Chapter

 1 1 | tekintetben újra kell kezdenünk mindent, - még közönségünket is
 2 3 | esedezem.~- A mi tőlem kikerül, mindent kap, barátom, hát mondja
 3 4 |     lépről. Összevissza gondolt mindent, mivel a derék tagokat bosszantani
 4 5 |     borravalón kívül ígért neki mindent, amiért hasonló kotradékon
 5 5 | kotradékon élődő ember féltében mindent megtesz és nagy alázatossággal
 6 5 |         urak ettek, a cselédség mindent kocsira hordott, hogy ebéd
 7 6 |     hitetnél el velem?~- Látod, mindent megunhat az ember a világon; -
 8 6 |      hozzá tevén, - hiszed-e?~- Mindent elhiszek, Gyuri, csak azt
 9 7 |        összevissza gondol és ír mindent, s eladja pénzért! Hanem
10 7 |     hangosan lármázott, elárult mindent, s ekkor az elkeseredett
11 7 |     mondott az asszony, ki most mindent rendre nézett.~A nőcseléd
12 7 |     végezték; mégis alig tudtak mindent helyre tisztogatni. Mikor
13 10|       nőcselédemnek éles nyelve mindent kipótolt mellettem.~- Tehát
14 10|        a megboldogult, csakhogy mindent a megboldogult kezelt. Mihály
15 11| tökéletesen hittem: felfalhatok mindent, és a mindenhatót úgy kipusztíthatom,
16 11|      észnek, ha azt hiszi, hogy mindent ki lehet fizetni! Gondolja
17 12|       éledve s újra kérdezgetve mindent, mire a fiú folyvást nem
18 13| próbaképp megemelinteni akarná. Mindent vesztett bár, de annyi benne
19 16|        de nem is akarna, inkább mindent eltűr.~A kis leány mindig
20 16|     lány végtelen jó kedélyében mindent elcsacsogott, s az anya
21 16|  változást, tudja meg, most már mindent faraghat belőlem; s minthogy
22 16|    nekem nem szabad megtanulnom mindent úgy, mint másnak?~- Na,
23 17|          elkaptak az orruk elől mindent. Így van jól, édes barátom,
24 17|        mert nincs ok haragudni.~Mindent mondtak már nekik: nevezték
25 18|        mégis elmondod annak, ki mindent tudott előbb, még azt is,
26 18|     méltóztatik parancsolni, én mindent elhiszek! Véli az igazgató,
27 19|        nagyvárosban, mert nekem mindent kell tudnom, még azt is,
28 27|        Földváryné összekutatott mindent, valóban meglepetésre számolt.
29 27|      parancsol a tekintetes úr? mindent elhiszek. Mondja készséggel
30 32|        hanem alássan könyörgöm, mindent higgyen el nekem, csak ezt
31 32|       de nem követelhetett tőle mindent, hisz ha Napóleon mindent
32 32|       mindent, hisz ha Napóleon mindent maga tett volna, mi maradt
33 32|        a sok siket és néma, kik mindent elhittek, csak pénzt nem