 16|               is egy véleményen volt, s ekkor Földváry megkérte
405 16|                fölkelvén ülőhelyéből, s a másik szobában önmagának
406 16|             Katona megírta a levelet, s átnyújtá Földvárynak elolvasás
407 16|             volt, - jól indult a fiú, s neki alapos reményt nyújtott,
408 16|             másfelé taszigálták őket, s ekkor jutott eszébe Földvárynak,
409 16|            magába szedte a tudományt, s ő rémülve látta, hogy a
410 16|       észrevette, hogy Endre hiányzik s a mi több, azt is mondja
411 16|              Mondja a tanító tűnődve, s ezt hallva Földváry, sietett
412 16|               az urabácsinak tetszik, s én kecskeméti diák maradok:
413 17|              hogy többször nem iszik, s midőn ezt teljes háromszor-huszonnégy
414 17|           megérdemlek egy icce bort!" S megint a bormérőbe tévedt.~
415 17|             Gyurit útközben meglesse, s a tervben segítője legyen.~
416 17|                előmutatva a meghívót, s a gróf ekkor vette észre,
417 17|              lerajzolják valamennyit, s mindeniknek szájához odaírják
418 17|              árban hamar megegyeztek, s mindenik megfizette a maga
419 17|             valamennyi kész nem lesz, s akkor is mindenik megkapván
420 17|           megint valami csel lappang, s a társaság annyi tréfán
421 17|             vettek minden hazugságot, s e kölcsönt azonnal visszafizették
422 17|        adósságot. Hazugságban kapták, s ugyanabban fizették is vissza.~
423 17|             feltörje a levélpecsétet, s akkor mindenki azt akarta
424 17|       készítvén torkát az olvasáshoz, s ekkor a gróf is közelebb
425 17|               Még egyet "ümm"-entett, s aztán tovább olvas.)~"Azt
426 17|       páholyból fölintünk a karzatra, s aztán lenyújtják az erszényt.~
427 17|      végignéznél, megfulladnál benne, s még azt sem mondhatnád,
428 17|           nagyobb részt: adjuk nekik. S íme, az igazgató úr volt
429 17|              hogy mienk az a színház, s íme, midőn kíváncsian a
430 17|             cigányra, hadd dolgozzék. S ha kedvemért valamit megtesznek,
431 17|            vigasztalni akarja őket, - s még majd megverik! Ilyen
432 17|         legyen, mely őt visszarántsa. S íme, mily búsan ül ott valamennyi,
433 17|             Földváry levelét elhozta, s nehogy kicsinált dolognak
434 17|             aludt a léleknek zugában, s egy ártatlan levélke fölriasztá
435 17|      erkölcsöt.~Ébren van valamennyi, s el nem tudja képzelni, miképp
436 17|           teszik ugyan, de gondolják, s még Józsa Gyuri sem ordít
437 17|            darabba hiszi szétporlani, s íme: minden csorba nélkül
438 17|         folytán megkeresé Szentpálit, s ott néhány óráig hallgatta
439 17|            hallgatta az előzményeket, s örömében egész éjen át nem
440 17|             előbb le kellene törleni, s aztán látszanék meg az arckép.
441 17|               a fehér mázt letörölje, s alatta meglássa saját becses
442 17|            Valami meglepetést vártak, s egyik sem akart az a kiválasztott
443 17|              nyugszik le rajta a nap, s talán ha mondanám, sem hiszed,
444 17|         hazafinak kiosztják a gondot, s ámbár nem buzogányokkal
445 17|        eljöjjön egy kíméletlen nyelv, s azt kérdezze tőled: Kedves
446 17|              megkísértsd ezt az erőt, s midőn kifogytál belőle:
447 17|           hinni, azt vallani is kell; s ők ezt nem cselekedték még.~
448 18|        szobájában gondolkodva jár föl s alá, asztalán halomban fekszik
449 18|             akar lemaradni vállairól, s e heves vérű ember mindennap
450 18|            napról napra többet elbír, s alig várja, hogy a küzdelem
451 18|         átvágást ellenzeni nem fogja, s akkor azt a földönfutót
452 18|       egyetlen rokont sem tudósított, s azok régen hiszik, hogy
453 18|       másvilágból néz le a paksiakra, s talán ott is arról gondolkozik,
454 18|         posványost keresztül vágatja, s akkor ötvenkét megyében
455 18|   engedelmességnek, elmegy bújdosóba, s nem tekint vissza, mint
456 18|               keményebb ember tartja, s az majd fogja tudni, mikor
457 18|           puhul meg, mint a melegben. S ez az ő büszkesége, megveti
458 18|        Endréről koronkint meghallott, s a fiú lassankint fölért
459 18|           szóval és levéllel tartani, s ez a kötelességét oly híven
460 18|             szál mellőle húzódott ki, s a rajta lévő csomókat óvatosan
461 18|              színésznek nem kell ész, s hogy a színészet csak csavargókból
462 18|         eszmén rágódott minden ember, s akadt elég, ki hebehurgyaságnak
463 18|             nehogy valamit mondjatok, s aztán azt gondolja mellettetek
464 18|          töredelmesen megvalljátok, - s ha egykor fölépül a színház,
465 18|             színész nem bukfenchányó, s az ő művészete az imádság
466 18|               rég a földben nyugszik, s a két jó barát egymást buzdítá
467 18|           Mondja szokott erős hangon, s a kívül álló majdnem visszafutott
468 18|   alázatosabbnak kellett volna lenni, s elég volna, ha a tizedik
469 18|            nem tetszett a házi úrnak, s ilyenkor pusztulniok kellett
470 18|             találunk menedékhelyet.~- S mi baj van megint? - Kérdi
471 18|          sikátorban gyakorolja magát, s minthogy a házi úr maga
472 18|         annyiszor kelle már felelnie, s megint újra kérdik. Így
473 18|             ennyi gyámoltalant itt ki s be löködjenek. Építeni fogunk
474 18|                hanem egy egész banda, s akkor se zavarják egymást,
475 18|           inkább ugrált, mint ment, - s akárki is előbb vélte volna
476 18|           intézete; tehát egy palota. S minthogy ilyen nagyszerű
477 18|               Földváry akkor gondolt, s ugyanarra akkor még egy
478 18|            engedelmeskedik a tetterő, s a helyezet megadván hozzá
479 18|       hatalmat, mint valami erőmérőt, s amennyit csak elbír, okvetetlenül
480 18|            kellenek, mint Jupiternek, s aki máskép nem akart boldogulni:
481 18|          gondolta ki a megyének feje, s a karok fogódzanak meg egy
482 18|           hatalmasokkal megalázkodva; s íme a gyöngéknek gyöngeségüket
483 18|              gyöngeségüket szidja le, s a hatalmasokkal szemközt
484 18|              letenni a kedvenc ügyet, s ha már itt van: vele is
485 18|         Pesten! Jegyzi meg a másik.~- S a legkülönösebb fickó minden
486 18|               targoncát a kapu alatt, s a beteget a kórházig eltolta,
487 18|     Szentpálit, - e szót ki ne mondd, s el ne hidd.~- De, barátom!...
488 18|             hogy valamikor elfogyunk, s utánunk csak a hírünk maradjon
489 18|           állok útjába az eseménynek, s a fiút engedem sorsára,
490 18|               gond kapaszkodjék belé, s a szünórában is eszébe juttassa,
491 19|            boldogabb lesz, mint anya, s e boldogságnak néhány sugara
492 19|           zajos város volt már ekkor, s a fiatalságot az országos
493 19|     karavánonkint vonták a fővárosba, s a gyöngéd anya megdöbbent
494 19|          gondolat meg is alkuszik rá, s az anya kénytelen e viszonyokban
495 19|             viszonalkura vállalkozni, s a boldogságot mértéken megvenni,
496 19|             külső átlépje a küszöböt, s az anyák és leányok néha
497 19|           mindig lehet csevegni róla. S minthogy szép és gazdag,
498 19|              ő csak az árnyékát nézi, s minél esetlenebbé válik
499 19|     csekélységet hagyja el a pletyka, s íme, a legszebb fiú, a gazdag
500 19|             víz után kilelje a hideg. S a jámbor idegen ez ijedtségért