Chapter

  1 1 |          anyagot. És mert találok, s azt hiszem, hogy a múltnak emlékezetéből
  2 1 |         kérdi, és méltán, célul csak azt ösmeri el; de mihelyest
  3 1 |             követeli. Azonkívül kéri azt, mi őt bizonyossá teszi,
  4 1 |     hallgatják meg szegényt. ~Egykor azt mondá egy nagy bölcs: Ösmerd
  5 1 |           tükröt is földhöz vágja, s azt mondja, megundorodtam önmagamtól,
  6 1 |       föntebbi példát fölelevenítve, azt mondom: embereink a pusztában
  7 1 |           lelki éhük és szomjuk van, azt is ki kell elégítenünk;
  8 1 |           írunk; kénytelenek vagyunk azt hinni, hogy éppen úgy jártak,
  9 1 |          mint Sas csizmadiát látván, azt mondá: "Nem ér ez a Szigeti
 10 2 |                    Akarjátok hallani azt a régi nótát, mely úgy kezdődik,
 11 2 |            hogy megkaphassák?~Nehogy azt a csudát is megérjük maholnap,
 12 3 |            de röstelleném, ha valaki azt kérdezné tőlem: ki volt
 13 3 |           néznek, nehogy elveszítsük azt a kincset, mit a kövérebb
 14 3 |         ember adományából épült föl? azt sem írták oda, ki állt ott
 15 3 |            elhinni, míg az fölépült, azt is mondhatnám, hogy az valóságos
 16 3 |             milyen ruhája lesz? mert azt sem lehet ám úgy kiugratni
 17 3 |              alatt; s ott kiheverjük azt, amit Pesten vesztünk.~-
 18 3 |          bebotlik valaki, s mindjárt azt kérdi: mért haragszom?~-
 19 3 |          betemetik az alapját, aztán azt a követ is bennfelejtik,
 20 3 |           már az alapot megvetették, azt is hittem, hogy a falakat
 21 3 |             Ne félj, kedves öcsém, - azt mondja erre az öreg, - míg
 22 3 |            erre mit mond? - Erre meg azt mondom, - feleli az öreg: -
 23 3 |           neki, arra mit felel majd? azt szeretném tudni; hanem csak
 24 3 |          visszafizeti.~- Én meglőném azt, ki velem ilyen tréfát űzne!
 25 3 |        nagyon lehet hasznát venni.~- Azt hiszed, bírsz velük?~- Azt
 26 3 |           Azt hiszed, bírsz velük?~- Azt hiszem!~- Nem tennéd meg
 27 3 |             hiszem!~- Nem tennéd meg azt a barátságot, hogy minél
 28 3 |              lehet ezekkel tenni; én azt hiszem: sokat; mert lásd,
 29 3 |            így bölcsen fölhasználtad azt, ki munkát nem lelvén, vagy
 30 3 |             ellent, mi kétségtelenül azt jelenti, hogy a mondottakat
 31 3 |              válogassunk, fogjuk meg azt, kit legelőször előltalálunk.
 32 3 |            ha másképp nem ment, mint azt alább meglátjuk, úgy is
 33 3 | Magyarországon, áldozatkész hazafit, azt a bánatos embert, ki e nemzet
 34 3 |       Márpedig ha én alispán lennék, azt akarnám, hogy Pest legyen
 35 3 |              uram; hanem alispán, ki azt meg nem szenvedném, hogy
 36 3 |       Földváry alispánunk lesz?~- Ha azt hercegséged és a vármegye
 37 3 |           gyülekezetet, megjegyezvén azt is, ki jött el maga jó szántából,
 38 3 |              első látásra megismerte azt a ruhadarabot, mit mára
 39 3 |             én is gondoltam valamit, azt is hallgassa meg!~- Ezer
 40 3 |           nyúlnak is hét bőre van, s azt mind egyenkint kell lehúzni.
 41 3 |      tapasztalt ember arcára, honnét azt is leolvasta, amit az nem
 42 3 |              a vállalkozóval, látván azt a szikrázó két szemet, melyekben
 43 4 |            várták. Hóna alatt tartja azt a száraz fát, melyet száz
 44 4 |             bajomat.~- Kitaláltam én azt régen, kedves asszonykám, -
 45 4 |              elengedvén nagy nehezen azt a makacsságot, hogy kedves
 46 4 |           türelmén csudálkozva, - én azt gondoltam, hogy már is nagyon
 47 4 |             saját ügyeimtől; de mert azt kerestem, be kell vallanom,
 48 4 |         léptek be, mikor Józsa Gyuri azt mondja vagy tizenöt embernek:~-
 49 4 |          fölfogta a valódi értelmet, azt az örökbékességet, mire
 50 4 |   béketűréssel, midőn ő nagysága még azt a bolondot is megteszi,
 51 4 |         ismétli Földváry, - már most azt is hadd hallom, ki mit mond?~-
 52 4 |              igent mond, én nem-et s azt állítom, ha valaki engem
 53 4 |            érnek, mihelyest a herceg azt maga jószántából megfizetni
 54 4 |    határozott hangon mondja:~- Ha ön azt hiszi, hogy ez különcködés,
 55 4 |      Egyszersmind, tessék hozzátenni azt, amit én is bővebb értelmezésül
 56 4 |            tartozik a dologhoz, mint azt maga is nagyon hamar tapasztalni
 57 4 |    szerencsétlen viszálykodása, mint azt eltagadhatlanul bebizonyítani
 58 4 |               Haragszol Gyuri?~- Még azt kérdezed? de még meg is
 59 4 |          István úrnak kezeibe tette, azt mondván: Tekintetes pénztárnok
 60 4 |             még más is, nekem tessék azt elhinni!~Így végződött Kulcsár
 61 5 |               hanem azért megisszák. Azt is megkívánják, hogy némely
 62 5 |             kimondva az igazat: csak azt a két süldőt sajnálom, mit
 63 5 |           mit bolondjában leölettem, azt gondolván, hogy kedves vendégeim
 64 5 |           mondja a másik, - de mivel azt akarom, hogy velem a többi
 65 5 |              a gazdát: Nem tenné meg azt a szívességet, hogy a házi
 66 5 |         Persze, hogy nincs, mikor én azt a munkát huszonöt garasért
 67 5 |            tekintetes uram kocsiját, azt a zöld hintót kivéve, a
 68 5 |       fűrészelte be!~- Egy tallérért azt is megmondom! Ígéri Szentpáli.~-
 69 5 |           még az ötvenkettedikben is azt mondják: Józsa György legnagyobbat
 70 5 |           elérzékenyedve, de magában azt nyögvén: mégis lúddá teszlek
 71 6 |        bolondítá magát, hogy a bácsi azt a két garasost bizonyosan
 72 6 |              valld be, hogy magad is azt akarod, hogy így fejeljék
 73 6 |              ra fogadtad; mert úgyis azt hiszed, meglop; s ha még
 74 6 |             eltanulod...~- Megnyúzom azt a kölyket! Ordít György
 75 6 |          mondja Józsa Gyuri, - talán azt gondolod, hogy majd azért
 76 6 |          okoskodik Szentpáli, - s én azt tanácslom, ereszd csak azon
 77 6 |                 Hova küldöd aztán?~- Azt még magam sem tudom; csakhogy
 78 6 |           tűrök ilyen majmot, ki még azt is megköszöni, amit még
 79 6 |         elfeleded.~- Elfeledem?~- El azt, édes Gyurkám, - az ötvenezer
 80 6 |        Mindent elhiszek, Gyuri, csak azt nem, hogy Bandi úrfi a próbát
 81 6 |              nevelési rendszeredben, azt is írásban adom, hogy...~-
 82 7 |              gazdáé, s a bús asszony azt sem veszi észre, hogy a
 83 7 |           keresztül hordják el; mert azt gondolja a sok jó cseléd,
 84 7 |              a könyvnek végén úgy is azt mondja a kegyes olvasó,
 85 7 |      anyjánál is jobban sírna, akkor azt is vigasztalni kéne, - erre
 86 7 |             aki a kerítésen megy ki, azt többé a kapun sem eresztem
 87 7 |          előtt, kiknek szeme láttára azt parancsolja Szentpáliné:~-
 88 7 |              hallatára:~- Sári! fogd azt a söprőt, tisztogasd össze
 89 7 |              látván lógni egy szűrt, azt onnét levette, helyére a
 90 7 |          sovány a mi ökrünk!~A béres azt mondja:~Hogy ha maga jóllakik;~
 91 7 |              s midőn elég váratlanul azt is ott találta a kitisztázott
 92 7 |           mindig nótán járt az esze, azt akarta volna eldúdolni,
 93 8 |            minden, hogy hirtelenében azt hiszi: egyedül maradt a
 94 8 |          töltés maradt meg útjokban, azt szerették volna mindenképp
 95 8 |            Persze, csak mi tudhatjuk azt, hogy a gazda messziről
 96 8 |           úgylátszik, az asszony itt azt a szolgálatot tette, mint
 97 8 |            tőlem kérdi?~- Vettem ki, azt tudom; mert a földek árát
 98 8 |           gátpusztítókat. - Süsd már azt a csibét, nem látod, hogy
 99 8 |             rajt is veszett.~- Én is azt mondom, gazduram, hogy ha
100 8 |           viseltessenek iránta. Csak azt nem tudta Földváry megfogni,
101 8 |         szintén paksinak véltem; hát azt gondoltam, azok az én bőrömet
102 8 |       nyújtván az egykedvű embernek, azt mondja, magyarosan megrázva
103 8 |          mondja, magyarosan megrázva azt a kezet, mely a kézszorítást
104 9 |           Nem ütöttek meg valakit?~- Azt nem cselekedték, tekintetes
105 9 |            előadást végig hallgatta.~Azt azonban előre mondhatom,
106 9 |             sem kapaszkodhatik, mert azt be sem eresztették, mint
107 9 |           dolgot, - minthogy maga is azt mondja, hogy a maga története
108 9 |            forinttal.~- Adós fizess! azt mondja a törvény, - egy
109 9 |                 mondja Földváry, - s azt is tudom, hogy a herceg
110 9 |             ott rövidebbet húzott.~- Azt baj is volna tagadni, -
111 9 |               ki még olcsóbban is.~- Azt sem lehet tagadni; a hercegnek
112 9 |           lehet tagadni; a hercegnek azt egykor mégis egészen meg
113 9 |          ellenkezésbe jöhet.~- Tehát azt hiszi a tekintetes úr, hogy
114 9 |             szólt a herceg?~- Rögtön azt mondá: - Földváry ezt nem
115 9 |      ugyanazt mondanám, föltévén még azt is, hogy a tudósító az én
116 9 | hercegségének, hogy Földváry valóban azt mondta; mert a mit az ember
117 9 |           szaladjon vele.~- Tehát ön azt hiszi, hogy én most csak
118 9 |              az égben. - Tehát én is azt mondom, amit a fönnálló
119 9 |   pillanatban nem tetszik is; de még azt is mondom, amit Pilátus
120 9 |         megváltoztatja.~- Éppen mert azt hiszem, hogy ő hercegségét
121 9 |     menthetjük meg: maradok Pilátus!~Azt tartom, a folytatásra nincsen
122 10|              magyar ember elvállalja azt a nagy adósságot. És hogy
123 10|          együnk?~- Ehetünk, barátom, azt is, egy nap egyfélét, a
124 10|            nem kérek egy ökröt, mint azt Egyiptomban teszik; csak
125 10|             hozzá, de a többi titok, azt mondja Józsa Gyuri; hanem
126 10|    göbölyökkel egy tartásra fogja.~- Azt megígérte, hogy oskolára
127 10|               már meg is sirattam.~- Azt az akasztófáravalót?...
128 10|         észrevegyék, azaz a szobának azt a részét, mely az ő rendelkezése
129 10|            bácsiknak elmondá, hogy ő azt naponkint kisöpri, letisztogatja.
130 10|      hallgatót bizton meggyőzi, hogy azt akármi felnőtt sem tudná
131 10|              éppen úgy fogadja, mint azt anyjától tanulta. A cselédeknek
132 10|           gondom. - Adná isten, hogy azt a fél bolondot most már
133 11|            ablakhoz ment, és magában azt mondá: ember vagy Földváry.~
134 11|            újdonatúj mentéjébe, mint azt falatonkint nyelje magába,
135 11|              mélyebbre, egyszer csak azt vette észre, hogy jobbról,
136 11|          maradhattam, mikor odamenet azt láttam, hogy szegény feleségem
137 11|              meg az éjjeli kóborgót, azt gondolta: a jó istennek
138 11|            az élet útjára, elkezdeni azt, amit nem szokott, a szolgaság
139 11|           Mondja magában néhányszor, azt gondolva, hogy reggel majd
140 11|        története leért hozzám, de én azt folytatni nem tudtam, és
141 11|       érzelmével mondhattam volna el azt a kötelességet, hogy ő meg
142 11|     izgalomtól, mint a fogoly, ámbár azt is gondolhatta volna, hogy
143 11|          megszapulva; de az Üdvözítő azt mondá: kedvesebb néki az
144 11|              után egyet megragadott, azt tudniillik, mely szerént
145 11|             maradok hű, midőn leírom azt, mit Földváry ugyanannak
146 11|            sem szabad elárulni.~- De azt csak átlátod, hogy meg kell
147 11|       gondolata az emberi észnek, ha azt hiszi, hogy mindent ki lehet
148 11|               engedd meg nekem, hogy azt a szerencsétlent egykori
149 12|     szempontból is elengedhetik önök azt, hogy Józsa György uramnak
150 12|              nyelven beszélek.~- Hát azt nem mondaná meg, amice,
151 12|        tartózkodás nélkül kérdi: hát azt nem mondaná meg, ilyen vékony
152 12|           ebédre mit szokott inni?~- Azt, ami a múzsák papját leginkább
153 12|            hallja maga, amice, aztán azt mondom: hogy a költségét
154 12|           Helicon, hanem sík földön, azt pedig nem kívánhatom, hogy
155 12|           György uramé, kivált mikor azt kellene kitalálni, mi van
156 12|           nem okoskodik valaki, hogy azt kellene keresni, ami nincs
157 12|        Prudentia diákszó, s magyarul azt teszi, hogy: sótartó.~-
158 12|    gondolkozott, midőn a boldogtalan azt mondja:~- Hanem majd megtanítom
159 12|       melléje, majd az éleszti benne azt is, a mi elaludt.~Alig várta,
160 12|            az embert legolcsóbban?~- Azt tartom, Kecskemét leglágyabb,
161 12|         forintért könnyen beeresztik azt is, kit máshonnan elcsaptak.~-
162 12|              Keglevich Miklós úrhoz. Azt is hallám, hogy néhány még
163 12|          emberség híjával ne legyen, azt gondolván, hogy a legátus
164 12|             a mily szaporán lépdelt, azt hihetném, hogy még máshol
165 12|            tud?~- No fráter, - kérdi azt is, - hát te mit tudsz?~-
166 12|              szegény magyar komédiás azt a szerepet is érti, mit
167 12|         adott legnagyobb becsületet, azt tolván legelöl.~Belépvén
168 12|        széket az inas fejéhez vágni, azt gondolván, hogy az cserélte
169 12|          annál inkább fájt, minthogy azt másnak szánta, s azt a másikat
170 12|        minthogy azt másnak szánta, s azt a másikat nem lehetett most
171 12|           lesz már neked való ember! azt mondja Józsa Gyuri, nem
172 12|              pajtások mellett éri el azt a célt, hogy Szentpálival
173 12|         humorában megérté az erőt. - Azt is tudva, bátyja mit akar
174 12|            is kénytelen volt élni.~- Azt is elviszem? kérdi a fiú.~-
175 12|             elviszem? kérdi a fiú.~- Azt is, meg fél mázsa dohányt, -
176 13|  kimelegedett a bámulásban, legalább azt hitte, mikor a báránybőr
177 13|          dicsőíté, megízlelvén lelke azt a bölcsességet, hogy a földön
178 13|        valója. Békén tűrte a sorsot, azt sem kérdezte, hol fognak
179 13|             azaz: csak a fejét, hogy azt, ide-oda tekintgetvén, szüntelen
180 13|         fölverte a csendességből, és azt mondja a férjének:~- Apjuk,
181 13|             porral, egyéb ruhájukról azt is hinné az ember, sétálgató
182 13|          Hosszú útja van, földi, hát azt nem mondaná meg, hol végződik
183 13|             a kocsioldalban, - pedig azt gondoltuk, hogy jó szóért
184 13|                 Sohase mondassák bíz azt kétszer, hanem kapjanak
185 13|            őket. Azért a kérdett fiú azt mondja: Ugyan földi, találja
186 13|       nincsen sietős dolga, mert ott azt is szívesen látják, aki
187 13|             az egyenesre: lássák meg azt a csikót, melyet elcsap
188 13|             sem tudja a nevét, hátha azt is megkérdik, honnét jő,
189 13|   minduntalan hazudnia kell, ha csak azt meg nem akarja mondani,
190 13|              Mit tegyen rá? Előveszi azt a régi magyar orvosságot: "
191 14|         csapat, a legvénebb ember is azt vallá, hogy most az apját
192 14|              most? Faggatódzik újra, azt tartom, még ma átmegyek
193 14|         megmondták az utolsó árát?~- Azt mondták, hogy majd máskor
194 14|                 válaszolja a bíró, - azt is tudom, hogy méltósága
195 14|       délelőtt igen okosak, ilyenkor azt is tudják, hogy a kétszerkettő -
196 14|         amiből semmi sem lesz. Én is azt mondom: üssetek engem agyon,
197 14|    okoskodjatok, mert akkor mindenik azt hiszi, neki több esze van,
198 14|          hogy a kötelesség mire kéri azt a néhány batkát. ~Okos ember
199 14|          Miklósban agyonrítta magát, azt mondja a gróf:~- Mit bőgtök,
200 14|          most szólj, adsz-e?~- Előbb azt akarom tudni, adsz-e te?~-
201 14|        papírosdarabot, melyre ráírta azt a levelet, melyben nemes
202 14|         elkaphassák az angyalok, kik azt a nagy úristen elejbe viszik
203 14|        verték-e meg a bölcset, mikor azt merte mondani: "Kevés bölcsesség
204 14|        üstökös farkába kapaszkodván, azt hiszik: beváltották magukat
205 14|  egyiket-másikat, méltóságos uram, - azt vélném, hogy ezek nem is
206 14|          kifogásom legyen ellened?~- Azt sem tudja méltósága, mi
207 14|               honnét, hová megyek?~- Azt látom, hogy itt vagy, magad
208 14|               amivel annak tartozom, azt is méltóságodnak szolgálom
209 14|             le, tessék megmutattatni azt a csárdát.~- Most már emberem
210 14|              gróf Keglevich Miklóst, azt mondom olvasóimnak: Ilyen
211 15|          Milyen jó kedve volt, midőn azt mondák, hogy nincs itt.
212 15|             Megyerit és Nagy Pistát, azt is megmondván, hogy az egyiket
213 15|            nevelni, s minthogy eddig azt látta, hogy a tinót mindig
214 15|          Bizonyítja a gróf, - és még azt is mondhatom, hogy e gyermek
215 15|             is lógjon.~- Debzon csak azt gondoltam, hogy Debrecenbe
216 15|              hajlandóságait kutatja; azt igen bölcsen teszi, az egyszeri
217 15|              fiaira nézve: Az 1-ső - azt mondja a paraszt, azt gondolja,
218 15|                azt mondja a paraszt, azt gondolja, vagy pap legyen,
219 15|             eszem.~- Nem tagadtam én azt soha, csakhogy az a természeted
220 15|     agyafúrtságot mondanak, mindjárt azt hiszed, hogy terólad beszélik,
221 15|             Mire a tolvaj ügyetlenül azt feleli: Az is! - Ez igen
222 15|         csibét loptál! Mire a tolvaj azt mondja: én meg ötvenet is
223 15|           illemszabályok miatt, mert azt mondja a segítségért ordítozónak:
224 15|           gyönyörrel hallgatta, csak azt szerette volna előbb tudni,
225 15|              fogoly, a tolmács által azt kérdezteti a magyartól:~-
226 15|            mondja a kérdett, - hanem azt bizonyosan tudom, hogy négy
227 15|             üldözni akarván a papot, azt mondja:~- Na, kedves tisztelendő
228 15|           rámutatott, hogy válasszam azt, de én bizon azt mondtam, -
229 15|           válasszam azt, de én bizon azt mondtam, - az is bolond
230 15|              a nevedet, vagy tán már azt is elfeledted?~- Bizony
231 15|          kényelmesebben esett; hanem azt cselekedte is, nyomkodván
232 15|          szeretném Bandi mellé, mint azt a másik két komédiást. -
233 15|          embert nevelni.~- Tegye meg azt, s ezért az én hálámon kívül
234 16|     lehetetlen, ki is húzkodja őket; azt meg dicsérje egy ország.~
235 16|        annyira hangos lesz, hogy már azt is hallja, mit mond: Majd
236 16|        valaha rám is kerüljön a sor. Azt véltem, sógorom agyában
237 16|  ki-kibontakozott.~E tartózkodás nem azt juttatá eszébe a bácsinak:
238 16|             sógorsági fogalmat, mint azt megengedni lehetne.~Az elnézés
239 16|              kemény hangon mondva ki azt, hogy: ne!~- Oh, bácsi, -
240 16|              az isten szerelméért, - azt nem szabad mondani a bácsinak!~
241 16|              a bácsi a kis leányt, - azt gondoltam, neked így is
242 16|           sógorasszonyának kezét, és azt megcsókolta.~- Egészségére
243 16|             mert a bácsi szavai után azt vélte, hogy Katona uramnál
244 16|              ő nem szorul senkire, - azt mondá neki a bácsi - ha
245 16|         vigyázz minden szóra, nehogy azt kelljen gondolnia, hogy
246 16|         ember legyen belőled; neked, azt gondolja: kevesebb tudomány
247 16|            szokott a tanító.~- Hátha azt mondanák a gyerekek, hogy
248 16|       gyermektől nem várt ennyit, de azt még inkább nem gyaníthatá,
249 16|          fölvilágosítást ad.~A bácsi azt mondá neki eljövetelekor:
250 16|              tudsz még, kis öcsém?~- Azt, hogy mind a nyolc ártatlan,
251 16|             cigánygyerek megvakul?~- Azt már akkor is gyanítám, mikor
252 16|            elölről keresve.~- Én meg azt mondom, hogy hazudik!...
253 16|             nyolc embert vált meg, s azt is tudja, hogy bátyja busásan
254 16|     Józsa-féle levél, pöcsét helyett azt tevén hozzá, hogy Józsa
255 16|          Endre hiányzik s a mi több, azt is mondja valaki a tanítónak,
256 16|          első diáknak itthon ülni.~- Azt akarja, Földváry bácsi,
257 17|             maga írt levelet, mintha azt Keglevich Miklós tenné.
258 17|            maga nótáját, az enyimhez azt írja:~"Megiszom az ecetet
259 17|       vásznat megtekinteni, a művész azt nyilvánítá, ellenkező esetben
260 17|      levélpecsétet, s akkor mindenki azt akarta tudni, kitől jő a
261 17|           nagyot "ümm"-entett, ezzel azt akarta volna jelenteni,
262 17|           nem tetszik, a többi pedig azt vélte, hogy Józsa Gyuri
263 17|              s aztán tovább olvas.)~"Azt mondod, nem akarsz bemenni;
264 17|         mástól kérnem kölcsön, abban azt is megérném, hogy magunknak
265 17|         mágnás után leselkedik, hogy azt majmolhassa, ha észrevenné,
266 17|              jer föl te is, hadd ott azt a medvebarlangot, ne maradj
267 17|            megfulladnál benne, s még azt sem mondhatnád, hogy az
268 17|             magyaroknak ajándékozzák azt a színházat. Eleinte majdnem
269 17|        fejétől fölíratta a színházra azt, ami leginkább bizonyítja,
270 17|            ház a nemzeté, nem bízzák azt másra.~Levették a betűket,
271 17|               hadd húzza el a cigány azt a nótát, mit már olykor
272 17|              elszomorodtak, hogy még azt is mondták Keglevichnek,
273 17|          hozzájuk más embernek baja. Azt hitték, készen vannak a
274 17|          cigányok húznák a szomorút, azt mondhatná, hogy a nóta ríkatta
275 17|       hasonló hatás és eredmény után azt érzi az ember, a mit akkor,
276 17|              mázolás látszék, mintha azt előbb le kellene törleni,
277 17|             a jövendőnek ébredésénél azt sem tudod, mikor kell örülni?~
278 17|            kezdődik hazádnak határa, azt sem látod, merre végződik
279 17|          lenne elegendő hosszú, hogy azt ismét leimádkozd. Nem jutott
280 17|              egy kíméletlen nyelv, s azt kérdezze tőled: Kedves atyámfia!
281 17|       hanggal meghal örömöd is, mert azt pénzért csiklandozta föl
282 17|              ezt föl sem vette. Most azt mondják nekik, hogy rossz
283 17|              e hitet nem elég hinni, azt vallani is kell; s ők ezt
284 17|              kérdezgetett, míg végre azt mondja az egyik:~- Halljátok,
285 18|         ellenzeni nem fogja, s akkor azt a földönfutót visszavezetheti
286 18|             levethesse, és bátyjának azt az örömet adja meg, mi az
287 18|             diákokat, Földváry pedig azt mondá: Azt hiszik az urak,
288 18|            Földváry pedig azt mondá: Azt hiszik az urak, hogy jó
289 18|            ki hebehurgyaságnak mondá azt, amin évtizedeken törte
290 18|          szánt szégyenből ez ügynek, azt hitte, jogot vett magának,
291 18|             nálánál a medve, melyről azt mondják, hogy gyertyaszentelő
292 18|              okoskodása, melyre csak azt mondom, a ki a tormát dicsőíti,
293 18|           valamit mondjatok, s aztán azt gondolja mellettetek egy
294 18|      legszebb imádságot mondja; mert azt hiszi, hogy az isten is
295 18|            mindent tudott előbb, még azt is, amit te most mondasz,
296 18|          Mily áldott jóság az, midőn azt is beveszi erénynek, midőn
297 18|             mint azon helyre, honnét azt a kincset áldásképpen bocsátja
298 18|           nagy lehetett a tűz, midőn azt majdnem két évtizeden keresztül
299 18|            rajz után nem kénytelenek azt is elgondolni, hogy ha mégis
300 18|              nagy vármegyét szolgál, azt hinné valaki, mily nagy
301 18|         visszafutott ijedtében, hisz azt hitte a jámbor, hogy ilyen
302 18|             a szállásból?~- Igen is, azt akarják tenni. Mondja a
303 18|    irigységet: fölmondta a szállást. Azt mondja, azzal a cigánygyerekkel
304 18|           építeni a tekintetes úr.~- Azt, egy házat, - ismétli Földváry, -
305 18|             meg nem halok: fölépítem azt a házat, - egy nagy házat,
306 18|              félt és remegett, mikor azt mondá: hallja az úr! hát
307 18|             valakinek egész haraggal azt találja mondani: hallja-e
308 18|     hunyászkodni; tervei nem érintik azt a határt, mely szomszédos
309 18|     Szentpáli, tudod, mi újság?~- Ha azt hinnéd, hogy tudom, nem
310 18|         elbeszélte neki a többi közt azt is, hogy Kecskeméten egy
311 18|       lakolás keservesebb lesz, mint azt elgondolhatnád; de nem állok
312 18|             Én nem, de a közönség.~- Azt is le kell szoktatni; tehát
313 19|              nem említette meg senki azt a nagy lemondást, midőn
314 19|           megjegyzett, de legelőször azt, melyet mi már többször
315 19|   vagyonosabbjai közül való; az apák azt gondolták, szép is, gazdag
316 19|             mindent kell tudnom, még azt is, amit gondol. Kötekedik
317 19|      hajadont, ki elég nagykorú volt azt tudni, hogy a leánynak titkos
318 19|        megítélheti igazságosan, mint azt leginkább öntől várhatja.~-
319 19|         ajtajánál áll a fölügyelő, s azt mondja a két hölgynek:~-
320 19|             hangversenyt rendezek.~- Azt akarja, barátom, hogy akkor
321 19|          benézhetek, fölügyelő úr?~- Azt nem akadályozhatom, tekintetes
322 19|             olyan bizalmasan, mintha azt mondanák: tehát megint csak
323 19|          nélkül is jó lesz. Elég, ha azt írja Bod Pál, hogy Endre
324 20|         szétnézett, előre megszánván azt a boldogtalant, kit a vihar
325 20|            köszöntést viszonozhatná, azt is utána mondja: akár pénzért,
326 20|          atyafinak, hogy jó kedvében azt is elszenvedné, hogy a vendég
327 20|              más. - Értik az urak?~- Azt is értjük, kedves gazdánk;
328 20|            ki pénzt nem tudván adni, azt ígérte, hogy az építésnél
329 20|            fönnszóval is megsajnálta azt, ki még most sem ért be
330 20|           nem kívánkozik ölbe, aztán azt is megköszöni, ha a sót,
331 20|            egyik a fiatalabbak közül azt mondja:~- Én meg az öccséről
332 20|            Aztán kicsapták a fiút?~- Azt ugyan nem tették, mert az
333 20|      keresztapáknak, hogy majd mikor azt a pesti házat építeni kezdik,
334 21|          Van-e eladó pénz?~Ha valaki azt hinné, hogy én csakugyan
335 21|             mást is kell elmondanom, azt tudniillik, hogy a színházat
336 21|         kérdés, mintha a haldoklótól azt kérdeznék: nincsen egyéb
337 21|          nyavalya?~- Na, ha a herceg azt hiszi, hogy halálos a nyavalya,
338 21|              az auktorokat; azok meg azt mondták, hogy ők majd csak
339 21|           diákszóval, megértettem én azt magyarul is, és még azt
340 21|              azt magyarul is, és még azt teszem hozzá, hogy ezen
341 21|           tisztában leszünk, és csak azt kérdezem, ha már a dob múlhatatlanul
342 21|         törvények szerént járván el, azt a végrehajtást nem eszközli?~-
343 21|     kötelesség, mely a hálából foly: azt a kötelességet sem Fáy,
344 21|              nem elég neki a levegő, azt hiszi, a világ kincsét viszi
345 21|         kincsét viszi zsebeiben.~Nem azt viszi, nem a világ kincsét,
346 21|           mikor előre is tudom, hogy azt a pénzt az ablakon dobom
347 21|           nem nyomták volna markomba azt a sok mihaszna papírost.~-
348 21|              sőt ami több, délutánra azt a hírt vittem neki, hogy
349 21|      kényelmére! de az harmadszor is azt mondja:~- Csak egy hónapra,
350 21|          kétségbeesésből; most pedig azt hiszi, hogy vékony cérnaszálon
351 21|              magam feleltem volna.~- Azt tettem is, mert Bujanovics
352 21|              első megrohanás után, s azt hitte, hogy a vármegye tömegestül
353 21|             meg a másik, - elfeledte azt, a mit oly rég megjövendöltem
354 21|          hinni sehogy sem akart, sőt azt sem akarta hinni, hogy én
355 21|                 Ugyan ő mondá, - sőt azt is, hogy a herceg azt hiszi,
356 21|            sőt azt is, hogy a herceg azt hiszi, miszerint Földváry
357 21|            nyilván szóljanak, nehogy azt vélje a herceg, hogy a körülmények
358 21|          mekkorát fog kiáltani, hogy azt bizonyosan Gödöllőn is meg
359 21|            vagyok meg nem tanulom én azt soha. Írja meg a tekintetes
360 21|           nem tud.~A gyűlés meghozta azt a híres határozatot, mely
361 21|             elégtételt nyerjen.~- Én azt előre tudtam, kegyelmes
362 21|    csodálkoztam, hogy kegyelmességed azt hinni nem akarta.~- Nem
363 21|       Vitatja az első.~- Nem érem én azt meg!~- Hány éves ön? Kérdi
364 21|              egy fillért sem adtak s azt hitték, minél későbbre halad
365 22|             ne nekem add meg, isten, azt, mit elvettél tőlem; nekem
366 22|            használ a rimánkodás, még azt sem tudja, hogy lelkén nincs-e
367 22|            Földváry kénytelen legyen azt mondani róla: kend nem szerencsétlen,
368 22|           cipelni halálos boltig, és azt is szégyenli, hogy néhány
369 22|           okosat, - igenli a gróf, - azt akarnám, hogy Szentpálival
370 22|           pálinkát issza, - mindenki azt mondja: olyant sohasem látott
371 22|       istennek, ezt nem értem; hanem azt értem, hogy a fiú embersorba
372 22|        nagyon megváltoztak, valamint azt is hitte, hogy egykori vad
373 22|              a dolgot.~- Hogy hívják azt a vendéget?~- Miklósnak
374 22|        bámulva az elbeszélő.~- Igen, azt tudom, hogy miatta megvakult.~-
375 22|             urak közt kettő van, aki azt másképpen beszélte.~- Persze,
376 22|       játszottak, méltóságos uram, - azt is tudom, hogy a mit beszélnek
377 22|            igen hallott, hogy valaki azt vállalná magára kérdés nélkül,
378 22|              István.~- No pedig ezek azt vallották, hogy a cigányfiú
379 22|             nem hiszi, a két színész azt mondá, meg is esküszik rá.~-
380 22|               kivált ha megláthatnám azt a derék úrfit.~- Meglátja
381 22|              képzelé, vagy elátkozza azt, ki földönfutóvá tette?~
382 22|          nyugalom. Gyűlölnie kellend azt, kit előbb imádkozva kért
383 22|    nyugalomra, s ha megadta az isten azt a kettőt, mit oly régóta
384 22|         elárulni nem akart; de tudva azt is, hogy ez embernek milyen
385 22|       magában Szentpáli, Józsa Gyuri azt mondhatná: Szilváson csakugyan
386 23|          kellett elsétálni, csak már azt tudná, hogy azok mit vétettek,
387 23|             nép ijedtében még mindig azt hitte, hogy nyársba húzni
388 23|         mindig: a kolbász mellett is azt sírja-ríja az ember, hogy
389 23|            mindjárt készpénzt, - sőt azt is megmondhatom, hogy a
390 23|             derék kézmívesek majdnem azt gondolták, hogy ezt a nagy
391 23|             Hallják az urak, - ha én azt mondanám: adjanak nekem
392 23|     tekintetes úr nem használhatná-e azt is valamire; mert ők még
393 23|             is valamire; mert ők még azt is odaadnák neki. - Szavukat
394 23|              nem kért tanácsot, hisz azt száz közül kinevette volna
395 23|         okosan beszél, barátom, - de azt mondja meg, hogy ha naponkint
396 23|     lehetetlen!~- Úgy mérnök barátom azt el sem hinné, ha mondanám,
397 23|             megtenni, habár a mérnök azt hiszi is, hogy ez már az
398 23|            régi kérdés.~- Hát még?~- Azt a földönfutót kell megkeresni, -
399 23|          hiszem, hogy még álmában is azt kérdi magától:~- Hát még?~~
400 24|             rovogatta, vigasztalásul azt felelte:~- Ne búsuljon,
401 24|             akkor sem ijeszt meg, ha azt mondja, hogy mindjárt meghalok.~-
402 24|         parancsolja a tekintetes úr, azt is megmondom a maga idejében,
403 24|              elég egy beteg.~- Hanem azt előre megmondom ám, hogy
404 24|              megundorodnak.~- Bizony azt hiszi, orvos úr, hogy ha
405 24|   makacsságuk és a tudatlanság, mely azt tanácsolja, hogy: legjobb
406 24|            mégis most érezte először azt a gyöngéd fuvallatot, mit
407 24|              bácsira nézett, valóban azt hitte, hogy a bácsi félrebeszél,
408 24|           elég leszen-e ennyi leróni azt, amit ellene vétettem?~Endre
409 24|           bűnösebb vagyok, mint hogy azt remélhetném, hogy én vihetem
410 24|        szabad? - szól közbe a leány, azt vélve, hogy könnyebbíti
411 24|       szükséges szót, én megbocsátom azt, amit ellenemben véteknek
412 24|          tegyek? Ezer örömmel fognám azt megtenni.~- Lassan, gyermek,
413 24|                Tudom, orvos úr, - de azt is tudom, hogy az egyik
414 25|         meglesz.~- A mi tőlünk függ, azt megtesszük, s reménylem,
415 25|            derültsége nem adott okot azt hinni, hogy valamiért megharagudott
416 25|              sem volna képes.~A gróf azt gondolta, a főjegyzőt a
417 25|               és indítványozta, hogy azt talán el is lehetne már
418 25|           már eleget fizettem, hanem azt csak megmondjátok, kinek
419 25|         csárdai estére.~- Kend hozta azt a kulcsot?~- Én voltam az
420 25|              ott fönn Pesten.~- Hüm! azt is tudja kend, hogy öcsém
421 25|          hogy öcsém Pesten lakik. ~- Azt is tudom, - igenli a csárdás, -
422 25|         tudom, - igenli a csárdás, - azt is tudom, hogy egy vak fiúért
423 25|             dicsérném, mert mindenki azt hiszi, hogy az úrfi csapta
424 25|             Gyuri.~De bizony mondom, azt is megmondhatom, miért vállalta
425 26|         Kemény dolgot vállaltál föl, azt mondhatom.~- Nagyon könnyű
426 26|            napján megtelik, legalább azt hisszük, hogy sokan vagyunk,
427 26|           óra szaladjon el, és mohón azt beszélje szégyenünkre, hogy
428 26|            amfitheatrum kell, - emez azt szégyenlé, hogy még a félszerben
429 26|             tartozunk, Földváry csak azt kérdezte: mivel adós Pestvármegye!
430 26|         külföld remekeire gondolt, s azt akarta, hogy a mienk is
431 26|         mondá: Majd betemetik, aztán azt a követ is benn felejtik,
432 26|         Megköveznek bennünket.~- Bár azt tennék, tekintetes alispán
433 26|            ön, hogy kiásatják velünk azt a követ is, ami már lenn
434 26|              meggyőződéssel, hogy ha azt mind elmondja, kikerül a
435 26|            velünk egy véleményen, mi azt akarjuk, hogy betemessék
436 26|       temessük be, - húzd meg cigány azt a "Sírásó" nótát, nem látod,
437 26|           asztalra dőlve a mámortól. Azt is,... azt is,... melyik
438 26|         dőlve a mámortól. Azt is,... azt is,... melyik szí... színház?
439 26|           látni óhajtottam; de tudva azt, hogy még gróf Széchenyi
440 26|         tőkének tizedrészénél, látva azt, hogy a méltóságos grófnak
441 26|          gúnyt kelle elnyelnünk, még azt is, hogy a kerepesi porfészekbe
442 26|          könnyebben elnyeltünk, mint azt a rettenetes szégyent, hogy
443 26|             de ha felkészülne, mégis azt mondhatnánk az idegennek,
444 26|         tudtam tovább várni; de akár azt higgyem, hogy kérni valóm,
445 26|               hogy kérni valóm, akár azt higgyem, hogy meghálálni
446 26|             van a hatalmas istennek, azt hittem, hogy sem kérelmem,
447 26|             kérni valóm van, most is azt kérem: adj uram isten egy
448 26|            tudására, miért mondom én azt: adj uramisten: de mindjárt.~
449 26|           kik nem érhették volna meg azt a nagy színházat, melynek
450 26|            Rettenetesen hibáznék, ki azt mondaná, hogy az egyet nem
451 26|           fél győzött, hisz mindenik azt akarta, hogy a másik is
452 27|              is hazakívánkozik.~Csak azt mondom meg, hogy semmi egyéb
453 27|             panaszos levelek szerént azt hihette Földváry, hogy az
454 27|           napra. Hogyan? hogyan nem? azt Földváry sem tudná megmondani,
455 27|           nem elég: magamnak is van, azt is elvihetitek.~Megint volt
456 27|          mártírjai és szentjei, csak azt tudják a mai napnak jelesei,
457 27|             gyermek nevetve távozik, azt véli, a tó nem haragszik,
458 27|             mondtak tervéről, mintha azt álomképpen is gyanús volna
459 27|         látta. Markában volt a pénz, azt kabátja alá fogta, de oly
460 27|        érthetően megmagyarázta, hogy azt is elvette onnét, ami ott
461 27|           máshová hivatom magamat?~- Azt is megérdemlenéd, kedves
462 27|            és kézmívesek ezen jelből azt gyaníták, hogy a pénztárban
463 27|     tekintetes uram egy névvel, csak azt az egyet mondja ki, tekintetes
464 27|       Méltóságos uram, meglátom-e én azt a derék úrfit?~- Forduljon
465 28|              nem én vagyok Földváry, azt elhiheti az úr. ~- Tud a
466 28|     tekintetes úr csodát csinálni?~- Azt majd az úr mondja meg, ha
467 28|              a megyei börtönben, még azt a vakmerőséget is elkövették,
468 28|   türelmetlen kézmívesek, egész úton azt beszélve, hogy ők nem várnak.~
469 28|         lenni a bácsi előtt. A bácsi azt sohasem cselekedte volna,
470 28|           magára vállalta a bűnt is. Azt kérdem most, ilyen fiatalságra
471 29|           kocsin a pajtások egyikét, azt is tudta, hogy vendéghívónak
472 29|              akartok tenni megint?~- Azt nem akarjuk, de azt sem,
473 29|        megint?~- Azt nem akarjuk, de azt sem, hogy te tégy bennünket
474 29|              bolond ember, tegnap is azt kérdezhetted volna legelőször, -
475 29|         elszámlált pontoknál, hisz ő azt mind tudta. A legnagyobbat,
476 29|        utolsó kérdésnek megfejtését; azt is tudták, hogy csak alkalom
477 29|         némileg röstelve kísérletet, azt mondja:~- Nem bánom, akármit
478 29|              is.~- Nem haragítod meg azt, akár van örökbékesség-szerződés
479 29|             mondá meg, nehogy a gróf azt hihesse, hogy őt gyöngeségének
480 29|             kinevethesse magát, s én azt méltán megérdemlem.~A gróf
481 29|             ehhez, Miklós barátom?~- Azt, hogy neked igazad van,
482 29|            kifejlés véletlenségéhez? Azt tanácsolja Józsának:~- Barátom,
483 30|        térden állva és könyörögve is azt mondja: engem jobban fog
484 30|            értelmére figyelt, ő csak azt hallja, hogy magyarul beszélnek.
485 31|            vasra tetetnék. ~- Inkább azt mondja, fölügyelő úr, hogy
486 31|         semmi olyan pénzintézet, hol azt rövid vagy bizonytalan időre
487 31|       tömegétől megijedt az alispán, azt hitte, hogy a vakok intézetének
488 31|      Földváry vissza nem jő. Honnét? azt nem mondá.~A gyűlésig tartó
489 31|           megtörtént; quid consilii: azt mondd meg?~- Megmondtam
490 31|       barátom - és bizalmasan szólva azt mondá: ha a helytartótanácstól
491 31|                  Az alispán ne tudná azt, fönséges nádor!~- Tehát
492 32|                Tövises pálya.~Egykor azt mondá a költő:~Szép magyarnak
493 32|         Hanem az idézet nyomán én is azt mondom: egy alvó nemzetet
494 32|        adhatott volna neki a nemzet, azt már úgyis megkapta, táblabíró
495 32|            bölcs tanítót megbántani, azt mondja neki: én ugyan nem
496 32|             borrá változtatnánk, bár azt tudnánk végre kieszközölni,
497 32|          elég világosan beszélni. Ők azt sem értenék meg, hogy pénzünk
498 32|              nekem?~- A nélkül, hogy azt is kívánnám, amit az a másik
499 32|         akartam én a héringgel? Mert azt nem tudja, hogy én ezt a
500 32|            mintha alulról kezdjük, s azt mondjuk: ez valamit, de