Chapter
1 1 | gyengeségekkel, melyek a magyar ember összegét alkotják: s akkor
2 2 | elcsudálkoznék azon, hogy egy ember ennyire fáradhatlan volt
3 2 | esztendeig minden nemes ember tartozott bizonyos ideig
4 3 | akadt egy-pár emberséges ember, ki a maga idejében tett
5 3 | írta föl senki, hogy hány ember adományából épült föl? azt
6 3 | beinvitálni," mert a magyar ember ebben az időben is mindjárt
7 3 | csak mérgelődni sem mer az ember, minduntalan bebotlik valaki,
8 3 | nem hiába leszek utolsó ember; mert ott amint látom, parancsolni
9 3 | hogy milyen bakafántos ember az öreg? Várj csak, most
10 3 | elmondom. Az öreg, tudod, olyan ember, ki a fejét mindig a falnak
11 3 | mert e korszakban ritka ember volt, ki a szilvási kastély
12 3 | szende arcú, csöndes vérű ember, e mélyen érző hazafi megtűrte
13 3 | mennyi két forintos magyar ember találkozik Pesten. Ilyen
14 3 | s a könnyen ingerelhető ember ez izgalomtól nem tudott
15 3 | már pedig akkor a magyar ember bundában jár, két ember
16 3 | ember bundában jár, két ember helyét is elüli a színházban,
17 3 | így beszél a nagyon bölcs ember, s ezekkel minél ritkábban
18 3 | fordulva:~- Akad aztán olyan ember, kinek kisebb gondja is
19 3 | mestergerenda alatt az egy öles ember elférjen. - Most szólj akarsz-e
20 3 | Földváry rámeredt a tapasztalt ember arcára, honnét azt is leolvasta,
21 3 | mondani bíztatásul:~- Fáradt ember vagyok már, öcsém, - nekem
22 4 | bejött egy tüskés hajú ember, mentéjének szörnyű nagy
23 4 | szégyenlenek sírni, s ez a magyar ember nem hiába mondja, hogy az
24 4 | hogy ennyi derék magyar ember közé eresszék be, eljön
25 4 | aprólékos házi bajait. A heves ember majdnem bosszantónak találja,
26 4 | teremtette" is, ha rákerül. Jobb ember nem lehetett, mint Krisztus,
27 4 | punktum!~- Becsületes ember!... mondja a nő az igazmondóra
28 4 | igénye van minden becsületes ember segítségére, - legelőször
29 4 | Oh, ő a legboldogabb ember lesz, ha nővel nem kell
30 4 | ördögnek is leköti magát egy ember, - legyen eszed Pali - gondolj
31 4 | végünk lesz, ha ilyen ember is kidől közülünk - maholnap
32 4 | György úr rettenetesen gazdag ember, ha van Debrecenben "komédia",
33 4 | is érinté, s a leglomhább ember, mintha sörélesztőt evett
34 4 | távolabb, néhány prókátoros ember ült s egy különös tárgyat
35 4 | agyoncsapta, ezért nem kerül ember a hortobágyi pusztára, hol
36 4 | hortobágyi pusztára, hol az ember is könnyen eltéved, hát
37 4 | urambátyámnak gulyája, melyet ember hiányában a kárókatonák
38 4 | Szentpáli Mihály volt a legelső ember, ki az örök békesség szerződésének
39 4 | hangon kérdi:~- Van-e olyan ember, ki a dolgot megbánta? mert
40 4 | meglássuk ki lesz az első ember, ki a haragot megfizeti?~-
41 5 | hogy az alföldi magyar ember Pesten rendesen az "Aranysas"-
42 5 | hasonló kotradékon élődő ember féltében mindent megtesz
43 5 | indulás előtt már minden ember fönnült, csak a gróf nem
44 5 | befűrészelte? ~Végre előkerült az ember.~- Hát te, kötöznivaló gazember,
45 6 | bolond gondolatra is akad ember, csak az a baja, hogy nem
46 6 | Látod, mindent megunhat az ember a világon; - te csak kétszer
47 6 | Mondja a felbőszített ember bosszúért lihegve.~- Írásban
48 6 | bolondnak tartson minden ember, még magad is!~- ...Sőt
49 7 | hisz mi közünk hozzá? más ember nyomorúsága az egész, hadd
50 7 | kivinni; ilyenkor elfeledi az ember a sírást, és a szépasszony
51 7 | derekát.~A megszólított ember nem mert visszaszólni a
52 8 | magának az ágyat, s a paksi ember akkor volt legboldogabb,
53 8 | maradnék.~Ott áll a kemény képű ember a tornácoszlop mellett,
54 8 | parancsolni jő be az olyan ember, kinek ő még pénzért sem
55 8 | volna már, hogy a paksi ember messziről észrevegye: hogy
56 8 | közelebb jött, ekkor a mogorva ember a pipaszárt első fogai közé
57 8 | a nagy ivószobában.~Éhes ember hamar kibékül a terítékkel,
58 9 | összecsomósodott a sok panaszos ember tekintetes Földváry Gábor
59 9 | ilyen katonának is különb ember mint a kuckóleső s az ilyen
60 9 | lesből támadja meg, hitvány ember, botot neki, a mennyi ráfér,
61 9 | törülköző kendő, minden ember belecsavarja a maga szennyét;
62 9 | végét fogja: Ez a becsületes ember itt mellettem adós ötven
63 9 | Engesztelődik meg a katonás ember. - Jobb is, ha hamar készen
64 9 | jellegénél fogva ép, egészséges ember valamennyi, Földváry valamennyivel
65 9 | megcsöndesedett, legalább olyan ember egy sem maradt, ki a ház
66 9 | gödöllőiekkel csak meglakhatnék az ember; hanem ez a pesti dologtalan
67 9 | azt mondta; mert a mit az ember néha egy-két jó barát közt
68 9 | hercegségének, hogy én goromba ember vagyok, de szavaimért állok; -
69 9 | alakot. Hosszú, egyenes ember, túl a harmincon, közel
70 9 | Ezen szóval állított be az ember, mintha tudná, hogy annyi
71 9 | mintha tudná, hogy annyi ezer ember közül csak egynek tűri el
72 9 | egyetlen törvény, mely a magyar ember szabadságát védi még a bírói
73 9 | megríkatnék valakit.~- Kend erős ember.~- Az a bajom, tekintetes
74 9 | nyolcvan esztendeig.~Más ember beelégedett volna azzal,
75 9 | azért lőn Földváry híres ember, mert az ilyen munkát tizenöt
76 10| gondolja magában, - bolond ember az, ki a levest forrón akarja
77 10| csakugyan nem szokhatik le az ember az evésről, ilyen kedves
78 10| utolsó tállal elér a magyar ember azon fájdalomhoz, melytől
79 10| mivel minden becsületes ember tartozik édes hazájának.
80 10| derültséget, s a magyar ember elvállalja azt a nagy adósságot.
81 10| hogy Józsa Gyuri bolond ember.~- Szerencsére magának is
82 10| Talán mégsem olyan rossz ember, hallja Márton, - véli az
83 10| a teins asszony.~- Okos ember kend! Mondja Földváry észrevételképpen.~-
84 10| méltányolandja-e a szigorú ember?~- Asszonykám! kérdi Földváry
85 10| elégszik meg a szigorú ember, - asszonyom, még csak nem
86 10| férfi, egy elhírhedt erélyű ember, Földváry Gábor majdnem
87 10| Mihály úr szélesebb kedvű ember lévén, kedvtöltéseinek egy
88 10| nyomtatványokat,... ilyen a bolond ember! mindig azon jár az esze,
89 11| Egy megszorult ember.~A spártai gyermeknek húsába
90 11| ment, és magában azt mondá: ember vagy Földváry.~Oly nyájas,
91 11| Grassalkovich-obligáció volt, meg egy egész ember. Nem ugyan természetben,
92 11| kapuig tévedt, hol néhány ember szörnyülködve beszélte,
93 11| észre a bajt, midőn egy ember a fűzfáról kiabálta az "
94 11| önmagával, és az izgékony vérű ember hasonló pillanatokban elfeledé
95 11| jutottak eszébe, s a közönséges ember érzelmei félrevonultak a
96 11| kiabálhatott Szentpáli, a mogorva ember szegényebbé lett, minthogy
97 11| koporsónak, melyben az eleven ember halála óráját várta. Elhozta
98 11| vajon lesz-e egyetlenegy ember, ki a vett jóért hálából
99 11| Ó, - még a legrosszabb ember is vágyat érez arra, hogy
100 11| megkapaszkodhatik, lesz egy ember, ki őt hálából is megemlegeti.~
101 11| Látom, hogy én haszontalan ember voltam!~- Ptrüsz! volt rá
102 11| magamról, hogy: én haszontalan ember voltam.~Kevés reménységem
103 11| ítéletet, hogy:~Én haszontalan ember voltam!~..............................................................................~
104 11| melyet minden becsületes ember megfizet a maga idejében,
105 11| Ilyenkor milliót gondol az ember, Földváry a sikert nem féltette
106 11| cimborák közt mutasd meg, hogy ember vagy!~- Értem! Mondja Szentpáli
107 12| hasonlított más jóravaló ember szokásaihoz, - egy rengeteg
108 12| valamire, - vigyorog a boldog ember, - tudok én rusnyák nyelvet,
109 12| korhelykompániában elég okos ember van, csakhogy egyik sem
110 12| garázda, - legyen vásott ember, - tanuljon el minden kópéságot,
111 12| hely, a gazda mindig utolsó ember a maga házánál.~Végre engedelmeskedének,
112 12| Józsa Gyuri ösmert bolond ember, ki csak azért nem volt
113 12| színész pedig elszántabb ember volt megküzdeni egy szent
114 12| megyünk, lesz már neked való ember! azt mondja Józsa Gyuri,
115 12| készület meglőn, de a lovászok ember nélkül tértek vissza. Ekkor
116 13| előtte, pedig bizony szegény ember nézi, - a "Vendégríkató"-
117 13| nyomorultnak tetszik az ember, ha még úgy kikapaszkodik
118 13| is a földből?~A pusztai ember kimelegedett a bámulásban,
119 13| egyenes országot, hol az ember torony iránt tájékozza magát.~
120 13| ruhájukról azt is hinné az ember, sétálgató urak: - de a
121 13| jutna a csárda, hova minden ember azért szeretett volna bemenni,
122 13| volt még ekkor a magyar ember szemében, ritka helyen sietett
123 13| Megmarad benne a magyar ember egészen büszkén, mint bármely
124 13| egyenes földhöz szokott ember, mikor Szilváson fölértek
125 13| Hová mennél, - jámbor ember? Kérdi a gróf, - a nap lenyugszik
126 14| Keglevich Miklós nőtlen ember volt, koporsója után mégis
127 14| hosszú csapat, a legvénebb ember is azt vallá, hogy most
128 14| szilvási erdő, a jártas ember is vajmi könnyen eltéved
129 14| kevesebb a nagy erdőben, egy ember igen olcsóért akart venni,
130 14| alhatott, szomszédból való az ember: ebé, a mi a másé, s a jó
131 14| okosan beszélni, - elég okos ember volt már az, aki kigondolta;
132 14| nótára ríva fakad a legvénebb ember is, kérj tőle ilyenkor egy
133 14| mit csinál! Ilyen a magyar ember, ha elmegy az esze! Ó bár
134 14| Látszik, hogy én csak vízivó ember vagyok, mindjárt valami
135 14| azt a néhány batkát. ~Okos ember volt, aki a vásárt kitalálta;
136 14| legyen az. Ilyen a gyarló ember, megcsalja a szeme. Keglevich
137 14| meginti kezével, s a tizenkét ember erejéből hatalmas hang fonódik
138 14| gondolatról, mikor egyetlenegy ember "mulat" egy egész bandával.
139 14| szellő: így mulat a magyar ember, ha egymaga van is, csak
140 14| kedélyükben, s a lelkesült ember szívének mélyében mérte
141 14| meg, mikor a kemény képű ember feleségét az utolsó helyre
142 14| szerencsétlenségük, hogy nekik élő ember nem tudott okosat írni, -
143 14| szemfényvesztés az egész? ~Más ember könnyen megbolondulna ezen,
144 14| fejét, - hogy a szegény ember is csak úgy szeretheti a
145 14| érezte, hogy ez az egyszerű ember nagyon a lelkébe fogódzott,
146 14| Méltóságod lesz a második ember a világon, kinek adósa leszek, -
147 15| különbség van az angol és német ember között?~- Nem tudom.~- Az
148 15| egy hajó elsülyed, a német ember mielőtt víz alá buknék,
149 15| meg ki tudja, hát melyik ember mit ért erő alatt. Az egyszeri
150 15| erővel vagytok?~- Ki milyen ember, az választja, - mondja
151 15| hogy négy icce bort minden ember megiszik egy nap.~Józsának
152 15| inkább kezdett tetszeni az ember, ki majdnem minden szóra
153 15| szomszédja, egy igen pici fejű ember, mindig kötekedett, gúnyolván
154 15| lehetetlenség, kétségtelen, hogy ez ember nyakig úszik a sok adomában.
155 15| püfölik.~- Aztán ilyen bolond ember is van?~- Akárhány, uram, -
156 15| arra is példát, hogy sok ember dolgozott egy szűk irodában,
157 15| szűk irodában, hol egyik ember a másik hátán ült, s két
158 15| eszerint te nem vagy magyar ember, hanem szebeni szász.~-
159 15| mint az egyszeri német ember, ki panaszolkodva mondá,
160 15| komédiákat.~- Tyhű!... ilyen ember kellene nekem, ez tud hazudni.~-
161 15| mellé, ez volna neki való ember.~- Megpróbálom, barátom;
162 15| vezetni a különben igen komoly ember, és várta, mit akar mondani
163 16| hogy valami nagyon okos ember legyen belőled; neked, azt
164 16| mondja egy áldott jámbor ember, ki a pszichologiából saját
165 16| fiú!... Nem féltem már: ember lesz belőle.~Katona megírta
166 17| mint az egyszeri iszákos ember, az megfogadta, hogy többször
167 17| össze, holott menjen el az ember egy komposszesszorátusba,
168 17| midőn a börzéken annyi ember gazdagodott meg, különösen
169 17| ebéd után összesen nyolc ember ült a művész előtt, de az
170 17| hisz alig fér be a sok ember; és ha Szilvásról följönnél,
171 17| olyan, mint az a pápista ember, ki húsvétnapon elkésik
172 17| mert azon okoskodtam: német ember úgy sem jár oda, tele van
173 17| számítást, és ha csak magyar ember jár bele nagyobb részt:
174 17| Aztán milyen hitvány ember lett ez a Szentpáli! Elhúzódik
175 17| lassankint úgy elfogy a magyar ember, mint Pesten! Nohát: egy,
176 17| valami. Ó, te hitvány, gyarló ember, ki még az ördögöt is úgy
177 17| vagyunk?~Igenis így, hitvány ember senki sem akar lenni, még
178 17| eredmény után azt érzi az ember, a mit akkor, midőn egy
179 17| apáidnak! Hát te, hitvány ember, miről beszél a te hervadt
180 17| mert érzém, hogy gyarló ember vagyok, ki annyi vétket,
181 18| vállairól, s e heves vérű ember mindennap újra meg újra
182 18| nélkül tűnt el a különös ember, egyetlen rokont sem tudósított,
183 18| szeretné látni! E kemény ember méltó rá, hogy Földváry
184 18| szemei elé áll az a pusztai ember, ki mikor meg akarna halni,
185 18| gyeplőnek hosszú végét keményebb ember tartja, s az majd fogja
186 18| kimondott eszmén rágódott minden ember, s akadt elég, ki hebehurgyaságnak
187 18| magát néhány becsületes ember.~Ha valaki lopott csizmában
188 18| mint Földváry, midőn több ember közé jött. Ezer kérdésre
189 18| azon a földön él, melyen az ember a legszebb imádságot mondja;
190 18| látja a jó isten, hogy az ember a rábízott szellemkincsnek
191 18| madárral, hisz ily bölcs ember, mint te vagy, egyre is
192 18| az ajtót. Miféle üldözött ember az, ki még az igaz bíróhoz
193 18| annyi százezer ügyes-bajos ember.~- Szabad! - Mondja szokott
194 18| megmutatni, mi a boldog ember baj nélkül és kényelemben,
195 18| gondolatot, és legalább egy ember legyen, ki előtt szégyenlenie
196 18| igazgató, hátrálva az erélyes ember hangja elől.~- Látom, ön
197 18| éleszteni bírja, midőn más ember ilyenkor nyöszörögne, és
198 18| titok.~E viszony az egyszerű ember gondolatát hatalommá növeli,
199 18| mért kerülgessen? A mit egy ember el nem lökhet az útból,
200 18| tudom, hogy néhány gazdag ember összeszedvén a Grassalkovich
201 18| beszélnek róla, hogy az ember nem érti e fickót, vagy
202 18| a múltkor is egy szegény ember összerogyott az utcán, senki
203 18| eltolta, pedig vagy ezer ember ment az úrfi után, csudálván,
204 18| hogy a targoncát ilyen ember tolja. Hallottál már ilyent?~-
205 18| meghallja, hogy a különös ember egy házban lakik vele, -
206 19| pajkosságból; ezer meg ezer ember nézi, a fehér kesztyű mily
207 19| beszédet:~- E fiúra két ember esküdött össze, hogy neve
208 19| megdöbbenti, asszonyom?~- Az ember csak hallgatja az ilyen
209 19| emberbarátok laknak Pesten, három ember jutott a vakok hangversenyébe;
210 19| nem nevezheté; a fiatal ember pedig elég drágán vette
211 19| többit megvette a fiatal ember, tehát jeggyel nem szolgálhatok.~-
212 19| tanakodván:~- Ki lehet e különös ember?~Könnyű lett volna megtudni,
213 19| a teremajtót, s a fiatal ember zavarodva mondja:~- Bocsánat,
214 20| kísérte be őket.~Tizenkét élő ember szállt le a kocsisokon kívül.
215 20| nem igen akadt még olyan ember, ki a széllel is jóllakott,
216 20| hallják az urak: a cseléd is ember.~Ilyen bőbeszédű lőn a csárdás,
217 20| pénzt országszerte. Olyan ember is volt, ki pénzt nem tudván
218 20| kívánok.~Így vált el a két ember, ki akárkivel inkább boldogul
219 20| fölugrott, hallván a ritka híres ember nevét, s az eddigi jelenet
220 20| mikor két emberséges ember szembe mondaná neki.~- De
221 21| ilyen bolond ám a magyar ember; ha bajban van, magát is
222 21| itt van megint a magyar ember. Előbb a rudalókötél is
223 21| aztán akkor is irgalmas ember keze közt vagy, talán félösszeggel
224 21| hát nem vagyok én elég ember magam?~- Igen is nem, kedves
225 21| akkor három ilyen birtokú ember, mint mi, nem lesz kénytelen
226 21| hely, hol a pénzt nem egy ember szakállára adják, hanem
227 21| ön is megítélheti, némely ember mily keservesen emlékszik
228 22| szerencsétlen, hanem hitvány ember!~- Vége van mindennek! Mondja
229 22| mert e fogadást minden ember tudja, és kíváncsian várja
230 22| csárdáshoz, az erős idegzetű ember reszketni kezdett, de megszólamlani
231 23| csodálkozzatok, hogy akadt ember, ki meglátta a tömeg közt
232 23| buzgalmamban?~- Gróf úr, egy buzgó ember már bele halt, ez volt Kulcsár
233 23| hiába, a vármegyekatona is ember, neki is tetszett a hatalom
234 23| alispán, s a boldogtalan ember háttal ment ki az ajtón,
235 23| mellett is azt sírja-ríja az ember, hogy nem lehet megélni,
236 23| benne, - mert az a kemény ember mondta, Földváry Gábor,
237 23| s annyi derék becsületes ember támogatja, - annyi, mintha
238 23| mellett, ha naponként kétszáz ember dolgoznék is, nem tudom,
239 23| ha naponkint nem kétszáz ember dolgoznék, hanem négyszáz;
240 23| naponkint nem nyolcszáz ember dolgozzék, hanem ezerhatszáz:
241 23| ezeregy éjszakába, tudja az ember, hogy hazugságnak is nagy;
242 23| például: ha naponkint tízezer ember dolgoznék, és a tízezernek
243 23| mienk.~- Hátha húszezer ember dolgoznék naponkint?~- Akkor
244 23| komédiának is furcsa: húszezer ember mindennap, aztán Földváry
245 23| s ott az alispán is apró ember, tehát e kegyes óhajtását
246 24| tekintetes úr igen edzett ember volt, de hiában, az idő
247 24| tájékozásul, hogy a nyughatatlan ember ebben a bajban aránytalanul
248 24| megijedni.~- Értem, más ember csak fél adagot kapna az
249 24| mennyit szenvedhetett az az ember, kinek legelőször volt tyúkszeme,
250 24| vegyült a remény, hogy ez ember egykor meghal, és utána
251 24| maradt volna a sárban egy ember. A legmakacsabb emberek
252 24| sógorasszony.~- Maga rossz ember - pirongatja a sógorasszony,
253 25| Nikl"-ben minden kártya egy ember kezében marad.~Az idők nagyon
254 25| előtérbe vitte, az egyes ember néha több megyében is sokszorozta
255 25| szabad. - Az elkényeztetett ember a mindinkább fejlődő nyilvános
256 25| majd meglássuk, melyik több ember, én-e vagy ő? Kérje ki a
257 25| is megkeveseli a hóbortos ember. Haszontalan időpazarlás
258 25| árulja; de a legbiztosabb ember legyen.~- Legbiztosabb emberemet
259 25| Megvan; az lesz a legjobb ember, - most tudósíttatjuk Józsa
260 25| között ő volt a legutolsó ember, pedig a boldogabb napokban,
261 25| csakhogy az nagyon szerény ember, egyetlenegy büszkesége,
262 25| büszkesége, hogy magyar ember. Egykor Józsa Gyuri is mellét
263 25| Kapaszkodjék bele tíz ember, annyi talán elbírja úgy-e?~
264 25| tesztek! kiált a meglepett ember, lepottyanván a hetedik
265 25| meghajtván magát a megalázatott ember előtt. Nem mondtam, hogy
266 25| kulcsot?~- Én voltam az az ember. Válaszol a másik foghegyről.~-
267 25| oldalon kisebb lesz benne az ember képe, a másikban nagyobb.
268 26| bácsi, - a huszonnégy fiatal ember közül egyetlenegy sem lesz
269 26| annyi millióból oly kevés ember jut.~Hasztalan a közvetítés,
270 26| álláspont, honnét a két ember kiindult, Széchenyi vezéri
271 26| Hazament, otthon három ember is azon hírrel várta, hogy
272 26| mellett. Talpig becsületes ember, hanem eszén volt légyen,
273 26| villámüteg, melyről nem tudja az ember, mekkorát üt vissza?~- Balla! -
274 26| elkeseredésig fölizgatott ember, - hallja, mit beszélnek?~-
275 26| tízkor már becsődül a sok ember.~- Én meg kinyittatom nekik
276 26| húzkodná őket; csak ez az egy ember nem szégyenel összekapaszkodni
277 26| ki lehet ez a becsületes ember? Kérdi magában Földváry,
278 26| sarkon, s azonkívül minden ember kezében volt egy nyomtatványcsomó,
279 26| helyen, élő szónoklat a két ember, mindenki látja, hogy ezek
280 26| tömjénezni!~- Szerencsétlen ember!... mondja Balla Károly
281 27| még ríva fakad ez a kemény ember. Nagyon fájna nekem, ha
282 27| könyezhet a legkeményebb ember, mikor eszébe jut vagy meglátja
283 27| Földvárynak; mindkettő magyar ember volt, mindenik híven akarta
284 27| bevándorolna, s jó hitelű ember nem volna kénytelen házalni,
285 27| sem hinné el, hogy a poéta ember, a mesecsináló egyében törné
286 27| fájdalom jutott. A poéta ember valójában rászületett az
287 27| érintetlenül hagyá a kényes ember tűnődéseit. Odaadásával
288 27| napszámos közül egy jól öltözött ember, a déli harangszó után is
289 27| is ráért, a bejelentett ember okvetlenül valami különc
290 27| okvetlenül valami különc ember lehet. Ennek nyomán rágondolt
291 28| becsületes, józan és szorgalmas ember ezt ne vegye magára.~Az
292 28| esőcseppet, mint a magyar ember a nagy hazafi erős mondásait.~
293 28| Bod Pál, - hitelt érdemlő ember támadja-e meg ez ügyet,
294 28| a védő, ha az a látatlan ember előlép, és mi őt hitelt
295 29| reszketve.~- Látod, bolond ember, tegnap is azt kérdezhetted
296 29| engedje.~- Kend becsületes ember! Kezdi Józsa Gyuri a beszédet.~-
297 29| sohasem voltam ily boldog ember, mint ma.~- Endre megérdemli,
298 29| indulatán, - öcsém szabad ember; de ha üldözőm húgába szerelmes,
299 30| papírszeleteket, melyeket a becsületes ember gyöngédsége, a hazafiúnak
300 30| kevesen tudják, de e kevés ember abból a művész-családból
301 30| összefont karokkal állt, más ember a szavak értelmére figyelt,
302 30| Földváry, - ne félj, derék ember, nem sokára rád következik
303 30| Ezen naptól fogva a magyar ember a színházat közös vagyonnak
304 31| jelzésekkel szavalta, más ember a hangsúlyozáskor már az
305 31| Széchenyihez, lássa meg a nagy ember, hogy a közlegények is mozognak.~
306 31| közremunkálnak. - A jobb ember büszke lehet ilyen honfiakra,
307 31| igazságos és érdemet becsülő ember volt Földváry. Ebben fekszik
308 32| váltót.~Mindenütt és minden ember gyönyörrel hallgatta Fáynak
309 32| most, midőn a legderekabb ember elé is el merte vinni, hogy
310 32| A sok közt elég jó módú ember van.~- Ön nem képzeli, mily
311 32| barátom, mily sok kövér ember van Magyarországban?~- Óh
312 32| igen! Válaszol a megkínzott ember.~- Nagyon sok zsírunk van,
313 32| hiszi el, hogy az irlandi ember húsvét napján is burgonyát
314 32| egy szóval, kevesebb kövér ember lesz, - kedves Fáy barátom,
315 32| amit az a másik magyar ember, hogy ezt a gróf becsületszavára
316 32| Hiába, nagyon sok kövér ember van még Magyarországon;
317 32| ön, ilyen a szórakozott ember, aztán hogyan értsenek meg
318 32| kifelé az ajtót.~Bolond ember volna az, ki a grófot ezért
319 32| az elszomorodott lelkes ember, hóna alatt volt az iratcsomó,
320 32| ismételt az emlékezet.~A nagy ember lehetetlenségnek tartá az
321 32| Van-e közöttetek olyan ember, ki csak kétszázezer pengő
322 32| Emeljetek kalapot azon egyszerű ember előtt, kinek e nemzet nem
323 32| legelső név sem lenne magyar ember.~A célnál ne hagyd el őt,
324 33| Jobb szereti a tassi ember a kövér ludat, szelíd récét,
325 33| mi állíthatá meg ez élénk ember közlékenységét? Férfikorának
326 33| benne, hogy minden okos ember őrültségnek tartja; ti,
327 33| vakengedelmességet. Elfeledte az ember, hogy a megyében nem adatott
328 33| láttál ott lenn? S hány ember dolgozik a "Vendégríkató"-
329 34| természetesen; mert röstel az ember minden kicsinységért a közönség
330 34| ítéletet, hogy oly gyönge ember, ki már akkor is vétkes,
|