Chapter

501 23|        Földváryt, térdrerogyott előtte, és lábát megcsókolá.~Hagyjuk
502 23|                  fölemelkedve az égnek, és a hullámokban is lerajzolva
503 23|            várta.~- Elmegy kend az úri- és váci-utcákba, onnét a nagy-híd-utcába.~-
504 23|              neki is tetszett a hatalom és tekintély. Aztán tudta ő
505 23|                varázs a kemény emberen, és valóban szokatlan volt a
506 23|                 igazságot ő nem árulja, és nem is lehet tőle megvenni,
507 23|         összeszedték az aranymíveseket, és némely utcai dologtalan
508 23|             urak ennyi meg ennyi ezüst- és aranydrágaságot, én ezt
509 23|               szorított a munkáskézzel, és reményét helyezé az egyszerű
510 23|                néhány biztost, esküdtet és néhány hajdút.~- Nem ismeri
511 23|                 ha biztosokat, esküdtet és hajdúkat adok.~- Talán akkor
512 23|              Hol van az a sok fölügyelő és hajdú, hacsak egy zászlóaljnyi
513 23|            emberrel kellene dolgoznunk, és a hajdúk számának is kétszer
514 23|            vígan, mintha csiklandoznák, és Földvárynak ma nem lenne
515 23|             naponkint dolgoznék ötezer, és utánuk a nagy számnak megfelelő
516 23|                tízezer ember dolgoznék, és a tízezernek megfelelő hajdúszám
517 23|                Tass, Szalk Szent-Márton és a többi a szomszédból kiállna
518 23|      körülmények között tudva, mit kell és mit akar megtenni, habár
519 23|               volna.~Hányadik aggodalom és gond ez egy napra, hisz
520 23|                 föl másnap, vele járnak és az ő vérén táplálkoznak;
521 24|            asszony mégis komoly maradt, és őt e gondatlanságért rovogatta,
522 24|    megmenekedvén a társadalomnak apróbb és nagyobb terhű gondjaitól,
523 24|               bemondja, hogy idáig tűrt és szenvedett, de most már
524 24|               aggódva várták az orvost, és véleményét szerették volna
525 24|               ha majd leapad a daganat, és el tudja olvasni az írást
526 24|                a baj. Szemei kinyíltak, és csudálkozott, hogy a körülötte
527 24|                  hogy a daganat elmúlt, és Szentpáli úr vidáman néz
528 24|            rémült meg, hirtelen fölült, és a beteg kezdé vigasztalni
529 24|                 Megörült az eredménynek és a beteg csodálkozására most
530 24|             bölcsességéhez folyamodnak, és inkább készek valami oktalanságra
531 24|                 üthessenek le jó részt, és igazolva legyen makacsságuk
532 24|             igazolva legyen makacsságuk és a tudatlanság, mely azt
533 24|            ellesik, kényét eltűrik, zaj és háborúságtól megőrzik, pedig
534 24|                 ez ember egykor meghal, és utána marad annyi, mennyi
535 24|             osztatlan figyelem őrködik, és hogy ő nem képes meghálálni
536 24|               tekintve a fiatalemberre, és részvéttel a lányra.~- Hihetőleg
537 24|              volna kimondani ez eszmét, és nem tudom, a beteg számára
538 24|              kifejlődését a viszonynak, és boldogságuktól semmi sem
539 25|               Szentpáli hevesi birtokos és csakhamar táblabíró is,
540 25|      tulajdonítá ez általános tetszést, és saját tapsait összemérte
541 25|                én is kiadom az enyémet, és ha ötvenkét vármegyének
542 25|              hiúság, azért hagyni kell, és más módról gondolkodni,
543 25|              megvárta, hogy a gúny erős és hatalmas leend; tehát elvárják,
544 25|        bizalomnak minél előbb megfelel, és hogy senki el ne árulhassa:
545 25|           megérdemli a kemény csalódást és Szentpáli nem tartózkodik
546 25|                 beszélt a fölügyelővel, és csináltatott egy mintát,
547 25|             valami tizenhat éves leány, és a szerencsekívánatokat egyenkint
548 25|               örökbékesség-szerződését, és indítványozta, hogy azt
549 25|               annyira nagy, mint nehéz, és Józsa kételkedni kezd, de
550 25|               kettő a nyolc diák közül, és akármikor elmondják, hogy
551 26|               gyűlésteremben Széchenyit és barátait hangosan fogják
552 26|             Endrére iparkodjanak hatni, és ne engedjék elejteni az
553 26|                szabadságommal még élek, és kezemnek az elígérés után
554 26|             hanem azért én állok jót.~- És hogy te se várakozzál sokáig
555 26|                 emelni; az egyik nagyot és fényeset, hova nemcsak a
556 26|            huszonnégy óra szaladjon el, és mohón azt beszélje szégyenünkre,
557 26|              magyar nyelvnek korcsmapad és félszer a menhelye. Ha még
558 26|            pesti német színházat látta, és rettentőn szégyenlé, hogy
559 26|                 a német színház fönnáll és Kulcsár uram jövendölése
560 26|              Földváryt a megyegyűlésen, és hogy a gróf hatalmának nagyobb
561 26|          mindjárt könnyebben építünk.~- És nem hiszi ön, hogy kiásatják
562 26|                hogy messze útról jőnek, és hogy vándorművészek, kiknek
563 26|             testemmel összekötve marad. És ha isten győzelmet ad, jó
564 26|       búcsúpohárhoz vigasztaló kellett, és becsületére legyen mondva
565 26|               legyen mondva a cigánynak és bornak, nem is búsultak
566 26|               beereszteni őket, Bod Pál és a többi nélkül karddal szorongatja
567 26|               neve szájról-szájra ment, és tudva, hogy Balla volt az
568 26|                 van még, hogy Széchenyi és Dessewffy is csak a lelkesedés
569 26|             mellett.~- Tekintetes karok és rendek!~Tíz esztendeig annyit
570 26|           halljak a tekintetes karoktól és rendektől.~Nagy lelki szegénység
571 26|                 dicsők leendünk szépben és jóban, sőt én volnék a legelső,
572 26|                  megfeszítettem erőmet, és nemes Pest, Pilis és Solt
573 26|            erőmet, és nemes Pest, Pilis és Solt megyének rendeletéből
574 26|               év óta koldus Pest, Pilis és Solt vármegye egy országban,
575 26|          valamennyinél előbb elpirulni; és bár nem bírtunk nagyobb
576 26|                 városban végig mehetünk és csak egy megkezdett alapot
577 26|         mutassák meg a tekintetes karok és rendek, milyen nagy hatalom
578 27|            keresték a kun-szent-miklósi és tassi tornyot, meg azokon
579 27|              építés így fél-koldusmódon és félig isten kegyelméből,
580 27|                 kezdé a kényszerűséget, és az alispáni hatalom támadt
581 27|                védelmére, mit megcsalni és elárulni senkinek sem szabad.~
582 27|              egyrészről a kézmívesekkel és napszámosokkal, másrészről
583 27|                 akart fizetni, áldozni, és kész koldusnak esküdte el
584 27|                kötelezvényt adott Balla és Fáy jótállásával, így segítettek
585 27|            részvétlenségről, könyörgés- és rimánkodásról, nagylelkűségről
586 27|          rimánkodásról, nagylelkűségről és semmirekellőségről, és több
587 27|  nagylelkűségről és semmirekellőségről, és több efféléről, mi az életben
588 27|       apróságokat papírszeletekre írjam és a színház falára szegezzem;
589 27|             hogy akik legjobban szidnak és nevetnek, hunyászkodva süvegelnek
590 27|         jelenkornak nincsenek mártírjai és szentjei, csak azt tudják
591 27|           meghalni, ezért lőnek szentek és dicsők, mert nekik csak
592 27|              szőrszálhasogató részével, és nem tágítani, míg ki nem
593 27|                részvényeseket gyűjteni, és minden harmadik háznál olyasvalamit
594 27|            nyakuk közé.~Ilyen a kezdet, és így lesznek az egyszerű
595 27|                   most tudom, mily szép és jutalmazó gondolat Földváry
596 27|               jutalma nejének szerelme; és boldog e sorok írója, ki
597 27|                mindig többet, a vakolat és belső elrendezés a legtöbbet.
598 27|             szigorúságát, a napszámosok és kézmívesek ezen jelből azt
599 27|             papírívre, mely Földvárynak és a grófnak kitűzött céljukra
600 27|      megérdemli-e az ötvenezer forintot és annak kamatait, mely majdnem
601 27|               Kik lesznek a bírák?~- Én és három másik, X. Y. Z. Nevezi
602 28|              hogy azon a napon meglesz, és meg is kell neki lenni.~-
603 28|                 falaznunk a meglevőt, - és ez hatheti munka.~- Mikorra
604 28|              lehet a csodákat csinálni, és meg is mutatom, hogy lehet.
605 28|              tudtul adni a kőmíveseknek és napszámosoknak. Aki hétfőn
606 28|      Természetesen, a becsületes, józan és szorgalmas ember ezt ne
607 28|               tizedik napon, a legények és napszámosok nem mernek ácsorogni,
608 28|          födözve, a nagyobb árjegyzékek és számlák hetek óta vártak.~
609 28|                hogy a börtönőr ott van, és negyedszer jelenti, mit
610 28|                Magukra vették a dolgot, és mind elszaladt az előteremből.~-
611 28|               elverte a nappali unalmat és éjjeli álmot. A cigány kiszorult
612 28|             kiszorult a kastélyból, név és születési ünnepre mertek
613 28|            Kérdé valamennyi.~- Nem jött és nem is jön el. Válaszolt
614 28|            melyet bátyja Kulcsár István és Fáy András kezéhez letett?~
615 28|             akarta pisszegni Földváryt, és betemetni a megkezdett alapot. -
616 28|                összerogyott egy koldus, és az elkorcsosult fiú nem
617 28|         irgalmas barát targoncára tette és eltolta a kórházig. Ez a
618 28|                  a tárgyalás megpirítá, és szorongással számítá ujjain,
619 28|                pajkosságnak is látszik, és érdem akart lenni a bácsi
620 28|          hajlandó volt az ellágyulásra, és hogy nyolc társát megmentse
621 28|                a látatlan ember előlép, és mi őt hitelt érdemlőnek
622 28|                 elhagyva elnöki székét, és egészen kitárván a mellékajtót,
623 28|                legyenek az érdem iránt, és példát adjanak önmagukon
624 29|              fölébredéskor, lefekvéskor és egész nap.~Messze ment el
625 29|            hazulról, a kocsiút vezette, és meg sem állna rajta, ha
626 29|               küldött hazudott valamit, és kínálta Józsa Gyurit fölüléssel,
627 29|                  leszállván a kocsiról, és jó messzire gyalogolt. Aztán
628 29|          hirtelen leszállt a kocsikról, és György urat körülállták.~-
629 29|                  azért barátom, ülj föl és viszünk.~- Nem megyek nyitott
630 29|          szobájába ment, vele a küldött és a csárdás, a többi kívül
631 29|               urat vendégnek hozzuk el, és el ne hagyjuk szökni.~-
632 29|                a posztó alá csúsztatta, és erős gombostűvel a hasadékot
633 29|             vesse el a színlést? A gróf és Szentpáli pillanatig sem
634 29|                a különös fordulat volt, és a többség hinni kezde hogy
635 29|           alakult a társaság, Szentpáli és a gróf másfelé mentek, helyettük
636 29|                    Mondhatom már is az, és ha nagybátyja meghal, az
637 29|            gondolja a fiúnak viszonyát, és hogy ma hiába beszél a felbőszült
638 29|             Gyuri ült a háziúr mellett, és mindjárt azzal kezdé a beszélgetést
639 29|                  mert föl-fölágaskodik, és úgy néz a kazal irányába)...
640 29|              mely a kazalon felszaladt, és valamennyi fölugrott, hogy
641 29|             kérdi a gróf a megrémültet, és csillapítani akarván, kérdi:
642 29|                kinevetik. - Nagyot fúj, és kinyögi a kínos vallomást:
643 29|                 grófot a sarokba húzta, és fájdalommal mondja:~- Méltán
644 30|            lihegve mássza a hegyoldalt, és csak az tudja, milyen messze
645 30|              vándorláshoz, ziláltsághoz és némi korlátlansághoz szokott
646 30|                 Budáról Pestre járt Fáy és a színészek. Fáy mutogatta
647 30|       kicsinyleni fogják?~Ez aggodalmak és küzdelmek közt a színház
648 30|                férfi s még térden állva és könyörögve is azt mondja:
649 30|               önnek legdrágábbért adom, és nem is engedek el belőle.~-
650 30|               özvegy.~- Gazdag asszony, és én e jegynek árával szegénnyé
651 30|               hisz érzi a meleg könyűt, és jól esik lelkének, hogy
652 30|                A hölgynek fiatalságával és szépségével akarták feledtetni
653 30|                 elvetheti vándorbotját, és a közmegbecsültetés babéra
654 30|                a többire, a dunai gátra és vakok intézetére. Ne háborgassátok!~
655 30|                 rajzolta arcára az öröm és boldogságnak finom árnyalatát?~
656 30|           találkoztak össze Józsa Gyuri és Szentpáli.~Az esküvő után
657 30|                napom volt saját esküvőm és gyermekeim születésén kívül,
658 30|        pohárköszöntés közben, a mai nap és augusztus 22-ike.~~
659 31|             mondám el a legfontosabbat, és a követelőbb olvasó méltán
660 31|            Gyűlt a pénz, építőmesterek- és kézmívesekkel értekezleteket
661 31|          értekezleteket tartott, tégla- és kőre szerződéseket csinált,
662 31|                lesz a pénz, terv, tégla és kő, ácsmunka, asztalos készítmény.
663 31|       késedelmezésnek okát kifürkéssze, és az engedélyt minél előbb
664 31|                    Kiadjuk megvizsgálás és véleményezés végett az illető
665 31|              derék kézmívesek, munkájuk és várakozásuk árát fizették
666 31|         parancsolni velük, az egész céh és minden ékszerük rendelkezésére
667 31|              említi még, mily igazságos és érdemet becsülő ember volt
668 31|                halasztassék el.~A karok és rendek sajnálattal vették
669 31|                későn érkezett irományt, és Földváry bízaték meg, hogy
670 31|       Haragudott?~- Nevetett, barátom - és bizalmasan szólva azt mondá:
671 31|         tudomást vévén a vakok sorsáról és az aranymívesek tettéről,
672 31|               nem vagyok én Pest, Pilis és Solt megyéknek főispánja? ~-
673 32|                rideg volna az ég holdja és csillagai nélkül.~Fáy fölhúzta
674 32|             engedelmességre szoktattak, és mégis elszánja magát a nagy
675 32|               küzd a hullámzó tömegben, és hogy rögösebb legyen a pálya,
676 32|           csalódás. Lelkesülésért jött, és majdnem megfagyott az is,
677 32|         keserves munkája a Dunába való, és kár volna megúsztatni érte
678 32|           kétezer forintot kér kölcsön, és fél, hogy visszalökik a
679 32|         visszalökik a váltót.~Mindenütt és minden ember gyönyörrel
680 32|             hallgatta Fáynak előadását, és most, midőn a legderekabb
681 32|                 a tintatartó után nyúl, és nem elvetésből, nem szórakozottságból,
682 32|              gróf, fölugorván üléséből, és itt látván idejét, hogy
683 32|             kinn volna most az utcán.~- És mit tapasztalt ön a héringevés
684 32|                ország meghívna komának, és még boldogabb lennék, ha
685 32|               csábitó, hanem a pecsenye és rétes. Ó, én nem merném
686 32|             katonapajtásaim-, sógoraim- és komáimon, - nem tudtam nekik
687 32|          telhető hasznát veszem számnak és lábamnak is, és előleges
688 32|                 számnak és lábamnak is, és előleges információk végett
689 32|                 magyar, annyi disznótor és paszita között? De próbálja
690 32|             tudja, hogy én ezt a sovány és sós halat rendkívül szeretem,
691 32|         prófétának, aki héringet eszik? És lássa, bármennyire szeretem
692 32|              szomjúságtól, nem kapok jó és elegendő vizet, s inkább
693 32|             lemondok kedvenc ételemről, és az alföldön nem eszem héringet.~-
694 32|          sajnálni. De hiába, a pasziták és disznótorok nem elemei a
695 32|                  aztán minél több rokon és koma, annál jobb.~Itt dőlt
696 32|             tinta az egész indítványra, és Fáy András alig találta
697 32|                többet tett egy Földváry és Fáy, végtére azt mondjuk:
698 32|            saját eszének tanulmányaiban és saját tapasztalatainak kétségtelen
699 32| tapasztalatainak kétségtelen számaiban, és kiviszi tervét, nem rettentve
700 32| igazságszolgáltatásra vállalkoztam, Fáy és Földvárynak érdemét ott
701 32|          telhető hasznát veszem számnak és lábamnak is, és előleges
702 32|                 számnak és lábamnak is, és előleges információk végett
703 32|            utánjárás kínja, a sok siket és néma, kik mindent elhittek,
704 32|             napig is bírja részvényeit, és keservesen panaszolkodik,
705 32|      eredményből ítélik meg az érdemet, és csak az eredményért bámulják
706 32|                  mely küzdeni tudott is és mert is.~A részvények napról-napra
707 32|            közönség a szent gondolatért és a nyereségért; az igehirdető
708 32|                 kicsapva, lépése kimért és katonás, a mellette elmenő
709 32|               saját szemeimmel olvasám, és meghatott a nagy kegyelet,
710 32|                 emlékeztetvén a karokat és rendeket, fölbuzdulva mondá:~"
711 32|           megkoszorúzottnak látta Fáyt, és hogy erre méltónak tartá,
712 32|                 Nekem?~- Éppen önnek, - és éppen én; az a hitetlen
713 32|                a milliókat előteremteni és forgatni is tudja. E vallomás
714 33|                  fiókgazdasági egyletek és több másféléről, mit a két
715 33|        mindenütt, mint az asztalon a só és paprika; talán ha búja nem
716 33|             emberünk van, ki erre való; és mert erre való: oda fog
717 33|        vadásztak a dicső récefészekben, és jól ösmerték Földváryt,
718 33|               megakaszthatják az ügyet, és elhúzódik ítéletnapig. Rég
719 33|       előkészítette őket a lehetőségre, és megígértette velük, hogy
720 33|      tapasztalásból tudta. Ha a színház és vakok intézetével nem bajlódik,
721 33|                jó tábornok, ki fecsegők és ostobáknak nem akart alkalmat
722 33|          megtestesültek a kerepesi úton és a király utcán, mi állíthatá
723 33|              valamivel, édes férjem, én és gyermekeim?~- Még nem, hanem
724 33|            zaklattalak benneteket kérve és kunyorálva, ha meg akartok
725 33|        okoskodás, kérdezkedés, szánalom és részvét nélkül. Megteszitek-e
726 33|               megmenteni, megszánnátok, és én mondom, megölnétek engem.
727 33|             leszünk okoskodás, szánalom és részvét nélkül, még ha bennünket
728 33|                 marad a jövendő időben, és azt mondhassák azon cselekvényről:
729 33|                a rejtett lyukon, oldalt és hátul miképen lehet boldogulni.
730 33|              illetők kitartó éberséggel és türelemmel akadályoztak
731 33|              szemmel nézvén Pest, Pilis és Solt megyének büszke szereplését,
732 33|           szívesen megérintette: Paksot és az "Imsóst" emlegette. A
733 33|        elnyeltünk már, tekintetes karok és rendek a nagyméltóságú helytartótanács
734 33|                néhány öles árkot húzni, és belefér-e majd a ránk következendő
735 33|       Engedjenek meg a tekintetes karok és rendek, felelőssé teszem
736 33|           jobban-jobban elhalaványulva, és barátaira nézve, mintha
737 33|               ne okoskodjanak; szánalom és részvét nélkül bízzák rá
738 33|               legalább tekintse önmagát és érdemeit, ne adjon elleneinek
739 33|         sürgölöm a megyét éppen a megye és az én becsületem miatt:
740 33|              hogy rendkívüliségekre mer és akar vállalkozni, most ugyan
741 33|                 saját erejével nem bír, és készakarva akar kisebb lenni,
742 33|                 vagy gyalogúton megyen: és bámul, hogy a talány megoldatlan
743 33|                volt sikertelen; férfiak és nők csatlakoztak az utazó
744 33|        társasághoz, Szentpáliné vejével és leányával valamennyit megelőzte,
745 33|             végével megjött a többi is, és láttak csodát, húszezer
746 33|                 reggelén Szentpálinénak és gyermekeinek elmondá a történet
747 33|                történet elejét, derekát és végét, s amint a lefutó
748 33|              senkinek; mert ő igazságos és hatalmas!~- Igaz!... mondja
749 33|              öten, hatan.~Fáy, Földváry és Keglevich. Három név, egy
750 33|               színház, a vakok intézete és a csatorna mellett, - mind
751 34|            valék e függeléket írni.~Fáy és Földvárynak tetteit élő
752 34|             tanúkon kívül Pest megyének és a takarékpénztárnak jegyzőkönyveiből
753 34|           szolgálatára állok: szavaimat és idézeteimet bebizonyítani.~
754 34|           azokról kérdezkedni nem akar, és mégis gyanúsít: megérdemli,
755 34|               rossz akaratú is!~***~Fáy és Földváry tetteit ma is még
756 34|              körülményesen, - élő tanúk és jegyzőkönyvek szóról-szóra
757 34|    takarékpénztárnál, mint azt mindenki és minden pillanatban megkérdezheti