Chapter

 1 7 |          fejét a leásott karóba. Ó, ez mind nem jut eszébe
 2 11| kegyelettel emlékezzék meg róla?~Ó, - még a legrosszabb ember
 3 14|     földesúrról mondani kellene.~Ó, ritka, de igaz példát mondok
 4 14|     papírt, hogy írja oda nevét. Ó, a tekintetes karok igen
 5 14|        ember, ha elmegy az esze! Ó bár sohase jőne meg, bizony
 6 16|     meglátom akkor, mit tudsz.~- Ó, tudom én előre, hogy megelégszik
 7 17|         is megszomorítja valami. Ó, te hitvány, gyarló ember,
 8 18|     magyarhoz illő mesterség az.~Ó, tormába esett féregnek
 9 18|        félre a savanyú képpel!~- Ó, véghetetlen jó kedvem van,
10 19|     napszámos tréfába keveredik! Ó, a pletyka igen lelkiismeretes,
11 21|        csak a magyar nemzetét. - Ó, édes hazám, de szerencsés
12 21|       egymásnak annyira vakon. - Ó, akkor három ilyen birtokú
13 21|      tekintetes úr és barátai?~- Ó, igen, lesz egy mérges hang,
14 23|        kérdezi magát:~- Hát még?~Ó, nem kelle hosszan várakoznia
15 24|     természetet önmagára hagyni. Ó mennyit szenvedhetett az
16 26|        késett: elhozta mindjárt.~Ó, magyarok, mikor lesz megint
17 32|         Mért nem?... Véli Fáy.~- Ó, barátom, én véghetetlen
18 32|       hanem a pecsenye és rétes. Ó, én nem merném Magyarországon