Chapter

 1 3 |         elmúlt egy hónap, elmúlt kettő meg a harmadik is, azután
 2 4 |           és látta, hogy a másik kettő nem győz eleget beszélni
 3 6 |       végével bökött közéjük, ha kettő közelebb állt egymáshoz,
 4 12|        tartást, - köszöni mind a kettő, - minthogy hajnalban szeretnénk
 5 13|      mikor egyik ló után a másik kettő is majdnem ágaskodni kezdett,
 6 13|      kezdé: Hát te mi vagy? Az a kettő meg te: éppen három földönfutó.~~
 7 15|          itt van két tanú: tehát kettő látta, mikor csibét loptál!
 8 17|         mint Pesten! Nohát: egy, kettő,... három.... tíz... tizenöt...
 9 22|         úr hallotta volna, mikor kettő is beszélt róla egy kecskeméti
10 22|         mert a színész urak közt kettő van, aki azt másképpen beszélte.~-
11 25|       szomszédszobába, s a másik kettő folytathatta a beszédet.~-
12 25| csárdából. A színészek közt volt kettő a nyolc diák közül, és akármikor
13 26|         minden egy helyett akadt kettő, s azon küzdött mindenik,
14 28|    kiszorította az egész várost, kettő híján maga vett meg minden
15 29|          komédia is, hadd legyen kettő.~A pajtások hallgatást fogadtak,
16 29|      nézz, míg én számlálok: egy kettő, három, négy... öt... hat... (
17 30|           a legutolsó kocsira is kettő jutott még, a sors itt összehozta