Chapter

 1 2 |       van még a vége.~Lépjünk odább, egy lépéssel mindig közelebb
 2 5 |   minden alakban; nekem pedig odább kell fűznöm a tárgyat, hogy
 3 6 |  útjában ne legyen s midőn az odább lépett, elszántan rohant
 4 6 |      szándékozom én, - tervel odább György úr - nem rakom én
 5 7 |     kezdett a meglopott föld; odább leeresztett fővel állott
 6 7 |      suhanc ostoros kisbérest odább lökött maga mellől:~- Vesd
 7 8 |    hogy a Duna a solti részen odább nyalta magát; s a hol egy
 8 8 |   mert az oszlopot is majdnem odább nyomta. Persze, csak mi
 9 8 |  volna esze, aztán ment volna odább. Nem mondhatja, hogy a kocsist
10 12|     különben azok kísérnék el odább.~Ekkor vette észre Józsa
11 12| minthogy hajnalban szeretnénk odább menni, mert negyed napon
12 13|  megőrülni nem tud.~- Menjünk odább, anyjuk! - mondja az ülésbe
13 13| nagyon húzná a gyeplőt, mégis odább ereszti a lovat.~Elvesztette
14 15| ángliusnak? Véli Józsa Gyuri, odább akarván tolni a beszédet.~-
15 17|  majdnem rívafakad. Okoskodik odább Józsa Gyuri.~- Hányan vagytok?
16 20|    Jött ám; mert nem mehetett odább! Mondja a csárdás a goromba
17 22|   leghátul.~Őt e dicséret még odább lökte volna az igazi útról,
18 23|   megint tíz esztendővel löki odább, de éppen a lehetőség ingerlé
19 28|        tehát attól hat héttel odább kell számítani.~- Egy órával
20 28|       Endre a menyegző napját odább húzódni látván, megszomorodott.~-
21 33|    bátran folytasd a beszédet odább.~- Hétfőn nagygyűlés van,