Chapter
1 2 | nótát mondom el tinektek, - Földváry Gábor, Fáy András, gróf
2 3 | csodatevő-vesszeje; volt Földváry Gábor alispán úrnak is,
3 3 | köszönte be egy magyar színész Földváry Gábor úrhoz a vármegyeháznál,...
4 3 | baj, barátom. - Tűnődik Földváry, egyszersmind intett a hajdúnak,
5 3 | magas mennyországból nézzük.~Földváry mélyen elszomorodott a színésznek
6 3 | meghajtá magát s elment; Földváry pedig föl alá járt a szobában,
7 3 | szelíd arcú úr, kinek láttára Földváry némileg fölvidámult.~- Hová,
8 3 | nélkül is megmondom, - mondja Földváry, a karjára fűződött jó baráttal
9 3 | Kulcsár István uram, - mondja Földváry, - most mondja, hogy nem
10 3 | Micsoda? elhinni? - ismétli Földváry a kérdést, - hát még nem
11 3 | csak megjárta, - mondja Földváry, - hanem amit most mondok
12 3 | ilyen tréfát űzne! Mondja Földváry.~- Persze, csak sóval töltenéd
13 3 | de hitványabbá nem tett.~Földváry némi megnyugvással vált
14 3 | színházba lépjen.~- Jó estét Földváry úr, - köszönti a herceg
15 3 | düledező fészket, - mondja Földváry a színházra mutatva, - ez
16 3 | Tehát, szabad hinnem, hogy Földváry Gábor alispánunk lesz?~-
17 3 | tehát szabad hinnem, hogy Földváry alispánunk lesz?~- Ha azt
18 3 | vármegye akarja! Mondja Földváry meghajtva magát a bejárásnál,
19 3 | szomszédja Fáy András, a másik Földváry Gábor vala, ki mellé a kis
20 3 | Félek, - mondja a nő - Földváry menekülni akar a nyűgtől,
21 3 | húgomasszony, ne búsuljon, Földváry nem adott tagadó választ,
22 3 | mára odakölcsönzött, és Földváry Gábor úr is úgy megindult,
23 3 | társaságban maradt, és várta, hogy Földváry Kulcsár Istvánt hogyan vallatja
24 3 | kedves urambátyám, - véli Földváry, - ha urambátyám nem búsul,
25 3 | nevet! Fogadja valamennyi, Földváry pedig a körülállók arcán
26 3 | akarsz-e kolompot kötni?~Földváry rámeredt a tapasztalt ember
27 3 | sorban kezet szorítának Földváry Gáborral, ki a megyei közönségnek
28 3 | Mondja Fáy András, kit Földváry derékon ölelt át.~Szinte
29 3 | és csöndesen várta, hogy Földváry körül mindenki kizajongja
30 3 | kiörvendezte magát mindenki, Földváry legutólján ért a grófhoz.~-
31 4 | Egyedül nem mertem jőni, Földváry úr, látja, segítséget is
32 4 | már félni kezdek, - mondja Földváry összeszedvén magát, hogy
33 4 | asszonyom?~- Találja ki kedves Földváry úr, - esd a nő, - mert higgye
34 4 | kedves asszonykám, - mondja Földváry inkább magyaros, mint egyéb,
35 4 | többet mondjak? - kérdi Földváry az asszonynak türelmén csudálkozva, -
36 4 | pénzért cselekszem, - mondja Földváry, nem akarván érdemet keresni
37 4 | szeretném elhinni. Jegyzi meg Földváry olyanképpen, mintha ezt
38 4 | édes gyermekem!... Kérdi Földváry egész szánalommal, - az
39 4 | szép asszonynak! Mondja Földváry udvariasan és ügyesen, mintha
40 4 | a másikra, azért kérdem: Földváry Gábor miért házasodott meg?~-
41 4 | már.~- Asszonyom, - mondja Földváry, meghajtva magát e szerény
42 4 | semmi szükség sem lesz. ~Földváry kiment a dohányzószobából,
43 4 | mehet harmadfél ezerig.~Földváry bemenvén a "macskaasztalos"
44 4 | Igazad van!... hagyja helybe Földváry, körülnézve, hogy valakit
45 4 | nevét.~- Mit írsz oda? Kérdi Földváry a grófot.~- Nevemet, édes
46 4 | maga is hirdetné: a gróf és Földváry mellé állt, kik a színházról
47 4 | harmadszor is pénz! Mondja Földváry, - a ki itt szűkmarkú, nem
48 4 | megállani egy helyben, mit aztán Földváry is észrevett, kivált mikor
49 4 | mert nem lehetetlen, hogy Földváry maholnap alispánul választatván:
50 4 | Én legyek a bíró? - kérdi Földváry a vitatkozók fölhívására
51 4 | Ez a kérdés! - ismétli Földváry, - már most azt is hadd
52 4 | Igenis, nem! - Mondja Földváry - míg a mostani magyar törvények
53 4 | Földváryt ingerelheté, azért Földváry nagyon határozott hangon
54 4 | törvényes alakja meglegyen, Földváry Gábor és segéd-esküdt társa
55 4 | István uramnak neve napja. Földváry pedig Keglevichcsel menvén
56 5 | szegletéről, Kulcsár Istvánnal és Földváry Gáborral találkozott; tehát
57 8 | egy találkozásról, midőn Földváry Gábor a "Vendégríkató"-ba
58 8 | egyenes oldalú kocsiról, Földváry Gábor volt, még akkor fiatal
59 8 | Van-e itt gazda? - Kiált Földváry az oszloptámogató felé,
60 8 | hamar kibékül a terítékkel, Földváry is inkább a pecsenyeszaggal
61 8 | ezt a csárdát? - folytatja Földváry a gúnyt.~- Valaki "Vendégríkató"-
62 8 | volna a csárda udvarába.~Földváry hazáig nevette, hogy ötven
63 8 | míg tán az eső leesik; de Földváry minden intézkedést megtévén
64 8 | előtalálkozik.~Hasztalan akarta Földváry kikerülni a "Vendégríkató"-
65 8 | hanem annál inkább irtózott Földváry, hogy ahol egy csibe ötven
66 8 | iránta. Csak azt nem tudta Földváry megfogni, hogy a múltkor
67 8 | ette, olyan jó volt; csak Földváry nem evett, pedig a nők váltig
68 8 | eső nem esett, de ömlött. Földváry kétségtelenül látta, hogy
69 8 | s míg a nők elkészültek, Földváry a tornácból nézte a vidéket,
70 8 | akkor elmehet koldulni.~Földváry mindinkább feledte az ötven
71 8 | Értem, gazduram, - mondja Földváry a sajátszerű történetet
72 8 | lesz, ahogy én mondtam.~Földváry ismerte ezt a pusztai vad
73 8 | isten velünk, - búcsúzik Földváry.~- Hasonlóképen kívánom,
74 8 | is kikaparnám! - mondja Földváry a kocsiról visszaszólva,
75 9 | panaszos ember tekintetes Földváry Gábor úr lakháza előtt.
76 9 | legalább öt tojást. - Hát Földváry uram miért teszi meg főbíró
77 9 | a terv a nagy ütközetre, Földváry olyan közel áll hozzá, hogy
78 9 | belülről nem hívják; aztán Földváry egy-két olyan furcsa kérdést
79 9 | nénémasszony, - mondja Földváry, tovább nem állhatván a
80 9 | megvenni.~- Igaz-e? Kérdi Földváry, hirtelen a másikhoz, egy
81 9 | elpottyantassa velem, - mondja Földváry kemény hangon, - még egyszer
82 9 | egészséges ember valamennyi, Földváry valamennyivel kezet fog.
83 9 | Eleresztem a bírákat, - mondja Földváry a vármegyéről jött nyomtatott "
84 9 | őket az a becsület, hogy Földváry úr kezet fogott velük. Ő
85 9 | Mi újság Gödöllőn? Kérdi Földváry a hercegi főtisztet.~- Beszélnek
86 9 | lakhatnak Gödöllőn! Jegyzi meg Földváry, gyanítva, hogy a szokatlan
87 9 | elbeszélik úgy-e? Gyanítja Földváry, hogy a főtiszt küldött
88 9 | árva szót sem hiszen el.~Földváry csak a pipájában fújta meg
89 9 | Igen, ismerem, - mondja Földváry, - s azt is tudom, hogy
90 9 | szántából ki nem fizeti. Mondja Földváry olyan tűzzel, hogy a másik
91 9 | megnyomva, és bizton várva, hogy Földváry mindjárt a falhoz esik ijedtében,
92 9 | hatására; de hiába, mert Földváry csak a pipahamut verte ki,
93 9 | herceg?~- Rögtön azt mondá: - Földváry ezt nem mondta! - tehát
94 9 | belőle.~- Hűm!... dünnyög Földváry a pipával vesződve, - ő
95 9 | meg ő hercegségének, hogy Földváry valóban azt mondta; mert
96 9 | Barátom uram, - mondja Földváry igen határozott hangon, -
97 9 | megelégedhetünk az eredménnyel, Földváry most már elérte célját,
98 9 | ebédet nem jelentették, Földváry már ki akart izenni sürgetés
99 9 | közül csak egynek tűri el Földváry Gábor úr az ilyen bizalmas
100 9 | Kiöntött a Duna? Kérdi Földváry némileg megdöbbenve.~- Még
101 9 | beállított, az ebédet jelentvén, Földváry talán meg sem hallotta a
102 9 | nyugodni s éppen azért lőn Földváry híres ember, mert az ilyen
103 10| Megpuhult a leves!" de Földváry még akkor az "Imsósi posványos"-
104 10| Szentpálinéhoz, hisz mióta Földváry a gyámságot elvállalta,
105 10| engedte a jó mód, befogatott Földváry jó négy lovat, s az egyenes
106 10| kellett: tudok és akarok.~Földváry rövid merengés után a színházépítést
107 10| mesecsináló barátom, - mondja Földváry, - hanem most már jerünk
108 10| hangon.~- Silentium! mondja Földváry Fáynak majdnem a száját
109 10| meg mást mondok, - véli Földváry, - jobban félek én Szentpálitól,
110 10| magunk is elmehetünk. Mondja Földváry, s a jól ösmert tanyán a
111 10| kerítésen át. Ezt már hallotta Földváry, és szeretett volna közbekiáltani,
112 10| hajdúkat is! Gondolja utána Földváry.~- De nagyon jól tette,
113 10| Okos ember kend! Mondja Földváry észrevételképpen.~- Rossz
114 10| Bölcsen van mondva! Kiáltja Földváry, nem állhatván meg a beleszólást,
115 10| ember?~- Asszonykám! kérdi Földváry visszamenet, - nagy felhők
116 10| Semmi dörgés, kedves Földváry úr, - felhő is csak oly
117 10| hatást.~- Úgy? - értelmezi Földváry magának, - akkor dőlt ki
118 10| támaszték.~- Hatalmas támasz, Földváry úr, - most tudom, hogy milyen
119 10| rákövetkező megjegyzést Földváry szájából.~- Megint többet
120 10| elhírhedt erélyű ember, Földváry Gábor majdnem megbámulja.~
121 10| Szentpáliné, észre nem véve, hogy Földváry mélázásából szintén kiegyenesedve
122 10| megáshassa.~- Egymaga ment? Kérdi Földváry szokatlan megzavarodással.~-
123 10| csípi meg! Gondolja magában Földváry, lecsillapítván a felzúdult
124 10| jelentéktelenebb okmányok lévén, Földváry ráért még a "Vendégríkató"-
125 10| gondokat testvérére bízta.~Földváry hangosan is kimondá, hogy
126 10| E véleménykimondás után Földváry tovább levelezett, s a legutolsó
127 10| cseléd kiinti az asszonyt, Földváry addig fölbontá a csomókat,
128 10| észrevevén.~- Nézd!... mondja Földváry, kitárván a nyomtatványokat,...
129 10| De már nincs több? Kérdi Földváry mindinkább elborzadva.~Huszonötezer,...
130 10| Még sincs vége? Kérdi Földváry rémülés közben is oly csöndes
131 10| Megállj!... Mondja Földváry, Fáynak kezét megfogva,
132 11| fájdalmat. Ezen a példán Földváry is elszánta magát, hogy
133 11| olyan véralkatú embert, mint Földváry, ki a katonaéletben ugyan
134 11| magában azt mondá: ember vagy Földváry.~Oly nyájas, oly boldog
135 11| le tudták nyelni, kivált Földváry, ki inkább rakta volna a
136 11| Reggeli kilenc óra lehetett, Földváry az udvaron sétált körülnézés
137 11| megalkudnék, István, - mondja Földváry a heves embernek azon higgadtságával,
138 11| csónakba.~- Aztán? Kérdi Földváry türelmetlenül.~- Aztán a
139 11| itt van, István? Kérdezi Földváry a folytatást várva.~- Én
140 11| Megfogta kend? Mondja Földváry a legrosszabbat várva.~-
141 11| földön elnyeli a semmi!~Földváry rögtön fogatott, addig a
142 11| sárfal, a rémüléstől nem tart Földváry semmit, a sors hadd zaklassa
143 11| vitt oda, hanem az ördög. Földváry nem is terhelte az istent
144 11| összehordtuk volna, - gondolá Földváry, - ha e morzsákat egy halomba
145 11| el tíz embernek hangja.~Földváry útközben a kocsira ültetett
146 11| másodmagával a csárda felé evezett. Földváry jobban remegett az izgalomtól,
147 11| juh olyan kedves, - véli Földváry, ennél különb példányt ritkán
148 11| nemzet prófétájának, de Földváry a hazafiúi szeretetet olyan
149 11| ösmertek, nem tagadom, hogy Földváry bizonyos körülmények között
150 11| ezen a véleményen vagyok.)~Földváry sokkal inkább gyűlölte a
151 11| hű, midőn leírom azt, mit Földváry ugyanannak mondott, kit
152 11| megmentett embert hazaszállítjuk.~Földváry az úton jónak látta elmondani
153 11| vonatkozott:~- Te - mondja Földváry, ha a gyermek meghalna,
154 11| Már mint te?... Kérdi Földváry gúnnyal.~- Persze, nem hiszel
155 11| aztán mondj, amit akarsz.~Földváry eltette a naptárt, de nem
156 11| milliót gondol az ember, Földváry a sikert nem féltette többé.
157 11| fizetni! Gondolja utána Földváry.~Ha egykor a volt tanyára
158 11| észrevette később, hogy Földváry már elolvasta a jegyzetet,
159 11| hallom.~- Tehát szavamat adom Földváry Gábornak, hogy...~- Hogy?~- ...
160 11| csak ez kellene még! Mondja Földváry terveire gondolva.~- Nem
161 11| Oda fogsz menni!... mondja Földváry, - mert nem hiszek olyan
162 11| megszorítván mentőjének kezét. Földváry úgy vette e szót, mint egy
163 14| jelen nem levő jó barátok, Földváry, Fáy és Kulcsár, - nekik
164 16| még ma vendégem lesz Földváry Gábor úr, vigyázz minden
165 16| magához.~- Szép fiú! Mondja Földváry, a gyermeket szemközt nézve,
166 16| adott engem Kecskemétre.~Földváry az élénk gyermektől nem
167 16| látottakról tanúságot tegyen.~Földváry jelen volt a vizsgálaton.~
168 16| maradtak a hazugsághoz, és Földváry bosszankodással mondja:~-
169 16| leghatalmasabb tagja, maga Földváry kérdi:~- Mit tudsz még,
170 16| szerencsétlen, - kérdi Földváry a fiút, - hogy az a cigánygyerek
171 16| hogy hazudik!... Kiált Földváry, indulatosan támadva az
172 16| elsétálhat.~Dictum-factum, Földváry után a többi is egy véleményen
173 16| véleményen volt, s ekkor Földváry megkérte Katonát, írná meg
174 16| Míg Katona a levelet írta, Földváry a fiút vette lecke alá:~-
175 16| lecke alá:~- Fiú, mondja Földváry, - most már mit írjunk uradbátyádnak,
176 16| Tudtam, - tudtam!... Mondja Földváry, fölkelvén ülőhelyéből,
177 16| vessünk valamit. Aztán tessék Földváry úrnak is írni, mert az ám
178 16| jól van! - Hagyja helybe Földváry, - Józsa Gyurinak éppen
179 16| szemeire hályog húzódott, és Földváry a gyermeket Pestre vitette
180 16| szélességbe.~Eljött a próbatét, Földváry jókor reggel beült a terembe,
181 16| tanító tűnődve, s ezt hallva Földváry, sietett Katona uram szállására,
182 16| leckézni?~- Nem mehetek, kedves Földváry bácsi.~- Kutyabajod neked,
183 16| itthon ülni.~- Azt akarja, Földváry bácsi, hogy első diák legyek?~-
184 16| maradok: különben hazavisz.~Földváry megölelte a fiút, kinek
185 17| tudni, kitől jő a levél.~- Földváry Gábortól! Mondja Józsa,
186 17| húzódott az olvasóhoz, mert Földváry nem szokott hiába leveleket
187 17| szent Dávid. Kér:~barátod Földváry Gábor."~Az utolsó szónál
188 17| össze a társaság jó kedve Földváry levelétől. Nem bántottak
189 17| nagyon bölcsen tette, midőn Földváry levelét elhozta, s nehogy
190 17| hazafiság jó szelleme! Mondja Földváry, benyitva az ajtót~~
191 18| magas mennyországba? Csak Földváry hitte, hogy él; de nem kutatta;
192 18| kemény ember méltó rá, hogy Földváry mindennap rágondoljon, pedig
193 18| szemében is bízvást megérdemli.~Földváry szemmel tartá a fiút, és
194 18| gyanúba annyi évek alatt.~Földváry, minél hosszabban nyúlt
195 18| elbolondítsák a diákokat, Földváry pedig azt mondá: Azt hiszik
196 18| nagyobb aggodalommal, mint Földváry, midőn több ember közé jött.
197 18| majombódéba, és megkívánta, hogy Földváry órákig beszéljen még neki.~
198 18| Nagy csuda volna, hogy Földváry egyedül maradhatna, valaki
199 18| baj van megint? - Kérdi Földváry.~- Az a hegedű, tekintetes
200 18| nehéz volt a felelet is, Földváry pedig mégsem akart a felelettel
201 18| kitalálva.~- Barátom, - mondja Földváry a felügyelőnek, - e vándorlásnak
202 18| vetek véget barátom - mondja Földváry, látván, hogy a felügyelő
203 18| Azt, egy házat, - ismétli Földváry, - magam sem tudom még ugyan
204 18| Talán nem hiszi? Mondja Földváry szinte keresve az ellenkezést,
205 18| ön kételkedik, - mondja Földváry egészen fölgyuladván, -
206 18| hallja az úr, - mondja Földváry még nagyobb tűzzel, - akkorát,
207 18| hegedülni. - Ezt én mondtam: Földváry Gábor, - most elmehet az
208 18| nagyszerű épület lett abból, mit Földváry akkor gondolt, s ugyanarra
209 18| okvetetlenül rárakja.~Ha Földváry nem alispán, békén túrná
210 18| Mihály barátom, - mondja Földváry, - majd megmutatom: mit
211 18| mondd, Miska, - igazítja meg Földváry, - ezer herceggel több vagy
212 18| volna meg neked, - beszéli Földváry, - Endre van ott, Józsa
213 18| Okvetlenül túltesz! Mondja Földváry olyan jelentékenységgel,
214 18| Miska barátom, - igenli Földváry, - hanem remélem, még többet
215 18| ki.~- Megállj! - mondja Földváry majdnem torkon kapva Szentpálit, -
216 18| Pénzbe fogadtatok? - Kérdi Földváry, aggódva jutván eszébe a
217 18| a különös viszonyra, mit Földváry nem értett.~Az ajtón kilépvén,
218 18| maradunk.~Elment a felügyelő, Földváry sietve hagyá oda a megyeházat,
219 19| lélek lakik?~Vendég jött, Földváry lépett be, Szentpáli Mihály
220 19| neveitől, és egyszer kiszaladt Földváry ajkán Endrének neve is.~
221 19| megvetendő összeg lesz.~- Ösmeri Földváry úr e fiút?~- Gondjaim alatt
222 19| ügyvédet aligha kap, mint Földváry, s az özvegyasszony remegve
223 19| remegve várta, hogy a fiút Földváry sikerrel megvédje.~- Sokat
224 19| Ez különös, - mondja Földváry, - önök mégis kiválnak a
225 19| valóban hallatlan. Mondja Földváry, másfelé fordítván a beszédet,
226 19| szánt hangverseny, melyben Földváry, eltávozván, részt nem vehetett,
227 19| híre futamodott a dolognak, Földváry is megérkezvén, a fölügyelőtől
228 19| kezdetét tudtomra adja.~Földváry el nem tudta gondolni, miféle
229 19| hangya! a hangya! gondolja Földváry, - milyen remek példa volna
230 19| nem kell elpirulni érte.~Földváry valóban élvezte a sajátságos
231 19| Aznap nem ért rá elmenni Földváry Szentpáliékhoz, hanem másnap
232 21| hogy én nem tudok.~Hát Földváry honnét fogja fölépíteni
233 21| most remélni sem meri, hogy Földváry, az alispán, elég bátor
234 21| pedig megvigasztalandja Földváry és az egész megye.~- Tekintetes
235 21| lassabban atyafi! Kiált rá Földváry, karjába kapván Fáyt, -
236 21| így kezded, - kap a szóba Földváry, - isten úgy segéljen, nem
237 21| Lásd, András, - mondja Földváry Fáynak, - ilyen bolond ám
238 21| Látod, András, - jegyzi meg Földváry, - itt van megint a magyar
239 21| készen volt a kötelezvény, Földváry vette át a tollat, és az
240 21| kedves barátom, - mondja Földváry írás közben, s midőn a szükségeseket
241 21| és magában dörmögi, hogy Földváry nem hallhatta:~- Na, Grassalkovich,
242 21| érkezett megkereső levél.~Földváry észrevette a megszomorodott
243 21| herceg azt hiszi, miszerint Földváry igen hihetőleg nem akar
244 21| színháznak kiszemelt helyet, de Földváry nem látá alkalmasnak az
245 21| Az első pillanat megkapta Földváry figyelmét, mintha megérezte
246 21| tönkrejutástól megmenté.~Földváry befogatott, és gyűlés után
247 21| védelemnek hálámat nyújthassam, Földváry úr, emlékszik mikor utoljára
248 21| Kegyelmes uram, - mondja Földváry, - ne kényeztessen el bennünket,
249 21| meg!~- Hány éves ön? Kérdi Földváry, nem állhatván meg beleszólás
250 21| Még az sem, - vitatja Földváry egész tűzzel, - egy vármegye
251 22| mint engedetlen legyen és Földváry kénytelen legyen azt mondani
252 22| hajnalban indultam el onnét.~- Földváry otthon volt?~- Velem jött
253 23| kérdi a gróf, látva, hogy Földváry nem akar semmiképp alkudni.~-
254 23| szavalja a katona, - tekintetes Földváry Gábor alispán úr keményen
255 23| senki sem hallotta, hogy Földváry igaztalanul megtámadott
256 23| hanyatt feküdt. Így mérte Földváry az igazságot, itt nem volt
257 23| mint a hármas könyvből.~Földváry ritkán ment az utcára, nem
258 23| hogy rájuk ijesszen? Kérdi Földváry aggodalommal, tudva, hogy
259 23| magának tán nincs is.~Valóban, Földváry nem ezt akarta, s alig várta,
260 23| hozta az urakat! - Mondja Földváry dörgő hangon, s a félénk
261 23| borzasztó időket élünk, igazolja Földváry a panaszt, - pedig az urak
262 23| Mondja a legmagyarabb, látva, Földváry milyen részvéttel van irántuk,
263 23| nézzék az urak, - mondja Földváry, előmutatva a szép épületnek
264 23| alispán úr tőlük.~Látta Földváry, hogy az atyafiak szeretnék
265 23| valamelyik.~- Igenis, én mondom, Földváry Gábor, Pest, Pilis, Solt
266 23| emberekkel van dolgom! - mondja Földváry, lelkesülten szorongatva
267 23| az a kemény ember mondta, Földváry Gábor, az alispán.~Kezében
268 23| helytartótanács ijedt meg, hanem Földváry. Ügyét e hosszú hurcolódás
269 23| azon idő alatt tehetne-e Földváry annyi munkát, hogy azzal
270 23| szállásán.~- Barátom! mutatja Földváry a kiterjesztett térképen
271 23| volt az első eset, hogy Földváry valaha megijedt, s az akadályok
272 23| Példának okáért? - bíztatja Földváry a mérnököt.~- Példának okáért,
273 23| A világért sem, - felel Földváry, - sőt inkább szeretném
274 23| húszezer ember mindennap, aztán Földváry alispán is legyen hajdú!~-
275 23| Igen, hajdú leszek! Mondja Földváry önmagának s a fennforgó
276 26| társaság volt Szentpáliéknál, Földváry is eljött, örömmel beszélte,
277 26| elejteni az ügyet, melyért Földváry már annyit küzdött.~Endre
278 26| névjegyzéket, az ide följelölt urak Földváry ellen ígéretet tőnek; tőlük
279 26| kivihetetlen: elfogadom. ~Földváry mindjárt megtudta a furcsa
280 26| mondhatom.~- Nagyon könnyű lesz, Földváry bácsi, - a huszonnégy fiatal
281 26| nemzetnek akart palotát emelni, Földváry pedig csak a pesti magyaroknak;
282 26| jövendőnek ékes reménysége, Földváry nem bírta el a mindennapi
283 26| Széchenyi egy országra gondolt; Földváry csak egy vármegyére, melynél
284 26| amivel a honnak tartozunk, Földváry csak azt kérdezte: mivel
285 26| a mienk is legyen olyan; Földváry csak a pesti német színházat
286 26| vezéri szerepében bízott, Földváry sem feledte, hogy ő meg
287 26| hajthatatlan alispán ellen.~Földváry észrevette a zivatart, az
288 26| győzelmet ráhangoztatni.~Földváry, mint valami tábornok, Ballával
289 26| mint amilyen káplár is volt Földváry mellett. Talpig becsületes
290 26| csak legyen türelemmel.~Földváry nem kérdezősködött, megnyugodott
291 26| becsületes ember? Kérdi magában Földváry, egy kézszorítást szánva
292 26| ki az?~- Bod Pál! Kiáltja Földváry hangosan, megösmerve a megfordulót,
293 26| mért csüggedjek én? Kérdi Földváry, s aztán még egy pillanatot
294 26| Vége volt a tűnődésnek, nem Földváry Gábor, hanem az alispán
295 26| ehhez idő kell?~- Igen, Földváry pedig már az alapot is letetette
296 26| győztesen mondja:~- Éljen Földváry, éljen a kerepesi úti színház!~
297 26| jó embernél. Ne szóljon Földváry egyetlenegy szót, az ifjúság
298 26| ingerültséggel mondja:~- Éljen Földváry, nem kell Széchenyinek annyira
299 26| helyeslő szavát elnémítani.~Földváry türelmesen várta az alkalmat,
300 26| Folytatni kezdék az építést, Földváry tanácskozván a kézművesekkel,
301 27| grófnak nagy szüksége vagyon.~Földváry késő este jött meg a színház
302 27| összegek lassan folytak be, Földváry nem akart várakozni, ingyen
303 27| minden szombaton; mert ha Földváry volt az egyik hajdú, Balla
304 27| az utalvány. Vigasztalja Földváry Ballát, ki egy hétig annyit
305 27| levelek szerént azt hihette Földváry, hogy az egész országot
306 27| Hogyan? hogyan nem? azt Földváry sem tudná megmondani, de
307 27| Tűrhetetlenkedik egyszer Földváry, - véres könnyeket sírhatnék,
308 27| Fáy András egyik részt, Földváry a másikat, Balla a harmadikat.
309 27| ki az a vármegye? - kérdi Földváry, - én is vármegye vagyok,
310 27| megleptelek, asszony? Mondja Földváry először remegve, hogy az
311 27| szép és jutalmazó gondolat Földváry Gáborné lenni.~- Asszony, -
312 27| előtt, megjelenti neki. Földváry hétfőn reggel korán kezébe
313 27| irgalmatlanul megrázott.~Földváry fölsietett az állványon,
314 27| Megvannak a komák? kérdi Földváry a gróf, beszéde után a másik
315 27| kend a napszám elől? kérdi Földváry.~- Tekintetes uram, meg
316 27| István, annyi év óta járván Földváry parancsa szerént.~- Hány
317 28| augusztus hónak 22-én akarta Földváry megnyittatni a színházat.~
318 28| félévvel előbb megmondá Földváry, de senki sem hitte, még
319 28| meg.~- Nem lesz meg? Kérdi Földváry nádpálcájára támaszkodva. -
320 28| vagy akkor nem én vagyok Földváry, azt elhiheti az úr. ~-
321 28| úrnak?~- Van!... kiáltja Földváry egész hangerővel, s az építész
322 28| rendelkezést, látta, hogy Földváry nem mozdul az ülőhelyről,
323 28| úr lesz-e vagy koldus? Földváry két nap múlva ismét kifogyott
324 28| ijedtségében a rabok izenetét. Földváry sok dologgal lévén elfoglalva,
325 28| rabok.~- Mit mondanak? Kérdi Földváry, megértve a negyedszeri
326 28| jelentéssel; de itt már Földváry is elakadt; se pénz se jó
327 28| bevezetvén vendégei elé Földváry Gábort.~- Elhiszi ön, amit
328 28| amit előbb mondék? - kérdi Földváry Bod Pált.~- Senki nagyobb
329 29| vette ki tőlük tekintetes Földváry úr, én is tanú voltam.~-
330 30| színészet köpűjébe hordá. Földváry téglát, meszet hordatott
331 30| nagy épülettől, félt Fáy, Földváry s a többi jeles miatt, hátha
332 30| legfelső falcsúcsig emelkedett, Földváry most már reggeltől késő
333 30| szeretnének, de nem mernek.~Földváry meglátogatta Szentpáliékat,
334 30| sírva, engedelmeskedik.~Földváry időt engedett a megkönnyebbülésre,
335 30| hívom meg magamat.~Elment Földváry, az utcán sietve ment, futnia
336 30| jegykeresők neve, fölütötte Földváry az adakozók könyvét, s a
337 30| közmegbecsültetés babéra vár reá.~Földváry saját páholyának legmélyében
338 30| Ő is itt van! Gondolja Földváry, - ne félj, derék ember,
339 30| születésén kívül, emlékszik Földváry pohárköszöntés közben, a
340 31| utóbbi fejezeteket elhagynám, Földváry csonka alak maradna, Fáyról
341 31| országszerte hirtelen elkeltek.~Földváry vakmerő kezdeményezést tett,
342 31| lelketlen nép!... sóhajt föl Földváry, - mit csináljak már?~-
343 31| tévesszen meg bennünket, Földváry a színháznak megépítése
344 31| pénzükhöz juthatnak, minthogy Földváry a sorsolásig félrésznél
345 31| Mutasd, - kéri Fáy, ösmerve Földváry aggodalmának okát, s a testes
346 31| egyet se bontson föl, míg Földváry vissza nem jő. Honnét? azt
347 31| érdemet becsülő ember volt Földváry. Ebben fekszik a megholtnak
348 31| későn érkezett irományt, és Földváry bízaték meg, hogy a fönséges
349 31| fejezze ki a megye sajnálatát.~Földváry a gyűlés utáni napon Budára
350 31| Nyugodt vagyok! Mondja Földváry, - a hol nevetnek, legjobbkor
351 31| legjobbkor jön a bűnös.~Másnap Földváry a főherceg nádornál tizenegy
352 31| az elfogadásban.~Előadván Földváry a dolgot, a tisztes öreg
353 32| rázhatott föl álmából, hogy egy Földváry, Fáy s a többi újra elszunnyadni
354 32| ezeknél többet tett egy Földváry és Fáy, végtére azt mondjuk:
355 33| megnevezzem őt?~- Éljen Földváry Gábor! Kiált az egész társaság,
356 33| tárgyat, mondhatom, hogy Földváry az ügynek is hatalmasan
357 33| valóban nincs! Végzi be Földváry a kurta társalgást, melyből
358 33| a kopogatást is elhagyta Földváry lángoló hevében, váratlanul
359 33| levelének elolvasása után Földváry figyelmeztette a rendeket,
360 33| szerént szavazna mindenik: Földváry egyedül maradna. Nincs a
361 33| határozat kimondatott.~- Földváry Gábor alispán úr az imsósi
362 33| tagadhatá meg az unszolást, Földváry mellé ült, s köszönté a
363 33| Hirtelen leszaladt a víz, Földváry az utolsó nap reggelén Szentpálinénak
364 33| hanem én tudom azt, hogy: Földváry Gábor is valami.~Készen
365 33| Készen volt a csatorna, Földváry a megszabadult víznek hullámait
366 33| mint öten, hatan.~Fáy, Földváry és Keglevich. Három név,
367 33| el ne feledjétek e nevet: Földváry Gábor.~S ha mégis kérdené
368 34| biztosítanom kellene, hogy Földváry, Fáy csakugyan élő alakok
369 34| rossz akaratú is!~***~Fáy és Földváry tetteit ma is még ezeren
|