Chapter

 1 1 |                tudniillik múltját, s ha csakugyan megijed magától, ám bocsássuk
 2 1 |            nélkül elítéli.~Tehát itthon csakugyan nem mutathatunk életrevalóságot?
 3 4 |               pedig az emberi gyarlóság csakugyan örökös velünk, mint az eredendő
 4 5 |            kérdezve:~- Tekintetes uram, csakugyan el akar menni még ma?~-
 5 8 |                 én dolgom.~A korcsmáros csakugyan megfordult e szóra, pipáját
 6 9 |               bejövő főbíróra nézve, ki csakugyan vele állt legelőször szóba.~-
 7 10|              barátnak ölelésére. Ha már csakugyan nem szokhatik le az ember
 8 11|                  Mondja, mire Földváryt csakugyan elhagyta a nevetési vágy,
 9 11|             bölcsesség rendelkezése, ha csakugyan egy eltévedt juh olyan kedves, -
10 11|                 de kell is. Ezért, hogy csakugyan arról a Földváryról szóljak,
11 15|                 kiadni nyomtatásban, ha csakugyan leírnál egyebet, mint a
12 17|                ha magad is látnád, Pest csakugyan nem vadország. A német színház
13 17|     tapasztalunk, valamennyire ráillik.~Csakugyan letörölte a fehér mázt,
14 19|                meggyőződött, hogy a nők csakugyan nem vették észre, kivel
15 19|                kérte őket, a cigányfiút csakugyan bevárták.~Belépett a barna
16 19|                 szerencsések, - látnak.~Csakugyan néhány nap múlva híre futamodott
17 20|                 vagy fél óráig, azalatt csakugyan alább hagyott az eső, s
18 20|            észrevette, hogy a legutolsó csakugyan nem marad, hanem nem is
19 21|               valaki azt hinné, hogy én csakugyan tudok eladó pénzt, minden
20 21|            gondoltak. Ennél alkalmasabb csakugyan nem találkozik egész Pesten;
21 22|                 egy olyan vendégem, kit csakugyan nem vártam.~Ez Józsa Gyuri
22 22|                azt mondhatná: Szilváson csakugyan kísértetek járnak.~Elbocsátja
23 23|             volna el egy boltot, s ahol csakugyan aranymívest talált, elmondta
24 23|        tekintetes uram; hanem akkor már csakugyan annyira mennék ám tekintetes
25 24|                úr korai rendelkezésével csakugyan megijesztene, már pedig
26 25|              kamarás kulcscsal.~- Azzal csakugyan elütheted, Gyuri! - Bizonyítja
27 25| szerencsekívánatokat egyenkint fogadta.~Csakugyan, a társaság igen illedelmesen
28 27|          hihetőleg egyik sem táltos, ha csakugyan nem került tímár kézre. -
29 27|               búsuló alispánt.~Most már csakugyan nyakába kelle venni a várost,
30 32|         terjedtsége, s íme kisült, hogy csakugyan nem vitt tiltott portékát;
31 34|             kellene, hogy Földváry, Fáy csakugyan élő alakok voltak, s az