Chapter

 1 21|        tovatekint, karjába kapaszkodik Bujanovics Sándor, herceg Grassalkovich
 2 21|           tekintetes urat, - okoskodik Bujanovics, - tud ön olyan pénzes embert,
 3 21|                tekintetes úr, - mondja Bujanovics elég nyughatatlanul, - itt
 4 21|          csakhogy idáig értünk, kedves Bujanovics most mindjárt tisztában
 5 21|                tekintetes úr, - mondja Bujanovics, - ő hercegsége említett
 6 21|                Fáy negyedszer is, mire Bujanovics szinte vidámulni kezdett.~-
 7 21|               Tekintetes úr!... mondja Bujanovics,... még herceg a herceg, -
 8 21|                 Értem! értem! - mondja Bujanovics, - de mi is tudjuk, hogy
 9 21|              Fáy szívesen tűrte, midőn Bujanovics kezét szorongatta. Most
10 21|           volna.~- Azt tettem is, mert Bujanovics Sándor rémülve szaladt hozzám -
11 21|         tájékozhatta magát, mert amint Bujanovics beszélte, semmi reménye
12 21|                meri éppen temiattad?~- Bujanovics mondá ezt?~- Ugyan ő mondá, -
13 21|          Elkövetkezett a gyűlés napja, Bujanovics három nappal előbb betekintett
14 21|           Ötvenezer okot tudok mondani Bujanovics barátom, s ez ötvenezer
15 21|              Írja meg a tekintetes úr.~Bujanovics kiállítá az ideiglenes nyugtát,
16 21| összegyülekeztek a színház pártolói, s Bujanovics Sándor a telken átadá az