Chapter

 1 4 |            maga akarna lenni, hisz szemei lelkesülten égnek, akár
 2 6 |         emberen kifogni nem tud. - Szemei kidagadnak üregeikből, s
 3 7 |         bevilágított az istállóba, szemei keresték a boldogult férjnek
 4 10|         mondá: sírni inkább tudna; szemei megteltek könyűvel, hiában
 5 11| fölriasztaná a mély gondolatokból. Szemei előtt volt a nagy ország,
 6 13|        búsan nézett végig a rónán, szemei keresték az irányt, amerre
 7 16|           ily fölindulásban látta: szemei könyűkkel teltek meg. Az
 8 18|            És e zaklatottságban is szemei elé áll az a pusztai ember,
 9 22|        Neki a régi pajtások voltak szemei előtt, ámbár tudta, hogy
10 23|        óhajtását fölküldi az égbe, szemei jótékony álomra csukódnak
11 24|         sem jutott mindjárt a baj. Szemei kinyíltak, és csudálkozott,
12 24|          majdnem gyermekké puhult. Szemei könnybe lábadának, semmi
13 27|     teleszívta friss hegyi léggel, szemei a délibábban keresték a
14 33|            A gyöngéd asszony férje szemei közül látta kisugárzani