Chapter

 1 3 |         egy magas termetű halavány hölgy hat éves leánykáját vezetve
 2 4 |           beszél, midőn a színházi hölgy egyenesen feléje tart, és
 3 10|        vendégek a másik udvarra, a hölgy állásából nem vehette őket
 4 10|         beleszólást, s a meglepett hölgy mindkét kezét nyújtá az
 5 10|     keresni. Az egykori nagyvilági hölgy nem gondolt a bársony és
 6 10| tanítványom: rajtam is túl tett.~A hölgy nem hiába mondá: sírni inkább
 7 16|           volt megmagyarázhatlan a hölgy előtt, hogy a kedves sógor
 8 16|               Sajátszerű! - véli a hölgy, sógorom honn marad, és
 9 16|          dolog, annyit észrevett a hölgy, hogy a sógor nem különcködésből
10 16|        ahol alkalom mutatkozott, a hölgy inkább tanácsot kért, mint
11 19|           egyéniség előtt a fiatal hölgy pirulva ül ugyan, mint a
12 19|        végtére is észrevette a két hölgy a fiatal, szép embert, s
13 19|        jegyet hagyok önnél ama két hölgy számára, özvegy Szentpáliné, -
14 19|       Hárman voltak a nézők, a két hölgy nem szégyenlé magát a harmadiktól,
15 19|            még akkor is, ha a síró hölgy volna a legérdektelenebb.
16 19|           Ezer örömmel! - mondja a hölgy tárcáját kibontva, s előre
17 19|    ugyanazon ajtón a két Szentpáli hölgy. Utánuk betevődék az ajtó,
18 19|           a kitóduló hangot.~A két hölgy elcsodálkozott, midőn a
19 19|          előszoba ajtaját, s a két hölgy a vak fiút a terembe vezette.~-
20 19|   meglepetés, - mondja az ifjabbik hölgy, - minek köszönjük ezt?~-
21 24|          levélkét megőrzeni.~Egyik hölgy sem vélte volna, hogy a
22 30|         megnyílik a színház.~A két hölgy nem mert fölnézni, feleletük
23 32|            kerül! Mondja utána egy hölgy, ki mai napig is bírja részvényeit,