Chapter

 1 4 |     elszolgál Káinnak Ábellel való szerencsétlen viszálykodása, mint azt
 2 10|      veszti Józsának, hogy abból a szerencsétlen gyermekből olyan barmot
 3 11|         kellene lennie, nehogy egy szerencsétlen embert a törvény formái
 4 11|          alá megyen, ha az a másik szerencsétlen a romok közé szorul. Isten
 5 11|       rajongásban, eszébe jutott a szerencsétlen földönfutó, ki tán a világ
 6 11|       támadta meg Földváryt, - egy szerencsétlen embernek a lelki nyugalmat
 7 14|               De ha én könyörgök a szerencsétlen emberért: én megbocsátok
 8 15|   kérdezteti a magyartól:~- Na, te szerencsétlen, valld meg, milyen erővel
 9 16|       utóbb részvevő is akadván, a szerencsétlen gyermeket orvoshoz vitték
10 16|           a hazugságot.~- Tudod-e, szerencsétlen, - kérdi Földváry a fiút, -
11 18|         kikapaszkodott már a többi szerencsétlen közül, hogy a kezdőknek
12 19|           vigye magával a sírba.~A szerencsétlen fiú nem látta a részvét
13 19|            búsulnak: sírnak. - S e szerencsétlen fiúnak taps helyett is könyűkkel
14 19|            néhány irgalomfillért a szerencsétlen vakoknak, hogy ők nem szorulnak
15 19|      asszonyok nem ítélnek meg egy szerencsétlen vakot, mikor annyi idő óta
16 19|       engedelmükből.~- S ön védi e szerencsétlen ifjút?~- A legemberibb kötelességből,
17 21|               Nem reméltem, hogy e szerencsétlen pénzviszonyban szükségem
18 22|         azt mondani róla: kend nem szerencsétlen, hanem hitvány ember!~-
19 22|           Mondja hangosan a tűnődő szerencsétlen, baját újra fölemeli, mint
20 22|          bosszút, nem a földönfutó szerencsétlen volt többé, nem a megkárosított
21 24|           rajta.~- Föltéve, hogy a szerencsétlen egyén nagy gondviselést
22 26| Széchenyinek annyira tömjénezni!~- Szerencsétlen ember!... mondja Balla Károly