Chapter

 1 3 |          magyar, ha a maga vérét látja!~Még két hely volt üres,
 2 4 |        mertem jőni, Földváry úr, látja, segítséget is hoztam.~-
 3 5 |      kinézett az utcára, s akkor látja, hogy az egyetem sarkától
 4 6 |  vesződve, midőn színről színre, látja, elég vadul kérdi:~- Te
 5 7 |        elegendő ideje; mert most látja meg, hogy valaki a kerítésnek
 6 7 |           hogy ezután gyakrabban látja, abrakjáról gondoskodni
 7 11|         fehér falait már tisztán látja, s tán a rémület mégis meggyúrta
 8 11|        ment, honnét kitekintvén, látja a négy lovas fogatot teljes
 9 11|      midőn a tejes fazekakat nem látja! - A cimborák közt mutasd
10 12|   miattam, az én öcsém ugyan nem látja sem kívülről, sem belülről:
11 12|      alkonyat felé már messziről látja, hogy két kaputos embert
12 12|      ágyat megalázkodva a földön látja. De hát hova lett az ágyak
13 16|       legválogatottabb példányát látja meg.~A nő minden pillanatban
14 16|      dicsekedhetik vele. Hát nem látja, tisztelt úr, hogy ez a
15 18|         van kigondolva, legalább látja a jó isten, hogy az ember
16 19|         volna; és mert senki nem látja, s a részvétlenség gúnyja
17 20| kiszolgál az országútra, s ekkor látja, hogy Eger felől siet néhány
18 21|      szeme előtt, csak a végcélt látja, mint a hajós sötét éjszakában
19 21|     színházat, - lelki szemeivel látja az épületet, belát a színpadra,
20 22|       keserves jajgatásai közben látja a haldokló, hogy a világi
21 23|          Nem elég neki egy nyűg, látja, hogy az egyik ügy megindult,
22 24|   Endréhez intézé a szót: Endre, látja ön sógorom küzdelmét? Nyújtson
23 25|        szolgált volna neki; most látja, mily gyarló gondolat volt
24 25|        ez után reménykedni. Most látja, hogy barátai jót tettek
25 26|  szónoklat a két ember, mindenki látja, hogy ezek nem várhatnak
26 27|           fájdalmaidat senki sem látja meg, mint a gyermek, ki
27 28|           Mikor belép a szobába, látja, hogy a börtönőr ott van,
28 29|     feléje sem tekint, a helyett látja az öt mázsás kulcsot, Szentpálinak
29 30|        anyát szíven kapta a szó, látja, hogy a világ folyását el
30 33|          aki saját szemeivel nem látja a munkát, nem hiszi.~A vendéghívás