Chapter

 1 1 |         teremtenünk, s én kínosan bár, de mégis előre törtetek,
 2 1 |       pusztában beszélt nékik; és bár a mennyei boldogságra kellett
 3 2 |       hozom meg a tekintélyeknek.~Bár annyi volna a tekintély
 4 3 |           jut, mekkorát elbír. És bár e kis zugba egyik két forintért
 5 10|      takarítás, tisztogatás játék bár, de mégis munkaszokás. Hozzátévén
 6 13|          akarná. Mindent vesztett bár, de annyi benne az életerő,
 7 14|       ember, ha elmegy az esze! Ó bár sohase jőne meg, bizony
 8 17|         meglepte a gondolat, hogy bár sokat vétettek a társadalom
 9 19|          titkos gondolata is van, bár még oly ártatlan is, de
10 21|           hogy nemes buzgalommal, bár a legszebb hazafiúi szándokból
11 22|           mért rá a sors, kínosan bár, de mégis inkább eltűri,
12 22|     elveszti az örökséget. Mondja bár a világ, hogy egykor garázda
13 26|          Megköveznek bennünket.~- Bár azt tennék, tekintetes alispán
14 26| valamennyinél előbb elpirulni; és bár nem bírtunk nagyobb házat
15 26|         nagyobb házat megkezdeni, bár a kerepesi útra szorultunk
16 26|        hatalom van a kezeikben, s bár én vörösre pirulok, midőn
17 27|        itt valahol néhány forint, bár észre ne venné az asszony,
18 32|        vizet borrá változtatnánk, bár azt tudnánk végre kieszközölni,
19 33|      Ekképp mérséklék tudvágyukat bár az még élénkebben ingerelte