Chapter

 1 4 |        hogy ez megbocsáthatlan vad tréfa.~- Mondtam már, édes
 2 4 |      örökbékességet, mire neki vad tréfái között nagy szüksége
 3 5 |     örömében összeölelkezett a vad cimborával.~Milyen ölelés
 4 8 | Földváry ismerte ezt a pusztai vad erkölcsöt, mibe újat oltani
 5 11|    jutott a korhelykompánia, a vad tréfáknak ezer meg ezer
 6 12|      goromba disznónak éretlen vad tréfájáért meg ne fizessen.
 7 13|     gyakran szégyen vala.~Az a vad magyar, ki a gyeplőt tartja,
 8 16|       Nagyon kipusztulhatott a vad a vidéken! Sohasem mertem
 9 18|           persze, fél az ilyen vad fiútól, valaki elbeszélte
10 20|        óra, a színészek minden vad tréfáját elbeszélték, s
11 22|     azt is hitte, hogy egykori vad tréfáikra mégis oly kegyelettel
12 25|      Elunta magát a meggyérült vad örömek hiányában; valami
13 25|       nem pusztultak ki a régi vad tréfákból, tehát annál bizonyosabb
14 25|     megnyeri a fogadást a régi vad erkölcsök szerént, akkor
15 29|      kellene neki, megint az a vad bolond lenne, aki azelőtt
16 29|   megszomorodott, Szentpálit a vad tréfának áldozatául engedni,
17 29|       mást gondoltunk akkor, - vad csikók voltunk mindketten;
18 29|   árulsz el?~- Megígéred, hogy vad tréfáiddal fölhagysz?~-