Chapter

501 19|             jó barátokat is szerzett, s e küzdelemben csak egy maradt
502 19|         tettet leplezetlenül bevallá, s a fiúnak sorsáról a legnagyobb
503 19|          végig tanulhatta a pletykát, s az óvatos anya éber volt,
504 19|              gyermekébe csöpögtetett; s a leány viszont megnyugtatá
505 19|            aligha kap, mint Földváry, s az özvegyasszony remegve
506 19|              lesznek képesek megölni, s reménylem, hogy a tűzpróbán
507 19|            irgalmazzon a fiú nevének, s egykor ön lesz a legelső,
508 19|             teljes negyedóra múlt el, s az egész teremben három
509 19|          hölgy a fiatal, szép embert, s akit otthon eddig meg nem
510 19|              Legalább hárman vagyunk, s így kevesebb jut háromra
511 19|        felügyelő a hölgyekhez menvén; s minthogy a felügyelő oly
512 19|              és mert senki nem látja, s a részvétlenség gúnyja nem
513 19|                ha búsulnak: sírnak. - S e szerencsétlen fiúnak taps
514 19|            ajtajánál áll a fölügyelő, s azt mondja a két hölgynek:~-
515 19|              hölgy tárcáját kibontva, s előre kifizetvén a két jegynek
516 19|               jeleneten tanújok vala, s a fiatalember köszöntését
517 19|            drágán vette meg a titkot, s a becsületes felügyelő híven
518 19|        tekintetes uram.~- Ott leszek, s nekem a hangverseny kezdetét
519 19|           visz a megszokott halomhoz, s utóbb olyan dombot alakít,
520 19|           tudták a nőket megpirítani, s ha már ezt is megunta, elég
521 19|             mellékajtón Endre lép be, s nem sokára ugyanazon ajtón
522 19|         hangverseny pedig elkezdődik, s a fiatalság a falon át hallgatta
523 19|          éppen annyi, mint a múltkor, s a fiatalember nyájasan köszönti
524 19|          mellől mutatja a vendégeket, s az alispán szeretne kirontani,
525 19|      Szentpáliék hoztak, egyet Endre, s a három tisztelő fölkelt
526 19|                megvett minden jegyet, s míg a férfisereg majdnem
527 19|            másnap majd szakaszt időt, s a hölgyekből kicsikar egy
528 19|              szép lánynak neve napja, s e napon mindenik vár egy
529 19|              vár egy kis meglepetést, s ilyenkor ritka lány van,
530 19|          elgondol!~A hajnal kipirult, s az első sugár előtt megszólamlik
531 19|              kegyelet bíztatta idáig, s a vezető után rohanva jött,
532 19|         hölgyek gyorsan felöltözének, s midőn a dallamnak első szaka
533 19|         kinyiták az előszoba ajtaját, s a két hölgy a vak fiút a
534 19|             de drága illat volt az.~- S ki vezette el idáig?~- Egy
535 19|                nagyságos asszonyom, - s nekem megbocsát az isten,
536 19|     Szentpáliné kinyitá a teremajtót, s a fiatal ember zavarodva
537 19|               Kegyes engedelmükből.~- S ön védi e szerencsétlen
538 20|               magukat a vándorlásból, s legalább egy hetet töltsenek
539 20|   természetében majdnem megkérgesedve s talán egyszer úgy leragadna
540 20|               a vihar künn érje őket, s minden féltett portékája
541 20|              kiszolgál az országútra, s ekkor látja, hogy Eger felől
542 20|               esőnek és villámlásnak, s egy hosszú mennydörgés egészen
543 20|            csöppek meglocsolták őket, s a nagyobb áztató elől a
544 20|               konyha közepében állva, s a legelső vendég mindjárt
545 20|                 Jó estét, gazduram, - s mielőtt amaz a köszöntést
546 20|              keresztapa a kis fiúnak, s minthogy ma alig tudnak
547 20|               kifogyott a világosság, s a mit a vendégek nem kértek,
548 20|               kofradékból készítenek, s az ilyen útmelléki csárdában
549 20|           csárdás magában örvendezve, s a zöld korsót le sem vitte
550 20|           Ekkor megcsavarta a csapot, s a kirakott poharakban osztogatta
551 20|          kocsis kikiáltotta a gazdát, s ekkor jutott eszébe a nagy
552 20|              lábos, meg a benne lévő, s minthogy megfőtt: másodmagával
553 20|                hogy födél alá került, s olykor valamelyik fönnszóval
554 20|              ő az én kegyes uraságom, s ha néha napján bejő hozzám,
555 20|       csakugyan alább hagyott az eső, s a legutolsó vendég jóllakván
556 20|              ritka híres ember nevét, s az eddigi jelenet nagyon
557 20|             vad tréfáját elbeszélték, s az volt a legszerencsésebb,
558 20|          elfogyott az elmondani való, s ekkor egyik a fiatalabbak
559 20|               úgy ott voltam mint te, s akkor is együtt fogtuk a
560 20|              mikor a meszet oltottuk, s az a cigánygyerek megcsodálta
561 20|           meszelni a kis feketerigót, s amint a lékeverőt belepottyantottuk
562 20|          cigánygyereknek szeme szája, s utóbb a szegény gyerek meg
563 20|          lepedőt és vánkost is adott, s a fáradt népséget a napsugárnak
564 21|                méregette, elosztotta, s alig tudott eljőni a szép
565 21|           haza kell menni.~A mint ide s tovatekint, karjába kapaszkodik
566 21|    Grassalkovich jogainak igazgatója, s az első köszöntés után egész
567 21|        tetemes rövidséget szenvedett, s ha most dobra ütik mindenét...~-
568 21|               olcsón fogják megkapni, s ez ügyben sietett Földváryhoz,
569 21|            aprót pedig öregre váltja, s ujjai közt mindenikből megmarad
570 21|            lehet benne kapaszkodni. - S íme, hogy fut az az író,
571 21|           Endre reménybeli tőkéjével, s a miatt barátok és ösmerősök
572 21|             végre mégis megnyugtatta, s eddig Gödöllőre indult.~-
573 21|            pénzt az ablakon dobom ki, s még utána sem ugorhatom,
574 21|            forintom van készen éppen, s ezen biztos alapon némi
575 21|             jó asszonyt megnyugtatni, s el is mertem mondani egy-két
576 21|          mondja Földváry írás közben, s midőn a szükségeseket megírta,
577 21|           Grassalkovich kötvényekért, s ha nem volna oly drága a
578 21|              az első megrohanás után, s azt hitte, hogy a vármegye
579 21|             Eddig régen Gödöllőn van, s a herceg tájékozhatta magát,
580 21|              megteszik az indítványt, s ha nincs is elegendő pénzerő,
581 21|               minden elmondott szó.~- S mi az oka e dühösségnek?~-
582 21|           mondani Bujanovics barátom, s ez ötvenezer oknak mindegyike
583 21|         mondám: ötvenezer forint ára, s elképzelheti ön, mekkorát
584 21|          emlékszik meg e kötvényekre, s hogy a herceg méltányosságra
585 21|           színház számára fölajánlom, s kérem önöket, ez ajánlatom
586 21|  összegyülekeztek a színház pártolói, s Bujanovics Sándor a telken
587 21|          egész tűzzel, - egy vármegye s egy alispán untig elég hozzá.~***~
588 21|       kicsinynek és korainak tartott, s nem vette észre, hogy terveit
589 21|           eddig egy fillért sem adtak s azt hitték, minél későbbre
590 22|            mint Ádám a paradicsomból. S ha már szerencsétlenséget
591 22|         különb cimbora, mint Endre.~- S ha kiállja a fiú a próbát
592 22|              maguk, emlegették mások, s mióta a nép ott is volt,
593 22|                  hátha csúffá teszik, s e papírok ellenségeivé lesznek
594 22|        nevethetni Szentpáli kudarcán! S e gondolatok megbúsíták
595 22|              miattuk lett világtalan, s minthogy Józsa György uramnak
596 22|               bevárni a végnek végét, s egyetlen szóval nem árulja
597 22|             kért vissza a teremtőtől; s midőn megszabadul e lelki
598 22|            Pestig, lovaim ott várták, s én rögtön elindultam hozzád.~
599 22|               van a lelki nyugalomra, s ha megadta az isten azt
600 22|               legemberibb érzelemnek, s az arcot is újra megtekintvén
601 23|             be akarok menni, gróf úr, s ha senki sem jön: magam
602 23|               sincs állandó tanyájuk, s ő mégis nyugodni akarna?~
603 23|          nyújtóznék ki oly egyenesre, s az alispán parancsát figyelemmel
604 23|       tűnődésben, szakadozva hagyott, s azalatt mindig valami újat
605 23|          egy-egy szót a szájába adni, s olyankor a tekintetes alispán
606 23|          hagyott volna el egy boltot, s ahol csakugyan aranymívest
607 23|             tekintetes alispán úrtól, s el nem tudta hinni, hogy
608 23|      rettenetesen megijesztette őket, s a békés polgárok szerettek
609 23|        torkába szorította az alispán, s a boldogtalan ember háttal
610 23|              háttal ment ki az ajtón, s ebben a kényelmetlen utazásban
611 23|            hozzá minden utcai léhűtő, s ha kiment: az elmenők még
612 23|              félték, mint tisztelték, s aki Földvárynak keménységét
613 23|              félelmet öntött beléjük, s aki önmagáért nem félt,
614 23|              Földváry nem ezt akarta, s alig várta, hogy a megriasztott
615 23|          mindenik utolsó akart lenni, s aki legjobban hátrált, mégis
616 23|         Mondja Földváry dörgő hangon, s a félénk nép ijedtében még
617 23|             nyújtván nekik egyenkint, s mire a legutolsóhoz ért,
618 23|    aranymívesboltot pedig csak nézik, s ha kinyújtanánk nekik egy
619 23|     lelkesülten szorongatva kezeiket, s a boldog kézmívesek szerettek
620 23|      irgalmasság cselekedetét míveli, s annyi derék becsületes ember
621 23|       engedelmet kérjen a sorsolásra, s aztán leült a karszékbe:
622 23|              végtelenségbe nyúlik el, s önhatalma nem bírja siettetni,
623 23|      makacssággal védik állításaikat, s előre is értették, hogy
624 23|            ügyekben döntő szóval bír, s annak határozatát csak a
625 23|         lényeges akadályt eszközölni, s azon idő alatt tehetne-e
626 23|        kérette magához N... mérnököt, s az aranymívesek után megjelent
627 23|             Földváry valaha megijedt, s az akadályok nehézsége alatt
628 23|        népessége mind napszámosember, s nem olyan zsíron szalonnán
629 23|             Mondja Földváry önmagának s a fennforgó körülmények
630 23|             kérdés isten kezében van, s ott az alispán is apró ember,
631 24|              orvos nélkül is kiállta, s ha az asszony mégis komoly
632 24|         legkisebb jelből is megtudom, s akkor megfelelek a tekintetes
633 24|              múlva kezdett lelohadni, s a szempillák előbújtak a
634 24|               hölgyeket megijeszteni; s úgy hiszem, ez önre is kínosabb
635 24|         elviselhetetlenebb lőn a baj, s a hosszas fekvésben úgy
636 24|              el minden tapasztalatot, s ekkor tapasztalá a kínos
637 24|         nagyon is váratlan volt neki, s ha megmondta volna, hogy
638 24|            legügyetlenebbnek találta, s a beteg a nehéz órában hirtelen
639 24|                próbatétet kell adnod, s minél garázdább valál, annál
640 24|        nehezen ért még föl az égbe.~- S én bűnösebb vagyok, mint
641 24|              mit gondol Szentpáli úr; s én nem merek szót adni az
642 24|       életboldogságomat is meghozá, - s e szerencsés pillanatban
643 25|          előtt hangosan végződjék el, s alig várták az alkalmat,
644 25|              a pártérdek úgy kívánta, s a hevesi gyűléseken a Keglevich-párt
645 25|          kellene legelőször közölnie? S erre minden tekintetben
646 25|         visszament a szomszédszobába, s a másik kettő folytathatta
647 25|             férge hol dugja ki magát, s a nemzeti becsülésnek egyszerű
648 25|           aztán pártoljátok az ügyet, s annál hamarább meglesz.~-
649 25|          tőlünk függ, azt megtesszük, s reménylem, negyed év alatt
650 25|            élvezte az előgyönyöröket, s mikor délután elment, melegen
651 25|           főjegyzőt a játékba keveri, s negyedév múlva hivatalosan
652 25|             nem lőn kívánt eredménye, s ezzel marad a dolog a régi
653 25|              Szentpálinak indítványa, s a társaság őt is bízta meg,
654 25|               a megye által megkapja, s amint megjő a válasz, tudósítani
655 25|           rábízott üggyel készen van, s az igazságszolgáltatás egy
656 25|             úgy írta a főjegyző úr, - s e vallomásban elpirult,
657 25|            midőn annyi udvarlója van, s ő majd az új tekintély alatt
658 25|        elnyögni a titkos gerjedelmet, s ha nem röhöghetett, mint
659 25|               még csak egy burok fedi s előttük fekszik az öt mázsás
660 25|         lepottyanván a hetedik égből, s hirtelen tájékozni akarván
661 25|            győzelem Szentpáli fölött, s ő mégis visszafizethetné
662 25|                Ha Endrét kipróbálják, s a szelídülő kompánia a kecskeméti
663 25|          fogadását okvetlen megnyeri, s ez jobban esik neki, mintha
664 26|              mondani valamely ügyben, s ez ügynek e pillanattól
665 26|              le a fiatal embereket.~- S ha legyőzőm?~- A színház
666 26|               szégyennel állnánk meg, s az egyesnek egy országért
667 26|            külföld remekeire gondolt, s azt akarta, hogy a mienk
668 26|            Pesten német színház lesz, s midőn az alapot letették,
669 26|             felejtik, amit beleástak! S íme, a német színház fönnáll
670 26|               nekik már nyolc órakor, s magam hirdettetem, hogy
671 26|         megnyugodott Balla szavaiban, s még azon sem törte fejét,
672 26|                honnét Endre siet elő, s a küzködő színészeket Bod
673 26|        csüggedjek én? Kérdi Földváry, s aztán még egy pillanatot
674 26|               rólatok a viselt ruhát, s úgy fölöltöztetlek, hogy
675 26|             első székhez legközelebb, s az is legtöbbször üres volt
676 26|             tartá a színes poharat.~- S te nem iszol? Kérdi az előbbeni.~-
677 26|            Kiüríté a pohár tartalmát, s a szokatlan italtól szinte
678 26|  keveredhessék. Hirtelen összesúgtak, s el lőn fogadva az indítvány,
679 26|              üveget, Endre elé tette, s a búcsúpoharat ő forgatta
680 26|        beszélt, a többit csak itatta, s mire éjfél lőn, maga előtt
681 26|          legénység lassankint kidőlt, s egyet-egyet fölkülde Endre
682 26|                Endrét a másik sarkon, s azonkívül minden ember kezében
683 26|           éljent kiáltott Bod Pálnak, s a két színészt ölben vitte
684 26|     hatalmasabbnak rajzolák az eszmét s az annak megfelelő csarnokot,
685 26|              tündöklő volt a jövendő, s a karzaton levő néhány színész
686 26|             mit el nem mondtam volna; s magam is inkább itt várom,
687 26|               csavargott a pusztában, s az ígéret földét mégis csak
688 26|               vármegye egy országban, s ha már e szégyent feledni
689 26|              hatalom van a kezeikben, s bár én vörösre pirulok,
690 26|     apostolait: parancsoljanak velem, s én a megkezdett alapot is
691 26|          alkalmas helyecskét találom; s minthogy éppen kérni valóm
692 26|               szegény színészeinknek, s te, véghetetlen hatalom,
693 26|        várakozás elhibáztatná a célt, s ez ösztönt igazolá a következés.
694 26|              egy helyett akadt kettő, s azon küzdött mindenik, melyik
695 27|        Istvántól hasonlóképen annyit, s ezen becsületes hazafiak
696 27|        megkapart forint bevándorolna, s jó hitelű ember nem volna
697 27|             vert az előbbeni simaság, s mikor újra megint sima a
698 27| kölcsönzésekre kellett visszafizetni, s a nagyobb kézmívesi árjegyzékek
699 27|           konyhapénzhez kelle nyúlni, s annak beleszámításával kikerült
700 27|          szólni akart, de nem tudott, s ekkor az asszonyság remegve
701 27|               biztos kézből megtudám, s ide leírhattam.~Ezen jelenetek
702 28|            Földváry egész hangerővel, s az építész előtt fölemelé
703 28|              sebességgel ment a munka s az építész a második hétben
704 28|            meg tőle.~Fölvidult a fiú, s a legboldogabb gondolattal
705 28|           sorban elszámlálják előtte, s akkor tudja meg, úr lesz-e
706 28|             türelmetlenkedni kezdett, s majdnem lázadás tört ki
707 28|         munkái valának a beszédtárgy, s a nagy magyarnak szellemsugarai
708 28|             lopatni! Lőn a határozat, s az indítványozó magára vállalta
709 28|           kíváncsi volt a próbatétre, s ha sikerül Józsa Gyurinak
710 29|            házban. Kiment a síkságra, s a feje fölött elröpülő madár
711 29|               akarják bolonddá tenni, s az iratot kierőszakolni
712 29|         cimborának, vele reggelizett, s a kocsis is elvégezvén a
713 29|            kereste az iromány helyét, s a finom posztón az iromány
714 29|             mondani, maga hadarta el, s a jó cimborák bámulták a
715 29|                  Igen! Volt a válasz, s majdnem fogadtak a nagy
716 29|            közlék vele a vitatárgyat, s a gróf némileg röstelve
717 29|            rajtam kinevethesse magát, s én azt méltán megérdemlem.~
718 29|               szívesen látott vendég, s a legszebb leány jobbja
719 29|               nagy csomó kéngyertyát, s egy nagy darab meggyújtott
720 29|               közönségnek a fogadást, s mielőtt közbe szólhatott
721 29|          azonban elégülten távozának, s mikor Keglevich maga maradt,
722 30|         Budára magyar komédiát nézni, s otthon feledék a kézi lámpát.
723 30|          magasabb művészet fogalmait, s a tapasztalatok mézét méhként
724 30|            hazafiúnak engedékenysége, s a művészetbarátnak igazságossága
725 30|         épülettől, félt Fáy, Földváry s a többi jeles miatt, hátha
726 30|             hoznak a buzgó emberekre, s a színház nagysága még óriásibbá
727 30|               marad, de eljön a férfi s még térden állva és könyörögve
728 30| bizonytalanság meg-megsebzi a szívet, s a fájdalom annál nagyobb,
729 30|       engedelmeskedik a természetnek, s az anya maga leli meg a
730 30|         Földváry az adakozók könyvét, s a jegyeket annak bejegyzései
731 30|               bejárásnál nézett szét, s ekkor meglátja a védencet,
732 31|          legnagyobb része elkelt már, s a pénz készen hever a vármegye
733 31|             még tudósítva nem vagyok, s ha beadtad a tervet, miről
734 31|               az illető osztályoknak, s ez útban elsétál fél esztendeig.~-
735 31|           kérlelhetlenül, megtartják, s míg a terv megvizsgálva
736 31|          sorsolást meg nem engedik.~- S ha a sorsolás előbb megtörténik,
737 31|               megtagadtatik.~- Értem, s köszönöm neked a magyarázatot.~-
738 31|           Földváry aggodalmának okát, s a testes levelet megtapintván,
739 31|           mások kegyelméből házalnak, s a meglevő pénz sem segíthet
740 32|                hogy egy Földváry, Fáy s a többi újra elszunnyadni
741 32|             alatt Wesselényi Miklóst, s a hercegnek? Ebben az időben
742 32|               hóna alatt a kész terv, s a hatósági engedély. A gyermek
743 32|           gyermek megszületendő volt, s a közönség meg van híva,
744 32|          beszélek ugyanazon eszméről, s aki követőm volna is, nem
745 32|            köze lehet a komasághoz?~- S ezek a komák jó módú emberek?~-
746 32|               képzeli, mily boldog, - s merem rekommendálni, hogy
747 32|          elment a kánaáni menyegzőre, s ott a vizet borrá változtatta.
748 32|           szánva a grófnak hátvágása, s ekkor Fáy hirtelen visszakérte
749 32|            napján is burgonyát eszik, s úgy üli meg a nagy ünnepet,
750 32|           keveset kell megmagyarázni, s én köszönöm önnek, hogy
751 32|         fickónak szörnyű terjedtsége, s íme kisült, hogy csakugyan
752 32|           kapok jó és elegendő vizet, s inkább lemondok kedvenc
753 32|              lesz a prófétája, nem én s ha önt azért meg fogják
754 32|              komája van, mint mondja, s ennek nagy nyomatéka van
755 32|               mintha alulról kezdjük, s azt mondjuk: ez valamit,
756 32|           másiknál többet a harmadik, s midőn így tovább azt mondjuk,
757 32|             több? Megmutatta a nevet, s az egyik jó barát után akadt
758 32|    mártírságát elvállalni nem akarja. S ha már igazságszolgáltatásra
759 32|         összerogy az akadályok előtt; s a világ nem egészen igaztalanul
760 32|            pénzt megszámlálás végett, s a takarékpénztári könyvet
761 32|             jutott el a víg társaság, s remélem e tettnél elbúcsúzhatunk
762 32|            örökbékesség szerződéstől, s annak aláíróit elítélni
763 32|           lett Fáy András érdemeinek, s a hála kegyeletével indítványozá,
764 32|              legyen az igazgatói cím, s ez indítványa elfogadtatván,
765 32|            ezt nem feledte el a gróf, s a takarékpénztári részvény-gyűjtésnél
766 32|       kaszinóban rég vigyázott Fáyra, s egykor az ablakba húzva,
767 33|              Kiált az egész társaság, s én elhagyván a tárgyat,
768 33|              vizsgálódását befejezte, s a paksiak panaszának alaptalansága
769 33|         szavának eleget kelle tennie, s az örök igazság törvényétől
770 33|       komondorként fogja megőrizni, - s ha visszakérik a kincset,
771 33|          határozottabb észjárása van, s azt mondja, visszaadva a
772 33|        kendnek akkor a száraz földet, s negyven hold helyett kap
773 33|              ha e foltocskát érinték, s amit a "vendégríkatói" csárdás
774 33|             nyakunkon vesz e posvány, s megnő százados gyalázatnak.~-
775 33|           Köszönöm szépen a kudarcot, s nem tudom, tudunk-e akkoráig
776 33|        szintén ki fogom őket nevetni, s azért újra hivatkozván felelősségemre,
777 33|    barátainknak, mit láttál ott lenn? S hány ember dolgozik a "Vendégríkató"-
778 33|        unszolást, Földváry mellé ült, s köszönté a jó barátokat,
779 33|      leányával valamennyit megelőzte, s az első hét végén már meglátogatták
780 33|               húszezer embert együtt. S e szám megrövidíté az évekre
781 33|             elejét, derekát és végét, s amint a lefutó víznek helyén
782 33|             kézen fogá Lator Istvánt, s megmutatá neki a csárdának
783 33|             István, süvegét leemelve, s miután régi fészkén könnyes
784 33|           tanuljatok e nagy példákon, s el ne feledjétek e nevet:
785 33|              e nevet: Földváry Gábor.~S ha mégis kérdené valaki:
786 34|             egyáltalában nem ismerné, s úgy négy szem között is
787 34|          csakugyan élő alakok voltak, s az is igaz, amit cselekedtek;
788 34|               fekszik a gáncsoskodás, s minthogy minden olvasómmal
789 34|  jegyzőkönyveiből is bebizonyíthatom; s ha valaki akár e munkámra,
790 34|     lelkiismeretességet követelhetek, s annyi illedelmet, hogyha
791 34|              ha a tényeket nem tudja, s azokról kérdezkedni nem