Chapter
1 3 | rámutathat a nemzeti színházra, hova mi most esténkint időt ölni
2 3 | hagytak ma annyi üres helyet, hova egy e körben idegen rágalmazó
3 3 | köszönteni; s így elértünk oda, hova a szakasznak címe szerint
4 4 | legelejére helyezkedék, hova a közbizodalom karonfogva
5 4 | gyümölcse lesz a száraz fának, hova a kemény igazság példának
6 6 | hazatakarodik Pestről.~- Hova küldöd aztán?~- Azt még
7 7 | éjszakát mind közönségesen, - hova parancsolják a teins urak
8 8 | kivagdalta, hogy ne legyen hova elhúzódni, ekkor aztán nem
9 11| akart lassabban léptetni.~- Hova, István, ilyen lóhalálban?~-
10 12| volna!~- Mi a ménkű, hát hova eresztik be az embert legolcsóbban?~-
11 12| el nem tudták gondolni, hova lett a gazda, kivált mikor
12 12| megalázkodva a földön látja. De hát hova lett az ágyak lábai, csak
13 13| mintha eszébe jutna a csárda, hova minden ember azért szeretett
14 13| magában, maga úgy sem tudja, hova menjen? Talán jó is volna
15 14| másik, - ha te is adsz.~- De hova adjam?~- Add a pesti színházra,
16 18| minden negyedévben.~- De hova menjünk, tekintetes uram?
17 19| szólva, áruraktáraknak nézte, hova ugyan nem kiálthat be minden
18 20| komédiásoknak építenek, hova ő is elmegy négy hétre követ
19 21| tudniillik, hogy a színházat hova fogják építeni?~Mindenütt
20 21| eljőni a szép darab földről, hova mind ráfért, amit ők gondoltak.
21 21| találkozik egész Pesten; tehát hova szaladjon előbb, Földváryhoz
22 21| Most már kezdem érteni, hova érünk el, - véli Fáy - bizonyosan
23 22| mióta a nép ott is volt, hova minden becsületes hazafi
24 22| feledheti az alföldi rónát, hova mindennap visszakívánkozik.~
25 26| egyik nagyot és fényeset, hova nemcsak a művészet, hanem
26 27| meglátja a szülőföldet, hova száz esztendő múlva is hazakívánkozik.~
27 27| elmentek a színház előtt, hova most valamennyien lelkesülni
28 32| akaró eszmét, a milliókat, hova a mai napon annyian megmenekülni
29 33| zárgátjai mutaták a helyet, hova a gránitalap letétetett.
|