Chapter

 1 4 |        gyarlóság csakugyan örökös velünk, mint az eredendő bűn, ne
 2 5 |         nem látjuk egymást, isten velünk.~Elváltak. Keglevich a Hatvani
 3 7 |            a kerítésen át - Isten velünk!~A meglepett cselédek megszégyenülve
 4 8 |    tekintetes uram.~- Tehát isten velünk, - búcsúzik Földváry.~-
 5 9 |         embernek gondolnám. Isten velünk!~Búcsúzóra megint kezet
 6 11|          romok közé szorul. Isten velünk.~A csárdás nem tudott szólni,
 7 13|         majd gazduram is maradjon velünk ott, ha nincsen sietős dolga,
 8 13|           is szívesen látják, aki velünk jön, aztán sem maga nem
 9 19|            Leányom, e fiatalember velünk egy házban lakik.~- Emlékszem,
10 20|              ha meg nem fér az úr velünk: ott künn maga lehet a konyhán.~-
11 26|          hiszi ön, hogy kiásatják velünk azt a követ is, ami már
12 26|           kérdésben, ott leszel-e velünk?~- Én ott leszek, ha ti
13 26|     neheztel a másik, te nem vagy velünk egy véleményen, mi azt akarjuk,
14 29|        körülállták.~- Gyuri, most velünk jössz Szilvásra.~- Nem megyek.~-
15 33|           azt pedig nem hiteti el velünk alispán úr, hogy egy hónap
16 33| nevetségessé lennénk. Megelégszel velünk, Gábor?~- Most meg. Hétfőn