Chapter

 1 3 |              Az nagy kár lenne, - véli a herceg, - Zrínyi Miklós
 2 3 |         baj, kedves urambátyám, - véli Földváry, - ha urambátyám
 3 5 |          István.~- Alig hiszem, - véli a gróf.~- Magad fogsz utazni?
 4 5 |        indulunk.~- Lesz ma kátyú! Véli a gróf.~- Annál jobb, aki
 5 7 |              Valaha nem volt úgy! Véli az asszony, nem tudván elnyögni
 6 10|             Én meg mást mondok, - véli Földváry, - jobban félek
 7 10|           ember, hallja Márton, - véli az asszony megindulva,...
 8 11|    lehetetlen, tekintetes uram, - véli a csárdás, - kötelet hoztam,
 9 11|      eltévedt juh olyan kedves, - véli Földváry, ennél különb példányt
10 12|           Azért sem ütöm agyon. - Véli Józsa György majdnem befejezettnek
11 12|    elcsaptak.~- Jó, hogy tudom, - véli Józsa Gyuri egészen Kecskemétre
12 12|        szóba Józsa.~- Attól nem - véli a himlőhelyes, - hanem hogy
13 13|          is, - magyar komédiások! Véli a négy lovas kocsis.~- Úgy?...
14 14|           ezek a tekintetes urak, véli a gróf, - minek az ilyen
15 15|      Mégis dicső nép az az angol! véli Józsa Gyuri, a beszédet
16 15|         esze annak az ángliusnak? Véli Józsa Gyuri, odább akarván
17 15|             No, de még mennyit; - véli Keglevich, nem kímélvén
18 16|        asszonyt. ~- Sajátszerű! - véli a hölgy, sógorom honn marad,
19 16|         dicséret után vágyódom, - véli a sógor, - hanem ha már
20 16|           talán megijesztették! - véli a bácsi. Maga röstel ezért
21 18| parancsolni, én mindent elhiszek! Véli az igazgató, hátrálva az
22 18|      Gyurinak öccse.~- Barátom, - véli Szentpáli, - e fiút az egész
23 19|           az előterembe lépett? - Véli Szentpáliné.~- Engem keres
24 20|          ezt örömest elhihetné, - véli a gazda, - mikor két emberséges
25 21|         kis magyar beszédet hall! Véli a milliomos tőzsér, ki a
26 21|          érteni, hova érünk el, - véli Fáy - bizonyosan a városban
27 22|   megharagítod?~- Miért hinném? - véli a gróf, - vagy te nyered
28 22|      vártam.~Ez Józsa Gyuri lesz, véli a gróf, a csárdásra hagyván
29 24|         megbírom.~- Az már más, - véli Lippay, a bajt megvizsgálván,
30 27|      gyermek nevetve távozik, azt véli, a tó nem haragszik, ismét
31 32|         komaságot.~- Mért nem?... Véli Fáy.~- Ó, barátom, én véghetetlen
32 33|         hogy e munkába kapjunk, - véli egy szónok, - három hétig