Chapter

 1 1 |         megundorodtam önmagamtól, minek hát a tükör?~De mert örvendetest
 2 3 |     mindjárt azzal állt elő, hogy minek búsuljon pénzért, mikor
 3 11|           órát se várjon, - úgyis minek élek, akasztasson föl!~Földváryt
 4 11|     józanságból kikerülne mindaz, minek meg kellene lenni, de még
 5 11|      Ilyen nyomorult pályám volt, minek folytassam tovább e szomorú
 6 14|   tekintetes urak, véli a gróf, - minek az ilyen dolgot dél előtt
 7 15| Tanulhatsz te ma itt többet is.~- Minek? Hátha kicsapna a korhely
 8 17|  elbeszélni valója lett volna, de minek ide keverni a sok hazugság
 9 18|           következik, mint előbb.~Minek nekünk komédia, bukfenchányás?
10 18|           és a porban térdepelsz? Minek ajkadon az ima? Csak magad
11 18|         dal, ezer szépség. No, de minek annyi? Légy okosabb az isten
12 19|       mondja az ifjabbik hölgy, - minek köszönjük ezt?~- A tegnapi
13 20|        ebből lesz a szőlőlé is, - minek hagyjuk a tavalyit esztendőre,
14 23|         lennénk az átvágással; de minek is azzal oly nagyon sietni
15 24| meghálálni a gyönyörű gondolatot, minek ízét most érzi legelőször,
16 25|     valaki? Persze, az nem tudta, minek kellene örülni, - de mikor
17 26|        hogy a nemzet napszámosai. Minek ott beszélni, hol az eleven
18 30|        vándorcsapatok legjavából, minek sorolnám el neveiket, mindenki
19 31|        határidőt kihíresztelteté, minek az aranymívesek örültek