1-500 | 501-528
Chapter
501 32| harmadik, s midőn így tovább azt mondjuk, ezeknél többet
502 32| Földváry és Fáy, végtére azt mondjuk: valamennyinél nagyobb
503 32| Andrásnak néhány hét előtt azt mondja:~- Mért nem szidott
504 32| tovább e rajzot, kövessük azt az egyet kit a véletlen
505 32| elszégyenlém magamat, midőn azt hallám, hogy Széchenyi azt
506 32| azt hallám, hogy Széchenyi azt mondá Fáynak, hogy a magyar
507 32| az a hitetlen Tamás, ki azt gondoltam, hogy ön csak
508 33| messze lehet a vége, csak azt hadd mondjam még el.~A Keglevich-háznak
509 33| jól ösmerték Földváryt, azt is bölcsen tudták, hogy
510 33| rendelnek egy hónap alatt, azt pedig nem hiteti el velünk
511 33| tudják miért? Előérzete van? Azt ő nem mutatá, ha megvolna
512 33| volt itt ma, legutolján azt izente a tekintetes úrnak,
513 33| voltaképpen mit akarok, azt kérdem, adtam-e okot valaha,
514 33| van, különös tárgyam van, azt keresztül akarom vinni. -
515 33| tartja; ti, legjobb barátim, azt fogjátok hinni, hogy álomjáró
516 33| marad a jövendő időben, és azt mondhassák azon cselekvényről:
517 33| visszakérik a kincset, nem azt mondja: tessék! neki határozottabb
518 33| határozottabb észjárása van, s azt mondja, visszaadva a rábízott
519 33| tekintetes uram; szeretném azt mondani, hogy tán nem is
520 33| nem tudom én elfeledni azt a szép egyenes földet, abban
521 33| egyenes földet, abban pedig azt a kicsit, ami az enyém volt.~-
522 33| mondott; még jobban hiszem azt, mit alispán korában mond.~-
523 33| alispán korában mond.~- Pedig azt mondják, István, hogy azon
524 33| legkomolyabban, most is azt mondom: csodát csinálok.~-
525 33| hivatalosak, hogy megmutassam azt a napot, mely sorsotok bevégződéséhez
526 33| az isten, hanem én tudom azt, hogy: Földváry Gábor is
527 34| legalább ne gyanúsítson, hogy azt úgy loptam!~A bíráló nálunk
528 34| takarékpénztárnál, mint azt mindenki és minden pillanatban
1-500 | 501-528 |