1-500 | 501-530
Chapter
1 1 | célul csak azt ösmeri el; de mihelyest az önkény ezen
2 1 | a hű nemzeti jellegeket: de a múltat is követeli. Azonkívül
3 1 | teremtenünk, s én kínosan bár, de mégis előre törtetek, s
4 1 | is aztán meghallgassák; de sőt ő kéri munkájának árát;
5 1 | önmagamtól, minek hát a tükör?~De mert örvendetest is mutathat,
6 1 | lelkiismeretes, hogy igazat mutasson. De ha ezt nem tenné, vagy a
7 1 | mellette száz meg száz, de a többi addig jő utánuk,
8 1 | fölkapaszkodik a karcsú házoszlopra. De tán sikerül úgy alakítanunk
9 1 | embereim ne csak emberek, de magyarok is legyenek, alkalmilag
10 1 | oly kedves emlékezetével; de már én így vagyok meggyőződve,
11 1 | közönséget emeljem magamhoz. De hol van az a közönség?...
12 1 | Bírálóink szerint aligha! De, mert mi sem vagyunk gépek,
13 1 | irigylésre méltó helyzete. De miként felelnek magukról
14 1 | is megijedt a bánattól; de nem folytatom tovább, -
15 2 | volna az egész eredményt; de a táblabírók nem csüggedtek
16 2 | hogy káromlom az eget; de mert káromlottam, bűnbánatom
17 2 | csak tizenkét kötete, jaj! de messze van még a vége.~Lépjünk
18 3 | táblabíró úrnak neve napja.~Jaj, de röstelleném, ha valaki azt
19 3 | olasz katonákat kértünk; de magyart nem találunk, mert
20 3 | majd kimegyen az utcára, de éppen szemközt állt vele
21 3 | kérdem, mért haragszol?~- De neked már kérdés nélkül
22 3 | bekiálték az öreghez: - De urambátyám, már a teteje
23 3 | öcsém, nem színház. ~- De ez már mégis nagy hitetlenség!
24 3 | tréfa!~- Goromba az igaz, de ezt már tudjuk, hogy milyen?
25 3 | hasznát. Isten veled.~- De ma még találkozunk?~- Két
26 3 | legharsányabb tivornyát, de a ki lelkületét ösmeré,
27 3 | részben magában foglalá: - de a nyugalmasabb órákban,
28 3 | hozott be ajánlólevélképpen; de a változandóságnak e mérge
29 3 | maszlag ugyan szelídebbé, de hitványabbá nem tett.~Földváry
30 3 | Földvárynak.~- Vendégeim vannak; de nagyon szeretem, hogy ez
31 3 | nekem való mesterség ez.~- De mint hallom, az egész vármegye
32 3 | Még két hely volt üres, de mire észrevennénk, egy magas
33 3 | megszabadulni egész a darab végéig; de azután sem történvén semmi,
34 3 | rá a különcködő gazda.~- De belülről is kész ám, és
35 3 | nem fizet a bemenetért, de még úgy sem viszed be, ha
36 3 | e munkának egész terhe; de meg, mint idegen megyebeli,
37 4 | bámulta a mennyei hangot, de nehogy ott felejtse őket
38 4 | mely nyugtot nem hagy neki; de mint egy órának megindított
39 4 | elöljáró beszédképen mondom.~- De már félni kezdek, - mondja
40 4 | tesznek, mint én mondom.~- De már akkor nem csodálom,
41 4 | falról.~- Nehéz dolog lesz; de megteszem!~- De szeretném
42 4 | dolog lesz; de megteszem!~- De szeretném elhinni. Jegyzi
43 4 | megkíméltem volna saját ügyeimtől; de mert azt kerestem, be kell
44 4 | ezt már tudjuk milyen; de nem tudjuk, milyen lesz
45 4 | szék is összetörik alatta; de ezek a lótófutó gazemberek
46 4 | társaság kell, víg cimborák; de ki az ördög állja ki béketűréssel,
47 4 | hamar tapasztalni fogja; de kénytelen vagyok történetem
48 4 | végül ki is oldozgassam.~De a macskaasztal! Mondják
49 4 | Gyuri?~- Még azt kérdezed? de még meg is nyúzlak benneteket,
50 5 | kedves vendégeim vannak.~- De már így egy tapodtat sem
51 5 | semmit; - mondja a másik, - de mivel azt akarom, hogy velem
52 5 | Láttam tekintetes uram, de csak messziről.~- Tartsd
53 5 | akart menni a gazdához; de ez éppen a szobába nyitott,
54 5 | lépcsőn kocsijához menjen le: de sietés közben is észrevette
55 5 | felelne neki, maga mondja:~- De nagy szamár vagy, Fránczli,
56 5 | saját kocsija is ott van; de Józsának is hadd legyen
57 5 | elbúcsúztak egymástól.~- De már nem tudunk elválni, -
58 5 | fizette meg ugyan az árát; de a gladiátor nem esik kétségbe;
59 5 | az előbbi találkozásra; de nem akarván elrontani a
60 5 | midőn a latyakban úszik.~- De jó kedved van Gyurka! Mondja
61 5 | is a csatornába hullott; de nem ért rá megijedni, látva,
62 5 | igyekezett talpra állni; de míg ez sikerült, kétszer
63 5 | Szentpáli valamennyit.~- De majd nevetünk! Mondja valamennyi,
64 5 | fejszének nyeleképpen kérdi:~- De hát ki fűrészeltette be
65 5 | forintodba kerül a méreg, de én akkor is hat tallérral
66 5 | Szentpáli.~- Elárult a gazember, de most mindjárt megfojtom.~-
67 5 | hogy mások is fizettek; de hogy Szentpáli nevessen
68 5 | vagy holnapután, akármikor, de érzékenyen, hogy ötvenkét
69 5 | öleléseit nemcsak eltűrte, de viszonozta is:~- Te vagy
70 5 | mondja elérzékenyedve, de magában azt nyögvén: mégis
71 6 | ezrest az asztal közepére, de Józsa Gyuri arra sem találta
72 6 | hortyogásról észre is vehette,) de fölkelteni nem merte, hanem
73 6 | bácsi akkorát hortyantott; de még sem ébredt föl.~Visszamenni
74 6 | védi.~Valaki kopogatott; de mindjárt be is lépett, s
75 6 | Régen várakozom itt: de a bácsit nem mertem fölkelteni.~
76 6 | urabácsinak kezet csókoljon; de a fiú úgy belekapaszkodott
77 6 | hirtelen elkapta a kezét, de a fiú nem tágított, a levegőben
78 6 | urabácsinak szánt, átadhassa; de a kéz még hátrább esett,
79 6 | hadonászott jobbra-balra; de a fiú addig vadászott, hogy
80 6 | szájában érezné a fokhagymát.~- De csak inkább táltsd el a
81 6 | illik?... Kérdi a bácsi,... de hát ki bolondított el téged?~-
82 6 | a gazdádat Bandi öcsém; de mindjárt! Parancsolja a
83 7 | egyik nyom a másikat éri, de egyik sem a gazdáé, s a
84 7 | szólamlik meg a sírban; de midőn eljő a kikelet, mely
85 7 | gyámoltalanságnak támasza akadt; de maga is elszánta magát,
86 7 | Ilyen az özvegyasszony háza.~De szeretne sírásra fakadni;
87 7 | szeretne sírásra fakadni; de akkor a kis lány kérdezősködhetnék,
88 7 | szemrehányó szót sem mondott; de az egykori bizalmasság is
89 7 | velük elégületlenségét; de nem szól, rossz embereknek
90 7 | ölelő karok fogadák itt; de a kínos visszaemlékezés
91 7 | Szentpáli úr néha levezette; de úgy vigyázott rá, mint szemefényére,
92 7 | hogy panasza ne legyen; de ugyanezen szavak megértettették
93 7 | szó már ajkára tolakodott; de még jókor leküzdé a panaszt,
94 7 | ostornyélnek kidudorodott helyét; de itt is a leány szólt helyette.~-
95 7 | levedlik rólad maholnap.~- De jó kedved van! Mondja egy
96 7 | hamar rákapott egy verset:~De sovány a mi ökrünk!~A béres
97 7 | dűl az a fáradt állat.~- De megszólamlott kend! Dörmög
98 7 | megszokván az engedetlenséget.~- De öcsém, nagyobbat szólsz
99 8 | merte a hatalmas urakat; de a fűzfákat lassankint kivagdalta,
100 8 | volna valahogy a történetet, de a végével hölgyeimnek jóformán
101 8 | mellénye zsebébe dugta: de midőn a konyha felé indult,
102 8 | aztán ha ez kifogy...~- De ki is fogyott, - mondja
103 8 | Elértek másnap a csárdához; de egy élő állat nem mutatkozék,
104 8 | míg tán az eső leesik; de Földváry minden intézkedést
105 8 | tisztulni, az eső nem esett, de ömlött. Földváry kétségtelenül
106 8 | még egyet süttessenek meg, de erre már elszántan mondja:~-
107 8 | történetet megmosolyogva, - na, de csak nem kívánhatom, hogy
108 8 | ezeket a paksi urakat lesem; de ha én máshova vethetném
109 9 | aztán hazabúsulja magát; de komisz "bicskás"-okat meg
110 9 | ha jól megverik egymást; de aki a gyengébbet lesből
111 9 | adós ötven forintommal; de nem tudom rajta megvenni.~-
112 9 | kikkel szintén hamar végzett; de nekünk csak a legutolsóval
113 9 | hogy a herceg akarná ugyan, de legjobb szándékkal sem teheti,
114 9 | a kötelezvénynek beírt, de meg nem fizetett számai
115 9 | várakozván a szavalat hatására; de hiába, mert Földváry csak
116 9 | hogy okokat is mondott, - de én a világért sem mondanám
117 9 | kedveznek, nem az ördögnek; - de én nem kívánok jobb lenni,
118 9 | én goromba ember vagyok, de szavaimért állok; - mert
119 9 | nem tetszik emlékezni?~- De emlékszem, fölíratá a keresztre:
120 9 | pillanatban nem tetszik is; de még azt is mondom, amit
121 9 | izenni sürgetés végett, de az ablak alatt észrevett
122 9 | megdöbbenve.~- Még nem, de ugyancsak neki feküdt ám
123 9 | engedjük a dolgot, gazda, - de előbb e nyughatatlan népből
124 9 | nem bánom, akárki lesz, de el ne eressze kelmed: a
125 9 | Disznópecsenyével tartom, uram; de ki nem eresztem, míg tekintetes
126 9 | húzódható munkába vágjon; de már ő nem tudott nyugodni
127 10| bíztatta: "Megpuhult a leves!" de Földváry még akkor az "Imsósi
128 10| uram. Okoskodik a hajdú.~- De ráérett kendre az a leves, -
129 10| várnánk tekintetes uram! de vendég jött, tekintetes
130 10| élnek, a nóta nem búsabb, de zaklatóbb lesz. A férfiembernek
131 10| hét kövér tehenet látott; de látott ám hét sovány tehenet
132 10| rabló sem volt járásomban, de ha ekkora összegről beszélsz:
133 10| Mindenesetre nagy köze van hozzá, de a többi titok, azt mondja
134 10| ez az, mit nem mond ki, de nagyon hihető, hogy ha már
135 10| bátran léphet bírálat elé; de Szentpálit kell előbb ráncba
136 10| Gondolja utána Földváry.~- De nagyon jól tette, teinsasszony,
137 10| durran föl a cseléd,... de kedves teins asszonyom,
138 10| mentegeti magát a cseléd, - de az ilyen tolvaj nem érdemli
139 10| nincs még egész bátorsága; de megízlelé a szabadabb mozgást,
140 10| megnyugszik a közeli tárgyakon; de nem sokára bizton röpködi
141 10| Sírni jobban tudnék; de itt élesebb fegyver kell, -
142 10| egy-két csöpp az arcra; de meglátszik az arcon, hogy
143 10| tisztogatás játék bár, de mégis munkaszokás. Hozzátévén
144 10| a szívben, s ő csöndes, de mégis nagy győzelemnek édes
145 10| távozásra engedelmet kért, de rövid távollét után begöngyölt
146 10| sem vagyok eleven szent, de azért nem rugódozom, ha
147 10| olykor cérnaszálon vezet, de a ki ilyen pogány időben
148 10| addig fölbontá a csomókat, de midőn a kigöngyölt csomónak
149 10| Tizenötezer, húszezer,...~- De már nincs több? Kérdi Földváry
150 11| a ruha alá rejtett róka, de a fiúnak egyetlenegy arcvonása
151 11| ezt más parancsolta neki, de hogy most a parancsoló is
152 11| esedezem a tekintetes úrnak.~- De miért, István gazda?~- Ígérje
153 11| míg küldök érette valakit; de ha koldussá tett: álljon
154 11| urat többé nem láthatom; de azért áldja meg az isten!
155 11| honfiúi aggodalmak elől.~Hej, de nehéz volt akkor a hazára
156 11| tivornyájának fele ugyan meghalna, de e józanságból kikerülne
157 11| minek meg kellene lenni, de még egyetlen kődarabja sincs
158 11| az alföld tengerré lőn; de kevés gyönyörűséget talált
159 11| munkáért megfizettetik, de hogy a lakolás ilyenképpen
160 11| Hajnal után ért föl Tassra, de Földváryt nem lelte otthon,
161 11| reggel majd talál menekülést; de az elhagyatottságbani egyedüliség
162 11| ő a "Vendégríkató"-ról, de aligha volt olyan vendég,
163 11| éjfélig készen lesz a munka.~De most már elhagyta a jó kedv.~
164 11| mellé volt kötve a csónak, de alább az úton átsikálódván
165 11| magát.~Megint kinézett, de megint hiába nézett; végre
166 11| korhely a másiknak tartozik; de minthogy ez adósságot tőlök
167 11| története leért hozzám, de én azt folytatni nem tudtam,
168 11| hazát, kincseit fölfalám, de kertjét nem mívelém. - Egy
169 11| gyümölcsét póznával vertem le; de gyökereit nem öntözém. Egy
170 11| levében lészen megszapulva; de az Üdvözítő azt mondá: kedvesebb
171 11| tartá a nemzet prófétájának, de Földváry a hazafiúi szeretetet
172 11| exequálni nemcsak lehet, de kell is. Ezért, hogy csakugyan
173 11| pokolból is visszakérne, de mégis korholja, mintha egy
174 11| szót sem szabad elárulni.~- De azt csak átlátod, hogy meg
175 11| Földváry eltette a naptárt, de nem várta a lefekvést, még
176 11| érdemes volna körüljárni; de okosan, elővigyázattal kell
177 11| posványt nem nyolcvan, de tizenöt év múlva át fogja
178 12| sem tudott tönkre verni, de a ki hozzávetődött kenyérkereset
179 12| amice ugyan keveset eszik, de annál többet iszik; azért
180 12| Hortobágy, itt el nem téved.~- De az élet, mélyen tisztelt
181 12| kertjébe ültethessem?~- De amice, - mondja Józsa Gyuri,
182 12| mert kutunk ugyan van, de ott a béresek itatnak, aztán
183 12| veszi valami nagy hasznát, de meg nem is szorult rá, hanem
184 12| ördög, tanuljon valamit, de verekedjék, legyen garázda, -
185 12| hozzá nem szokott eljönni, de minden csősznek, gulyásnak
186 12| legátust megkínálta ebéddel, de csak egyszer, hogy emberség
187 12| még ebéd előtt volnánk.~- De lesz-e bukfenc? kérdi Józsa
188 12| válaszol a kérdett, - de előbb be kell fizetni, aztán
189 12| király, koldus, úr, paraszt; de valamennyit elfeledem, mihelyt
190 12| alig jut néha előadás után; de jó ízűen esik, mert nem
191 12| kacagott, úgy ült le a székre: de a nevetés hirtelen elmaradt,
192 12| honnét az inast várta.~- De itt én vagyok a bűnös, tekintetes
193 12| ágyban elhelyezkedének, de egyetlenegy vánkos sem volt
194 12| már különös háziszokás? De végre megnyugodtak, és már
195 12| értette a különös beszédet, de oly édes volt az álom, hogy
196 12| megalázkodva a földön látja. De hát hova lett az ágyak lábai,
197 12| számadását kiegyenlítheti. Akkor, de csakis akkor lesz ez a nagy
198 12| föl.~A készület meglőn, de a lovászok ember nélkül
199 13| csak a lábát lógatta le, de ő mind a három lovát a semmibe
200 13| éppen fölnézett a toronyba, de oly kurtának látszott, hogy
201 13| akarná. Mindent vesztett bár, de annyi benne az életerő,
202 13| magasnál magasabb hegyekről, de valamennyit a tassi vagy
203 13| gazda sem tudná megmondani, de valahol csak elfáradnak
204 13| ember, sétálgató urak: - de a porlepte posztóruha nagyon
205 13| pénze a kocsin utazónak; de a csárdás egyszerre kitalálta,
206 13| az utolsó szót.~- Ejnye de megkapaszkodott földi a
207 13| meglátták, hogy vérzik; - de ezerszerte irigylendőbb
208 13| hát leszállnak az urak.~- De majd gazduram is maradjon
209 13| Elvesztette a vagyont, de nem hitte magát koldusnak.
210 13| méltóságos úr maga is.~- De én tovább akarok ám menni
211 14| futva fogunk átlapozni; de a mint a jobbágyság az utóbbi
212 14| mondani kellene.~Ó, ritka, de igaz példát mondok el; kérem
213 14| másfelé tévessze a bírót.~- De csak megmondták az utolsó
214 14| lehet, méltóságos uram.~- De ha én könyörgök a szerencsétlen
215 14| méltósága pénzért is megváltaná; de még sem lehet, esedezem
216 14| ügyet Szilváson fölvenni; de ments isten délelőtt. Az
217 14| egypár fejelés csizmát akar, de annyi szép új csizmát lát,
218 14| másik, - ha te is adsz.~- De hova adjam?~- Add a pesti
219 14| mondhatod, hogy nem kérnek; de te is hallgattál Egerben, -
220 14| Nem kell ide több bor, de sőt nem is szabad, mint
221 14| ezt; jól ösmeri e szilaj, de erőteljes zajt, s mégis
222 14| nyomtatásban annyiszor elmondtuk, de hasznunkra vagy kárunkra,
223 14| valami titok van a dologban, de ő nem kutatja, hanem mint
224 14| ezek is emberek! nagy urak: de húsuk, vérük csak oly érzékeny,
225 14| sarokban, parasztasszony, de neki is akkora gyémánt,
226 15| két színészből faragni; de ments meg isten hogy valamelyik
227 15| akadályozá a beszélgetést, de figyelt minden szóra, és
228 15| mostanában nem igen jelentkezett, de az elnök fölvilágosítá a
229 15| Uram! nagyon sajnálom, de nem segíthetek, mert nem
230 15| órát, naphosszat üttetné.~- De csak van esze annak az ángliusnak?
231 15| rámutatott, hogy válasszam azt, de én bizon azt mondtam, -
232 15| volt alkalma meggyőződni; de észrevette a kettőjük közti
233 15| kérek, - könyörög a másik, - de ez átkozott szórakozottság;
234 15| szét nem töredezett.~- Jaj, de elfáradtam a nevetésben.~-
235 15| evett. Elég furcsa ugyan, de a betegre nem jött többé
236 15| állok, hogy magyar vagyok; de a gyomromért nem leszek
237 15| Nem mernélek megkínálni.~- De csak bátran, meglátod, hogy
238 15| előtte megfoghatatlan dolog, de mégis úgy van, hogy ő egész
239 15| nekem, ez tud hazudni.~- No, de még mennyit; - véli Keglevich,
240 15| ott prókátor mesterember; de azért fél lábbal mindig
241 15| Megpróbálom, barátom; de előre nem ígérek semmi bizonyosat.~-
242 15| cselekedtem ezt még életemben; de egy fiúnak megmentéséért
243 16| fölött mindig hős maradt; de változott szerepben is épen
244 16| megcsalhatja, ellopathatja őket, de a másik óra megint együtt
245 16| talán leghasznosabb volna; de ne okoskodjuk el a dolgot,
246 16| volt ugyan a házi gond, de némi kellemes izgalom kínálkozott
247 16| hasonló munkára vállalkozni, de nem is akarna, inkább mindent
248 16| valami pajkosságra tanítani, de most ez mind elmarad, hisz
249 16| akará langy szellőn nevelni, de minden törekvése a gyöngédség
250 16| anya a gyermekbe oltott, de amilyen élénk volt a gyermek,
251 16| némileg az önuralkodást, de ekkor is a sógor kapta el
252 16| ilyen regrutához illik; de már ezzel is bizonyítá,
253 16| a finomabb megszólítás, de nem merte hinni, hogy ezt
254 16| maradni az első dicséretért.~- De, fiam, itt sok szegény diák
255 16| gyermektől nem várt ennyit, de azt még inkább nem gyaníthatá,
256 16| egy barna cigánygyerek.~- De fehér ez a tinta! Mondja
257 16| verte szét a még mindig híg, de már hűlő mészfolyadékot.~
258 16| Józsa Gyurinak a dolgot, de nehogy a nagylelkűségről
259 17| utóbb már tízen is voltak.~- De összebeszéltetek! Mondja
260 17| ha nálam összegyűltök, de a meghívásról szót sem tudok.~-
261 17| is áldozatul esett volna, de az ő esze irányt keresett,
262 17| elbeszélni valója lett volna, de minek ide keverni a sok
263 17| ember ült a művész előtt, de az előlegesen kikötött föltételnél
264 17| kedvetek van rá, ám olvassátok; de fönnszóval olvassátok, hogy
265 17| valamelyik mondott valamit; de nem akarom ide írni, azért
266 17| építendő magyar színházra; de bíz ide szörnyű gyéren adakoznak.
267 17| maga helyén vadon is terem; de meg a napokban olyan formát
268 17| megnyikkant a hegedű a folyosón, de Keglevich Miklós nem érzett
269 17| cigányokat lássa el mindennel, de lakat alá zárja.~Józsa Gyuri
270 17| papírosról olvasta volna; de attól némelyik nevettében
271 17| sem volt kedve az igaz, de ő egyszer akart egész életében
272 17| szokott fogalmai ellen, de egy erkölcs megmaradt még,
273 17| jelenlevők nem teszik ugyan, de gondolják, s még Józsa Gyuri
274 17| Mindenki a magyarázatot várta, de egyik sem merte ledörgölni
275 17| külön helyet keres magának; de ha nem akarja, az eredményt
276 17| örülni?~Vak vagy szemeidre, de lelkeden is vastag már a
277 17| buzogányokkal harcolunk most, de erősebb harcot kell vínunk,
278 17| megrengeti tanyádnak falait, de az utolsó hanggal meghal
279 18| önmagától, talán ezeredszer; de mind hiába, nyom nélkül
280 18| Földváry hitte, hogy él; de nem kutatta; ráér akkor
281 18| tréfát szalasztanak ki, de már elveszté ingerét, az
282 18| napot nem lát, kinn marad, de ha napsugarat lát, visszacammog,
283 18| Ezer dal, ezer szépség. No, de minek annyi? Légy okosabb
284 18| sovány lesz ugyan a falat, de neked így is jó.~Ne tagadjátok,
285 18| nyelven nem csak káromkodni de ékesen is lehet szólni, -
286 18| már harmadszor kopogtat, de olyan alázatosan, hogy alig
287 18| vándoroljunk minden negyedévben.~- De hova menjünk, tekintetes
288 18| mégis ráteszem a törvényt; de ha e törvény nekem védelmet
289 18| ne mondd, s el ne hidd.~- De, barátom!... Okoskodik Szentpáli.~-
290 18| a hírünk maradjon meg.~- De, Mihály, azért még meglakolsz
291 18| mint azt elgondolhatnád; de nem állok útjába az eseménynek,
292 18| Babonás az úr?~- Én nem, de a közönség.~- Azt is le
293 19| kívül, mit nem az anya, de a gyermek lát meg először,
294 19| minden éhes utcai naplopó, de zárva sincs az ajtó, sőt
295 19| ül ugyan, mint a rózsa, de annyi kacérsággal is, mint
296 19| néhányat különösen megjegyzett, de legelőször azt, melyet mi
297 19| vággyal, - szeretettel, de mégis remegve, vádolva és
298 19| között nemcsak legszebb, de legajánlatosabb is volt
299 19| bár még oly ártatlan is, de csak mégis titok.~Következett
300 19| már mások is védelmezék, de hatalmasabb ügyvédet aligha
301 19| lelkét rég megölték volna; de nem lesznek képesek megölni,
302 19| asszonyom.~- Nem értem a dolgot, de szívesen gondolom e fiúról
303 19| fátyolt ha lelebbentünk... De egy szót sem, még nincs
304 19| fölügyelőtől megtudta a dolgot; de a hölgyek nevét, mint tudjuk,
305 19| legyek ott egyesegyedül.~- De, engedelmet kérek, minden
306 19| jeggyel nem szolgálhatok.~- De már a kulcslyukon csak benézhetek,
307 19| ostromlák az ülőhelyekért, de már későn, egyetlenegy sem
308 19| órák óta döfödik egymást, de be van zárva az ajtó, mert
309 19| jól tudták az első májust, de senkinek sem adtak okot,
310 19| nagyságos asszonyaim, - oh, de drága illat volt az.~- S
311 19| szálljon.~- Önmagát vádolá?~- De nem vádolom én, nagyságos
312 19| hogy tilalmát megszegém; de elbódultam, a tegnapi koszorúnak
313 19| áruljanak Endre úrfi előtt; de nem tudom elviselni e titkot,
314 19| koszorúim még árulóvá is tettek; de a nagyságos asszonyok nem
315 20| még az óhajtott boldogság; de ha már nem szegheti meg
316 20| sem született a gyermek, de alig mentek el a legelső
317 20| kínálván az apa karjaiba, de az nem merte elvenni, nehogy
318 20| hogy a vendég parancsoljon; de hát nem parancsol senki?
319 20| nincs, a bor is eledele.~- De majd éhen hagyom veszni
320 20| otthon a jó vacsorával, de hát ki indulna meg ilyen
321 20| megkóstolt egy pohárka bort.~- De hát nem is rovásolja, gazda,
322 20| tetszett neki a beszélgetés, de egyik kocsis kikiáltotta
323 20| ember szembe mondaná neki.~- De még meg is esküdnénk rá.~-
324 20| is!... bámul a gazda, - de már ilyen derék dolgot a
325 20| szorongatták egymás kezét, de a csárdás különösen két
326 21| keresték a neki való helyet, de oly rettentő árt kértek,
327 21| keresett alkalmas helyet, de egyetlenegynél többet nem
328 21| Ilyen embert nem tudok, de még olyant sem, ki azon
329 21| tekintetes úr jó kedvét; de tán nem méltóztatott engem
330 21| egykor emiatt haragudott is, de most remélni sem meri, hogy
331 21| nagy szükségem volna rá; de nagyobb a hercegnek, ki
332 21| mondja Bujanovics, - de mi is tudjuk, hogy a nemzetnek
333 21| más madár hangjához.~Jaj, de boldog, akit ilyen öröm
334 21| nemzetét. - Ó, édes hazám, de szerencsés vagy, hogy e
335 21| alkalmas szót a bekezdésre, de nem is utcára való lévén
336 21| nem hogy hatos kamatra: de százasra sem kapsz egy fillért.~
337 21| hogy kétségbe akarok esni, de csak nem hazudhatom, hogy
338 21| órával sem tovább.~- Na, de mégis jobb lesz az négy
339 21| pénzkérőnek világos kényelmére! de az harmadszor is azt mondja:~-
340 21| megmenekül egy hónap alatt; de hol veszed addig a pénzt?~-
341 21| a szóra, nem felelt rá, de nem is feledte el, nehogy
342 21| ez nemcsak alkalmatlan, de védencétől fájdalmas is
343 21| színháznak kiszemelt helyet, de Földváry nem látá alkalmasnak
344 21| kierőszakolni az ügyet. De mert nem kételkedett, hogy
345 21| Az igaz, alispán úr, - de így is mondhatta volna; -
346 21| ez az a szent hely!~- De mikor lesz? Kérdi egyik
347 22| Lator István csárdájába, de mégis eljöttek. A szív,
348 22| lőn az apai szeretetnek, de kicsi volt a gondoknak is,
349 22| rá a sors, kínosan bár, de mégis inkább eltűri, mint
350 22| a csárdással számot vet, de ennél fontosabb beszélgetni
351 22| nagyon sokkal adós ő nekem, de majd én is nevetek nagyot;
352 22| lehet az a megnevetni való, de már mindegy, Szentpáli dolga
353 22| a kudarcot elszenvedni, de a fiúnak nem szabad áldozatul
354 22| hogy egykor garázda volt, de hogy örökségért hazugnak
355 22| szaporodott a korhelykrónika, de emlegették maguk, emlegették
356 22| korhelyek is jobbak, mint mások, de ha áldozni kell: ott sem
357 22| együtt ment volna vele, de már elmaradozott a zajgó
358 22| délre megjött a másik, de jött egy harmadik is, nem
359 22| ember reszketni kezdett, de megszólamlani mégsem mert,
360 22| így kétsége megszűnjék; de nem bánja, inkább viseli
361 22| előtt elárulni nem akart; de tudva azt is, hogy ez embernek
362 23| a szentegyház küszöbén, de e pillanatban a kötelességérzet
363 23| magyarnak szívét markolta meg, de ő már nem tehet róla, neki
364 23| támlájában akarja megvetni, de mielőtt a pihenővágy erőt
365 23| ékszer által? Mind meglehet, de egyik sem bizonyos, csak
366 23| tőle megvenni az igazságot, de az utolsó szót már a torkába
367 23| került legelőször az ajtóra; de már ott nem mert az ajtón
368 23| Van-e sok eladó portéka?~- De mennyi! tekintetes alispán
369 23| egyetlen fillérem sincs hozzá, de azért annak meg kell lenni!~
370 23| másfél esztendeig is várni, de jó haszonért elvárnának-e
371 23| aztán leült a karszékbe: de megint nem tudja lehajtani
372 23| esztendővel löki odább, de éppen a lehetőség ingerlé
373 23| észrevette a halaványságot, de természetesen, nem talált
374 23| év alatt készen leszünk; de nem merek jótállni az eredményért,
375 23| mérnököt a falhoz nyomni; de mégis mérséklé magát, hogy
376 23| pipámat megtöltöm.~- Na, de arra nem felelt ön, hogy
377 23| készen lennénk az átvágással; de minek is azzal oly nagyon
378 23| okosan beszél, barátom, - de azt mondja meg, hogy ha
379 23| szóljunk, mérnök barátom.~- De akkor naponkint nyolcszáz
380 23| eszébe, valamint Endre, de itt már erőt fog Földváryn
381 23| csukódnak a küzdelmek után; de hiszem, hogy még álmában
382 24| kénytelenségből küzdött, de ez oktalan küzdelemnek megvolt
383 24| jégen is elhentergett volna, de elfeledte az ötven esztendőt,
384 24| idáig tűrt és szenvedett, de most már kevesebb legyen
385 24| Mihály úr hallott ugyan, de szikrányit sem látott.~Megrémült
386 24| megmondom a maga idejében, de még most igen korán lenne
387 24| igen edzett ember volt, de hiában, az idő eljár, a
388 24| régi erőnek emlékezete, de már csak pillanatnyi föllobbanás
389 24| tart ez így?~- Megmondanám, de nem ösmerem a tekintetes
390 24| csak az ablaktól ment el, de a házban van még. Nekem
391 24| Megértettem, tisztelt orvos úr, de tán fönnjárva is megtörténhetnék
392 24| kinyitottam az ablakot, de másodszor azután hozzá sem
393 24| pedig két egészet. Értem de nem ijedek meg.~Ilyen utasítással,
394 24| ellenében sem győződött meg, de ha voltak is jó barátai,
395 24| szerezni, gondolkodott is, de az ötven éves kéreg alatt
396 24| hogy valami ösztön kergeti, de a finomabb érzelemnek titkát
397 24| szánandó kötés történt; de bocsáss meg, talán figyelmeztetésemnek
398 24| talán meg fogsz bocsátani; de e gondolatnak megtestesülése
399 24| elégedve?~- Tökéletesen meg; de most adósa vagyok kegyednek.
400 24| szemeit le akará csukni; de nem tudott elfordulni a
401 24| viszik?~- Tudom, orvos úr, - de azt is tudom, hogy az egyik
402 25| volna megölelni a grófot, de már ez nagy gyöngeséget
403 25| felbőszíti Józsa Gyurit ellene, de kénytelen elfogadni az egész
404 25| pohár, meg fog házasodni, de a ki táblabíróságát keveselte,
405 25| lábaival szeretett volna járni, de annyi esze mégis volt, hogy
406 25| a titkot el nem árulja; de a legbiztosabb ember legyen.~-
407 25| Magában rég elítélte őket; de különb lenni nem tudott.
408 25| nem látta mását az Alföld; de előbb a régi korhelykompániát
409 25| minek kellene örülni, - de mikor már ennyire zaklatta
410 25| föl szaporán a ládát.~- De nem bírom ám el magam.~-
411 25| és Józsa kételkedni kezd, de a hajdú megnyugtatására
412 25| színlett kedvet, tudtam én ezt, de nem akartam elrontani a
413 25| gyereket koldussá tesz.~- De látom, nagyon dicséri kend
414 25| csak ennyi volna a dolog, de van ám hozzá más is, a legjavát
415 25| kend! - bámul Józsa Gyuri.~De bizony mondom, azt is megmondhatom,
416 25| itt van egy kis borravaló; de ne szóljon kend senkinek,
417 25| csillogása világra kitárul, de nem megnyugtatásul szolgált
418 25| Gyarlóságait kezdi beösmerni; de hogy eleven szent legyen
419 26| Endre nincs köztük?~- Nincs, de most beszéltem vele, éppen
420 26| melytől szabad elállnia önnek, de nekem nem.~- Értem, valami
421 26| rávágyott a győzelemre; de a győzelemtől éppen úgy
422 26| kezeimet elvagdalhatjátok; de amit megmarkoltam, megszorítom,
423 26| küzdelem a zöld asztalnál; de megmutatja, hogy az ő előlülése
424 26| építtetni a nagy színházat, de ehhez idő kell?~- Igen,
425 26| a kényszerűségnek enged; de biztosaknak kell lenniük,
426 26| harmadik.~- Éljen a színház!~- De... de, me ... me... melyik
427 26| Éljen a színház!~- De... de, me ... me... melyik színház?~-
428 26| magyar színház, igyál.~- De... me... melyik? Kérdi a
429 26| mámorban is ígéretére gondolva, de a feleletet már nem hallja.
430 26| ragyogó ésszel küzdének, de minél nagyobbnak, minél
431 26| szemeimmel látni óhajtottam; de tudva azt, hogy még gróf
432 26| akarunk ülni a színházzal, de ezt könnyebben elnyeltünk,
433 26| kerepesi útra szorultunk is; de ha felkészülne, mégis azt
434 26| Szűk vigasztalás ugyan, de szégyenteljesebb a mostani
435 26| nem tudtam tovább várni; de akár azt higgyem, hogy kérni
436 26| mondom én azt: adj uramisten: de mindjárt.~Az eddig hallgatag
437 26| utána mondá a vég-szót: de mindjárt! Helmeczy apró
438 26| nem áldozhatott többet, de adományának becsét abban
439 27| alispánnak, ki a megígért, de elmaradt tőkét fogcsikorgatva
440 27| becsületért, szolgálj napszámért; de e napszám a nemzeté, abból
441 27| hazugságot, amíg lehet; de jó lesz nekik megmondani,
442 27| Földváry sem tudná megmondani, de hogy kész lesz: azért jót
443 27| ez?~- Rettentő koldusság; de hát ki az oka?~- Magunk,
444 27| mint mi cselekedjük most.~- De miképen kezdjük el? ~- Nálam
445 27| másoknál, kik most kinevetnek, de egykor hason másznak előtted.
446 27| kölcsön, mindenki elolvassa, de senki sem hiszi el. Tudja,
447 27| sok idő a száz esztendő, de vigasztalásnak mégis jó,
448 27| kivadászta. Talált pénzt; de még az is kevés volt, már
449 27| azt kabátja alá fogta, de oly zavart volt, mintha
450 27| volna meg; szólni akart, de nem tudott, s ekkor az asszonyság
451 27| bizonyosan oda tett valamit; de az üresség érthetően megmagyarázta,
452 27| égből az imádságra az áldás, de sebes postája van a buzgó
453 28| előbb megmondá Földváry, de senki sem hitte, még az
454 28| nem tágított, parancsolt; de a nagyobb követelők vérszemet
455 28| kurta vasra valamennyit, de rögtön.~A börtönőr elment,
456 28| következett a szomorú jelentéssel; de itt már Földváry is elakadt;
457 28| méltó okuk van zúgolódni, de két hétig nem adhatok egy
458 28| koszorút is nyújtson.~- De az csak igaz, hogy a vaknak
459 29| hogy vendéghívónak jött; de többször nem nevet rajta
460 29| Józsa Gyurit fölüléssel, de ő nem kívánkozott az úri
461 29| kínálta ismét a fölüléssel, de az semmi kedvet sem mutatott
462 29| megint?~- Azt nem akarjuk, de azt sem, hogy te tégy bennünket
463 29| ott aztán beleülhetsz.~- De magam ülök a hintóban.~-
464 29| fogadásnak másik oldalát is; de Szentpáli nem mondá meg,
465 29| Közakarat szerént történt; de remélem nem bántad meg?~-
466 29| csikók voltunk mindketten; de én jókor észrevettem, hogy
467 29| Józsa a nagy örömben, - de miattam tegyen, amit akar;
468 29| kellett volna valamit mondani; de az megfagyott. Egy név ijeszthette
469 29| indulatán, - öcsém szabad ember; de ha üldözőm húgába szerelmes,
470 29| nézz ki csak az ablak felé; de mindig oda nézz, míg én
471 29| mint aki meggyújtotta; de miért nem engedi a gazda,
472 30| van egymástól a két város. De milyen messze lehetett azoknak,
473 30| szedegette le a sallangokat, de óvatosan, nem rángatva, -
474 30| mint az órának ingája; de ugyanő volt az óra is, mely
475 30| Ma ugyan kevesen tudják, de e kevés ember abból a művész-családból
476 30| dobbanásáig leánya marad, de eljön a férfi s még térden
477 30| házat, most is együtt ülnek, de hallgatnak. Önmaguknak teszik
478 30| Tudják, hogy elválnak, de búcsúzni nem mernek.~A menyasszonyos
479 30| mert sírni szeretnének, de nem mernek.~Földváry meglátogatta
480 30| beeresztem önöket a színházba, de ne feledjék önök, augusztus
481 30| hiányosnak hitték a darabot, de mégsem választhatták másképp.
482 30| színésznőnek újonckodásától félték, de a meglepett közönség a legelső
483 30| befejezve van a legnagyobb mű, de erőt kell gyűjtenie a többire,
484 30| nincs, legalább nem kérdik, de van, aki ösmeri a "Vendégríkató"-
485 30| kik engem megkoszorúznak, de én is megösmerem a szép
486 31| tömegesen árasztott el; de az engedelem folyvást a
487 31| szállásból?~- Sajnálom, de nem tehetek róla.~- Irgalom
488 31| vállalja a felelősséget, de tervét megbukni nem engedheti.~
489 31| tanácsom kedves barátom; de már neked, engedelmeddel
490 31| biztosságot ha adhattak volna is, de náluk is hiányzott a fő
491 31| részvényeket, nekem is adsz, de előbb elmenj Széchenyihez,
492 31| helytartótanácstól vegye át, de egyet se bontson föl, míg
493 31| vakok intézetére vonatkozó, de eltévedt irományok előkerülvén:
494 31| formaságot. Ez az én feleletem.~- De a nádor ő fönsége mit fog
495 31| kívül van?~- Tökéletesen; de vigyáznia kell, hogy meg
496 32| Szép a ragyogó nap az égen, de mily rideg volna az ég holdja
497 32| címet nemcsak gúnnyá tették, de az idő is visszavette tőle.~
498 32| előadást végighallgatta, de mindinkább egykedvű lőn,
499 32| észrevette a gróf lehangoltságát, de már nem lehetett a beszédet
500 32| marad, ezt ne feledje el. De hogy is lenne, mikor nem
1-500 | 501-530 |