Chapter

 1 3 | leggazdagabb tagjait is részben magában foglalá: - de a nyugalmasabb
 2 5 |           Ezt nem értem! Mondja magában a gróf, visszagondolva az
 3 5 |      hanem így is jó, - gondolá magában, majd visszanézek s úgy
 4 5 |       mondja elérzékenyedve, de magában azt nyögvén: mégis lúddá
 5 7 | ütésekben; hanem midőn hallgat, magában kimondja cselédeire az ítéletet,
 6 8 |   kenyerünk se legyen. - Dörmög magában a gazda, mit sem törődve,
 7 10|         Hadd hűljön, - gondolja magában, - bolond ember az, ki a
 8 10|     hogy őt csípi meg! Gondolja magában Földváry, lecsillapítván
 9 11|   fölkelt, az ablakhoz ment, és magában azt mondá: ember vagy Földváry.~
10 11|          Bolond paraszt! Mondja magában néhányszor, azt gondolva,
11 11|          Ebül vagyunk! gondolja magában, kivált reggel felé, midőn
12 12|         Hála istennek! - Mondja magában Józsa Gyuri aztán hangosabban
13 13|          mondja a kocsis, hanem magában hozzágondolta, hogy ha majd
14 13|         hadd vigyenek! gondolja magában, maga úgy sem tudja, hova
15 18|     erejét meglopja. Így neveli magában az erőt, és észre sem veszi,
16 20|         komám! Mondja a csárdás magában örvendezve, s a zöld korsót
17 21|       tudta megállni a szót, és magában dörmögi, hogy Földváry nem
18 22|       talált.~- Furcsa! gondolá magában Szentpáli, Józsa Gyuri azt
19 23|     kell megkeresni, - gondolja magában, eleget bűnhődött a meggondolatlan
20 24|        egész várost, buzdította magában az erős természetet, tisztán
21 25|   társaság igen meggyalulódott. Magában rég elítélte őket; de különb
22 26|         becsületes ember? Kérdi magában Földváry, egy kézszorítást