Chapter

  1 1 |                                  Nincs, és talán nem is lesz; mert
  2 1 |            mégis találnék elég anyagot. És mert találok, s azt hiszem,
  3 1 |                 hordoz magán; a kritika és közönség igen gyakran még
  4 1 |         elengedhetlen törvényeit kérdi, és méltán, célul csak azt ösmeri
  5 1 |                vesznek meg egy könyvet, és önkénytelenül is kérdik: "
  6 1 |                pusztában beszélt nékik; és bár a mennyei boldogságra
  7 1 |            életről: még előbb kenyérrel és hallal is jól tartotta őket.~
  8 1 |               ád a közönségnek kenyeret és halat, hogy beszédjét is
  9 1 |                 emberhez illő gondolat, és ha szüksége lehet az embernek
 10 1 |                örvendetest is mutathat, és csak az irodalom lehet ez
 11 1 |           Üdvözítőnk ötezer hallgatója. És szegény író volna az, ki
 12 1 |                 olvasóinknak lelki éhük és szomjuk van, azt is ki kell
 13 1 |           dicsőségünk kérdésessé válik, és úgy járunk, mint Indiában
 14 1 |              vízcsatornákkal van védve. És mégis dolgozik a sok hangya,
 15 1 |                 áthidalják a csatornát, és az egyik hangya végre is
 16 1 |               lesznek éppen azon erény- és gyengeségekkel, melyek a
 17 1 |                 mint az Üdvözítő tette.~És lássátok, ő isten fia volt,
 18 1 |           elegendőt, azonkívül kell eső és napsugár, mely a föld erejének
 19 1 |                 lehet azokat eltagadni, és mert saját embereink művei,
 20 1 |               hogy ők jeleseink voltak. És mert a mi jeleseink: önmagunkat
 21 2 |              voltunk a dologhoz nyúlni, és a világ csudájára.~1-ször
 22 2 |               táblabírók nem csüggedtek és a várakozás megtermé gyümölcseit,
 23 2 |         elkezdtük a Tisza szabályozást, és hogy be nem végezhettük,
 24 2 |              vagyok, hogy éltem derekán és nyugtán elbeszéltem volna
 25 2 |                 annyi volna a tekintély és a hozzávaló idő, hogy kétszáz
 26 3 |      austerlitzi ütközetet ő nyerte meg és nyolcvanezer francia.~Oh,
 27 3 |                 valóságos ütközet volt. És ha volt egykor Mózesnek
 28 3 |               valamivel vastagabb volt. És ha valamikor akadna egy
 29 3 |                Pestnek kőkerítése volt, és szerencse, hogy a kerítésre
 30 3 |                 kalpagot, csizmát, övet és kardot méltóztatnék kölcsönözni;
 31 3 |              már a tekintetes úr előtt, és még utána is száz meg száz
 32 3 |          ellenségképpen állna szemközt, és szinte képzelem, hogy azok
 33 3 |              vérű emberből kitört a szó és hangosan mondja önmagának:
 34 3 |             nagy vármegye, (Pest, Pilis és Zsolt) ha isten igazában
 35 3 |               értek a váci-utca sarkára és előttük emelkedék a redoute
 36 3 |              közel lévén a befejezéshez és alig néhány hónapi munka
 37 3 |            Kulcsár István urambátyámhoz és még az ajtóban bekiáltom: -
 38 3 |                 valami bolondot tettek, és vigyáznom kell rájuk, hogy
 39 3 |               szavaiban új tápot nyert, és gondolatkörében hirtelen
 40 3 |                 helyen is; a színházban és Kulcsár István uramnál.~
 41 3 |        Keglevich Miklóssal találkozánk, és bizonyosan nem utólszor,
 42 3 |            otthonos volt, mint a széles és hosszú kedvnek, lármás zajnak
 43 3 |             jobban pusztított erkölcsöt és vagyont, mint a legzajosabb
 44 3 |                mely rá várakozott a név és születésnapokra, és ekkor
 45 3 |                 név és születésnapokra, és ekkor Keglevich Miklós megadta
 46 3 |       össze-vissza kalandozta a várost, és szinte meglátszék rajta,
 47 3 |                egy kis szemlét tartani, és látva a szörnyű elhagyatottságot,
 48 3 |                herceg őszinte jósággal, és befejezésül hozzáteszi, -
 49 3 |              lesz?~- Ha azt hercegséged és a vármegye akarja! Mondja
 50 3 |               megtölté a kis színházat, és érdemes szolgálatot tett
 51 3 |          kellett vendéghívót is küldeni és hányan voltak, kiket jó
 52 3 |              darab jut, mekkorát elbír. És bár e kis zugba egyik két
 53 3 |                 mind el van foglalva. - És a karzati csizmadia szűknek
 54 3 |                 el a kimutatott helyet, és Földváryt néhány ártatlan
 55 3 |                hogy minden magyar szabó és csizmadia az első látásra
 56 3 |                mit mára odakölcsönzött, és Földváry Gábor úr is úgy
 57 3 |            megörült, hogy a sok malacot és pulykát nem hiába ölette
 58 3 |                alkalmas helyet kerestek és ki-ki olyan mellé húzódott,
 59 3 |           pipázószobában az írástudókat és a népnek véneit gyűjté maga
 60 3 |           komolyabb társaságban maradt, és várta, hogy Földváry Kulcsár
 61 3 |                 De belülről is kész ám, és az igazgatót is megfogadták.~-
 62 3 |              vármegye, mint Pest, Pilis és Zsolt, nem építhetne egy
 63 3 |                a meleget mind kiszítta, és bevett szokásánál fogva
 64 3 |             apja jót tett öreg apáddal, és ezt még te is meghálálod. -
 65 3 |         leolvasta, amit az nem mondott, és így nem kételkedett, hogy
 66 3 |            melyekben annyi szigor volt; és nem kétkedve, hogy e láng
 67 3 |                e zajtalan vállalkozást, és tanújául állanak a szent
 68 3 |               csak Keglevich hallgatott és csöndesen várta, hogy Földváry
 69 3 |              mindenki kizajongja magát, és midőn sorban kiörvendezte
 70 4 |        Istvánnak a legkedvesebb nótája, és mintha ma hallaná legelőször,
 71 4 |           mintha ma hallaná legelőször, és most szeretné meg először,
 72 4 |              önmagának engedelmeskedni, és saját útját körülfutni egy
 73 4 |          megindult, visszalépni nem tud és nem akar, önerejét, barátainak
 74 4 |            hölgy egyenesen feléje tart, és a mélázót a sarokban is
 75 4 |          unalmasabb, egy tapasztalatlan és igen hihetőleg elkényeztetett
 76 4 |                mint most nemrég láttam, és az országútról a hajdúmat
 77 4 |            szépasszony tiszteletreméltó és példás hűségből jóvátenni
 78 4 |            legyen ön az én őrzőangyalom és mondjon valamivel többet.~-
 79 4 |            vagyunk, élek a szabadsággal és elengedvén nagy nehezen
 80 4 |               hadd lenne egy kis dörgés és villámlás a háznál és olykor
 81 4 |            dörgés és villámlás a háznál és olykor le is üthetne néha
 82 4 |              fölkapott egy kötéldarabot és úgy mentette meg a lelket,
 83 4 |               négykézláb csúsz-mász is, és leordítja a homokot a falról.~-
 84 4 |              Mondja Földváry udvariasan és ügyesen, mintha cukorban
 85 4 |             cukorban adná a keserűbbet, és látva, hogy a nő elpirult,
 86 4 |              látva, hogy a nő elpirult, és hirtelen felelni sem tud,
 87 4 |                   kész szolgája vagyok, és parancsát várom.~- Nem parancsot,
 88 4 |            Szentpáliné, meghajtva magát és Fáy felé fordulva, ki azzal
 89 4 |           kölcsönben szintén ki fognak, és most is szembe intenek egymásnak,
 90 4 |               mióta a testvére meghalt, és a sógorasszony van a háznál,
 91 4 |         bundaborotválás nála végződött, és nagyon nem szerette volna,
 92 4 |               jutott a bundaborotválás, és nem tudta elpalástolni mérgét
 93 4 |                 szerződést kezébe véve, és Bod Pálnak füle mellől kihúzza
 94 4 |                  évszámát, amint illik, és a nevét.~- Mit írsz oda?
 95 4 |                Nevemet, édes Gáborom, - és mindjárt bebizonyítom, hogy
 96 4 |                  utána jegyzi a magáét, és Bod Pált megbízza, hogy
 97 4 |                maga is hirdetné: a gróf és Földváry mellé állt, kik
 98 4 |             Némán hallgatta a beszédet, és látta, hogy a másik kettő
 99 4 |               része tetszett legjobban, és szinte megmozdult, hogy
100 4 |                 körét, a gróf Földváry- és Fáy Andrással az első asztalnál
101 4 |            tagokat bosszantani lehetne, és nem adná ezer forintért,
102 4 |             macskaasztal! Mondják önök, és én szíves figyelmeztetésük
103 4 |         megkondulván e nagy rándításra, és szétnézett a társaságon
104 4 |                engedelmes birkája lesz, és a bolondságból holta napjáig
105 4 |              nemes egyesült Pest, Pilis és Zsolt megye pénzes ládájába,
106 4 |               meglegyen, Földváry Gábor és segéd-esküdt társa meg "
107 5 |           süvegét egyenesre taszította, és örömmel kérdi:~- Nem parancsol
108 5 |            engedelmességet, aztán boron és borravalón kívül ígért neki
109 5 |                féltében mindent megtesz és nagy alázatossággal lép
110 5 |                engedelmeskedik a szolga és még mindig a tallérokra
111 5 |                 tallérokat újra kirakta és szokatlan boldogságát nem
112 5 |               társaság együtt induljon, és a tegnapi találkozás után
113 5 |          szegletéről, Kulcsár Istvánnal és Földváry Gáborral találkozott;
114 5 |           vacsorára az "Aranysas"-ba.~- És te?~- Elfogadtam a meghívást.~-
115 5 |        mindössze hat tallérjába került; és milyen jó kedve kerekedett,
116 5 |                 szedeti föl az újvilág- és hatvani-utcai sárból, hisz
117 5 |               kátyút nagyon is értette, és örömében összeölelkezett
118 5 |           levéből alig látszik majd ki, és e gyönyörre nem kell tovább
119 5 |                tovább várni két óránál. És hogy előleges élvezete legyen,
120 5 |              betöltésével foglalkoznak, és a betöltetlen hely untig
121 5 |             minden megilletődés nélkül, és Józsa Gyuri látta, mily
122 5 |                fönnült, csak a gróf nem és Szentpáli: mert ez különös
123 5 |               Józsa Gyuri nagyot röhög, és kocsisától a négyes ostort
124 5 |              indítja a hátulsó ülésből, és kocsisának int, hogy az
125 5 |       valamennyien! feleli amaz vissza, és Józsa Gyuri nagy mérgében
126 5 |               Szentpáli pedig a gróffal és a hátramaradt Bod Pállal
127 5 |              mindenik kétszáz forintot, és vigasztalásul adjanak hálát
128 5 |                huszonnégyszáz forintot, és egyik sem meri tagadni,
129 5 |                 adott a nagyságos úr.~- És tőlem kapsz két tallért, -
130 5 |                minden kötekedés nélkül, és vacsora alatt Kulcsár Istvánnak
131 5 |              annak rendkívül hízelgett, és annyira szelídíté, hogy
132 5 |               köztük a két süldőt sülve és főlve minden alakban; nekem
133 6 |             sánta juhait, hízott ökreit és minden dögbőrt eladott egy
134 6 |               legalább zsebre markolná, és az alvónak világos nappal
135 6 |                nagy zaj is fölébreszti, és mielőbb birtokába jut a
136 6 |       pocskolnák, míg ő pipára gyújtana és hallgatna, még a száját
137 6 |                 föl ötvenezer forintért és élvezné a nagy dicsőséget,
138 6 |                 hitnek mártírjai voltak és énekeltek midőn testüket
139 6 |              elvörösödve a Bandi szóra, és mindjárt helyreigazítva
140 6 |                darab ezeres.~- Látom, - és nagy szerencse, hogy Bandi
141 6 |                íme leírom szóról szóra. És le is írta, végül hozzá
142 6 |               Írásban adom; mert hiszem és vallom, hogy a korhelykompánia
143 6 |         korhelykompánia előtt megbukik. És hogy nem bízom nevelési
144 6 |            pedig a pénzt Kulcsár István és Fáy András urak kezére bízom!
145 7 |                sem állhatja meg a szót, és égre fölsóhajtva mondja:~
146 7 |          virágot is kicsalja a földből, és az utazó a kövér földnek
147 7 |            unalmában összevissza gondol és ír mindent, s eladja pénzért!
148 7 |                folytassuk a történetet, és az özvegyasszony házánál
149 7 |    megsoványodott négy ökör, csípejükön és tomporukon vastag kolbászokra
150 7 |             elfeledi az ember a sírást, és a szépasszony mit sem törődve
151 7 |                 árulója volt az asszony és néhány előkullogó cseléd
152 7 |                gazdasági udvarba, ökör- és lóistállót szemügyre vett,
153 7 |           szolgáló tisztogasson béresek és kocsisok után. A megalázott
154 7 |               föl a földön fekvő söprőt és néhány pere alatt tiszta
155 7 |     óvatossággal nevén szólítja a lovat és bizalmasan megveregetvén,
156 7 |       ajándékfalatot óvatosan vette el, és szinte megnézte az adakozó
157 7 |               meg többször helyettetek, és ha hajnalban rendben nem
158 7 |                 a villát, vele a többi, és a legöregebbnek példájára
159 7 |                 asszonynak megjelenése, és a kísértő léleknek éjféli
160 7 |     megjártatván eszét az okoskodásban, és újra meg újra oldalba lökte
161 8 |          fölébreszti a legelső napsugár és hirtelen körülnéz a láthatáron,
162 8 |                 ki, fogjon, akit foghat és hozza el az alföldi konyhának
163 8 |       össze-vissza csavarogja a vidéket és elbeszélésünk idejében a
164 8 |               bal parton olyan mocsáros és dudvás fészket vert magának,
165 8 |                 paksi atyafiak kacsákra és vadludakra megjelentek,
166 8 |                 vadludakra megjelentek, és a töltés oldalában a fűzfások
167 8 |      kirándulásokra kénytelen volt ásó- és kapával eljőni, hogy új
168 8 |                csárda tövében állt meg, és egy erőteljes fiatal úr
169 8 |           neveljük.~- Nini, amott récék és ludak is vannak.~- Hol legyen,
170 8 |                a földeknél három öllel, és innét lesi a paksi gátpusztítókat. -
171 8 |                 gazda türelmetlenkedik, és kevés vártatva tányérra
172 8 |                forint!~Ezt oly érthetőn és határozottan mondá a gazda,
173 8 |                 a vendéget minden harag és megilletődés nélkül, mert
174 8 |               az ilyen pecsenyéből egy, és még nagy szerencse leszen,
175 8 |              kiszállóhelyet megmutassa, és ugyancsak állítá, hogy: "
176 8 |             köszönni a derék asszonynak és férjnek emberségét; hanem
177 8 |                 a múltkori csibevásárt, és a pulykát az utolsó ehető
178 8 |                az ő étvágya is megjött, és majdnem egymaga megevett
179 8 |          figyelme, beszédbe keveredett, és elmondva temérdek részletet,
180 8 |        oldalában; megsajnálta a gazdát, és nem irtózva most már bármi
181 9 |               folytán emberek születnek és halnak, komaságok köttetnek,
182 9 |                csutora, báránybőr süveg és kusztorával mappázván ki,
183 9 |               lett volna ám a történet; és ha a főbíró úr előtt húsz
184 9 |               mégis hamarább vége lesz. És hogy a példa hatott, kitetszik
185 9 |             valának a józan eljárásnak, és észre sem vették, hogy a
186 9 |         tekintetes úrnak is megmondjam, és egyúttal ő hercegsége nevében
187 9 |               hercegsége Bécsben kötött és parciálisokra osztott.~-
188 9 |                a szót nagyon megnyomva, és bizton várva, hogy Földváry
189 9 |                a falhoz esik ijedtében, és erre szinte időt hagyott
190 9 |                szőrszál-hasogató lenni, és tudom miként kelljen egy
191 9 |        szavakért fog engem megbecsülni, és legalább előre is legyen
192 9 |              zsidók királyának mondott; és mert e föliratot a nép lármája
193 9 |                 nyakából a nehéz subát, és a sarokhoz kötött lován
194 9 |              rajzolva az átvágási vonal és egyéb nem volt hátra, mint
195 10|      abbahagyván a posványtisztogatást, és sietett a jó barátnak ölelésére.
196 10|        elvállalja azt a nagy adósságot. És hogy erénye és gyöngesége
197 10|               adósságot. És hogy erénye és gyöngesége szépen egymás
198 10|                az özvegynél.~Kitellett, és mert engedte a jó mód, befogatott
199 10|              tekintetük messze elúszott és mindenik érezte, hogy e
200 10|                 vallomás kellett: tudok és akarok.~Földváry rövid merengés
201 10|              süttetem.~- Kiadom kölcsön és kamatul nem kérek egy ökröt,
202 10|                tegyen le Kulcsár István és az én gondviselésem alá.
203 10|           Azonnal kifogta az iskolából, és útnak indította Tisza-Füredre.~-
204 10|             nagy kritika volt akkor is, és a férfiakban szintén meg
205 10|               idegen szagot elfeledték, és a régi kenyérosztogatót
206 10|               alacsony udvari kerítést, és tanúi valának a nő rendelkezésének.~-
207 10|              Ezt már hallotta Földváry, és szeretett volna közbekiáltani,
208 10|             hölgy nem gondolt a bársony és selyemre, a kandallónak
209 10|                 érdemük, hogy hófehérek és rendbe vannak rakva. - Ő
210 10|              tábornok tudja csak, mikor és mennyit használ az ilyennemű
211 10|              nem szántják föl az arcot, és a két férfi tudja, hogy
212 10|              többé nem oly elhagyatott, és hogy saját erejével is megküzdhet.
213 10|              vendégszoba, melyik a háló és nappali, konyha, kamara, -
214 10|           személyre mennyi anyagot vesz és miként alakítja, hogy a
215 10|      helyzetének földerítése a jó barát és gyámapa előtt. Ezek szerént
216 10|        iratcsomót kötelékéből kibontva, és ki nem találva e változásnak
217 10|     lecsillapítván a felzúdult kedélyt, és az iratcsomónak megvizsgálásához
218 10|       bokorkötésen meglátszik a női kéz és a figyelem, mire a leggondosabb
219 10|                 magához húzta a csomót, és számlálni kezdé:~- Ötezer,...
220 11|                már kemény ütközet volt, és e győzelemben csak az a
221 11|              fölkelt, az ablakhoz ment, és magában azt mondá: ember
222 11|                Duna jege megindult már, és mindenfelé szorongatja kifelé
223 11|           gondot adott a tegnapi mellé, és már tervelni kezdé, hogy
224 11|              habcsomókat vert a sietés, és lecsavarodván az országútról,
225 11|              csárdás leugorván a lóról, és süvegét megemelvén, - jó,
226 11|               elhagyta a nevetési vágy, és hirtelen kérdi.~- Megindult
227 11|          csárdába is bekéredzett a víz, és első hajtókára benyelte
228 11|            ölnyire fekszik a víz alatt, és ki nem szárad ítéletnapig.~-
229 11|          szöktem el, tekintetes uram, - és ha már elért az Isten haragja,
230 11|        tekintetes uram.~- Lóra ül kend, és a harmadik vármegyéig meg
231 11|                A vízparton van a csónak és két evező, ha még nem késő,
232 11|               hanem mindig kisebb lesz, és az egyenes földön elnyeli
233 11|              marad küszködni önmagával, és az izgékony vérű ember hasonló
234 11|                akkor a hazára gondolni, és hazafinak lenni!~Mintha
235 11|           prófétái voltak a jövendőnek, és apostolai a már hirdetett
236 11|              ország, melyben a tespedők és tivornyázók egyformán megérdemlik
237 11|            elveszett szomját keresné, - és nem gondol az éhező hazára,
238 11|               Ekkor ellökte a csónakot, és kiabálhatott Szentpáli,
239 11|              hogy a sárfal összedőlhet, és a gyilkosságot lelkén feledik
240 11|                fölrúgja a hetvenkedést, és néhányszor kinézvén a holdvilágos
241 11|                betűzött, megint ellökte és a padlásnak egyik sarkán
242 11|                meg, mint aki haldoklik, és utolsó perceiben már csak
243 11|             hogy a kéz elunta a várást, és a gazda önítéleteképpen
244 11|               után a háztetőn várja be, és ha már a fagy megveszi a
245 11|                volna, most magam mondom és írom meg magamról, hogy:
246 11|             elmondom saját adósságomat, és kérem őket, hogy ha már
247 11|                pusztába ordít ki valaki és nem mondja vissza senki.
248 11|            hittem: felfalhatok mindent, és a mindenhatót úgy kipusztíthatom,
249 11|               azt folytatni nem tudtam, és nem marad utánam olyan,
250 11|             meggyújtani, mely helyettem és elődeim helyett tovább világítana.
251 11|              kellett, megcsaltam a fát, és megloptam mesterséggel a
252 11|                midőn példátokká váltam. És midőn rajtam okultatok,
253 11|                 az irat, nevét aláírta, és egy póznafélét keresett,
254 11|         Földváryról szóljak, kit Pesten és környékén annyian ösmertek,
255 11|               elengedjük a részleteket, és a megmentett embert hazaszállítjuk.~
256 11|        kiszökött a társalgási teremből, és a rajzónnal tett jegyzeteket
257 11|                mint amennyit várhatott, és Szentpáli méltán elmondhatná:
258 12|        tölteléke, ki mellől a jó bútort és egyéb értékes holmit a cselédek
259 12|               holmit a cselédek fizetés és gorombaságok fejében régen
260 12|                 Kecskeméten, Gyöngyösön és Tisza-Füreden a korcsmárosok
261 12|                 bérest, csőszt, gulyást és kanászbojtárt, és hogy még
262 12|               gulyást és kanászbojtárt, és hogy még egygyel több dolguk
263 12|            keressenek neki egy nevelőt, és küldjék hozzá, az utazási
264 12|           világon, nevelő is akad elég, és a tisza-füredi úton minden
265 12|                  mert hátha kikérdezik? És állt, mint a bálvány, midőn
266 12|        befejezettnek vélve a próbatétet és már a fizetésről gondolkozott,
267 12|       boldogtalant leverte az emeletről és szerencséje, hogy az ebek
268 12|               az ő vállaira nehezedett, és hogy neki is engedékenyebbnek
269 12|               mendikánsával egyetemben, és vezessék be hozzá.~Be is
270 12|               legátus majd szerénykedik és elmegy, azonban a legátusdiák
271 12|              szerénységből nem ment el, és megette, a mit szorultságból
272 12|             Ebéd után elment a legátus, és a mily szaporán lépdelt,
273 12|                a vacsorát négy emberre, és előhozatott egy széket,
274 12|                 lába hirtelen szétment, és a vendéget a földre ültette
275 12|            híres Józsa Gyurinál vannak, és hogy miattuk sem teszen
276 12|                 pénzért eresztettük be. És ha játékom sikerül: nem
277 12|              jobbágyok zsírján élődtem, és vérig verettem őket; azért
278 12|          ablakban hallgatta a beszédet, és néhány könyű szaladt le
279 12|                 Bejelentették a levest, és Józsa Gyuri tolta maga előtt
280 12|            mikor az abrosz is megindult és vitte a levest a megszökött
281 12|                a megszökött gazda után, és ha a himlőhelyes hirtelen
282 12|                  De végre megnyugodtak, és már el akarák oltani a gyertyát.
283 12|             azért éltek a szabadsággal, és néhány percig tartó tanácskozmány
284 12|            elszánta magát a csöngetésre és az ágy fölött lecsüngő madzagot
285 12|            lefűrészelték a nyolc lábat, és egy lepedővel átszorítva
286 12|                 betűje oldalába sütött, és az lenne legboldogabb órája,
287 12|         kiszabadul az eddigi börtönből, és a tudományok után nyújthatja
288 13|                 a víz előtt az ágyneműt és kevés fehér ruhát a faluba
289 13|               fölverte a csendességből, és azt mondja a férjének:~-
290 13|             fölkaptak a kocsi oldalába, és várták mikor csendesül le
291 13|               saját honában üldözötten, és küzdelmes pályáját saját
292 13|               Nem árulta pénzért, nincs és nem is volt ára, tehát tűrhetlen
293 13|               melyet elcsap a ménestől, és mérföldekre nyúló téren
294 14|                 már! Gyanakodik a bíró, és addig firtatja a tolvajt,
295 14|              rátámaszkodott az emberre, és nem tellett el bele jóravaló
296 14|               hallatszott ki az utcára, és a falun történetesen keresztül
297 14|        észrevéteti a figyelő cigánnyal, és a zeneszerszám alig mer
298 14|             meglódítja valami belülről, és kiállítja a szoba közepére.
299 14|               jó barátok, Földváry, Fáy és Kulcsár, - nekik zajos lenne
300 14|             lehet venni jó bánásmóddal, és mi furcsa, mi magyarok e
301 14|          gyöngeségünket szóval, írásban és nyomtatásban annyiszor elmondtuk,
302 14|                meg a délutáni előadást, és lesse meg, mikor a kemény
303 14|               háromság titkát, elhiszi, és hallgatja az aranyos ruhájú
304 14|               isten házába való mondás, és látszik a beszéden, hogy
305 14|                 örömest folytatná. Múlt és jelen kapaszkodnak belé,
306 15|              nyomán megnevezte Megyerit és Nagy Pistát, azt is megmondván,
307 15|                 időben kecskeméti lakos és ügyvéd mesterember. Valóban
308 15|              adom. Bizonyítja a gróf, - és még azt is mondhatom, hogy
309 15|                de figyelt minden szóra, és leste, mikor lehetne neki
310 15|                  hogy terólad beszélik, és félre vered a harangot. ~-
311 15|            vendégek röstelték a dolgot, és szerették volna megcsípni
312 15|               mi különbség van az angol és német ember között?~- Nem
313 15|              leveszi kalapját, körülnéz és búcsúzva mondja: Uraim és
314 15|               és búcsúzva mondja: Uraim és asszonyaim, van szerencsém
315 15|                 cifrázza ki a beszédet, és ezen úgy elgondolkodott,
316 15|              más így malmodra beszélne; és még idézeteket is hoz abból
317 15|         nyomkodván a széket mindenfelé, és az új szék hatalmasan kiállta
318 15|         kifoghassanak vastermészetemen, és higgye meg, néha még így
319 15|               néha még így sem hat rám. És, lássa ön, mégis van valami,
320 15|              valaki hideglelésbe esett, és az orvosok semmiképpen sem
321 15|                 szomszéd terembe nézett és Bánk bánnak apját a könyvtárban
322 15|             különben igen komoly ember, és várta, mit akar mondani
323 15|                Tudtam, méltóságos uram, és ezt, megvallom, óhajtom
324 15|            szerepét folytatnia kellett, és Bandit Kecskemétre vitte,
325 16|                 erőszakkal töröm ketté, és igen természetes, hogy ez
326 16|                 amint alkalma leend rá. És mert ez erőpróbálkozásban
327 16|                kedves sógor honn marad, és utánlátásában annyira hangos
328 16|              hölgy, sógorom honn marad, és a cselédekre vadász én miattam!
329 16|              sógorom agyában a pajtások és vadak után semmi sem következik.~
330 16|             minden gyöngédséggel simul, és nagy örömmel vallhatá meg,
331 16|         idejekorán korlátul vet a férfi és a nőnem viszonyai közé.~
332 16|            követi?~Csak a figyelmes apa és anya ért meg engem; eszükbe
333 16|               éppen nincs is, ki anyját és apját ilyennemű szégyenbe
334 16|                 sógorasszonyának kezét, és azt megcsókolta.~- Egészségére
335 16|         homokhalomnak oldalában vájkált és fürdött, mint a verebek
336 16|            hideg víztől is meggyulladt, és úgy rotyogott, mintha kása
337 16|             volna kifogni a cigányfiún, és hol egyik, hol másik rántott
338 16|                 jobban neki bátorodott, és mielőtt Endre megfoghatta
339 16|             maradt a cigányfiú mellett, és utóbb részvevő is akadván,
340 16|                 maradtak a hazugsághoz, és Földváry bosszankodással
341 16|                 kinyögni ez okoskodást, és a vizsgálók kiküldték a
342 16|           házasítja. Hisz nála a levél, és úgy őrzi magánál, mint két
343 16|               szemeire hályog húzódott, és Földváry a gyermeket Pestre
344 16|             java beszélgetésben Katonát és Endrét.~- Hát, te oskolakerülő,
345 16|                 nagyon sokat számított, és többször beszélvén vele
346 17|               ki néhány rossz forintért és kétheti tartásért néhány
347 17|             választott, melynek dallama és verse leginkább kifejezte
348 17|        elbeszélni, - tivornya, vadászat és hazugságból érdekes beszédtárgy
349 17|              fizették is vissza.~Mindig és minden időben csudálkoztak
350 17|             megfejtése van a csudáknak, és valóban hatalmas magyarázat
351 17|                valaki ezt megirigyelte, és meg is kérdé tőle:~- Ugyan,
352 17|                lesz a szilvási kastély, és ami a napból nem elég: kölcsön
353 17|                barátot csődített össze, és még arról is gondoskodik,
354 17|                alig fér be a sok ember; és ha Szilvásról följönnél,
355 17|             példa, hogy kövessék mások, és nagy örömmel mondhatom,
356 17|          húsvétnapon elkésik a miséről, és sunkáját későn vitte a szenteltetésre,
357 17|            utcán, mindjárt utána futna, és még jobban eltáltaná a száját,
358 17|            példa után töri-marja magát, és megy az új színházba."~(.......................................................................)~
359 17|           kitelik, hogy eladd Szilvást, és magad fölépítsed a színházat.
360 17|                 elhibázták a számítást, és ha csak magyar ember jár
361 17|                szívességet megköszönöm, és huszonnégy óra alatt vetesse
362 17|           gyűjtögetéseket, fillérenkint és garasonkint, mert a nagy
363 17|              Szervusz, magamat ajánlom, és ha véletlenül ott vannak
364 17|            érzett kedvet a mulatsághoz, és a szobában járkáló hajdúnak
365 17|                esztendeje nem olvasott, és bizonyosan megfogadja, hogy
366 17|                a világ, háládatlan volt és háládatlan marad.~- Mi haragította
367 17|                 elveszve, hasonló hatás és eredmény után azt érzi az
368 17|       férficégérbe szorult minden erőd, és a neked szánt tehert szűk
369 17|            egykedvük haragra lobbanjon, és ha már haragudnék is valamelyik,
370 17|                 nyúlt a kíméletlen kéz, és ők nem mondhatják a vádat
371 17|                volna, tudniillik a gróf és Szentpáli, mit sem árultak
372 17|            eltagadni, amit rólam írtak; és én annyira hiszem, hogy
373 18|           mindenkit a maga vezetékneve; és hogy utánuk ne kelljen járnunk
374 18|                 neveli magában az erőt, és észre sem veszi, hogy napról
375 18|                 hogy rá ne találhasson.~És mégis szeretné látni! E
376 18|                 napjának minden óráját, és minden órának legutolsó
377 18|                 barátok, igazságkeresők és tányérnyalók; a mi közben
378 18|          önmagát, annál hamarább elhal. És e zaklatottságban is szemei
379 18|                  megáll a parancsszóra, és meghajtja magát a kínos
380 18|             nyűgét nyakáról levethesse, és bátyjának azt az örömet
381 18|                mi az ötvenezer forintot és eddigi kamatjait a világ
382 18|          Földváry szemmel tartá a fiút, és Bod Pálnak főkötelessége
383 18|                volt Józsa Gyurit szóval és levéllel tartani, s ez a
384 18|                 sok bölcsészetet, jogot és theologiát, hogy a bölcsesség
385 18|           beváltja magát a majombódéba, és megkívánta, hogy Földváry
386 18|               napján barlangjából kijő, és ha napot nem lát, kinn marad,
387 18|           komédia, mikor melledet vered és szemeidet meregeted az égre
388 18|             szemeidet meregeted az égre és a porban térdepelsz? Minek
389 18|                 ima? Csak magad hallod, és mégis elmondod annak, ki
390 18|               egykor fölépül a színház, és látni fogjátok, hogy a színészet
391 18|            színészet nem bukfenchányás, és hogy ha van magyar imádság,
392 18|                volt erkölcsötök a gúnyt és rágalmat oktalanul elszórni, -
393 18|                 boldog ember baj nélkül és kényelemben, és ezzel ellentétben
394 18|              baj nélkül és kényelemben, és ezzel ellentétben minő keserves
395 18|                felelet nem volt helyes, és az igazi felelet nincs még
396 18|            vérébe tüzelje a gondolatot, és legalább egy ember legyen,
397 18|        Földváryt, kitől ő akkor is félt és remegett, mikor azt mondá:
398 18|             ember ilyenkor nyöszörögne, és hálát adna az istennek,
399 18|             vesszője van?~- Pest, Pilis és Solt megyének alispánja:
400 18|            gondolatát hatalommá növeli, és mert az ösztön megvan, nyughatatlan
401 18|               nagy hatalom: Pest, Pilis és Solt megyének első alispánja.~
402 18|                 ma jött valaki Bécsből, és bizonyosan tudom, hogy néhány
403 18|                  mert mindegyik imádja, és ami bolondját elbeszélik,
404 18|                Szentpáli.~- El ne mondd és el ne hidd! - majd egykor
405 18|                 volt a korhelykompánia, és félve gondoltunk arra, hogy
406 18|                   Magam is attól félek, és elhiheted, hogy e lakolás
407 18|               már nekem is lesz gondom, és jót is állok érte.~- Hiszed,
408 19|               árucikket, melynek becsét és mértékét megmérik, a titkos
409 19|                gyermek lát meg először, és mint a tarka pillangó után,
410 19|          átlépje a küszöböt, s az anyák és leányok néha oly számító
411 19|             hogy illatát észrevegyék, - és untig elég boldog az a bimbó,
412 19|              anyák, az apák, a pajtások és a pletyka, mely a bársony
413 19|          csevegni róla. S minthogy szép és gazdag, és az egész világ
414 19|                minthogy szép és gazdag, és az egész világ utánabámul,
415 19|               gyakran emlegették, félve és mégis vággyal, - szeretettel,
416 19|               de mégis remegve, vádolva és védve, mint egy érdekes
417 19|             kábítsa gyermekének szívét, és valóban rettegett a pillanattól,
418 19|          tarkállott nevektől, ösmerősök és nem ösmerősök neveitől,
419 19|                 nem ösmerősök neveitől, és egyszer kiszaladt Földváry
420 19|                 neve félelmetes legyen, és szomorú nevezetességével
421 19|                Gondjaim alatt nőtt föl, és okom van rá, hogy e fiúra
422 19|              meg, ha már több nem jött, és meglehet, viszont ő is visszadicsér
423 19|              mert a felügyelő belépett, és előbb a fiatalemberhez lépett:~-
424 19|              mintha csak egyedül volna; és mert senki nem látja, s
425 19|              fakadt ki belőle a panasz, és a szerencsétlenséget annak
426 19|                gyöngék; nekik fegyverük és vigasztalásuk a köny; ha
427 19|               jelentést én szerkesztem, és az egész dolog titok.~Azzal
428 19|           egyszerre hegedül, zongorázik és furulyáz, ilyen csodabogarat
429 19|              sohasem látott a közönség, és boldog lesz, ki ezt meglátja.~
430 19|              lelt a kalap alá nézésben, és igen érdekesen tudták a
431 19|              napon én vagyok a rendező, és van szerencsém jelenteni,
432 19|              napon róluk megemlékezzék, és mégis fölébredtek, mintha
433 19|          mindegy, látatlanban is vannak és lehetnek tisztelők, hátha
434 19|           ösmertem én őt szemeimmel is, és mégis ő mentette meg a többit,
435 20|                 egykori gazdája pénzért és emberségért bort mért, régi
436 20|          Észrevévén, hogy az idő halad, és nincs egy ártatlan bogara,
437 20|             jámbor utas be nem vetődik, és elvállalja a nagy hivatalt,
438 20|                le is kapott valahonnét, és nagy zörejjel vágta egy
439 20|                szemközt szélnek, esőnek és villámlásnak, s egy hosszú
440 20|                első mindjárt benyitott, és a szűk világosságú csárdában
441 20|       világosságú csárdában elég száraz és tágas helyet leltek.~Bejött
442 20|                bőbeszédű lőn a csárdás, és alig várta, hogy kimehessen
443 20|            leszállított a csántérfáról, és fölnyalábolván, kedves vendégei
444 20|               ég dörög is.~Enni valóval és itallal ellátván vendégeit,
445 20|                 elmegy négy hétre követ és meszet napszámban hordani -
446 20|    szénát-szalmát bőven hozott, lepedőt és vánkost is adott, s a fáradt
447 20|                 kiáltja a jó kedvű nép, és kocsira rakodván, a legelső
448 20|                is fölmegy napszámosnak, és a kis fiút, ha isten megtartja,
449 21|               már könnyebben megfelelek és tisztelt olvasóimat nem
450 21|                 megrohanták a herceget, és mert fizetni nem tudunk:
451 21|         forintot előránt az első szóra, és a hercegért lefizeti irgalmas
452 21|                 a herceget citáltatják, és a megbízottak itt vannak
453 21|         megértettem én azt magyarul is, és még azt teszem hozzá, hogy
454 21|             mindjárt tisztában leszünk, és csak azt kérdezem, ha már
455 21|                 dobot? úgy-e a dobos? - és ki parancsol annak a dobosnak,
456 21|         Pestvármegye fog parancsolni.~- És ha nemes Pestvármegye a
457 21|              megvigasztalandja Földváry és az egész megye.~- Tekintetes
458 21|             valahára nem a korcsmapadon és félszerben, nem gyalulatlan
459 21|                 nem gyalulatlan deszkán és ágyterítőrongyok közt, hanem
460 21|                hogy e kincsed nem ezüst és arany, hisz akkor nem egy
461 21|            tőkéjével, s a miatt barátok és ösmerősök gyakran bekopogtattak
462 21|          mosolygott a különös beszéden, és derülten várta, mi lesz
463 21|                ott hallotta a sok hírt, és rémülve nyitott be hozzám.
464 21|                hogy végre beleegyezett, és a kérlelhetetlen szigorral
465 21|             Földváry vette át a tollat, és az asztalnál helyet foglalt,
466 21|            barátom, - jegyzi meg Fáy, - és egykor megengedi élnem az
467 21|              nem tudta megállni a szót, és magában dörmögi, hogy Földváry
468 21|                 elébb kielégíttessenek, és ennek sürgetésére a gyűlésen
469 21|             Szentpálinak izgatottságát, és ő is elhatározta, hogy Szentpálit
470 21|             lenne, mint a tekintetes úr és barátai?~- Ó, igen, lesz
471 21|                pártot csinálni nem fog, és hasztalan lesz minden elmondott
472 21|                    Csekélység az egész, és hogy ez oldalról ne támadhasson
473 21|          megmenté.~Földváry befogatott, és gyűlés után kimentek Gödöllőre,
474 21|                 tudtam, kegyelmes uram, és csodálkoztam, hogy kegyelmességed
475 21|                 méltóságához kicsinynek és korainak tartott, s nem
476 22|                 boldogságból, a rokonok és jó barátok keserves jajgatásai
477 22|                  mint engedetlen legyen és Földváry kénytelen legyen
478 22|                 cipelni halálos boltig, és azt is szégyenli, hogy néhány
479 22|           letetette vele a reménykedés, és egy pillanatra gyönge tudott
480 22|          csárdában történt találkozást, és nagyon csodálkozott, hogy
481 22|            fogadást minden ember tudja, és kíváncsian várja a befejezést,
482 22|             hogy a fiú embersorba nőtt, és szabadjára kell eresztened,
483 22|                a találkozás; befogatott és elment a tiszafüredi határba.~
484 22|                ő e történetnek derekára és végére, valamint oda tartozott
485 22|         megindulva hallá a részleteket, és majdnem elfeledte, hogy
486 22|             udvaron, néhány apró kérdés és felelet legédesebb fűszere
487 22|             neki a hang mondott valamit és az arc, tanúi a rémes éjszakának,
488 22|                melyet elfeledni nem tud és nem lehet, valamint nem
489 22|         nézhetné. Vagy káprázik a szem, és a hasonlat téveszti meg,
490 22|     kétségbeesni nem mer, pedig a hang- és arcmozdulatok mindinkább
491 22|                 nem az, hátha csalódik? És ha ő lenne is, bocsánatot
492 22|           valakit elűzött az életből, - és e gondolat után mégsem maradt
493 22|                bosszú, hogy szenvedése- és szegénységéért számot kérjen
494 22|         hirtelen visszafordult. Tassról és Földváryról lehetetlen volt
495 22|              többé, nem a megkárosított és kipusztított szegény, hanem
496 22|                 szegény, hanem a büszke és nagylelkű magyar, kit a
497 22|           régóta félve remélt, egy fiút és a lelki nyugodalmat, nem
498 22|               harmatot a szomjas rétnek és mezőnek.~- Méltóságos gróf,
499 22|                 képe részvétet keltett, és még az udvaron kikérdezé
500 23|               áldozott a lelkesülésnek, és megüdvözült a hitben, melyben