Chapter
1 1 | nem is lesz; mert élhetnék én kétszáz esztendeig, mégis
2 1 | Közönséget kell teremtenünk, s én kínosan bár, de mégis előre
3 1 | kedves emlékezetével; de már én így vagyok meggyőződve,
4 1 | így vagyok meggyőződve, s én leereszkedem közönségemhez,
5 1 | olyan csizmadia, mint az én szomszédom, Fejes Mihály."~
6 1 | tovább, - tárgyam sürget, s én régibb olvasóimat emlékeztetem
7 3 | nyolcvanezer francia.~Oh, én igen bölcs embereknek tartom
8 3 | tekintetes uram, pedig én leszek Juranics.~- No, ha
9 3 | összevág, mondja meg, hogy én küldöttem, bizonyosan megkapja
10 3 | nékik tizenkét pálcát, az én nevemben is ígérjen ugyanannyit,
11 3 | rákerül, hajdú is leszek én; mégis fölépül az a színház!~
12 3 | mért haragszom?~- Így hát én nem is kérdem, mért haragszol?~-
13 3 | még egyszer valaki, hogy én alispánja legyek ilyen vármegyének,
14 3 | kőmívesek föltették a címerfát, én pedig elmentem Kulcsár István
15 3 | hisz ma van neve napja, s én éppen vadászatot tarték
16 3 | kölcsönt visszafizeti.~- Én meglőném azt, ki velem ilyen
17 3 | hogy valamelyik bolondot én verem végig ezzel a nádpálcával.~-
18 3 | mit lehet ezekkel tenni; én azt hiszem: sokat; mert
19 3 | katonaszag, hamar összevesznénk. Én a parancsolást szoktam meg,
20 3 | nem gondolnak. Márpedig ha én alispán lennék, azt akarnám,
21 3 | egész vármegyének, csakhogy én meg a vármegyében nem bízom:
22 3 | vármegyében nem bízom: mert én nem koldusbíró akarnék lenni,
23 3 | nyelvünket hallgatni. Azaz, hogy én még mást sem szenvednék
24 3 | szenvednék meg; csakhogy az én erszényem ahhoz kevés, a
25 3 | ha urambátyám nem búsul, én urambátyám után gond nélkül
26 3 | kitalálta: hanem most már én is gondoltam valamit, azt
27 3 | nem nyúl hozzá: felkötöm én.~- Erőt, egészséget hozzá,
28 3 | síkra szállok melletted.~- Én is! Mondja Fáy András, kit
29 4 | a nő, - mert higgye meg, én özvegységemre oly gyámoltalan
30 4 | mindig mást tesznek, mint én mondom.~- De már akkor nem
31 4 | könnyebben kitalálhatná az én bajomat.~- Kitaláltam én
32 4 | én bajomat.~- Kitaláltam én azt régen, kedves asszonykám, -
33 4 | bizalmassággal, - hanem én arról nem tehetek, ha a
34 4 | eddig jött, legyen ön az én őrzőangyalom és mondjon
35 4 | elhallgatom akármeddig, én a tanítástól éppen nem irtózom.~-
36 4 | türelmén csudálkozva, - én azt gondoltam, hogy már
37 4 | hozzád; hanem arra, amerre én mondom, s aki nem engedelmeskedik,
38 4 | őszinteséget, s aztán folytatá: ha én Földváryban nem az őszinte
39 4 | túlságosan szeretett, s én e nagy szeretet mellett
40 4 | vadászkalandjait beszéli, - én hálátlan vagyok irányában,
41 4 | föltétel saját javuk lesz, - s én azokhoz alkalmazkodom.~-
42 4 | szólítja:~- Pali öcsém! én az egész macskaasztal-kompániát
43 4 | kérdésben még bíró is lehet.~- Én legyek a bíró? - kérdi Földváry
44 4 | Szomszédom igent mond, én nem-et s azt állítom, ha
45 4 | törvények érvénnyel bírnak; s én, mint bíró, a végrehajtást
46 4 | tessék hozzátenni azt, amit én is bővebb értelmezésül mondok;
47 4 | Ezzel vége lőn a vitának s én esedezem a türelmes olvasó
48 4 | egyenkint kihúzogatni, s az én dolgom lesz, hogy annak
49 4 | macskaasztal! Mondják önök, és én szíves figyelmeztetésük
50 4 | annyi ezer esztendő óta, s én urambátyámtól kapott megbízatásom
51 4 | két borbélylegény.~- Az én kétszáz forintos bundámat? -
52 5 | mind a tied lesz, ha az én zöld hintómat kivévén, a
53 5 | Persze, hogy nincs, mikor én azt a munkát huszonöt garasért
54 5 | magunk nevetjük meg.~- Akkor én nem értem a dolgot, - mondja
55 5 | számítva bundámat.~- Látod, ha én nem volnék, most tán agyonbúsulnád
56 5 | haragszol meg rám, hisz én, látod fizetek, aztán mégsem
57 5 | fűrészelve, ezt már nem én cselekedtem.~Kin töltse
58 5 | forintodba kerül a méreg, de én akkor is hat tallérral többet
59 5 | tallérral többet fizetek, mert én a befűrészelésért is fizettem;
60 5 | mégsem tudom, hogy hát az én tengelyeimet ki fűrészelte
61 5 | hogy más is meghallja, mint én.~Most már az egész társaság
62 5 | viszonozta is:~- Te vagy az én kedves pajtásom, mondja
63 6 | bekecséhez dörgölvén.~- Én vagyok, kedves urambátyám.
64 6 | hagyván a magyarázatot.~- Az én Bandi öcsém?~- Igenis, én
65 6 | én Bandi öcsém?~- Igenis, én vagyok - Endre! Felel a
66 6 | fogta be száját.~- Pedig ha én elfeledem bele tenni a rágni
67 6 | okoskodik Szentpáli, - s én azt tanácslom, ereszd csak
68 6 | magamat, ezt a gyereket én veszem körmeim alá, még
69 6 | barátom többet is szándékozom én, - tervel odább György úr -
70 6 | odább György úr - nem rakom én őkigyelmét üveg alá, - kiállítom
71 6 | Aztán végigjáratom vele az én oskolámat, úgy küldöm föl
72 6 | rétestésztának elnyújthatod. Ezt meg én adom írásban.~- Írásban
73 6 | te kipusztulsz, legalább én utánam maradjon valaki, -
74 6 | tehetnél; csak írd meg, én pedig a pénzt Kulcsár István
75 7 | kerítéshez siet.~- Barátom, az én udvaromnak kapuja is van,
76 7 | ezt a villanyelet; mert az én két orcám nem pirul meg
77 7 | le nem lesz verve a sár: én csinálok ám verset, nem
78 8 | akar az úr menni.~- Nohát én fele úton is úgy megéheztem,
79 8 | folyvást a gazda.~- Hisz én csibéket is látok szaladgálni.~-
80 8 | kigyelmednek tetszik: a pénz az én dolgom.~A korcsmáros csakugyan
81 8 | elég érthetőleg mondja: - Én nem kínáltam, magára vessen,
82 8 | ütheti a kő,... hol veszek én holnapra ötven forintot?
83 8 | parancsolnak belőle, mint én, - tűnődik a gazda, keservesen
84 8 | azóta rajt is veszett.~- Én is azt mondom, gazduram,
85 8 | hát azt gondoltam, azok az én bőrömet fogják, majd belekapaszkodom
86 8 | fogják, majd belekapaszkodom én is az egyikébe, legalább
87 8 | isten úgyse úgy lesz, ahogy én mondtam.~Földváry ismerte
88 8 | mit gondol, nem érne el az én kezem idáig?~- Hej, tekintetes
89 8 | csárdás, - régen támaszkodom én ehhez a tornácoszlophoz,
90 8 | paksi urakat lesem; de ha én máshova vethetném meg vállamat,
91 9 | szegény özvegyasszony, mint én, tetszik tudni, tekintetes
92 9 | megvágják, - azért ami sok, én sem állhatom ki, s elfáradtam
93 9 | mondja:~- Tekintetes uram, az én dolgom sem lesz hosszabb.~-
94 9 | annyit beszélni, mintha én meg mindeniket legutolsó
95 9 | azt is, hogy a tudósító az én okaimat is elmondá.~- Persze,
96 9 | okokat is mondott, - de én a világért sem mondanám
97 9 | Tehát ön azt hiszi, hogy én most csak kénytelenségből
98 9 | ilyen következetes?~- Na,... én nem akarok szőrszál-hasogató
99 9 | kedveznek, nem az ördögnek; - de én nem kívánok jobb lenni,
100 9 | megmondani ő hercegségének, hogy én goromba ember vagyok, de
101 9 | nyer még az égben. - Tehát én is azt mondom, amit a fönnálló
102 9 | kiáztatnak a csárdából, én meg elmehetek bújdosni;
103 9 | tekintetes uram; mert amit én gondoltam, azzal könnyen
104 9 | eressze kelmed: a többi az én gondom lesz.~- A megfogás
105 9 | meg, mint az enyém.~- Ha én volnék, még engem is megfoghat
106 10| lelnénk ott.~- Tehát az én második pecsenyémnek mi
107 10| kezed között, prófétám vagy, én meg utánad megyek. A ki
108 10| le Kulcsár István és az én gondviselésem alá. Azon
109 10| keze alatt ne legyen.~- Én meg mást mondok, - véli
110 10| Földváry, - jobban félek én Szentpálitól, ki Józsát
111 10| Egész porciót kaptam én abból is, tekintetes asszonyom, -
112 10| volt egyetlen áldozat, - s én kifogtam a cselédeken, nem
113 10| nem találkozhatik, mint az én szobaleányomé... Most léptettem
114 10| is dicsekedhetem, hogy az én tanítványom: rajtam is túl
115 10| megbecsülhetetlen kincs lesz.~- Bácsi, én a beteges babákat meg is
116 10| van. - Csevegi a gyermek. Én már igen sok házi szert
117 10| mondja, asszonyom; - hanem én, a gyámapa, - nekem éppen
118 10| feleséges embernek való. - Én sem vagyok eleven szent,
119 10| fordult meg.~- Ez már az én vagyonom, - pénzekről szól,
120 10| héttel előbb helyezte el az én kedves sógorom, neki már
121 10| asszonyt, meggyűlik ugyan az én gyámapai gondom. - Adná
122 11| vert agyon?~- Magam vagyok én agyonverve, tekintetes uram, -
123 11| óta ásták a paksiak, míg én feleségemmel a faluba mentem,
124 11| levilágított az égről, hanem én már sötétben is maradhattam,
125 11| Földváry a folytatást várva.~- Én itt, az asszony máshol,
126 11| csárdába.~- Meghalt?~- Az én kezem által nem, - tekintetes
127 11| kend hal meg előbb, vagy én. S a meghalóval a titok
128 11| odaordítá:~- Látom, hogy én haszontalan ember voltam!~-
129 11| írom meg magamról, hogy: én haszontalan ember voltam.~
130 11| fizethetik, a magukét legalább az én kedvemért, az én emlékezetemért
131 11| legalább az én kedvemért, az én emlékezetemért jókor fizessék
132 11| folytatásom sincsen, hogy más az én hibámat elrimánkodja az
133 11| Utánam pusztább lesz a föld, én hitvány féreg, mohón falván
134 11| története leért hozzám, de én azt folytatni nem tudtam,
135 11| bölcseségét megérteni nem tudtam, én, ki életem lángjával oly
136 11| a kemény ítéletet, hogy:~Én haszontalan ember voltam!~..............................................................................~
137 11| még meg is pálcáztatná. (Én is ezen a véleményen vagyok.)~
138 11| Ne aggódjál, barátom, - én tudom, mivel tartozom neki.
139 11| megszomorodva, - szegényt én tönkrejuttattam.~- Ebből
140 11| értelek, Gábor.~- Elég, ha én tudom, mit gondolok.~- Jó,
141 12| akár hiszik önök, akár nem, én elmondom, úgy, ahogy hitelt
142 12| tehát ne kívánják önök, hogy én a szerecsent fehérre mosdassam.
143 12| Mélyen tisztelt uram, én hat nyelven beszélek.~-
144 12| hány nyelven eszik?~- Uram, én, ki a múzsákkal foglalkozom
145 12| fazekas nem született, ki az én öcsémből virágos cserepet
146 12| vallanom, nem is akarok én kertészlegényt fogadni melléje.~-
147 12| méltóztatott engemet érteni, mert én metaforákban beszéltem.~-
148 12| metaforákban beszéltem.~- Én meg csak úgy sarkantyús
149 12| nem érti, amice, inkább én is metaforában mondom meg:
150 12| Tanult-e filozófiát?~- Nem én, tekintetes uram.~- Hála
151 12| Hanem majd megtanítom én az úrfit valamire, - vigyorog
152 12| a boldog ember, - tudok én rusnyák nyelvet, s az úrfi
153 12| Ott is veszhet miattam, az én öcsém ugyan nem látja sem
154 12| mondják, tekintetes uram, - én nem tudom, - mondja az egykedvű
155 12| kicsit, aztán majd megmondom én, mit tudsz? Mi voltál a
156 12| ha játékom sikerül: nem én sírok, hanem a közönség.~-
157 12| maga kicserélte.~- Oda majd én ülök, fráter! mondja Józsa
158 12| az inast várta.~- De itt én vagyok a bűnös, tekintetes
159 13| kölcsönben maguk is eltalálnák az én állapotomat.~A fiúk inkább
160 13| kérdi a kocsis, - mert én sohasem jártam ezt a görbe
161 13| méltóságos úr maga is.~- De én tovább akarok ám menni méltóságos
162 14| méltóságos uram.~- De ha én könyörgök a szerencsétlen
163 14| szerencsétlen emberért: én megbocsátok neki.~- Tudom,
164 14| szigorú lenni, az leszek én; mert a ki méltóságodtól
165 14| beszélek? Látszik, hogy én csak vízivó ember vagyok,
166 14| amiből semmi sem lesz. Én is azt mondom: üssetek engem
167 14| ki az utolsó fillért is. Én nem mondom: mire! szívetek
168 14| gróf:~- Mit bőgtök, adok én szegény páráknak enni, míg
169 14| kincset rakva az asztalra.~- Én is itt leszek mindjárt, -
170 14| ruhások között van; hanem én is megtalálom az én öregapámat.~-
171 14| hanem én is megtalálom az én öregapámat.~- Ugyan melyik
172 14| szűrdolmányos szolga; az lesz az én öregapám, méltóságos uram,
173 14| magyar embert. ~Hogy pedig én is mondjak valamit, bemutatván
174 15| van eszem.~- Nem tagadtam én azt soha, csakhogy az a
175 15| Mire a tolvaj azt mondja: én meg ötvenet is állítok olyant,
176 15| Hej,... nagy gond van az én fejemen, Miklós!~- Még nem
177 15| sem búsulnék, nem adnám én ezt három kicsi fejért.~-
178 15| hagyja helybe a pap, - még én jókor jöttem, volt ott nagy,
179 15| hogy válasszam azt, de én bizon azt mondtam, - az
180 15| helyzetbe hozza, legalább én tudok arra is példát, hogy
181 15| hogy egész délelőtt az én lábszáramat vakarja?~- Ezerszer
182 15| elgondolni, szomszéd úr, az én bosszúságomat, mikor én
183 15| én bosszúságomat, mikor én egész délelőtt vakarom lábszáramat,
184 15| hátha még úgy ösmernéd, mint én, s annyiszor hallottad volna
185 15| annyiszor hallottad volna mint én.~- Hol lakik, barátom?~-
186 15| pörvesztőt rábeszélnéd, hogy az én Bandimat vegye maga mellé,
187 15| menj tehát szobádba, majd én mindjárt beszélgetek vele.~
188 15| hüvelybe bújni, talán így én is jó leszek a komédiások
189 15| Tegye meg azt, s ezért az én hálámon kívül áldja meg
190 16| felelni, ámbár mégis csak én felelhetek meg leginkább
191 16| és a cselédekre vadász én miattam! Nagyon kipusztulhatott
192 16| hogy ott a szamárpad, ahol én ülök?~- Hát kívánja a bácsi,
193 16| akkor, mit tudsz.~- Ó, tudom én előre, hogy megelégszik
194 16| meg ne szomorítsam; ah, én tudom, mért adott engem
195 16| diákok maguk oltogatták.~- Én is, én is! ordított a sok
196 16| maguk oltogatták.~- Én is, én is! ordított a sok vásott
197 16| Kérdi valamelyik.~- Ha én meginnám, mi maradna a sok
198 16| hogy mind a nyolc ártatlan, én vagyok a bűnös.~Remegett
199 16| Tehát te mostad ki?~- Én ám; mert a többi ártatlan
200 16| mint elölről keresve.~- Én meg azt mondom, hogy hazudik!...
201 16| gyermek nem marad bitangnak, én meg addig is beviszem Pestre
202 16| hogy első diák legyek?~- Én legalább azon örülnék, ha
203 16| az urabácsinak tetszik, s én kecskeméti diák maradok:
204 17| tellett.~- Na, fiúk, hoztam én egy piktort is, ami föstéke
205 17| mennyi kincse van már; hát én, a ki mindig zsidó voltam?~
206 17| fönnszóval olvassátok, hogy én is meghalljam.~- Ordítani
207 17| vették ki. Ezért szeretnék én kibújni a bőrömből; mert
208 17| színházat. Aztán magam is látom én, hogy ezzel nem kell olyan
209 17| ezért semmi harag sem lett; én folytatom a gyűjtögetéseket,
210 17| Megállj! - mondja Szentpáli, - én is az mondom: számláljuk
211 17| vallomás, szegény hazám, én is fiad vagyok!~Arcodon
212 17| tudok megbocsátani; hisz én megtettem kötelességemet,
213 17| itt kifogtak rajtunk, én nem merném eltagadni, amit
214 17| eltagadni, amit rólam írtak; és én annyira hiszem, hogy közel
215 17| valamennyi megadja magát, én is elhiszem, hogy Szilváson
216 18| hopp, ott legyek, ahol én akarok.~A gyermekek kinőttek
217 18| cigánygyerekkel nem lakik meg; én pedig el nem verhetem a
218 18| sem, nem hiába taníttattam én Biharyval, - inkább vándoroljunk
219 18| méltóztatik parancsolni, én mindent elhiszek! Véli az
220 18| szobában akar hegedülni. - Ezt én mondtam: Földváry Gábor, -
221 18| akarja rohanni a herceget.~- Én is ott leszek, Mihály barátom, -
222 18| házban?~- Ezt az újdonságot én mondhattam volna meg neked, -
223 18| Nem értelek, Miska!~- Én meg nem mondhatok többet,
224 18| bánatot szerezzen neki. Én rendelkeztem úgy, hogy a
225 18| április!~- Babonás az úr?~- Én nem, de a közönség.~- Azt
226 19| ponton.~- Kikérdezem az én kis leányomat, mit látott
227 19| csodálatos érdekeltséggel.~- Ha én nem védem, úgy e fiúnak
228 19| senki sem gyanít, melyet még én sem tudok, melyet két gyilkosa
229 19| azért kérem önt, asszonyom, én értem irgalmazzon a fiú
230 19| hangversenyt megkezdjem?~- Én elengedem a fáradságot, -
231 19| födözésére, fölügyelő úr, hanem én kikötöm, hogy e hónap végén
232 19| Három embernek, uram?~- Én minden jegyért jótállok,
233 19| kikérem, hogy a jelentést én szerkesztem, és az egész
234 19| barátom, hogy akkor meg én legyek ott egyesegyedül.~-
235 19| kegyes engedelmével e napon én vagyok a rendező, és van
236 19| nekem régi pártfogóm, kit én csak hangjáról ösmerek gyermekségem
237 19| hangjáról ösmerem, - ösmertem én őt szemeimmel is, és mégis
238 19| vádolá?~- De nem vádolom én, nagyságos asszonyom, -
239 19| mondja:~- Bocsánat, hölgyeim, én védencemet keresem.~- Ön
240 20| vendégséget, addig pedig igyanak, én meg a gulyáshús után látok.~
241 20| uram, hanem már hiába, én is meg akarok itt benn férni,
242 20| akarok itt benn férni, mert én tőlem kéri a szili tiszttartó
243 20| úr, nincs különben, ő az én kegyes uraságom, s ha néha
244 20| fiatalabbak közül azt mondja:~- Én meg az öccséről beszélek
245 20| voltam Kecskeméten...~- Hát én mi voltam ott? kérdi a szomszédja,...
246 20| is a nevetségért hoztam én ezt elő, - mentegeti magát
247 21| Ha valaki azt hinné, hogy én csakugyan tudok eladó pénzt,
248 21| vagyok kinyilatkoztatni, hogy én nem tudok.~Hát Földváry
249 21| zsebnek nincsen füle, - voltam én Bécsben, beszéltem diákul,
250 21| diákszóval, megértettem én azt magyarul is, és még
251 21| érdemlette meg.~- No hát én megvigasztalom a tekintetes
252 21| Uram! - mondja Fáy,... én nem engedhetem el a herceg
253 21| esik?~- Nojsz, nem mondtam én, hogy kétségbe akarok esni,
254 21| ilyen vén korhelynek, mint én, - panaszkodik Szentpáli, -
255 21| Megnyugodott az asszony, én meg megijedtem, hogy ennyi
256 21| most beszéljetek ti: mert én abban is kifáradtam, a mit
257 21| kezeskedjél; hát nem vagyok én elég ember magam?~- Igen
258 21| te nem vagy elég, sőt még én veled is kevés vagyok, íme
259 21| azt sem akarta hinni, hogy én mondtam.~- Most pedig ugyanazt
260 21| mint maga a herceg, kitől én főbíró koromban sem féltem.
261 21| Teszi hozzá Fáy.~- Most meg én kérdem a tekintetes urat:
262 21| tekintetes úr ideiglenesen az én nyugtámmal?~- Igaz, hogy
263 21| a pénzadásnál; hanem már én rossz tanítvány vagyok meg
264 21| tanítvány vagyok meg nem tanulom én azt soha. Írja meg a tekintetes
265 21| fényes elégtételt nyerjen.~- Én azt előre tudtam, kegyelmes
266 21| nem is "érdemli" meg.~- Én nem így mondtam, kegyelmes
267 21| Vitatja az első.~- Nem érem én azt meg!~- Hány éves ön?
268 22| három embert magad mellé, én pedig egy csomóba fölküldöm
269 22| sokkal adós ő nekem, de majd én is nevetek nagyot; én nevetek
270 22| majd én is nevetek nagyot; én nevetek legutoljára, pajtás,
271 22| füllentenek.~- Már iszen én is láttam őket, mikor itt
272 22| Pestig, lovaim ott várták, s én rögtön elindultam hozzád.~
273 22| jobban hasznát veszi, mint én.~Szentpáli félrevezette
274 23| alapot.~- Nem hisz ön az én buzgalmamban?~- Gróf úr,
275 23| nemzet.~- Méltóságos uram, én belőlem igen rossz Mózes
276 23| rossz Mózes vált volna, én aligha csavarogtam volna
277 23| csak messziről lássam meg; én be akarok menni, gróf úr,
278 23| attól ellopják, akkor sem én búsulok. ~- Tudják az urak,
279 23| Tudják az urak, mit? Én igen jó üzletet tudnék az
280 23| szükségem, mint az urak, kiktől én egy fillérnyit sem kívánok
281 23| Hallják az urak, - ha én azt mondanám: adjanak nekem
282 23| ezüst- és aranydrágaságot, én ezt a vakok intézetének
283 23| kérdi valamelyik.~- Igenis, én mondom, Földváry Gábor,
284 23| jótállni az eredményért, mert én ha kiszámítom is a napszámot,
285 24| előre megmondom ám, hogy én be nem tudom venni az orvosságot!~-
286 24| fog vesztegelni, míg csak én másként nem rendelkezem.~-
287 24| kifejlődése mutatja meg, én a legkisebb jelből is megtudom,
288 24| a vasakaratnak, mely az én rendeleteimnek annyira alárendelte
289 24| érti ön, miért nem akartam én a hölgyeket megijeszteni;
290 24| ijedjen meg, régen mondtam én már, nem lesz nekem semmi
291 24| sógorasszony, mit szoktam én legtöbbször mondani, ha
292 24| adagot kapna az orvosságból, én pedig két egészet. Értem
293 24| Sógorasszony, ne ijedjen meg, - az én egészségem nagyon megrongyosodott,
294 24| akarta bátyád megmérgezni, én e bűntudattal megyek ki
295 24| megvédelmeztelek volna én, ki miatt e szánandó kötés
296 24| ért még föl az égbe.~- S én bűnösebb vagyok, mint hogy
297 24| hogy azt remélhetném, hogy én vihetem föl a magasba.~-
298 24| pillanatban szükséges szót, én megbocsátom azt, amit ellenemben
299 24| meg engem, te fizesd az én adósságomat is; talán mégsem
300 24| öld boldogságodat, hogy az én lelkemet mentsd meg.~- Szentpáli-adósságot
301 24| mit gondol Szentpáli úr; s én nem merek szót adni az ő
302 24| gondolatának.~- Majd adok én, - mondja Szentpáli fölerőlködvén
303 24| az elhatározást: leány, én megígértem neked, hogy férjet
304 24| szemlélete elől.~- Hölgyeim! Én sohasem mertem volna kimondani
305 24| mondja Endre Lippaynak - én tudom, minő csodát vitt
306 25| Szentpálitól telnék ki.~- Hohó, én is itt vagyok, - ijeszt
307 25| ki a táblabíróságát, majd én is kiadom az enyémet, és
308 25| Józsa Gyuri, - azért hogy én kamarás leszek, mindig a
309 25| fejéből került ki a kópéság?~- Én vétkem, én vétkem! veri
310 25| a kópéság?~- Én vétkem, én vétkem! veri mellét Szentpáli,
311 25| színlett kedvet, tudtam én ezt, de nem akartam elrontani
312 25| Kend hozta azt a kulcsot?~- Én voltam az az ember. Válaszol
313 25| borravalót is megvárná?~- Nem én, uram, tudtam, - hogy itt
314 25| is hoztam magammal, mert én sem kínálgattam az urat,
315 25| ragadna valami.~- No hát én is elhiszem, - bíztatja
316 25| feleletet nem várva, - tudok én még mást is.~- Hogy az öcsém
317 26| lehetetlenség lenne, hanem azért én állok jót.~- És hogy te
318 26| a menyegzőre, arról meg én állok jót.~Ellenféllé lett
319 26| becsődül a sok ember.~- Én meg kinyittatom nekik már
320 26| ügynek? Hát mért csüggedjek én? Kérdi Földváry, s aztán
321 26| ott leszel-e velünk?~- Én ott leszek, ha ti nem lennétek
322 26| őket.~- Igyál, pajtás, az én egészségemre! Koccant az
323 26| színház egészségére igyál, az én kedvemért.~- Meg az enyémért!
324 26| leendünk szépben és jóban, sőt én volnék a legelső, ki kész
325 26| színházba megyen el - nevetni.~Én, e hármas vármegyének alispánja,
326 26| színészeink legjavát szerződteté, én láttam a boldogság könyűit
327 26| fényes amfitheatrumban.~Én vagyok a megyének legelső
328 26| hatalom van a kezeikben, s bár én vörösre pirulok, midőn az
329 26| parancsoljanak velem, s én a megkezdett alapot is újra
330 26| a tekintetes karok, hogy én nem tudtam tovább várni;
331 26| annak tudására, miért mondom én azt: adj uramisten: de mindjárt.~
332 26| színházat.~- Az lesz az én menyegzőm napja.~~
333 27| legjobban kifáradok; persze én is leginkább megvárakoztatom
334 27| felkötötte.~- Nagy nyűgöt vettem én le Széchenyi nyakáról! Tűrhetetlenkedik
335 27| csinálna a gróf, mikor az én költségemnél tízszerte többet
336 27| vármegye? - kérdi Földváry, - én is vármegye vagyok, te is
337 27| meglesz; mert te is akarod, én is akarom, meg a vármegye
338 27| kedves férjem, holnap meg én leplek meg az ebéddel. Ezt
339 27| Miklós úr ő méltósága az én uram, ide is ő küldött föl
340 27| Méltóságos uram, meglátom-e én azt a derék úrfit?~- Forduljon
341 27| uram, meg van fizetve az én napszámom.~- Ne úgy mondja
342 27| napszámom.~- Ne úgy mondja kend, én jobban mondom: meg lesz
343 27| tekintetes úr, régen elszoktam én a nevetéstől, nagyon nehezemre
344 27| Kik lesznek a bírák?~- Én és három másik, X. Y. Z.
345 28| ik évi augusztus hónak 22-én akarta Földváry megnyittatni
346 28| támaszkodva. - Hallja az úr, én szavamat adtam, hogy azon
347 28| munka.~- Mikorra mondtam én, hogy a színházat meg kell
348 28| hallja az úr, vagy akkor nem én vagyok Földváry, azt elhiheti
349 28| mondja meg, ha augusztus 22-én ki lesz nyitva a színház.~-
350 28| tuskót, oda fogok ülni, én leszek a pallér, tessék
351 28| készen lesz augusztus 22-én.~Az előbbeni hírek megfutották
352 28| hangon, - majd megtanítom én őket várakozni mindjárt,
353 28| barátom, ezt nem értem.~- Én meg értem, tekintetes uram, -
354 28| rabok türelmetlenkednek, az én elégületleneim már az előteremben
355 28| törlik a könyűt, mintha nem én dicsérném a fiút, hanem
356 28| örömmel, alispán úr, mint én, ki addig is remegtem, míg
357 28| hegedűsért, fölkiáltván:~- Ez az én vakom!~- Ez az ön áldója!
358 28| gondolja el a többit, az én elmondandóm az, hogy a bíróság
359 28| tett ön érettem?~- Endre, én itt nem vagyok alispán, -
360 28| vagyok alispán, - Szilváson én advocatus diaboli vagyok.~~
361 29| sem fáradt el még.~- Akkor én is gyalog megyek! Mondja
362 29| hogy ezt mondod, - hanem én vendéghívókat is hoztam,
363 29| semmi sem lesz, pajtás, én felelős vagyok éretted,
364 29| gombostűvel tűzze le, majd én megtalálom ezt Szilváson.~-
365 29| tekintetes Földváry úr, én is tanú voltam.~- Még jobb,
366 29| bántsátok, - meggyújtom én, majd vacsora alatt megláthatja
367 29| rajtam kinevethesse magát, s én azt méltán megérdemlem.~
368 29| valamennyien büszkék legyünk reá.~- Én neveltem, pajtás, - dicsekszik
369 29| csikók voltunk mindketten; de én jókor észrevettem, hogy
370 29| vergődjék a vízben, holnap aztán én nevetek a vén vőlegénynek.~
371 29| de mindig oda nézz, míg én számlálok: egy kettő, három,
372 29| tolatta be a tiszttartó.~- Az én hintómat? Ordítá Józsa Gyuri,
373 30| emlékezetek után, ezerszer boldog én, hogy a hálás művészek vallomásaikat
374 30| tudta eltűrni, augusztus 22-én meg kell nyílni a színháznak.~
375 30| özvegy.~- Gazdag asszony, és én e jegynek árával szegénnyé
376 30| engem meg nem lágyítanak; én szavamat tartám: azért az
377 30| feledjék önök, augusztus 22-én nyílik meg, augusztus 23-
378 30| engem megkoszorúznak, de én is megösmerem a szép virágot,
379 31| mit csináljak már?~- Ha én alispán úrnak volnék...~-
380 31| barátom, - diktálja csak, én szavát fogadom ha lehet.~-
381 31| házam, meg a vakoknak sem. Én mondom ezt.~Szegény fölügyelő
382 31| alispánt, - ne félj, ez az én tervem, bátran fölbonthatod.~-
383 31| áldozni a formaságot. Ez az én feleletem.~- De a nádor
384 31| jöttem meg ő fönségétől, én voltam megbízva az előterjesztéssel.~-
385 31| fönséged?~- Hát nem vagyok én Pest, Pilis és Solt megyéknek
386 32| Hanem az idézet nyomán én is azt mondom: egy alvó
387 32| Tökéletesen ugyanazt tapasztaltam én is, kedves barátom, én is
388 32| tapasztaltam én is, kedves barátom, én is igen szeretem, hogy tapasztalatunk
389 32| nyelvemtől félnek, mert már én nem tagadom, igen goromba
390 32| hagyná-e magát feszíttetni? Én olyan próféta vagyok, ki
391 32| mikor nem értenek meg, én tökéletesen úgy jártam,
392 32| megbántani, azt mondja neki: én ugyan nem értem amit az
393 32| Véli Fáy.~- Ó, barátom, én véghetetlen boldog volnék,
394 32| a pecsenye és rétes. Ó, én nem merném Magyarországon
395 32| takarékosak leszünk.~- Értem, én ezt értem, Fáy barátom, -
396 32| keveset kell megmagyarázni, s én köszönöm önnek, hogy föltette
397 32| módon sem értik meg önt. Én ezt tapasztaltam rokonaimon,
398 32| tudni, mi a patvart akartam én a héringgel? Mert azt nem
399 32| Mert azt nem tudja, hogy én ezt a sovány és sós halat
400 32| hízom meg soha, azért vagyok én rossz próféta. Ki a patvar
401 32| nem hasonlít valamit az én takarékpénztári eszmémhez.~-
402 32| ön lesz a prófétája, nem én s ha önt azért meg fogják
403 32| hatvani-utcából a Gránátos utcába.~Én ösmerem őt járásáról, már
404 32| lesz a legelső betevő?~- Én leszek, pajtás, - nagyon
405 32| neki:~- Fáy barátom, még én adósa vagyok önnek?~- Nekem?
406 32| Éppen önnek, - és éppen én; az a hitetlen Tamás, ki
407 32| tudja. E vallomás volt az én adósságom, a többiért legyen
408 33| eltalálni a tárgyat, melyet én mégsem nevezek meg, akkor
409 33| Kiált az egész társaság, s én elhagyván a tárgyat, mondhatom,
410 33| az asszony.~- Akkor nem én tűnődném most, hanem a másik.~-
411 33| valamivel, édes férjem, én és gyermekeim?~- Még nem,
412 33| megmenteni, megszánnátok, és én mondom, megölnétek engem.
413 33| hiába mondanám: nem tudom én elfeledni azt a szép egyenes
414 33| százat, elhiszi kend?~- Én annak a szónak is engedelmeskedtem,
415 33| esztendő sem elég.~- Az én eszemnek tíz esztendőt is
416 33| kérdezem, hogyan? kemény az én fejem ilyenekhez; tekintetes
417 33| megyét éppen a megye és az én becsületem miatt: bízza
418 33| hatalmas úr az isten, hanem én tudom azt, hogy: Földváry
419 34| is kell vállalnom, mert én nem időtöltésért adom könyveimet
420 34| nyomán.~Pest, 1858. május 15-én.~Vas Gereben.~
|