Chapter

 1 3 |      később ez épületre az egész nemzet neve ráfért.~Hanem itt már
 2 3 |       azt a bánatos embert, ki e nemzet boldogságáért úgy búsult,
 3 4 |         mondám; nincsen több oly nemzet, mint a mienk, melynek szolgálatára
 4 11|        hazafinak lenni!~Mintha a nemzet maga sem hitte volna, hogy
 5 11|          magát éppen nem tartá a nemzet prófétájának, de Földváry
 6 14|        mezítláb?~- Adjon nekik a nemzet csizmát.~- Ád ám, - pattan
 7 14|       hagyá, addig fölkereste a "nemzet napszámos"-ait, elhallgatta
 8 17| nemzetnek ajándékoznak ilyest, a nemzet dolga leszen fölirtani,
 9 21|       tervet, melyet Széchenyi a nemzet méltóságához kicsinynek
10 23|         esztendeig?~- Élni fog a nemzet.~- Méltóságos uram, én belőlem
11 26|         még tovább várunk, míg a nemzet a Dunapartra összehordja
12 26|        nagyon meglátszik, hogy a nemzet napszámosai. Minek ott beszélni,
13 31|        sohasem hálálja meg ezt a nemzet.~- Csitt, fiatalember, kettőnek
14 31|       tettek?~***~Szegény volt a nemzet, nem adhatott más jutalmat
15 32|   címképen adhatott volna neki a nemzet, azt már úgyis megkapta,
16 32|    egyszerű ember előtt, kinek e nemzet nem adott egyéb jutalmat,
17 32|      tagjai éltek még, az ébredő nemzet szorgalmában oszlának föl,
18 32|    többiért legyen önnek hálás a nemzet.~.........................................................................................~
19 33|     megtiszteltetést nem adott a nemzet, hisz e cím oly nagy volt,