Chapter

 1 5 |         legyen meg öröme, hogy a többit is megfizettesse, ő majd
 2 5 |    durrantva akarta megkerülni a többit: a két hátulsó kerék egyszerre
 3 5 |        hadvezér, kinek lármája a többit is fölszabadította, hirtelen
 4 5 |      tele torokkal nevetve, mi a többit még inkább dühbe hozta,
 5 11|    egyenkint hordassuk ki vele a többit a dicsőségtelen életből.~
 6 17|  kebledben a remény?~Engedd el a többit, - hidd el nekem, míg képedet
 7 18|          egyre is megalkuszik. A többit süsd meg nyárson, sovány
 8 19|          fölügyelő Endrének.~- A többit küldje utánam, fölügyelő
 9 19|          elvitt a két úrhölgy, a többit megvette a fiatal ember,
10 19|        és mégis ő mentette meg a többit, nehogy a kemény büntetés
11 20|   félbeli marad a hordó, aztán a többit megissza más. - Értik az
12 23|     mégis mérséklé magát, hogy a többit hallja: ha most hátat fordítok
13 25|   elvégezni az utolsó tromfot. A többit mind kijátszták már, ez
14 26|         lőn, mindig ő beszélt, a többit csak itatta, s mire éjfél
15 27|    jöttek, leghátul a gróf, ki a többit elbeszélte Lator István
16 28|       akkor is rútul megcsalta a többit: zöld pohárból, barna üvegből
17 28|      közönség maga gondolja el a többit, az én elmondandóm az, hogy
18 29| kétségbeesetten ugorva föl, mi a többit hallatlan kacagásra indítá.~-
19 30|         a karzatról, nem várva a többit. A közönség rábámult a kezdeményezőre,