Chapter

 1 3 |      mint beleásták! - Szinte tudtam, hogy ilyen feleletet kapok;
 2 4 |     azzal végzi a beszédet:~- Tudtam, hogy rám semmi szükség
 3 11|       de én azt folytatni nem tudtam, és nem marad utánam olyan,
 4 11|     bölcseségét megérteni nem tudtam, én, ki életem lángjával
 5 11|     valék, ki csak pusztítani tudtam, hogy még üresebb legyen
 6 15|     Gyuri szerelmes magába?~- Tudtam, méltóságos uram, és ezt,
 7 16|        magától is hazavisz.~- Tudtam, - tudtam!... Mondja Földváry,
 8 16|      is hazavisz.~- Tudtam, - tudtam!... Mondja Földváry, fölkelvén
 9 16|    szobában önmagának mondja: tudtam, hogy hazudott a fiú!...
10 21|          Egyéb bajod nincs?~- Tudtam, hogy ezt mondod, - mintha
11 21|       nyerjen.~- Én azt előre tudtam, kegyelmes uram, és csodálkoztam,
12 23| méltóztatik, vagy mindjárt.~- Tudtam, hogy nekem becsületes emberekkel
13 25|        hogyan cipeled majd?~- Tudtam, hogy bolonddá tesztek!
14 25|    magából a színlett kedvet, tudtam én ezt, de nem akartam elrontani
15 25|     megvárná?~- Nem én, uram, tudtam, - hogy itt nem szokás megkínálni
16 26| tekintetes karok, hogy én nem tudtam tovább várni; de akár azt
17 29|    Szilvásra.~- Nem megyek.~- Tudtam, hogy ezt mondod, - hanem
18 32|  sógoraim- és komáimon, - nem tudtam nekik elég világosan beszélni.