Chapter
1 1 | is földhöz vágja, s azt mondja, megundorodtam önmagamtól,
2 3 | tekintetes uram.~- Na, - mondja a főbíró ez már meg volna, -
3 3 | a két termet összevág, mondja meg, hogy én küldöttem,
4 3 | Köszönjük alázatosan, - mondja a színész - hanem valamiért
5 3 | mindent kap, barátom, hát mondja meg, mi kell még?~- Tekintetes
6 3 | kitört a szó és hangosan mondja önmagának: Ha rákerül, hajdú
7 3 | kérdés nélkül is megmondom, - mondja Földváry, a karjára fűződött
8 3 | ide Kulcsár István uram, - mondja Földváry, - most mondja,
9 3 | mondja Földváry, - most mondja, hogy nem lesz német színház
10 3 | megvittem neki, nagyot nevetve mondja: - Jól van jól, kedves öcsém,
11 3 | félj, kedves öcsém, - azt mondja erre az öreg, - míg a tető
12 3 | mégis nagy hitetlenség! Mondja a gróf, csudálván a szörnyű
13 3 | eddig csak megjárta, - mondja Földváry, - hanem amit most
14 3 | velem ilyen tréfát űzne! Mondja Földváry.~- Persze, csak
15 3 | Fickóra, kedves barátom, - mondja a másik egész indulattal, -
16 3 | ezt a düledező fészket, - mondja Földváry a színházra mutatva, -
17 3 | elhagyatottságot, bizalmasan mondja Földvárynak.~- Vendégeim
18 3 | legelőször engem keressen föl, - mondja a herceg őszinte jósággal,
19 3 | hercegséged és a vármegye akarja! Mondja Földváry meghajtva magát
20 3 | is szabad a bejövetel, - mondja a két szomszédhoz, - ma
21 3 | lehetetlen, - csakhogy amint mondja, a tisztelet közelebb illetné
22 3 | van a világon.~- Félek, - mondja a nő - Földváry menekülni
23 3 | lesz baj, - kedves öcsém, - mondja Kulcsár István minden gúny
24 3 | minden elfogultság nélkül mondja:~- Mit gondolnak önök, egy
25 3 | meggyőződés mint kétkedés hangján mondja:~- Mért ne, kedves urambátyám,
26 3 | egészséget hozzá, Gábor öcsém! - Mondja Kulcsár István kezet fogva
27 3 | szállok melletted.~- Én is! Mondja Fáy András, kit Földváry
28 3 | ért a grófhoz.~- Gábor! mondja a gróf szelíd hangjának
29 4 | a magyar ember nem hiába mondja, hogy az ilyen nótára nemcsak
30 4 | De már félni kezdek, - mondja Földváry összeszedvén magát,
31 4 | régen, kedves asszonykám, - mondja Földváry inkább magyaros,
32 4 | Nem pénzért cselekszem, - mondja Földváry, nem akarván érdemet
33 4 | elmondá.~- Bíztat, bíztat, - mondja a nő szelíd szemrehányással,
34 4 | kevesebb...~- Megálljon!... mondja a nő, megfogván a vitázónak
35 4 | Igen szép asszonynak! Mondja Földváry udvariasan és ügyesen,
36 4 | Nem felelt ön őszintén, - mondja az okos asszony, meghatottságának
37 4 | azért szabadjon kérdenem, - mondja az asszony, nagy szemeivel
38 4 | Becsületes ember!... mondja a nő az igazmondóra tekintve,
39 4 | kellene már.~- Asszonyom, - mondja Földváry, meghajtva magát
40 4 | nem kell találkoznia, - mondja a nő a melléktermek felé
41 4 | alkalmazkodom.~- Engedelmes leszek! mondja Szentpáliné, meghajtva magát
42 4 | be, mikor Józsa Gyuri azt mondja vagy tizenöt embernek:~-
43 4 | erszénye győzze!~- Megállj, mondja a gróf, a szerződést kezébe
44 4 | meg harmadszor is pénz! Mondja Földváry, - a ki itt szűkmarkú,
45 4 | fordulván.~- Kérnénk alássan, - mondja az egyik vitázó, - mi a
46 4 | behajtani bírói úton! - Mondja a másik~- Igenis, nem! -
47 4 | a másik~- Igenis, nem! - Mondja Földváry - míg a mostani
48 4 | nagyon határozott hangon mondja:~- Ha ön azt hiszi, hogy
49 4 | az úrhoz.~- Állok elejbe! Mondja az öreg harang, megkondulván
50 4 | azon szomorú történetre - mondja Bod Pál, - midőn Káin Ábelt
51 4 | előttünk"-özték.~- Ámen! Mondja rá Józsa Gyuri, - majd meglássuk
52 4 | Békét hagyunk, édes Gyurim, mondja Szentpáli oly gyöngéden
53 4 | kétszáz forintos bundámat? - Mondja György úr elképedve.~- Ne
54 4 | benneteket, annyira haragszom! Mondja, elfeledve az örök békességet.~-
55 4 | menvén haza, bizalmasan mondja: ez a kis forrás is hajtja
56 4 | kereket!~- Látod Gábor, mondja a gróf, - a bolond embernek
57 5 | sem megyünk, gazduram, - mondja Józsa György, kihuzakodván
58 5 | uram?~- Magamért semmit; - mondja a másik, - de mivel azt
59 5 | Tartsd a tenyeredet, - mondja a másik, s az engedelmeskedő
60 5 | venni?~- Éppen jókor, - mondja Józsa Gyuri, - küldjön valakit
61 5 | Azonnal küldöm az izenetet! - Mondja a korcsmáros visszasietve,
62 5 | valaki felelne neki, maga mondja:~- De nagy szamár vagy,
63 5 | garasért is elvégezném. Mondja nagyokat röhögve.~- Nohát
64 5 | már nem tudunk elválni, - mondja a gróf, a két jó barátnak
65 5 | este még találkozni fogunk! Mondja Kulcsár István.~- Alig hiszem, -
66 5 | én nem értem a dolgot, - mondja Kulcsár, - engem éppen most
67 5 | laktak jól.~- Ezt nem értem! Mondja magában a gróf, visszagondolva
68 5 | földűl, puhába pottyan! Mondja Józsa Gyuri vigyorogva,
69 5 | De jó kedved van Gyurka! Mondja Szentpáli, a szüntelen vigyorgónak
70 5 | Kedves jó cimborám! - Mondja a másik, megölelve barátját, -
71 5 | Elmegyünk, gazduram! - Mondja a gróf, nyájas leereszkedéssel
72 5 | visszavezérli nagyságtokat! Mondja a korcsmáros minden megilletődés
73 5 | Megfojtlak, akasztófáravaló! Mondja Józsa Gyuri, mindig a háziszolgára
74 5 | valamennyit.~- De majd nevetünk! Mondja valamennyi, sáros tenyerét
75 5 | Mit kérded, bolond?... mondja Józsa Gyuri, - neked csak
76 5 | tőlem kapsz két tallért, - mondja Szentpáli nevetve, - hanem
77 5 | maradunk itt?~- Egy hétig! Mondja a másik olyan hangon, mely
78 5 | vagy az én kedves pajtásom, mondja elérzékenyedve, de magában
79 6 | urabácsinak unokaöccse! Mondja a fiú félhangon eresztve
80 6 | mint hozzád.~- Úgy-e? - mondja Józsa Gyuri, - talán azt
81 6 | az érdemeket.~- Pajtás, - mondja György úr, igen okos képet
82 6 | korhelykompániának három tagja mondja ki fölötte az ítéletet;
83 6 | most gondoltad ki?~- Igen! mondja Józsa Gyuri, nem tudva mit
84 6 | írásban.~- Írásban adod? - Mondja a felbőszített ember bosszúért
85 6 | utánam maradjon valaki, - mondja Szentpáli szikrázó szemekkel,
86 6 | András urak kezére bízom! Mondja örömtől reszketve, hogy
87 7 | szót, és égre fölsóhajtva mondja:~Szegény özvegyasszony!~
88 7 | egyenkint minden béresre, aztán mondja még elég hallhatólag:~Szegény
89 7 | könyvnek végén úgy is azt mondja a kegyes olvasó, földhöz
90 7 | elkeseredett asszony önmagának mondja:~Ilyen az özvegyasszony
91 7 | épületet: elég hangosan mondja a nőcselédnek valamennyi
92 7 | sincs, szegény állat! - mondja a jászolba tekintve s elbeszélgetett
93 7 | férficseléden.~- Jancsi! - mondja az egyik béresnek, - ha
94 7 | akasztá.~- Szegény Pajkos! mondja az ökörnek, rád akasztom
95 7 | maholnap.~- De jó kedved van! Mondja egy a szájtáltók közül.~-
96 7 | a mi ökrünk!~A béres azt mondja:~Hogy ha maga jóllakik;~
97 8 | felé, ki onnét elég kurtán mondja.~- Tudnivaló dolog.~- Talán
98 8 | indult, elég érthetőleg mondja: - Én nem kínáltam, magára
99 8 | De ki is fogyott, - mondja az asszony kurtán, előbb
100 8 | meg, de erre már elszántan mondja:~- Száz forintért sem! Mi
101 8 | Egy fillérrel sem uram! Mondja a csárdás a sörjeszárú pipát
102 8 | érthetné, a tekintetes úr, - mondja a csárdás, - hát elfelejté,
103 8 | úr?~- Értem, gazduram, - mondja Földváry a sajátszerű történetet
104 8 | is hiába szólt volna, - mondja a csárdás szemközt fordulva, -
105 8 | az egykedvű embernek, azt mondja, magyarosan megrázva azt
106 8 | víz alól is kikaparnám! - mondja Földváry a kocsiról visszaszólva,
107 9 | Nem is tanácsolnám, - mondja a főbíró keményebb hangon,
108 9 | Megálljon, nénémasszony, - mondja Földváry, tovább nem állhatván
109 9 | minthogy maga is azt mondja, hogy a maga története igen
110 9 | elmondom, tekintetes uram, - mondja a másik, ijedtében elfeledvén
111 9 | dolgot, tekintetes uram... Mondja a kérdett, parasztszokásként
112 9 | elpottyantassa velem, - mondja Földváry kemény hangon, -
113 9 | forinttal.~- Adós fizess! azt mondja a törvény, - egy hónap alatt
114 9 | minden siránkozás nélkül mondja:~- Tekintetes uram, az én
115 9 | Eleresztem a bírákat, - mondja Földváry a vármegyéről jött
116 9 | osztott.~- Igen, ismerem, - mondja Földváry, - s azt is tudom,
117 9 | szántából ki nem fizeti. Mondja Földváry olyan tűzzel, hogy
118 9 | meghallja.~- Meghallotta!!! - mondja a főtiszt a szót nagyon
119 9 | pipahamut verte ki, s egykedvűen mondja:~- S mit szólt a herceg?~-
120 9 | barát közt mond, nem azért mondja, hogy valaki gyöngédtelenül
121 9 | megítélni.~- Barátom uram, - mondja Földváry igen határozott
122 9 | Pilátust ismerni?~- Igen, - mondja a másik kínos feszengéssel, -
123 9 | míg tekintetes uram nem mondja. - Ezután minden jót kívánván,
124 10| színházépítést hozva elő, panasszal mondja:~- Andris! csak ilyen koldus
125 10| mesecsináló barátom, - mondja Földváry, - hanem most már
126 10| forint van rendelkezésemre. Mondja Fáy lelkesültebb hangon.~-
127 10| lelkesültebb hangon.~- Silentium! mondja Földváry Fáynak majdnem
128 10| hozzá, de a többi titok, azt mondja Józsa Gyuri; hanem ő majd
129 10| Oda magunk is elmehetünk. Mondja Földváry, s a jól ösmert
130 10| asszony.~- Okos ember kend! Mondja Földváry észrevételképpen.~-
131 10| fegyver az asszony nyelv, - mondja a nő e vallomásban kipirulva, -
132 10| utóbb az anyához fordulva mondja:~- Asszonyom, meghajtom
133 10| tudakolódék.~- Vadászni ment! Mondja az özvegy.~- Márciusban
134 10| Vadludakra ment az imsósi gátra. Mondja Szentpáliné, észre nem véve,
135 10| a gáthoz, - mint sógorom mondja; aztán Pakson ma vigalom
136 10| elvörösödött.~- Ezt nem ön mondja, asszonyom; - hanem én,
137 10| rögtön észrevevén.~- Nézd!... mondja Földváry, kitárván a nyomtatványokat,...
138 10| negyvenötezer!...~- Megállj!... Mondja Földváry, Fáynak kezét megfogva,
139 11| tekintetes urat keresem, - mondja a csárdás leugorván a lóról,
140 11| egyébre, tekintetes uram, - mondja a másik, csakhogy a tekintetes
141 11| hamar megalkudnék, István, - mondja Földváry a heves embernek
142 11| földönfutóvá lettem. Mondja, mire Földváryt csakugyan
143 11| uram...~- Megfogta kend? Mondja Földváry a legrosszabbat
144 11| kelljen, határozott hangon mondja:~- István! megfogadja kend,
145 11| azért áldja meg az isten! Mondja megeresztve a lovat, hanem,
146 11| éjet.~- Bolond paraszt! Mondja magában néhányszor, azt
147 11| pusztába ordít ki valaki és nem mondja vissza senki. Még annyi
148 11| kötelezvényekre vonatkozott:~- Te - mondja Földváry, ha a gyermek meghalna,
149 11| tudom, mivel tartozom neki. Mondja Szentpáli.~- Arról szó sem
150 11| kegyelemkenyeredből.~- Igazad van, - mondja Szentpáli megszomorodva, -
151 11| nem hiszel szavamnak, - mondja Szentpáli, előkotorászván
152 11| Na csak ez kellene még! Mondja Földváry terveire gondolva.~-
153 11| vagyok.~- Oda fogsz menni!... mondja Földváry, - mert nem hiszek
154 11| hogy ember vagy!~- Értem! Mondja Szentpáli megszorítván mentőjének
155 12| okat, nagy büszkeséggel mondja:~- Mélyen tisztelt uram,
156 12| az anyagiságnak.~- Úgy, mondja Józsa Gyuri, gyanakodván,
157 12| ültethessem?~- De amice, - mondja Józsa Gyuri, még olyan fazekas
158 12| melléje.~- Kérem alássan - mondja a másik megrémülve, - talán
159 12| uram.~- Hála istennek! - Mondja magában Józsa Gyuri aztán
160 12| prudentia?~- Hogy ne tudnám! - mondja a fiú megörülve, hogy ő
161 12| sótartó.~- Hála istennek! - Mondja Józsa megint éledve s újra
162 12| hanem a fiú nagy mentegetve mondja:~- Németül sem tudok ám!~-
163 12| midőn a boldogtalan azt mondja:~- Hanem majd megtanítom
164 12| fogva, - tekintetes uram, - mondja az egyik, alacsony himlőhelyes
165 12| uram, - én nem tudom, - mondja az egykedvű fiú, - nagyon
166 12| valék.~- Szegény koldus! mondja nevetve a másik.~- Nem emlékszem
167 12| ebédlőig, hol a fiú bizalmasan mondja:~- Bácsi! az utolsó székre
168 12| Oda majd én ülök, fráter! mondja Józsa Gyuri a székbe kapaszkodót
169 12| levessel.~- Kutyabaj sincs! Mondja Józsa Gyuri föltápászkodván
170 12| Elcsapom a gazembert! Mondja György úr az ajtó felé nézve,
171 12| bűnös, tekintetes uram, - mondja a székcserélő, - minthogy
172 12| szabad fekvőhelyet kérnünk? mondja a himlőhelyes, - a földön
173 12| már neked való ember! azt mondja Józsa Gyuri, nem is kételkedvén,
174 13| Menjünk odább, anyjuk! - mondja az ülésbe helyezkedve, egy
175 13| a csendességből, és azt mondja a férjének:~- Apjuk, járt
176 13| végre erős meggyőződéssel mondja, hátraszólván élete párjához:~-
177 13| porlepte posztóruha nagyon mondja, hogy a sétálásnak rég el
178 13| után elég barátságtalanul mondja: "Nem lehet!"~- Nem bírna
179 13| ágaskodni kezdett, válaszképen mondja: Akár ezt az egyik hegyet
180 13| Azért most is elviszem.~- Mondja meg még egyszer, kedves
181 13| Azért a kérdett fiú azt mondja: Ugyan földi, találja ki,
182 13| odáig húzódik.~- Értem!... mondja István gazda, - ott hát
183 13| három ló.~- Elhiszem! - mondja a kocsis, hanem magában
184 14| fát?~- Szilvásról hoztam. Mondja megint kurtán.~- Ugyan,
185 14| Miklósban agyonrítta magát, azt mondja a gróf:~- Mit bőgtök, adok
186 14| Itt a szattyán erszény! - mondja a vitázó, dühösen rázva
187 14| van?~- A többi is itt van! Mondja valamennyi nagy halmaz kincset
188 14| is itt leszek mindjárt, - mondja a gróf, kihozván egy papírosdarabot,
189 14| Nagyot, méltóságos uram, - mondja a csárdás fölemelvén szabályos
190 15| Szörnyű kár volna, - mondja Katona, bevonatván a beszédbe,
191 15| fiaira nézve: Az 1-ső - azt mondja a paraszt, azt gondolja,
192 15| úr is?~- Látod, Miklós, - mondja Józsa Gyuri, a maga malmára
193 15| harangot. ~- Veszedelmes elv! Mondja Katona, a mesében beszélik,
194 15| loptál! Mire a tolvaj azt mondja: én meg ötvenet is állítok
195 15| Mégpedig igen hatalmas! - Mondja Józsa Gyuri, kipróbált korhelyeket
196 15| illemszabályok miatt, mert azt mondja a segítségért ordítozónak:
197 15| kalapját, körülnéz és búcsúzva mondja: Uraim és asszonyaim, van
198 15| milyen ember, az választja, - mondja a kérdett, - hanem azt bizonyosan
199 15| üldözni akarván a papot, azt mondja:~- Na, kedves tisztelendő
200 15| kitűzött tervben.~- Gyurka!... mondja a gróf, - ezen az úron fogj
201 15| tekintetes úr is úgy jár, - mondja Katona, mint az egyszeri
202 15| Tehát nem mesélek többet! Mondja Katona.~- Nem,... nem,...
203 15| ha ön a széket félti - mondja Józsa Gyuri, engem sohase
204 15| Azon nem csodálkozom, - mondja Katona - egykor megtörtént
205 15| tekintetes úr is úgy tesz, - mondja Katona már a kalapot is
206 15| ellopatom. ~- Az már más, - mondja a gróf, - menj tehát szobádba,
207 16| kenyérdarabot:~- Itt van, ne! Mondja a bácsi, szokott kemény
208 16| hogy: ne!~- Oh, bácsi, - mondja a kis lány egészen azon
209 16| tanítottam, hogy sohase mondja: ne, aztán a bácsi is úgy
210 16| ne, aztán a bácsi is úgy mondja!~- Hát hogyan mondjam, húgom?~-
211 16| szót.~- Sógorasszony, - mondja, megindulva nyúlván a hölgynek
212 16| ebédet, kedves sógorasszony. Mondja a bácsi, meghajolván sógorasszonya
213 16| uramat.~- Kedves Endrém, - mondja Katona, - még ma vendégem
214 16| Vigyázok, Katona bácsi. - Mondja a fiú bizalommal.~Alig mondá
215 16| vonta magához.~- Szép fiú! Mondja Földváry, a gyermeket szemközt
216 16| diákokkal?~- Megpróbálom! Mondja a fiú, nem akarván adós
217 16| hogy megelégszik velem. Mondja a fiú egészen lelkesülve.~-
218 16| De fehér ez a tinta! Mondja a kis fekete, bámulva a
219 16| Földváry bosszankodással mondja:~- Ennyi hazudságot rég
220 16| ugyan őszintén beszél, - mondja egy áldott jámbor ember,
221 16| vette lecke alá:~- Fiú, mondja Földváry, - most már mit
222 16| Tudtam, - tudtam!... Mondja Földváry, fölkelvén ülőhelyéből,
223 16| másik szobában önmagának mondja: tudtam, hogy hazudott a
224 16| hiányzik s a mi több, azt is mondja valaki a tanítónak, hogy
225 16| tanítványom nincs itt! - Mondja a tanító tűnődve, s ezt
226 17| csárda előtt, nagylelkűen mondja: "Háromnapi erényemért mégis
227 17| Megbirkózom veletek! Mondja Szentpáli, közölvén Földváryval
228 17| De összebeszéltetek! Mondja Keglevich, midőn már a tizenkettedik
229 17| sem tudok.~- Itt a levél. Mondja valamelyik, előmutatva a
230 17| meghalljam.~- Ordítani fogok! Mondja Józsa Gyuri, neki esvén
231 17| levél.~- Földváry Gábortól! Mondja Józsa, készítvén torkát
232 17| egyenkint.~- Megállj! - mondja Szentpáli, - én is az mondom:
233 17| megyek.~- Hát az arckép! mondja Józsa Gyuri.~- Igaz bizon,
234 17| kérdezgetett, míg végre azt mondja az egyik:~- Halljátok, itt
235 17| megszólamlót.~- Barátom!... mondja a másik majdnem meghökkenve, -
236 17| A hazafiság jó szelleme! Mondja Földváry, benyitva az ajtót~~
237 18| még neki.~Korán van még! Mondja valamelyik, kinek nem volt
238 18| ember a legszebb imádságot mondja; mert azt hiszi, hogy az
239 18| ügyes-bajos ember.~- Szabad! - Mondja szokott erős hangon, s a
240 18| Igen is, azt akarják tenni. Mondja a vakok intézetének akkori
241 18| hegedű, tekintetes uram, - mondja a fölügyelő olyanképpen,
242 18| fölmondta a szállást. Azt mondja, azzal a cigánygyerekkel
243 18| kitalálva.~- Barátom, - mondja Földváry a felügyelőnek, -
244 18| tekintetes uram, a többes számba? Mondja a felügyelő füle mellé vakarva.~-
245 18| magam vetek véget barátom - mondja Földváry, látván, hogy a
246 18| értem a tekintetes urat, - mondja a felügyelő, a fogunk szónak
247 18| Igenis, fog a tekintetes úr! Mondja a felügyelő a többes számot
248 18| értem!~- Talán nem hiszi? Mondja Földváry szinte keresve
249 18| Látom, ön kételkedik, - mondja Földváry egészen fölgyuladván, -
250 18| nagy házat, hallja az úr, - mondja Földváry még nagyobb tűzzel, -
251 18| beszélni valója.~- Gábor! mondja Szentpáli, tudod, mi újság?~-
252 18| leszek, Mihály barátom, - mondja Földváry, - majd megmutatom:
253 18| túltesz.~- Okvetlenül túltesz! Mondja Földváry olyan jelentékenységgel,
254 18| lottyantá ki.~- Megállj! - mondja Földváry majdnem torkon
255 18| próbát kiállja?~- Hiszem, - mondja a másik olyan hangon, mintha
256 18| saját esküvőmre mennék. - Mondja Szentpáli, célzással a különös
257 19| hazudik, csak az igazat mondja el; nem tesz hozzá semmit,
258 19| Sokat beszélnek róla. Mondja Szentpáliné.~- Persze, sok
259 19| Oh, az fájdalmas eset! mondja az asszony elkomolyodva, -
260 19| emlékszem rá.~- Ez különös, - mondja Földváry, - önök mégis kiválnak
261 19| bírni, valóban hallatlan. Mondja Földváry, másfelé fordítván
262 19| fiatalemberhez lépett:~- Uram! - mondja szomorúan a hivatalnok -
263 19| elengedem a fáradságot, - mondja, Endre, egy csomó bankjegyet
264 19| engem?~- Szóról szóra! - mondja a felügyelő a hölgyekhez
265 19| ajtajánál áll a fölügyelő, s azt mondja a két hölgynek:~- E hónap
266 19| leszünk.~- Ezer örömmel! - mondja a hölgy tárcáját kibontva,
267 19| Két jegyem már elkelt. Mondja a fölügyelő Endrének.~-
268 19| az nem lát, csak az illat mondja meg, hogy tisztelőitől jő.~-
269 19| tisztelőitől jő.~- Hölgyeim! - mondja Endre a koszorúk átnyújtása
270 19| Mily kedves meglepetés, - mondja az ifjabbik hölgy, - minek
271 19| Engem keres Endre úrfi! Mondja magyarázatul a vak, - kérem,
272 19| a fiatal ember zavarodva mondja:~- Bocsánat, hölgyeim, én
273 19| Ön a mi szomszédunk? Mondja Szentpáliné nyájasan, majdnem
274 20| viszonozhatná, azt is utána mondja: akár pénzért, akár emberségért
275 20| rimánkodjanak az urak, - mondja a csárdás a nyájas szót
276 20| csak nem kell szabódni, - mondja a gazda, - esik az eső ott
277 20| hagyom veszni az urakat, - mondja a gazda, - van egy ürüm
278 20| gazda, aztán óhajtásképpen mondja: Hej, ha ezek megint olyan
279 20| Persze, hogy komédiások! - mondja az egyik kocsis, a csárdás
280 20| időben?~- Lesz már komám! Mondja a csárdás magában örvendezve,
281 20| úr, - ma csak így iszunk! Mondja feleletül, egyszersmind
282 20| mert nem mehetett odább! Mondja a csárdás a goromba szóra
283 20| majd megdicsérem kendet. Mondja a vendég, lecsapván magáról
284 20| vendégeknek való ez a csárda.~Mondja a gazda, kitekintvén a konyhára,
285 20| ingyen.~- Itt is voltam!... mondja búcsúzás helyett a vendég, -
286 20| a fiatalabbak közül azt mondja:~- Én meg az öccséről beszélek
287 20| vele.~- Halljuk, halljuk! Mondja az egész társaság, legjobban
288 20| Most tessék nevetni! mondja a másik kecskeméti pajtás. -
289 20| Fizetünk is, gazduram! Mondja az igazgató kihúzván az
290 21| után egész kétségbeeséssel mondja:~- Tekintetes uram, végünk
291 21| engem a tekintetes úr, - mondja Bujanovics elég nyughatatlanul, -
292 21| Megálljon a tekintetes úr, - mondja Bujanovics, - ő hercegsége
293 21| megye.~- Tekintetes úr!... mondja Bujanovics,... még herceg
294 21| le a herceget.~- Uram! - mondja Fáy,... én nem engedhetem
295 21| egész.~- Értem! értem! - mondja Bujanovics, - de mi is tudjuk,
296 21| beszélem el.~- Lásd, András, - mondja Földváry Fáynak, - ilyen
297 21| de az harmadszor is azt mondja:~- Csak egy hónapra, tovább
298 21| is nem, kedves barátom, - mondja Földváry írás közben, s
299 21| éppen most megmutattam, - mondja behajtva a kötvényt, - most
300 21| eszközöljék.~- Kegyelmes uram, - mondja Földváry, - ne kényeztessen
301 22| ember!~- Vége van mindennek! Mondja hangosan a tűnődő szerencsétlen,
302 22| pálinkát issza, - mindenki azt mondja: olyant sohasem látott meg.~-
303 22| Bandinak egész dicsősége. Aztán mondja meg a kompánia, volt-e köztünk
304 22| inkább elveszti az örökséget. Mondja bár a világ, hogy egykor
305 22| Megösmerné kend e két embert? - mondja a gróf élénken, neki fordulván
306 22| Meglátja kend István! - mondja a gróf a csárdásnak is szólva,
307 22| még egyszer visszanézve mondja: Nincsen bűnöm, - hisz ez
308 23| alkudni.~- Harmadszor is. Mondja elszántan, ámbár nagy fájdalommal,
309 23| őket, tekintetes uram, - mondja a katona bajuszán végig
310 23| Isten hozta az urakat! - Mondja Földváry dörgő hangon, s
311 23| uram, - nagyon rosszul. Mondja három is egyszerre, pedig
312 23| beszél a tekintetes úr. Mondja a legmagyarabb, látva, Földváry
313 23| nagyot, nézzék az urak, - mondja Földváry, előmutatva a szép
314 23| urak?~- A tekintetes úr mondja ezt? - kérdi valamelyik.~-
315 23| megyéknek alispánja.~- Elég, - mondja a legelső, - ha parancsolni
316 23| emberekkel van dolgom! - mondja Földváry, lelkesülten szorongatva
317 23| beszél, barátom, - de azt mondja meg, hogy ha naponkint nem
318 23| hajdú!~- Igen, hajdú leszek! Mondja Földváry önmagának s a fennforgó
319 24| gyógyszert.~- Orvos úr, - mondja Szentpáli, a legválságosabb
320 24| akkor sem ijeszt meg, ha azt mondja, hogy mindjárt meghalok.~-
321 24| hiszem.~- Vigye a patvar, - mondja Szentpáli, adjon hát az
322 24| haragítom meg orvos urat, - mondja Szentpáli lemondással, -
323 24| megtestesülése nem tőlem függ, fiú. Mondja Szentpáli szánalommal tekintve
324 24| gondolatának.~- Majd adok én, - mondja Szentpáli fölerőlködvén
325 24| Mire a leány dicsőülve mondja:~- Le van fizetve a Szentpáli
326 24| járhasson.~- Orvos úr! - mondja Endre Lippaynak - én tudom,
327 25| az lett. ~- Bliktri!... mondja Józsa Gyuri kicsinylőleg, -
328 25| édes György barátom, - mondja Szentpáli, Gyuri helyett
329 25| a hajdú megnyugtatására mondja, hogy kulcs van a ládában.
330 25| hámorból.~- Na Gyurka!... mondja Szentpáli, látom, neked
331 25| legalább nem haragszol. Mondja Szentpáli, karját Józsa
332 25| vakult meg a cigányfiú.~- Ne mondja kend! - bámul Józsa Gyuri.~
333 26| mekkorát üt vissza?~- Balla! - mondja az elkeseredésig fölizgatott
334 26| színészek után, eltökélten mondja:~- Húzkodjatok meg a földön,
335 26| elbámult, Endre győztesen mondja:~- Éljen Földváry, éljen
336 26| udvaráról.~- Hozzá ne nyúlj! - mondja Bod Pál, - majd egykor aranyozott
337 26| meglehetős ingerültséggel mondja:~- Éljen Földváry, nem kell
338 26| Szerencsétlen ember!... mondja Balla Károly az ajtó mellett
339 26| Széchenyi nevét tiszteletlen mondja ki, az az édes apját is
340 27| benne, aztán milliókká! Mondja Fáy szent borzalommal. Pedig
341 27| eszmeképen a hatalom kezébe: mondja ki rá ítéletét, megszülessék-e
342 27| Úgy-e megleptelek, asszony? Mondja Földváry először remegve,
343 27| névvel, csak azt az egyet mondja ki, tekintetes uram.~- Szentpálit
344 27| Rögtön Budára megyünk István. Mondja a gróf .~- Méltóságos uram,
345 27| az én napszámom.~- Ne úgy mondja kend, én jobban mondom:
346 27| tekintetes úr? mindent elhiszek. Mondja készséggel Lator István,
347 28| csinálni?~- Azt majd az úr mondja meg, ha augusztus 22-én
348 28| megszomorodott.~- Búsulsz, Endre? - mondja a fiúnak, mikor Szilvásra
349 28| akarták, mit nyert: hadd mondja el maga régi cimborái előtt.~
350 28| a bírák?~- Nagy érdem, - mondja az egyik, - még Józsa Gyuri
351 28| védő.~- Akarom látni, - mondja Bod Pál, - hitelt érdemlő
352 28| vakom!~- Ez az ön áldója! Mondja dr. Lippay, elővezetvén
353 28| Endrének ölelő karjaiba vezetve mondja: nézd meg fiam, ez volt
354 29| Akkor én is gyalog megyek! Mondja a küldött farkas, leszállván
355 29| a próba?~- Megtörtént! - mondja a másik, nem tagadva a dolgot.~-
356 29| Szóról szóra úgy lesz, - mondja a csárdás, dolmánya alá
357 29| röstelve kísérletet, azt mondja:~- Nem bánom, akármit tesztek,
358 29| Gyuri jött ide.~- Gyuri - mondja valamelyik, - egyszer ezt
359 29| nem gátolom barátom,... mondja erőt véve indulatán, - öcsém
360 29| oltsa.~- Megálljatok,... mondja a gróf,... maradjatok ülve,...
361 29| sarokba húzta, és fájdalommal mondja:~- Méltán bűnhődöm, pajtás, -
362 30| állva és könyörögve is azt mondja: engem jobban fog szeretni
363 31| tetetnék. ~- Inkább azt mondja, fölügyelő úr, hogy maga
364 31| félnie a kidobatástól, ezt mondja kegyed.~- Sohase lesz nekem
365 31| téged.~- Nyugodt vagyok! Mondja Földváry, - a hol nevetnek,
366 32| Az egészet elmondtam. Mondja Fáy, összehúzván magán a
367 32| mondjon valamit.~- Ettem! Mondja Fáy feleletül, hanem azért
368 32| tanítót megbántani, azt mondja neki: én ugyan nem értem
369 32| lélegzetvétel után.~- Fél ország! Mondja Fáy minden tűnődés nélkül.~-
370 32| vannak?~- Rettentő sok. Mondja Fáy, megint el nem tudván
371 32| ezt értem, Fáy barátom, - mondja a gróf, nekem keveset kell
372 32| ezt a gróf becsületszavára mondja.~- Oh, kedves Fáym, ha nekem
373 32| tanítványra tesz szert, mondja csak nekik, hogy ne egyenek
374 32| eszem héringet.~- Gróf úr! - mondja Fáy, ez a hering nem hasonlít
375 32| igen sok komája van, mint mondja, s ennek nagy nyomatéka
376 32| barátom iránti barátságból. Mondja az egyik.~- Már látom, ez
377 32| ösmeretség is pénzbe kerül! Mondja utána egy hölgy, ki mai
378 32| Andrásnak néhány hét előtt azt mondja:~- Mért nem szidott meg
379 32| egykor az ablakba húzva, mondja neki:~- Fáy barátom, még
380 33| a legkeményebb szerepre? Mondja valamelyik.~- Akadna vállalkozó
381 33| visszakérik a kincset, nem azt mondja: tessék! neki határozottabb
382 33| határozottabb észjárása van, s azt mondja, visszaadva a rábízott kincset:
383 33| uram, mert a tekintetes úr mondja.~- Ma még a piócák költenek
384 33| lépést tesz?~- Jót állok! mondja hatalmas hangon az alispán,
385 33| tekintetes úr?~- Nem kellenek! Mondja jobban-jobban elhalaványulva,
386 33| aztán mély meggyőződéssel mondja:~- Úgy leszen, mint ön mondá:
387 33| senki sem érti, de maga mondja, hogy csodát akar csinálni,
388 33| és hatalmas!~- Igaz!... mondja Lator István, süvegét leemelve,
389 33| vállaira teszi kezét:~- Igen, - mondja a megyegyűlési ellenkező:
390 33| elhiheti, mikor ezt ellenfele mondja!~***~Idáig tart a korrajz,
|