Chapter

 1 5 |    Szentpáli nevetve, - hanem ha máskor megörülsz valaminek, ne
 2 7 |         tartja.~Szobáiba megyen. Máskor ölelő karok fogadák itt;
 3 10| tűrhetetlenkedik a főbíró, - hát máskor nem vártak?~- Most is várnánk
 4 13|          kínosabban lüktet, mint máskor, ilyen fájdalomra tapasz
 5 14|           Azt mondták, hogy majd máskor megizenik.~- Így is alkusznak
 6 20|   helyett a vendég, - aztán hogy máskor megösmerjen kend, meg hogy
 7 23|        nem találta a szót, pedig máskor is bátorkodott ő a tűnődő
 8 24|        hogy úgy hajszolják, mint máskor.~Először életében kifogott
 9 24|      Megrémült az özvegyasszony, máskor kínálgatta neki az orvost,
10 24|       feje két akkora lett, mint máskor.~Ebben az időben kezdett
11 25|         ha nem röhöghetett, mint máskor, legalább mosolygott, hisz
12 27|          megígérték a segítséget máskor is.~Kérlek benneteket, ne
13 27|        ma lelkesültebben, mint a máskor, közelebb ért a régi gondolatnak
14 27|        mutogatja a falakat, majd máskor közelebbről is megmutatom
15 29|          most sem józanabb, mint máskor. Ráhagyták a legvadabb tréfát
16 31| megköszönték neki a bő jutalmat, máskor is hasonló készséggel szolgálnak,
17 33|   erejének hatását fejleszté ki. Máskor a legapróbb részletig közölte