Chapter
1 1 | mondom, nagyot hazudott az, ki el merte mondani, hogy olvasóközönségünk
2 1 | az Üdvezítőnek példája, ki nagyon ösmerte az embereket,
3 1 | És szegény író volna az, ki észre nem vette volna, hogy
4 1 | éhük és szomjuk van, azt is ki kell elégítenünk; tehát
5 1 | tudósunk elhitetni szeretné, ki szerént mi öntudatlanul
6 1 | egyik írótársamnak rokona, ki Szigetit a "Kísértet című
7 1 | kell, hogy a lelkesülés ki ne fogyjon az emberből;
8 1 | emléket akarnánk emelni.~A ki ezeket látva, búsulni tud:
9 2 | olvasóra bízom, számítsa ki, hogy e mellékjövedelem
10 3 | valaki azt kérdezné tőlem: ki volt az a Kulcsár István.
11 3 | az a Kulcsár István. Mert ki törődik nálunk a megholtak
12 3 | egy-pár emberséges ember, ki a maga idejében tett annyit,
13 3 | mint az a vén francia, ki büszkén mondá, hogy az austerlitzi
14 3 | föl? azt sem írták oda, ki állt ott nádpálcával az
15 3 | valamikor akadna egy művész, ki a megholtnak emléket rajzolna:
16 3 | megholtnak emléket rajzolna: ki ne feledje a nádpálcát,
17 3 | Miklós kopott ruhában rohan ki, mikor herceg Grassalkovich
18 3 | egyszersmind intett a hajdúnak, ki által a várkapitányt fölkéreté,
19 3 | bekopogtatott Balla Károly, ki később a színházépítésnél
20 3 | fölvidámult.~- Hová, Gábor?~- Ki akartam menni a Dunapartra,
21 3 | öreg, tudod, olyan ember, ki a fejét mindig a falnak
22 3 | visszafizeti.~- Én meglőném azt, ki velem ilyen tréfát űzne!
23 3 | bölcsen fölhasználtad azt, ki munkát nem lelvén, vagy
24 3 | furcsa országban élünk, a ki itt valamibe meri a fejszét
25 3 | korszakban ritka ember volt, ki a szilvási kastély vendégszerető
26 3 | legharsányabb tivornyát, de a ki lelkületét ösmeré, a legjobb
27 3 | hazafit, azt a bánatos embert, ki e nemzet boldogságáért úgy
28 3 | aligha nem könnyebben verne ki a török, - nézze meg csak
29 3 | kegyelmes uram; hanem alispán, ki azt meg nem szenvedném,
30 3 | szolgálatot tett volna az, ki összeírta volna név szerint
31 3 | gyülekezetet, megjegyezvén azt is, ki jött el maga jó szántából,
32 3 | a ritka szép asszonynak, ki a figyelmet nyájasan megköszönve
33 3 | másik Földváry Gábor vala, ki mellé a kis leány került,
34 3 | közelebb illetné a sógort, ki a gyermeknek legközelebbi
35 3 | Istvánt hogyan vallatja ki:~- Kész a német színház,
36 3 | addig, míg a hamut tisztára ki nem verte a hamutartóba
37 3 | boldogulni akarsz vele, lesd ki gyöngeségét; ha a lovat
38 3 | szorítának Földváry Gáborral, ki a megyei közönségnek ez
39 4 | szó: még a vonót sem húzza ki a hegedű mellől. S íme most,
40 4 | míg a hegedű elmondja. S a ki jártas a magyar krónikákban,
41 4 | kezet nyújt a vén Biharinak, ki rég vágyott azon becsületre,
42 4 | kezét ne csak akkor nyújtsa ki mint a koldus, mikor neki
43 4 | hölgyet, így az ostromot ki nem kerülhette.~- Egyedül
44 4 | aki ebből a sarokból ki nem ereszt, míg igent nem
45 4 | szép asszonyom?~- Találja ki kedves Földváry úr, - esd
46 4 | magát és Fáy felé fordulva, ki azzal végzi a beszédet:~-
47 4 | valamennyi, még az is, a ki régen volt fickó, kik között
48 4 | királyon kölcsönben szintén ki fognak, és most is szembe
49 4 | jóból, - hallod-e, gondolj ki valamit, hogy ezek a fiúk
50 4 | Valami olyat gondolj ki, mint a "Vassziklai Fridolin"-
51 4 | legyen eszed Pali - gondolj ki valamit, lásd, ez a Szentpáli
52 4 | körülnézve, hogy valakit leljen, ki által Szentpálit lecsitíthatná,
53 4 | legalább nem ingyen, - s a ki mégis haragudni akar: tegye,
54 4 | társaság kell, víg cimborák; de ki az ördög állja ki béketűréssel,
55 4 | cimborák; de ki az ördög állja ki béketűréssel, midőn ő nagysága
56 4 | vendéget a láng ugratja ki az ágyból.~Majd kettéreped
57 4 | pénz! Mondja Földváry, - a ki itt szűkmarkú, nem méltó,
58 4 | most azt is hadd hallom, ki mit mond?~- Szomszédom igent
59 4 | hogyan kezdené meg az a bíró, ki ezeket a törvényeket szabályul
60 4 | csomóba húzzam, valamint végül ki is oldozgassam.~De a macskaasztal!
61 4 | bolondságból holta napjáig nem fogy ki.~- Mély megilletődéssel
62 4 | Mihály volt a legelső ember, ki az örök békesség szerződésének
63 4 | kérdi:~- Van-e olyan ember, ki a dolgot megbánta? mert
64 4 | Gyuri, - majd meglássuk ki lesz az első ember, ki a
65 4 | meglássuk ki lesz az első ember, ki a haragot megfizeti?~- Jaj!
66 5 | vigyáz: vagy a szemét böki ki, vagy a túrós gombócot,
67 5 | észrevette a háziszolgát, ki a szűk lépcsőn megállva,
68 5 | jött Szentpáli Mihály úr, ki a kátyút nagyon is értette,
69 5 | levéből alig látszik majd ki, és e gyönyörre nem kell
70 5 | hozta, kivált Józsa Gyurit, ki a háziszolgának nevét azon
71 5 | hogy hol van az a gazember, ki az ő tengelyét is befűrészelte? ~
72 5 | cselekedtem.~Kin töltse ki a bosszút? jobbra-balra
73 5 | nyeleképpen kérdi:~- De hát ki fűrészeltette be a tengelyt?~-
74 5 | hogy hát az én tengelyeimet ki fűrészelte be!~- Egy tallérért
75 5 | valamennyi, különösen a gazda, ki Józsa Gyuri előtt hálásan
76 6 | a szusz hortyogva sétál ki s be, s míg a lélek abban
77 6 | nehogy a bejövő fölverje.~- Ki vagy, édes öcsém? Kérdi
78 6 | a fiú félhangon eresztve ki a szót.~- Mióta vagy itt?~-
79 6 | hiányzik, fölkergette a gazdát, ki álmából fölriadva, hihetőleg
80 6 | hogy nem akad gazember, ki őt hírbe hozza.~A fiú régen
81 6 | közé bújt, s onnét nézett ki az urabácsira, mégsem csókolt
82 6 | hiába terelte.~- Hát te ki vagy? - Kérdi Józsa Gyuri,
83 6 | Kérdi a bácsi,... de hát ki bolondított el téged?~-
84 6 | Mondva sem készíthették volna ki jobban, olyan kezes, mint
85 6 | nem tűrök ilyen majmot, ki még azt is megköszöni, amit
86 6 | korhelykompániának három tagja mondja ki fölötte az ítéletet; érdemes-e
87 6 | Ezt mind most gondoltad ki?~- Igen! mondja Józsa Gyuri,
88 6 | szikrázó szemekkel, mint a ki nyert ügyével dicsekszik, -
89 7 | Négyökrös szekér fordul ki az udvarból, a kopogóra
90 7 | maga részét nem ereszti ki a földből? Megcsalták a
91 7 | eladja pénzért! Hanem a ki nem így gondolkozik, aki
92 7 | vastag kolbászokra dagadván ki az ostornyél helye; otthon
93 7 | s aki a kerítésen megy ki, azt többé a kapun sem eresztem
94 7 | gazságát tudja az asszony, ki nem fog megtorlást keresni
95 7 | adósságát érzi, melyet ki nem fizetett még. S íme,
96 7 | megnézte az adakozó asszonyt, ki valami rég élvezett jóra
97 7 | neki mondott az asszony, ki most mindent rendre nézett.~
98 7 | vigyáztak, amit az asszony mond, ki visszafordulván a sornak
99 8 | nyakú torony kapaszkodik ki, mintha lesbe állították
100 8 | mintha vendéghívónak küldenék ki, fogjon, akit foghat és
101 8 | e puha ágyalásból soha ki nem kapaszkodott.~Két vármegye
102 8 | a fűzfások alatt álltak ki lesre, s ilyenkor a töltést
103 8 | csárdacégér, egyenesen áll ki a gazda fejéből, kisebb
104 8 | az oszloptámogató felé, ki onnét elég kurtán mondja.~-
105 8 | gazduram, egy csibét süttessen ki nekem zsírban.~- Egy csibéért
106 8 | hogy tőlem kérdi?~- Vettem ki, azt tudom; mert a földek
107 8 | mert a földek árát fizettem ki; hanem jó volna beletenni;
108 8 | aztán ha ez kifogy...~- De ki is fogyott, - mondja az
109 8 | az asszony miért nem jő ki, mikor becsületes embereket
110 8 | fog az olyan korcsmárosra, ki egy csibét ötven forintért
111 8 | zsidónak ötven forintját ki kellett fizetnem; másodszor
112 9 | a bejövő főbíróra nézve, ki csakugyan vele állt legelőször
113 9 | ám legyen, hadd búsulja ki magát a szeretője után;
114 9 | és kusztorával mappázván ki, hogy ő majd hol áll meg
115 9 | ami sok, én sem állhatom ki, s elfáradtam ide, hogy
116 9 | képű emberhez fordulva, ki még otthon elgondolta: miként
117 9 | olyan ember egy sem maradt, ki a ház előtt is békén várja,
118 9 | birtokában van a papíroknak.~- Ki fele áron vette, ki még
119 9 | papíroknak.~- Ki fele áron vette, ki még olcsóbban is.~- Azt
120 9 | ha a herceg jó szántából ki nem fizeti. Mondja Földváry
121 9 | Földváry csak a pipahamut verte ki, s egykedvűen mondja:~-
122 9 | jelentették, Földváry már ki akart izenni sürgetés végett,
123 9 | elmenőt, - éppen most keríti ki nyakából a nehéz subát,
124 9 | harcsa lábamnál fogva húzkod ki az ágyból.~- István, nem
125 9 | lehet, tekintetes uram; mert ki merne tanúnak menni fegyveres
126 9 | fogjon meg kend olyant, ki a gátat pusztítja, nem bánom,
127 9 | hátha olyant csípnék meg, ki nem szokta meg, hogy ilyen
128 9 | Disznópecsenyével tartom, uram; de ki nem eresztem, míg tekintetes
129 9 | mert egy térképcsomót gyűrt ki, melyen a Dunának azon csavarodása
130 9 | még el is feledik. Hisz ki tudná ma már megmondani,
131 10| tányér levessel ugyancsak ki nem csalják.~- Tekintetes
132 10| magában, - bolond ember az, ki a levest forrón akarja megenni.
133 10| ezer holdat hasítanának ki, ha majd kiszárítják a posványost.~-
134 10| asztali társaság vidám, ki vékonyan, ki vastagon, mintha
135 10| társaság vidám, ki vékonyan, ki vastagon, mintha egy nóta
136 10| nem viszik; okoskodnak, ki így, ki amúgy: tán tenni
137 10| viszik; okoskodnak, ki így, ki amúgy: tán tenni is kellene
138 10| én meg utánad megyek. A ki szép szóval jő, karon fogva
139 10| karon fogva viszem; s a ki másképp nem mozdul, bottal
140 10| Éppen ez az, mit nem mond ki, de nagyon hihető, hogy
141 10| jobban félek én Szentpálitól, ki Józsát úton-útfélen lóvá
142 10| mindenik vállaljon egyet; a ki különb akar lenni a többinél;
143 10| nélkül önmagukban mondák ki a méltánylást a váratlan
144 10| hogy a hidegre azért állott ki, mert két orcáját fösték
145 10| szeretett volna közbekiáltani, ki volt az a gazember?~- Nem
146 10| hogy azon a lyukon fordul ki, melyen maga is csak sötétben
147 10| a kényes úrhölgy egykor ki sem mondta volna. Csak nehány
148 10| neki sorsa hatáskörül mért ki.~Mint egykor Szentpáli úr
149 10| mintha fehérneműit tárná ki, melyeknek nagy érdemük,
150 10| Földváry magának, - akkor dőlt ki a kanász a kerítésen? értem.~-
151 10| figyelmes anyára kell gondolni, ki gyermekét jókor kezdi megösmertetni
152 10| kötelékéből kibontva, és ki nem találva e változásnak
153 10| cérnaszálon vezet, de a ki ilyen pogány időben éjszakára
154 10| mángorláson kívül egy asszony még ki is téglázza, - nem hogy
155 11| véralkatú embert, mint Földváry, ki a katonaéletben ugyan elegendő
156 11| nyelni, kivált Földváry, ki inkább rakta volna a zsíros
157 11| aztán az ablakból ugrottam ki a ház végéhez küldött csónakba.~-
158 11| kapaszkodott, úgy úsztatott ki az országútra. Egyebemet
159 11| fekszik a víz alatt, és ki nem szárad ítéletnapig.~-
160 11| ha koldussá tett: álljon ki huszonnégy órai gyötrelmet.~-
161 11| Csak még néhány óráig állja ki a sárfal, a rémüléstől nem
162 11| hasonló esetekre találták ki, s az emberek legalább nem
163 11| zajába ölje; vagy a korhely, ki szomját annyira elölte,
164 11| szétfutottak az országban. A ki ez agyafúrt népet kijózanítja,
165 11| üdvösséges veteményképpen ki is keljen benne.~A jég zajlása
166 11| Miért ne remeghetne az, ki másnak tulajdonát bitangnak
167 11| lesz-e egyetlenegy ember, ki a vett jóért hálából kegyelettel
168 11| megkapaszkodhatik, lesz egy ember, ki őt hálából is megemlegeti.~
169 11| mikor a búcsúztató árát ki kellene fizetni, a nem jóért
170 11| hiszem, megsajnálnák. Ezzel ki volna fizetve az árjegyzék,
171 11| hogy ha már az enyémet ki nem fizethetik, a magukét
172 11| emlékezetemért jókor fizessék ki.~1-ör. Megcsaltam a szent
173 11| szó, mit a pusztába ordít ki valaki és nem mondja vissza
174 11| megérteni nem tudtam, én, ki életem lángjával oly hitványul
175 11| Egy kincsrabló valék, ki a szép fának gyümölcsét
176 11| Egy eszeveszett valék, ki a fának árnyékában önmagamnak
177 11| oktalanságnak ritka példánya valék, ki csak pusztítani tudtam,
178 11| elátkozott példa voltam, ki a természet rendében kevesellettem
179 11| a patkányokat úgy irtják ki, hogy egymás között összebújtogatják
180 11| fölöttük, egyenkint hordassuk ki vele a többit a dicsőségtelen
181 11| szerencsétlen földönfutó, ki tán a világ végén van már,
182 11| azt hiszi, hogy mindent ki lehet fizetni! Gondolja
183 12| kastélynak volt ő tölteléke, ki mellől a jó bútort és egyéb
184 12| tudott tönkre verni, de a ki hozzávetődött kenyérkereset
185 12| olyant utasítson hozzá, ki az utat gyalog is megteszi
186 12| nyelven eszik?~- Uram, én, ki a múzsákkal foglalkozom
187 12| olyan fazekas nem született, ki az én öcsémből virágos cserepet
188 12| mert még az is jó varga, ki a lábra vett mérték után
189 12| nevelő, a kirurgiából csapták ki Pestről: mert megitta a
190 12| utánad, csak egy szó férjen ki rajtad. - Ezzel a boldogtalant
191 12| ebek a csősztanyára mentek ki csont után szaglászni, minthogy
192 12| Na, öcsém, csaptak-e ki valakit mostanában?~- Három
193 12| oda már csak az megy, a ki a homokban reked, vagy Debrecenből,
194 12| az eleje tegnap indult ki, Debrecenből, amint jól
195 12| neki a bolond kedvű fiú, ki Józsa Gyurinak így befelelgetett, -
196 12| legalább vacsora előtt ki ne dobassa őket a kastélyból.~
197 12| gondolván, hogy az cserélte ki a széket.~- Mi baj? kérdi
198 12| Gyuri ösmert bolond ember, ki csak azért nem volt terhére
199 12| vacsora árát humorral fizették ki, - olyan kész pénz, mi néha
200 12| tudományok után nyújthatja ki kezét.~- Hát a pipa hol
201 12| a megkínzott gyermeket, ki otthon már ilyen eledellel
202 13| vagy a sírást nyugossza ki, vagy elhitte a gazdának,
203 13| hanem kapjanak föl hamar, ki ide, ki oda, mert a lovak
204 13| kapjanak föl hamar, ki ide, ki oda, mert a lovak megriadtak,
205 13| idáig is nagyon kurtán esett ki a válasz.~Éppen a legkényelmesebben
206 13| mondja: Ugyan földi, találja ki, micsoda mesterségünk van?~-
207 13| szégyen vala.~Az a vad magyar, ki a gyeplőt tartja, észrevette,
208 13| betyáré.~Hiába gondolta ki a tervet az egyenes földhöz
209 13| az utat, két hajdú kapta ki a parancsolatot, hogy ennek
210 14| szemközt a fatolvajjal, ki igen korán reggel ért haza
211 14| csak a nesz hallatszott ki az utcára, és a falun történetesen
212 14| lenni, az leszek én; mert a ki méltóságodtól ellop valamit,
213 14| hogy szóhoz jusson, mert a ki szólni akart, mindjárt orra
214 14| marokkal megfoghat: vágja ki az asztal közepére.~Elhatározta
215 14| nyúznak; aztán akkor vágd ki az utolsó fillért is. Én
216 14| annál búsabb lőn, míg csak ki nem aludta magát.~- Aztán
217 14| a vitázó, dühösen rázva ki a bankót.~- Te már itt vagy,
218 14| legyen meg egy kis bíztató. A ki nem hiszi el, menjen el
219 14| eltelni a beszéddel, fölkelt, ki akart menni, hogy beszéljen
220 14| jóravaló mesterember lehet, ki a szép sárga bőrt úgy kiformálja
221 14| csárdás milyen tanulságot von ki: hisz ezek is emberek! nagy
222 15| az egy bolondot keres, ki Bandi öccséből urabátyjánál
223 15| olyan félbolondot keres, ki mellett a fiúnak egészen
224 15| maradsz itt Gyuri?~- Ha ki nem dobatsz, Miklós, egy
225 15| dolog: egész nap nem jő ki egy igaz szó a száján. Miért
226 15| gorombák társasága, s a ki tagul akar fölvétetni, folyamodványában
227 15| jegyzi meg Katona, meg ki tudja, hát melyik ember
228 15| milyen erővel vagytok?~- Ki milyen ember, az választja, -
229 15| kezdett tetszeni az ember, ki majdnem minden szóra egy
230 15| szóra egy adomával cifrázza ki a beszédet, és ezen úgy
231 15| hogy végre a gróf verte ki az andalgásból.~- Na, Gyurka,
232 15| van, s ebben nem fáradván ki, bizonyos alkalommal megint
233 15| nézte a különös embert, ki adomáiból soha ki nem fogy,
234 15| embert, ki adomáiból soha ki nem fogy, s minthogy ilyen
235 15| gróf, - ezen az úron fogj ki, ennek mondj valami adomát;
236 15| azért fordulok hátra, hogy ki az, a kit Józsa Gyuri néven
237 15| mint az egyszeri paraszt, ki sokáig hallgatta, mi a manó
238 15| az egyszeri német ember, ki panaszolkodva mondá, hogy
239 16| beállt volna-e mártírnak, ki a megváltozott józan meggyőződés
240 16| mint egykor szent Pál, ki a keresztények üldözőjéből
241 16| döbbenti meg őt, hisz ő, ki eddig valamennyit kénye
242 16| nevettében, talán nem lehetetlen, ki is húzkodja őket; azt meg
243 16| hát még a sógorasszony, ki nemcsak nem merne hasonló
244 16| mind elmarad, hisz leány, ki előtt még magának is igen
245 16| vagy hogy éppen nincs is, ki anyját és apját ilyennemű
246 16| szokott kemény hangon mondva ki azt, hogy: ne!~- Oh, bácsi, -
247 16| fiú bizalommal.~Alig mondá ki a fiú a szót, a várt vendég
248 16| kollégium udvarából soha ki nem fogyott a kőműves munka.
249 16| vett a dolog, s a diákok ki akartak fogni a cigányfiún,
250 16| nyolc diákot irgalom nélkül ki kell az intézetből csapni,
251 16| kollégium fala sem állna ki repedés nélkül, - a fiú
252 16| kimostam.~- Tehát te mostad ki?~- Én ám; mert a többi ártatlan
253 16| egy áldott jámbor ember, ki a pszichologiából saját
254 16| Hát akkor nem is csapatjuk ki? Kérdi a másik.~- Ha csak
255 16| akarnak kicsapni Kecskemétről. Ki is csapják, ha a tekintetes
256 17| Gyuri volt a vendéghívó, ki senkit sem küldött ezen
257 17| vala egy gyalogjáró művész, ki néhány rossz forintért és
258 17| bárány sincs, miképp fogjon ki tehát rajtuk? Midőn legjobban
259 17| érdekes beszédtárgy kerekedett ki, csak Szentpáli nem mondott
260 17| egyetlen faluból ennyi kerülhet ki, mennyivel kedvezőbb helyzet
261 17| különösen egy ösmerős gróf, ki fél év alatt roppant kincsre
262 17| honfitársát, N. grófot, ki csak fél esztendő óta zsidó,
263 17| kincse van már; hát én, a ki mindig zsidó voltam?~Első
264 17| volt azoknál a levélhordó, ki a vendégek között is megkereste
265 17| mind a mi uraink vették ki. Ezért szeretnék én kibújni
266 17| mint az a pápista ember, ki húsvétnapon elkésik a miséről,
267 17| odadörgöli a maga kosarát azéhoz, ki már korábban jött. Mondom,
268 17| hogy az is bolond volt, ki az ilyen viseletet kitalálta,
269 17| szóról-szóra elolvasta, egy szót ki nem hagyott belőle, hát
270 17| te hitvány, gyarló ember, ki még az ördögöt is úgy csalod
271 17| minden csorba nélkül állja ki a lezuhanást.~A gróf még
272 17| lepte meg a képkeresőt, ki a jelmondat után nem kételkedhetett,
273 17| Ajkadon annyi trágár szó jött ki már, ha most tüstént elkezdenéd
274 17| bíztató lenne; vagy hát jött-e ki szádon e vallomás, szegény
275 17| melléd a szereposztó vezér, ki a nagy munkából vállaidra
276 17| hogy gyarló ember vagyok, ki annyi vétket, mint a tiéd,
277 17| volna értelmezést nyerni; a ki adhatott volna, tudniillik
278 18| áll az a pusztai ember, ki mikor meg akarna halni,
279 18| egy-egy tréfát szalasztanak ki, de már elveszté ingerét,
280 18| ügyelt, hogy e vékony szál ki ne szakadjon kezéből. A "
281 18| másik szál mellőle húzódott ki, s a rajta lévő csomókat
282 18| minden ember, s akadt elég, ki hebehurgyaságnak mondá azt,
283 18| melyre csak azt mondom, a ki a tormát dicsőíti, megérdemli,
284 18| és mégis elmondod annak, ki mindent tudott előbb, még
285 18| bölcsességénél, pusztíts ki minden madarat, csak egyet
286 18| Miféle üldözött ember az, ki még az igaz bíróhoz is remegve
287 18| intézetének akkori fölügyelője, ki rendesen akkor jött, mikor
288 18| majdnem az utcára lökték ki a fogadott szállásról; mert
289 18| fillérekből szűken tellett ki a házbér, aztán vagy ez
290 18| hogy ennyi gyámoltalant itt ki s be löködjenek. Építeni
291 18| legalább egy ember legyen, ki előtt szégyenlenie kellene,
292 18| egy becsületes zsarnok, ki csak azért zsarnok, hogy
293 18| a vármegye, így gondolta ki a megyének feje, s a karok
294 18| lakásban; hanem gondold el, ki lakik velük egy házban?~-
295 18| cigányfiúnak szemét lottyantá ki.~- Megállj! - mondja Földváry
296 18| kapva Szentpálit, - e szót ki ne mondd, s el ne hidd.~-
297 18| mindenkitől olcsóbban kerül ki, csak nekem lesz drágában. ~-
298 19| mint az a zsíros betyár, ki a Hortobágyon reszketteti
299 19| megpirítván a hajadont, ki elég nagykorú volt azt tudni,
300 19| egykor ön lesz a legelső, ki a fiút megítélheti igazságosan,
301 19| Valóban, szeretném tudni, ki ez a derék fiatalember?
302 19| bátortalanul előlépő fiún, ki a szokatlan helyen mindaddig
303 19| egy eleven halott volt, ki még azért van a világon,
304 19| bánthatja, egymagában fakadt ki belőle a panasz, és a szerencsétlenséget
305 19| szerencsétlenséget annak beszéli el, a ki úgy is legjobban tudja,
306 19| bámuljanak rájuk, úgy mentek ki a teremből, melynek ajtajánál
307 19| visszanéztek a fiatalemberre, ki e jeleneten tanújok vala,
308 19| vakoknak kell házat építeni, ki győzne a szellemi vakoknak
309 19| csodadolgokat ígért, egy embert, ki egyszerre hegedül, zongorázik
310 19| közönség, és boldog lesz, ki ezt meglátja.~A fölügyelőt
311 19| érve azon tanakodván:~- Ki lehet e különös ember?~Könnyű
312 19| drága illat volt az.~- S ki vezette el idáig?~- Egy
313 19| vezette el idáig?~- Egy úr, ki nekem régi pártfogóm, kit
314 19| asszonyom.~- Most már tudom, ki ön.~- Ah, asszonyom, ön
315 20| küldött utánuk, hogy jöjjenek ki Szilvásra, nyugodják ki
316 20| ki Szilvásra, nyugodják ki magukat a vándorlásból,
317 20| el is feledte, mért jött ki? A baromfiakat ólba hajszolta,
318 20| egy üres hordóhoz. A gazda ki sem nézett az apró kár után,
319 20| hát mi a kőnek dugtam ki a cégért az eresz alá? -
320 20| igen akadt még olyan ember, ki a széllel is jóllakott,
321 20| a jó vacsorával, de hát ki indulna meg ilyen iszonyú
322 20| országszerte. Olyan ember is volt, ki pénzt nem tudván adni, azt
323 20| fönnszóval is megsajnálta azt, ki még most sem ért be valami
324 20| már csak olyan vendég jön, ki nem kívánkozik ölbe, aztán
325 20| Innét talán csak mégsem dob ki kigyelmed? - kérdi a kötekedő
326 20| vendéget, kiből egy jó szó ki nem fért idáig; hanem vagy
327 20| Így vált el a két ember, ki akárkivel inkább boldogul
328 20| mindenik, mint olyannal, a ki maga is parancsolni akar.
329 20| volt ott, hanem a diákokból ki nem lehetett egy árva szót
330 20| lesznek a tettesek is: tehát ki kell csapni őket.~- Az ártatlant
331 20| rettentő példát nyújtsanak. Ki is csapták volna mind a
332 20| urabácsinak erszényéből dőlt ki a pénz, a cigányfiút örökös
333 21| hiszem, hogy azon orvosnak, ki e halálos nyavalyából kirántja,
334 21| ön olyan pénzes embert, ki négy-öt millió pengő forintot
335 21| azonkívül pedig még el is vár, ki tudja meddig, azaz: éppen
336 21| tudok, de még olyant sem, ki azon tőkének kamatjait előlegezhetné;
337 21| szükséges ez árveréshez, ki fogja megütni a dobot? úgy-e
338 21| dobot? úgy-e a dobos? - és ki parancsol annak a dobosnak,
339 21| de nagyobb a hercegnek, ki az ilyen érzékeny csapást
340 21| még herceg a herceg, - a ki eszköze lesz annak, hogy
341 21| lehet szó, még aziránt sem, ki ráemlékezett azon törvényre,
342 21| más nem zsákmányolhatja ki önmagának, hacsak önmagát
343 21| Véli a milliomos tőzsér, ki a nagy bankót apróra, az
344 21| elijeszti, meg mást is; aztán ki a patvar segéljen rajta,
345 21| a pénzt az ablakon dobom ki, s még utána sem ugorhatom,
346 21| harmadik lesz maga Fáy András, ki érettünk szintén megteszi
347 21| dobná valamennyit. Kérdem, ki vehette volna rossz néven,
348 22| reménykedik le a rónaföldre, ki van tiltva onnét, mint Ádám
349 22| társaságban Horatius Cocles, ki a hidat egymaga megvédelmezi
350 22| mint ő kigyelme. Nem fért ki egy jó szó a száján, pedig
351 22| fordulván a beszélgetőnek, ki bizonyosan nem gyanítá,
352 22| akár másik, nem vezeti ki a tömkelegből: sem reményleni,
353 22| képzelé, vagy elátkozza azt, ki földönfutóvá tette?~Furcsa
354 22| vágyat utána tudakozódni, ki ez? honnét jő? hol járt?
355 22| Elbocsátja a gróf a csárdást, ki még egyszer visszanézve
356 23| csodálkozzatok, hogy akadt ember, ki meglátta a tömeg közt Földváryt,
357 23| kikent bajusza mereven nyúlt ki két oldalra, mintha engedelmességből
358 23| engedelmességből nyújtóznék ki oly egyenesre, s az alispán
359 23| boldogtalan ember háttal ment ki az ajtón, s ebben a kényelmetlen
360 23| fontból, hanem jaj volt annak, ki az igazságot másképp akarta
361 23| megvenni, sem elrimánkodni.~Ki róná meg tehát az aranymíveseket,
362 23| rézmíves, aranyozó, meg ki tudja még hányféle kézmívessel
363 23| pedig szintén nem lökhetik ki a drágaságot az utcára.~-
364 23| vakok intézetének javára ki akarom játszatni sorsjegyekkel,
365 23| nagy erőlködést fejtenek ki, a legbefolyásosabb embereket
366 23| naponkint négyszáz embert? Aztán ki ügyelne rájuk? Hol van az
367 23| tekintetes alispán urat, ki tudja, mikor lesz megint
368 24| A jó kedv nem igen hajt ki olyan dúsan, mint egykor,
369 24| csak annak állnak meg, ki utánuk szalad, a négy falnak
370 24| szekerén, aztán nem is állja ki, hogy úgy hajszolják, mint
371 24| egy tyúkszemfájóstól jönne ki. A hölgyek kérdésére mosollyal
372 24| látta. Becsöngette az inast, ki meglátván a kinyílt szemeket,
373 24| kinyílt szemeket, rohant ki a hölgyek szobájába, megmondani
374 24| Szentpáli úr vidáman néz ki vánkosai közül.~Szentpáliné
375 24| szigorúbb rendet szabott ki, mint előbb:~- Mégis van
376 24| megállnom az első lépésnél, ki kell űznöm végképpen, különben
377 24| Szentpálit meggyógyítani, ki az orvosságot nem az egészségért
378 24| valami goromba hajdúéval, ki itt is, ott is segélte húzni
379 24| én e bűntudattal megyek ki a világból, megbocsátasz-e
380 24| életem világát ily hamar ki nem oltaná, megvédelmeztelek
381 24| megvédelmeztelek volna én, ki miatt e szánandó kötés történt;
382 25| Ugyan Miklós, - nem nevetsz ki engem, ha mondanék valamit?~-
383 25| csak Szentpálitól telnék ki.~- Hohó, én is itt vagyok, -
384 25| ember, én-e vagy ő? Kérje ki a táblabíróságát, majd én
385 25| a hiúság férge hol dugja ki magát, s a nemzeti becsülésnek
386 25| őt is bízta meg, gondolna ki valami tervet. A társaság
387 25| meg fog házasodni, de a ki táblabíróságát keveselte,
388 25| annyi esze mégis volt, hogy ki nem ugrott az ablakon, mert
389 25| Adsz egy biztos embert, ki a titkot el nem árulja;
390 25| egy meggondolatlan szó ki nem jött szájukon. Ekként
391 25| nélkül, derült mosoly ült ki az ábrázatra, nem tudta
392 25| már tűrhetetlenkedni kezd, ki szeretne menni, ha a mai
393 25| megmondjátok, kinek fejéből került ki a kópéság?~- Én vétkem,
394 25| végső erejéből csikarta ki magából a színlett kedvet,
395 25| cimborák még nem pusztultak ki a régi vad tréfákból, tehát
396 25| kicivakodja magát, szerteszét néz, ki akadna lába alá. A csárdás
397 25| diáktól minden kitelik.~- Ki bizony, kitelik a sok vásott
398 26| eszébe jutott Kulcsár István, ki makacsul nem hitte, hogy
399 26| magam hirdettetem, hogy a ki nyolc órakor ott nem lesz,
400 26| összekapaszkodni velük. Vajon ki lehet ez a becsületes ember?
401 26| derék embernek, - vajon ki az?~- Bod Pál! Kiáltja Földváry
402 26| ügyét nem nyújtóztatják ki az asztalon, mint egy halva
403 26| hatodik iccés üveg ürült ki.~Hirtelen ment a poharazás,
404 26| nélkül karddal szorongatja ki őket a megye udvaráról.~-
405 26| nevedet eltagadd, mert a ki Széchenyi nevét tiszteletlen
406 26| nevét tiszteletlen mondja ki, az az édes apját is megöli.~
407 26| sőt én volnék a legelső, ki kész lennék födetlen fővel,
408 26| úgy járjak, mint Mózes, ki elhozván Izrael népét Egyiptomból,
409 26| éhet-szomjat a pusztában: a ki meg nem hal, ihatik a Dunaparton,
410 26| lelkesülésnek föláldozta, ki lőn mondva a határozat,
411 26| Rettenetesen hibáznék, ki azt mondaná, hogy az egyet
412 27| megemlegette ám.~Hányszor fogyott ki a pénz! A megígért összegek
413 27| végítélet volt az alispánnak, ki a megígért, de elmaradt
414 27| Vigasztalja Földváry Ballát, ki egy hétig annyit parancsolt,
415 27| Mindenki félt a haragos úrtól, ki forgácsot lopni, téglát
416 27| mint az a nádpálcás úr, ki mindig haragszik, még akkor
417 27| káromkodni kell annak, ki a kolompot felkötötte.~-
418 27| Rettentő koldusság; de hát ki az oka?~- Magunk, kedves
419 27| venni az intézetet? ~- Hát ki az a vármegye? - kérdi Földváry, -
420 27| szidjanak, hadd nevessenek ki, biztos lehetsz benne, hogy
421 27| házak egyikében gondolták ki a takarékpénztárt. A takarékpénztárnak
422 27| időben ezer forintot mondott ki, megtörölte száját, mint
423 27| részével, és nem tágítani, míg ki nem viszi tervét a dűlőre.
424 27| látja meg, mint a gyermek, ki a tó vízébe dobálta köveit,
425 27| a hatalom kezébe: mondja ki rá ítéletét, megszülessék-e
426 27| húzogatta, mégsem került ki a hiány.~- Még száz forint
427 27| és boldog e sorok írója, ki e családias jelenetet biztos
428 27| csak azt az egyet mondja ki, tekintetes uram.~- Szentpálit
429 27| jöttek, leghátul a gróf, ki a többit elbeszélte Lator
430 27| Józsa Gyurinak ügyvéde, ki a fiúnak hős tetteit előadja,
431 27| Gyurinak szája íze szerént.~- Ki lesz az "advocatus diaboli,"
432 27| az "advocatus diaboli," ki a másiknak állításait elrontja?~-
433 27| búcsút vett Földvárytól, ki utolsó szavában újra megköszönte
434 28| meg, ha augusztus 22-én ki lesz nyitva a színház.~-
435 28| s majdnem lázadás tört ki a megyei börtönben, még
436 28| szorgalom soha sem fejtetett ki, mi lehet ennek az oka?~-
437 28| Nyugtatja meg Balla Földváryt, ki Szilvásra ment, hogy Endre
438 28| vajon Szentpáli nem búvik-e ki a nyűgből? ~- Hát Józsa
439 28| Istvánt negyedmagával rendelte ki az emberlopásra, nem kételkedvén
440 28| Ő is egyik türelmetlen, ki nem tudja megvárni a jövendőt.~-
441 28| Pestnek utcáin, közülünk ki mert valaha ilyent elkövetni?
442 28| hallgatóság, így nem kerülvén ki a vakok intézetének házbére,
443 28| bizonyítvány, - nyújtja ki a papírt, - a fiú már gyermekkorában
444 28| örömmel, alispán úr, mint én, ki addig is remegtem, míg vádolnom
445 29| mázsás kulcsot nem dobatta ki, ez emlékeztette őt a bosszúra.
446 29| tagadhatnák, már írásban vette ki tőlük tekintetes Földváry
447 29| legutolsó közlegény fogott volna ki rajtuk, Brutust játszott
448 29| hogy ilyen fiút eresszek ki a kezem alól?~- Szentpáli
449 29| Keglevich, ezt a nevet mondá ki, ezért nem tud szólni.~-
450 29| úgy megharagszol, hogy ki is dobatsz.~- Ne félj, számlálhatsz
451 29| Miklós barátom,... nézz ki csak az ablak felé; de mindig
452 29| Józsa Gyuri pedig röhögött, ki is röhöghetne más, mint
453 30| halhatatlanok telepét tevé ki.~Valóban, itt volt az ideje,
454 30| legteltebb erszényemet hozom ki. Tréfálódzik a nő, föl akarván
455 30| bejegyzései szerént osztogatta ki. Legelső volt herceg Grassalkovich,
456 30| tett érdemekért osztogatta ki a színházi helyeket.~A kézmívesek
457 30| megnyitás előtt néhány nappal ki lőnek ragasztva a színlapok,
458 30| megmosolyogni valót, találjátok ki, mi rajzolta arcára az öröm
459 30| közönség áhítattal ment ki, nem komédiát: igehirdetést
460 31| fiatalabb része a házasságnál ki lehet ugyan elégítve, azonban
461 31| felügyelő az alispánhoz.~- Ki akarnak űzni bennünket a
462 31| az illetőt okvetetlenül ki is löki azon.~Csöngetett,
463 31| barátjához, véleményét kérte ki az ügyben.~- Annyit mondhatok,
464 31| félrésznél többet nem adott ki nekik.~Régóta hevert a nagy
465 31| várakozásuk árát fizették ki nekik a vármegye házánál.
466 31| kihallgatáson szóval is fejezze ki a megye sajnálatát.~Földváry
467 31| teszi ismeretessé.~- Hát ezt ki hálálja meg önnek?~- Alispán
468 32| szájtáltót, senki sem tér ki előle, senki sem veszi észre
469 32| mert az összeadás nem állta ki a kivonást, a kivonást bolonddá
470 32| ő az egész tintatartót ki akarja üríteni a helytelennek
471 32| Én olyan próféta vagyok, ki után egyetlen tanítvány
472 32| Ha egy hazai vállalatot ki akarok vinni, nem elégszem
473 32| csongrádvármegyei fiatal magyar. Hát ki is lehetne más, mint magyar,
474 32| vagyok én rossz próféta. Ki a patvar higgyen ily sovány,
475 32| Bolond ember volna az, ki a grófot ezért vádolni akarná.
476 32| után akadt egy koma is, ki a gróf példáján szinte beállt
477 32| Ha egy hazai vállalatot ki akarok vinni, nem elégszem
478 32| Mondja utána egy hölgy, ki mai napig is bírja részvényeit,
479 32| közöttetek olyan ember, ki csak kétszázezer pengő forintot
480 32| takarékpénztár fogalmára. Ki van nyitva a megyeháznál
481 32| hadd lássuk a legelsőt, ki példának okáért takarékoskodni
482 32| takarékpénztárt ma nyitják ki, ott lesznek a jó barátok;
483 32| kíváncsi vagyok látni, ki lesz a legelső betevő?~-
484 32| nyújtá a pénztárnoknak, ki meglepetve vette át a pénzt
485 32| poétaember pedig megbámulva mond ki.~A forgalom terjedelme kiszorítá
486 32| mi méltánylást várhat az, ki munkálkodni szokott.~A gróf
487 32| én; az a hitetlen Tamás, ki azt gondoltam, hogy ön csak
488 32| gondoltam, hogy ön csak poéta, ki milliókról álmodik, de most
489 33| egyetlenegy emberünk van, ki erre való; és mert erre
490 33| tartá, mint a jó tábornok, ki fecsegők és ostobáknak nem
491 33| erejének hatását fejleszté ki. Máskor a legapróbb részletig
492 33| a teremben egy szavazó, ki Földvárynak bukását, nevetségessé
493 33| is van fegyverem, szintén ki fogom őket nevetni, s azért
494 33| így győzze le az alispánt, ki még egyszer fölemelkedék
495 33| makacsnak, vakmerőnek mondják, ki saját erejével nem bír,
496 33| megkísértené bölcsességét; de a ki a mindennapi kerékvágásból
497 33| egy embernek erélye vitte ki. Fiúk, kik ifjan olvassátok
498 34| hogy oly gyönge ember, ki már akkor is vétkes, ha
499 34| érintetlenül ott van.~A ki még többről akar tudomást
|