Chapter

 1 3 |          bizonyosan megkapja mindazt, mire szüksége van.~- Köszönjük
 2 3 |           hirtelen megjárván mindazt, mire vállalkozni akart, végre
 3 3 |             Hercegséged nem gyanítja, mire szabadítana föl.~- Sőt kikérem,
 4 3 |            Még két hely volt üres, de mire észrevennénk, egy magas
 5 4 |                azt az örökbékességet, mire neki vad tréfái között nagy
 6 4 |            jószágot a szegény legény, mire a harmadik határba érne
 7 7 |   ostornyéllel veri a jámbor párákat, mire még a koldus sem állhatja
 8 7 |       elszánta magát, maga sem tudván mire, hanem hazamenet már gyanítani
 9 8 | odábbszalasztaná.~Észrevette a gazda, mire veszett a vendégnek figyelme,
10 9 |             guta meg nem üt mérgében, mire a hosszú előadást végig
11 9 |          félek, tekintetes uram, hogy mire észreveszem: a harcsa lábamnál
12 10|             hátha Egyiptomba megyünk! mire oda érnénk, hihetőleg már
13 10|              a női kéz és a figyelem, mire a leggondosabb férfi sem
14 11|          földönfutóvá lettem. Mondja, mire Földváryt csakugyan elhagyta
15 11|           háza ez? Kérdi önmagában, - mire később így felel meg.~-
16 12|             újra kérdezgetve mindent, mire a fiú folyvást nem tudommal
17 12|             búcsú után megindultak, s mire a nap följött, régen elhagyták
18 13|               járt kend ilyen földön? Mire a gazda újra megkémlelvén
19 14|            fillért is. Én nem mondom: mire! szívetek akkor nem hazudik,
20 14|          megmondja, hogy a kötelesség mire kéri azt a néhány batkát. ~
21 15|              két garasost eldugta?... Mire a tolvaj ügyetlenül azt
22 15|           látta, mikor csibét loptál! Mire a tolvaj azt mondja: én
23 17|               nem hagyott belőle, hát mire való ez a kételkedés? Igaz,
24 17|               magyar, szegény magyar, mire jutál? Azért irigyeljem-e
25 18|           tudja venni! Jámbor atyafi, mire való az a komédia, mikor
26 18|              esküvésre tartaná föl, - mire ez a fiú a próbára kiáll,
27 19|             egyet ilyent az öregéből, mire leteszi az ügyvédi cenzurát,
28 21|              Kérdi Fáy negyedszer is, mire Bujanovics szinte vidámulni
29 21|           világító toronynak lángját.~Mire a megyeházhoz ér, a Grassalkovich-telken
30 23|           nyújtván nekik egyenkint, s mire a legutolsóhoz ért, valamennyi
31 24|        Elkövetkezett az utolsó roham, mire az orvos számolt, Szentpálit
32 24|            Szabad e kézért esedeznem? Mire a leány dicsőülve mondja:~-
33 26|               a többit csak itatta, s mire éjfél lőn, maga előtt a
34 27|              napszámot a másik hétre.~Mire a fizetési óra megkondult
35 29|               jókor észrevettem, hogy mire a fiú megnő, régen más világ
36 29|             végébe, kiszámítván, hogy mire a vacsorához leülnek, lobbot
37 29|               oltsa senki.~Nem tudták mire vélni a dolgot, a gróf nyugodt
38 33|              emlékek magasultak, volt mire hivatkozni; így a legmakacsabb