bold = Main text
Chapter grey = Comment text
1 1 | gyakran még terhesebbé teszi e helyzetet. Egyik az örökszépnek
2 1 | csekély föladat megmenekülni e kényes helyzetből, kivált
3 2 | színházat az ország fővárosában, e ház növendékei a pesti koszorúval
4 2 | barátunk, legyen táblabíró! S e cím olyan volt, hogy még
5 2 | könyvíróvá nem rendel a sors, e dolgokat nem írtam volna
6 2 | megkérdezzék: van szerencsém e korrajzot bemutatni, melynek
7 2 | bízom, számítsa ki, hogy e mellékjövedelem mennyi pénzzel
8 3 | bizonyosan nem utólszor, mert e korszakban ritka ember volt,
9 3 | Majdnem megfoghatatlan, hogy e szende arcú, csöndes vérű
10 3 | arcú, csöndes vérű ember, e mélyen érző hazafi megtűrte
11 3 | azt a bánatos embert, ki e nemzet boldogságáért úgy
12 3 | ajánlólevélképpen; de a változandóságnak e mérge jobban pusztított
13 3 | mint Aeolus a szeleket, s e legnagyobb zajban, a legszilajabb
14 3 | Igen szégyenlettem volna e nagy szegénységet, - jegyzi
15 3 | mekkorát elbír. És bár e kis zugba egyik két forintért
16 3 | annyi üres helyet, hova egy e körben idegen rágalmazó
17 3 | rágalmazó megférhetne, hogy e nőt megrója midőn gyászában
18 3 | a színházban is sírnak. ~E mentségre nem volt szüksége
19 3 | gondolt. Nem ért rá folytatni e gondolatot, mert amint a
20 3 | hazudd neki, hogy a somlai e mellett elólálkodhatik,
21 3 | volt; és nem kétkedve, hogy e láng elhamvadjon, azért
22 3 | öcsém, - nekem nehéz volna e munkának egész terhe; de
23 3 | körülállók örömmel nézték e zajtalan vállalkozást, és
24 4 | aki minden léptét tudja e hánytvetett nemzetnek, az
25 4 | volna testesülve mindaz, mit e szép hazának jobbjai régen
26 4 | fölkeresi.~Szinte megdöbbent e váratlan találkozásra, agyában
27 4 | bosszantónak találja, hogy ím e percben olyan szerepre szólítsák,
28 4 | is tájékozá magát, vajon e nő nem érdemelne-e több
29 4 | túlságosan szeretett, s én e nagy szeretet mellett nem
30 4 | Földváry, meghajtva magát e szerény vallomás előtt, -
31 4 | macskaasztalt meggyőzze e szent célról; neki pedig
32 4 | közé szivárgott, s minthogy e kötelezvényekben nem az
33 4 | szabályul el nem fogadja?~- E szerént sohasem lehetne
34 4 | engedelmességgel tartozik.~- Így e kötelezvények, ámbár milliókról
35 4 | különcködés, fölhatalmazom, hogy e véleményt nevemmel bárkinek
36 4 | tréfából se higgye, hogy e párbeszéd nem tartozik a
37 4 | öreg harang, megkondulván e nagy rándításra, és szétnézett
38 4 | hogy ott valami írástudóval e két bötűt kimagyaráztassa:
39 5 | Keglevich a folyosón találta e garázda embert teljes jó
40 5 | alig látszik majd ki, és e gyönyörre nem kell tovább
41 5 | hirtelen nem tudva, hogy e lucskos tréfa, kinek agyából
42 7 | megkérdi, kinek gazdálkodnak e földdarabon? Aztán ez is
43 7 | özvegyasszony!~Folytathatnám e képet, hisz mi közünk hozzá?
44 7 | midőn a gazda még élt. - S e különbség hangosan lármázott,
45 7 | be!~Oly erélylyel mondá e néhány szót, hogy az erős
46 7 | nem engedé megcsókolni. S e mozdulatot oly méltósággal
47 7 | többé gondja, - mert míg e számvetésen keresztül nem
48 7 | lámpáját, magára vállalja e szokatlan munkát, melyet
49 7 | férficselédek rettentő szégyenlék e kudarcot, kivált mikor az
50 7 | megint; mert szégyenlem e rendetlenséget.~- Majd a
51 7 | ma nagy kedve kerekedett e munkára vállalkozni; mert
52 7 | mától fogva nem látszik meg e házon, hogy ez özvegyasszony
53 8 | keresztül vezető töltésen: e puha ágyalásból soha ki
54 8 | hogy annyi ideig birkóztak e sástermő-bozótosban. S valahányszor
55 8 | korcsmáros csakugyan megfordult e szóra, pipáját mellénye
56 8 | asszonyt baj nélkül. Minthogy e miatt harmadnap múlva Paksra
57 8 | összeveszni, figyelmesebb lőn e különc emberre, s elgondolva,
58 8 | csárdással, hanem megilletődvén, e becsületes egyenes szívűségen
59 8 | agyában a gondolat, hogy e posványt kipusztítja, bármi
60 9 | megugatja, mint mást; mert e marakodó állat a bírópálcát
61 9 | királyának mondott; és mert e föliratot a nép lármája
62 9 | dolgot, gazda, - de előbb e nyughatatlan népből egyet
63 10 | és mindenik érezte, hogy e földön boldogságot szeretne
64 10 | boldogságot szeretne szétönteni. E boldogságot még fokozottabbá
65 10 | könnyen teheti is, midőn e gondolatra csak vallomás
66 10 | asszony nyelv, - mondja a nő e vallomásban kipirulva, -
67 10 | szív nem fájdult meg bele. E könyűk nem szántják föl
68 10 | gyönge nő előtt hajol meg, s e győzelmet nem a fölpiperézett
69 10 | ön gyermekének tartozik. E győzelemre nem számolt,
70 10 | kibontva, és ki nem találva e változásnak okát.~- Szent,
71 10 | megházasodnék.~Szentpáliné e szónál elvörösödött.~- Ezt
72 10 | nem hogy felesége legyen.~E véleménykimondás után Földváry
73 10 | férfi sem szánja el magát. - E csomó Szentpáliné kezei
74 10 | kedves sógorom, neki már e gondosságért is nagy hálával
75 10 | fejére, - nézd, mit vett e szegény asszonynak,... Grassalkovich-kötelezvényeket.~
76 10 | csomót - meg ne ijesszük e szegény asszonyt, meggyűlik
77 11 | kemény ütközet volt, és e győzelemben csak az a jutalom
78 11 | mindennapivá teszik. - Mondom e pillanatban elfeledé mindezt,
79 11 | gondolá Földváry, - ha e morzsákat egy halomba rakni
80 11 | fele ugyan meghalna, de e józanságból kikerülne mindaz,
81 11 | a kocsist, anélkül, hogy e szóval önmagát is fölriasztaná
82 11 | rémület mégis meggyúrta e szívós lelket, hogy a jó
83 11 | szegényebbé lett, minthogy e pillanatban irgalmazni tudott
84 11 | jéghasáb hasra taszította. E zaj nagyon meghűtötte vérét,
85 11 | cimboráim kezébe kerülne e papírdarab, vegyenek róla
86 11 | sem jut.~2-or. Megcsaltam e szép hazát, s ezért megérdemlem,
87 11 | élettelen testemet kivigyék e szent határból, melynek
88 11 | 3-or. Ismét megcsaltam e szép hazát, kincseit fölfalám,
89 11 | egyik ősünk föltámadna, e kopárságon meg ne ösmerje
90 11 | minek folytassam tovább e szomorú vallomást, egykori
91 11 | Arról szó sem lehet, e nő büszkébb, mint egyetlen
92 11 | szeretné.~- Megállj! Kiált föl e rajongásban, eszébe jutott
93 11 | kezét. Földváry úgy vette e szót, mint egy nagy adósságról
94 11 | való megösmervényt, sőt e kötelezvény végképp megnyugtatta.
95 12 | falon.~Oly bizalmas volt e megközelítés, hogy a fiútól
96 12 | Szentpálival kudarcot vallasson. S e gondolatnál megtapogatta
97 13 | mit mondjon akkor? A lélek e kérdésekre szűknek érzé
98 14 | szemrehányást tett neki, ha e gondolat meglepte. Jobbágyait
99 14 | saját gyermekei elvonják e szeretetet: nem tudott számot
100 14 | Untig elegendőnek találom e bizonyítékot Keglevich Miklós
101 14 | Kulcsár, - nekik zajos lenne e mulatság; ő már megszokta
102 14 | megszokta ezt; jól ösmeri e szilaj, de erőteljes zajt,
103 14 | és mi furcsa, mi magyarok e gyöngeségünket szóval, írásban
104 14 | pedig nem a végén voltak e szenvedésnek, ezután következett
105 14 | csárdást.~- Fiam, jártál valaha e hegyes vidéken?~- Minél
106 15 | még azt is mondhatom, hogy e gyermek szánandó áldozata
107 15 | kiállta a próbát, midőn e hánykódás közben szét nem
108 16 | valami finom szálon rángatja e szilaj erőt, melyhez ő minden
109 16 | körül igen keveset forgott. E fogyatkozás olyan hiba volt,
110 16 | szeretetből ki-kibontakozott.~E tartózkodás nem azt juttatá
111 16 | csudálkozhatunk tehát, hogy az özvegy e modortól félt, kivált midőn
112 16 | modora átkozottul ellenkezett e szabályokkal, melyeket az
113 16 | hogy a csacska gyermek e furcsa kérdést nem a sógor
114 16 | szégyenlené magát, midőn e kérdés a bácsinak is talán
115 16 | vörös lett, mint a pipacs. E leckében a bácsi olyan tanítást
116 16 | Kérdi a nő megdöbbenve e sajátszerű kérdéstől, mi
117 16 | már hűlő mészfolyadékot.~E látványt Endre is meglehetős
118 16 | félj a Herkópátertól sem!~E bíztatásnak most nagy hasznát
119 16 | Tekintetes uram!~A mint e levelet elolvassa, úgy tekintse,
120 17 | tagadás benne, jól esett neki e kis szabadság, ámbár nem
121 17 | vettek minden hazugságot, s e kölcsönt azonnal visszafizették
122 17 | lenyújtják az erszényt.~E szerént tehát megérted,
123 17 | hegyen.~Siettem megírni e kedves újdonságot, mert
124 17 | kötelékre emlékeztetnek, még e hasonlat megmaradt pörpatvarnak,
125 17 | vagy hát jött-e ki szádon e vallomás, szegény hazám,
126 17 | megszégyenlené különben, hogy e bozontos férficégérbe szorult
127 17 | alkalmasak valának arra, hogy e furcsa tréfa meg ne nevettesse
128 17 | a vádat rágalomnak, hisz e hitet nem elég hinni, azt
129 18 | Endrét már barátai szólíták e bizalmas névvel, elérte
130 18 | akar lemaradni vállairól, s e heves vérű ember mindennap
131 18 | És mégis szeretné látni! E kemény ember méltó rá, hogy
132 18 | annál hamarább elhal. És e zaklatottságban is szemei
133 18 | minél hosszabban nyúlt e viszonynak fonala, annál
134 18 | annál inkább ügyelt, hogy e vékony szál ki ne szakadjon
135 18 | csárdás sorsa szépen megfért e fonál mellett, a másik szál
136 18 | adós maradni, kivált mikor e kérdésre annyiszor kelle
137 18 | Földváry a felügyelőnek, - e vándorlásnak véget fogunk
138 18 | alispánja: ez az egész titok.~E viszony az egyszerű ember
139 18 | ráteszem a törvényt; de ha e törvény nekem védelmet parancsol,
140 18 | Barátom, - véli Szentpáli, - e fiút az egész város ösmeri.~-
141 18 | hogy az ember nem érti e fickót, vagy bolondabb kedves
142 18 | torkon kapva Szentpálit, - e szót ki ne mondd, s el ne
143 18 | érdekemben feküdnék, hogy e fickót ártatlan báránnyá
144 18 | félek, és elhiheted, hogy e lakolás keservesebb lesz,
145 18 | Gábor, pedig meglátod, hogy e jó kívánság mindenkitől
146 19 | elfeledi az önmagáét; hisz e lemondás a nők életében
147 19 | boldogságot remélve még, hogy e kedves gyermek boldogabb
148 19 | boldogabb lesz, mint anya, s e boldogságnak néhány sugara
149 19 | fővárosi örömök közé vezette, e legdrágább kincsét kémlő
150 19 | rá, s az anya kénytelen e viszonyokban a viszonalkura
151 19 | az anyának harcát, hisz e kínos küzdelemben sűrűbb
152 19 | legfinomabb porszemet, mely e kalmárias légkörből leszállhatott
153 19 | barátokat is szerzett, s e küzdelemben csak egy maradt
154 19 | lehetett gyöngíteni, hogy e tettet leplezetlenül bevallá,
155 19 | óvatos anya éber volt, hogy e szép pillangó el ne kábítsa
156 19 | rettegett a pillanattól, hogy e fiút valaha közelről meglássa.~
157 19 | folytatta a beszédet:~- E fiúra két ember esküdött
158 19 | lesz.~- Ösmeri Földváry úr e fiút?~- Gondjaim alatt nőtt
159 19 | föl, és okom van rá, hogy e fiúra büszke legyek.~Szentpáliné
160 19 | Ha én nem védem, úgy e fiúnak lelkét rég megölték
161 19 | sajátszerű titok látszik e fiúnak sorsán.~- Melyet
162 19 | dolgot, de szívesen gondolom e fiúról a legjobbat, ha azzal
163 19 | akar avatkozni a dologba.~E találkozás után egy hétre
164 19 | jutván, hogy a két hölgyet e helyen keresse, amit a nők
165 19 | beszédtárgyává lőn.~- Leányom, e fiatalember velünk egy házban
166 19 | visszadicsér minket.~A nők e rövid társalgásban fölszabadítva
167 19 | hanem én kikötöm, hogy e hónap végén megint rendezzen
168 19 | ha búsulnak: sírnak. - S e szerencsétlen fiúnak taps
169 19 | mondja a két hölgynek:~- E hónap végén legyen szabad
170 19 | visszanéztek a fiatalemberre, ki e jeleneten tanújok vala,
171 19 | megunta, elég orcátlan volt e pírt föstéknek keresztelni,
172 19 | önök kegyes engedelmével e napon én vagyok a rendező,
173 19 | azon tanakodván:~- Ki lehet e különös ember?~Könnyű lett
174 19 | háznál kérdezősködnek; hanem e kíváncsiság több volna a
175 19 | szép lánynak neve napja, s e napon mindenik vár egy kis
176 19 | senkinek sem adtak okot, hogy e napon róluk megemlékezzék,
177 19 | dacára megborzadva,... ő védi e szerencsétlent.~- Ő véd
178 19 | illatát érzem, részeg vagyok e boldogságtól, kérem el ne
179 19 | de nem tudom elviselni e titkot, hogy el ne mondjam,
180 19 | engedelmükből.~- S ön védi e szerencsétlen ifjút?~- A
181 19 | mintha rettegnie kellene e névtől.~- Látom, önt meg
182 20 | füstöt, mit a többi csinált. E miatt az ivószobából is
183 21 | alkalmatlanabb időben nem jöhetne e hír.~- Nem halt meg, hanem
184 21 | hogy azon orvosnak, ki e halálos nyavalyából kirántja,
185 21 | magyarországi birtokait e törvények a különben méltányos
186 21 | de szerencsés vagy, hogy e kincsed nem ezüst és arany,
187 21 | ettől is Fáy, benn lévén már e kicsinylő kérdésben, mi
188 21 | Szerencsére régen készültem e támadásra, harmincezer forintom
189 21 | legelső kérdése Fáynak.~- Te e kérdésre magad is éppen
190 21 | hogy legalább a herceget e kíméletlen fájdalomtól megmenthetnénk.
191 21 | elmondott szó.~- S mi az oka e dühösségnek?~- Ötvenezer
192 21 | keservesen emlékszik meg e kötvényekre, s hogy a herceg
193 21 | akarta.~- Nem reméltem, hogy e szerencsétlen pénzviszonyban
194 21 | pénzviszonyban szükségem legyen e védelemre, melyet önöknek
195 21 | herceg, - azonban, hogy e védelemnek hálámat nyújthassam,
196 21 | hazafiúi szándokból meghiúsítsa e tervet, melyet Széchenyi
197 21 | bizonyosabban elkerülik e hazafias adót.~~
198 22 | nem lehet választani, mert e fogadást minden ember tudja,
199 22 | örökségért hazugnak mondják: e dicstelen szerepre nem vállalkozhatik.~
200 22 | sem maradnak leghátul.~Őt e dicséret még odább lökte
201 22 | megvédelmezi az ellenség ellen; e sivár dicsőségben boldog
202 22 | hátha csúffá teszik, s e papírok ellenségeivé lesznek
203 22 | nevethetni Szentpáli kudarcán! S e gondolatok megbúsíták a
204 22 | egészhez. Oda tartozik ő e történetnek derekára és
205 22 | esküszik rá.~- Megösmerné kend e két embert? - mondja a gróf
206 22 | elűzött az életből, - és e gondolat után mégsem maradt
207 22 | teremtőtől; s midőn megszabadul e lelki gyötrelemtől, eljő
208 23 | gúny, nem merte kimondani e szót: komédia! A lelkesültek
209 23 | szentegyház küszöbén, de e pillanatban a kötelességérzet
210 23 | megsüvegeljenek, mint őt, pedig e kitüntetést követelni senki
211 23 | némi várakozást; hanem e várakozásnak árát önöknek
212 23 | meg, hanem Földváry. Ügyét e hosszú hurcolódás megint
213 23 | sem véve, hogy az alispán e megjegyzésre szerette volna
214 23 | öröm, mily boldogság lesz e zaklatott embert visszakísérni
215 23 | fog Földváryn a küzdelem. E kényes kérdés isten kezében
216 23 | alispán is apró ember, tehát e kegyes óhajtását fölküldi
217 24 | mégis komoly maradt, és őt e gondatlanságért rovogatta,
218 24 | lesni, az örömök, az életnek e tarka lepkéi, csak annak
219 24 | addig nagysád kegyes leend e levélkét megőrzeni.~Egyik
220 24 | fölüdülés első perceiben.~- E levelet Lippay bízta rám,
221 24 | legérzékenyebb benyomás e hosszú életen át. - Ő az
222 24 | Nem tudnék meghalni, ha e fiúval kezet nem szorítanék
223 24 | akarta bátyád megmérgezni, én e bűntudattal megyek ki a
224 24 | Ne ítéld meg bátyádat, - e dicséretekkel részben saját
225 24 | megvédelmeztelek volna én, ki miatt e szánandó kötés történt;
226 24 | meg fogsz bocsátani; de e gondolatnak megtestesülése
227 24 | még kevésbé, Szentpáli úr, e gondolat nehezen ért még
228 24 | irgalmat, vagy önmagamnak?~- E pillanatban nagyon sok megengedtetik!
229 24 | mondék ellent.~- Szabad e kézért esedeznem? Mire a
230 24 | csodát vitt ön végbe, nekem e siker életboldogságomat
231 24 | életboldogságomat is meghozá, - s e szerencsés pillanatban fölcsiklandozott
232 24 | Az úr hatalmasabb volt, e fiút megmenté, - gondolja
233 24 | hogy a bácsinak köszönhetik e váratlan kifejlődését a
234 25 | Szentpáli a háttérből, - e tárgyról hallgatnod kell.
235 25 | időpazarlás lenne okoskodni e csodabogárral, annál inkább
236 25 | leend; tehát elvárják, hogy e bizalomnak minél előbb megfelel,
237 25 | egyik sem gyanítá, hogy e kudarc még inkább felbőszíti
238 25 | Szentpáli nem tartózkodik e tervet véghezvinni.~Legelőször
239 25 | írta a főjegyző úr, - s e vallomásban elpirult, mint
240 25 | a legbizalmasabb barátok e napon tartózkodóbbak voltak,
241 25 | nem maradhat már sokáig, e boldog hitben ült le Józsa
242 25 | mennyire irigylik tőle e boldogságot, talán még a
243 25 | mellét verve mondá el magáról e szép címét, - most sem tagadja,
244 25 | most sem tagadja, hanem e mellett mégis szép ám az
245 25 | bankjegyet.~- Megösmeri kend e színészt?~- Komáim, tekintetes
246 25 | annál alkalmasabb eszközt, e kulccsal okvetetlenül megnyeri
247 26 | adja a búcsúpoharat éppen e fiatal embereknek, - akkor
248 26 | valamely ügyben, s ez ügynek e pillanattól fogva szoros
249 26 | Igen, csodadolgot, - nézze e névjegyzéket, az ide följelölt
250 26 | Hölgyeim, hízelgem, hogy e föltétel nem kivihetetlen:
251 26 | Forró vére majdnem ellankadt e bánatban; nem tagadhatá,
252 26 | bánatban; nem tagadhatá, hogy e pillanatban sírni is tudna.
253 26 | úgy fölöltöztetlek, hogy e léha városi nép boldog lesz,
254 26 | egy országban, s ha már e szégyent feledni akarja:
255 26 | megyen el - nevetni.~Én, e hármas vármegyének alispánja,
256 26 | kötelességemnek tartom e szégyenért valamennyinél
257 26 | a mostani állapot, midőn e nagy városban végig mehetünk
258 26 | Széchenyi-Földváry-küzdelemnek, emeljetek kalapot e szép emlékezet előtt.~***~
259 27 | visszaemlékezett a múltra, midőn e hegyekre legelőször kapaszkodott
260 27 | szolgálj napszámért; de e napszám a nemzeté, abból
261 27 | könnyeket sírhatnék, míg e kis kunyhót összeütöm, -
262 27 | részvényt. Hányan vannak, kik e tolakodást nem akarták megbocsátani
263 27 | nejének szerelme; és boldog e sorok írója, ki e családias
264 27 | boldog e sorok írója, ki e családias jelenetet biztos
265 27 | ablaküvegre ne firkálná nevét. E falakon nincs név, a bemenő
266 27 | épült. Földváryt, Fáyt, e két fáradhatatlan hajszolóját
267 27 | uram.~- Megérdemlik a komák e munkát István? Tudják, miért
268 28 | A gróf előadá, miszerint e fiatalember fölött ítéletet
269 28(3)| E két latin szónak értelme: "
270 29 | hajtogatja burkába, mert e pillanatban határozódik
271 29 | hangja meggyőzé Józsa Gyurit e győzelemről, azért nevetett
272 29 | nevetett oly jóízűn, hogy e győzelemnek utóízét nem
273 29 | hirtelen a gróf, - képes volnál e házasságot gátolni?~- Nem,...
274 29 | eggyel is beérem, - kötvényed e pillanatban már hamu!~A
275 29 | A jó barátok nem érték e nagylelkűséget, azonban
276 30 | nem lehettek gyöngédebbek e barátságos figyelmeztetéseknél.
277 30 | ugyan kevesen tudják, de e kevés ember abból a művész-családból
278 30 | ideje, hogy papirosra tegyük e részleteket, a feledékenység
279 30 | pedig térden állva nyúlnak e virág után. A szentségtelen
280 30 | Gazdag asszony, és én e jegynek árával szegénnyé
281 30 | Hagyja ön az erszényt, - e jegynek árában leányát viszem
282 30 | jól esik lelkének, hogy e nagy kötelességnek is sírva,
283 30 | Kántorné hiányát.~Az illetők e szereppel hiányosnak hitték
284 30 | megösmerem a szép virágot, e két koszorút, kérem, fogadják
285 31 | kérdené, miért neveztem el e munkát korrajznak?~A színház
286 31 | lelkének mosolyával kísért e szavakat mondá:~- Nulla
287 32 | nagyon fájhatna neki, hogy e címet nemcsak gúnnyá tették,
288 32 | legszentebb meggyőződésének betűit e fénynek sugarai elé tartá,
289 32 | megdöbbenté a gúnyos arc, hogy e sok számvetés, éveknek keserves
290 32 | hallgatta, de hasonlítván e sajátszerű ziláltság a grófnak
291 32 | tehát vagy meg kell hajolni e vélemény előtt, vagy engedelmeskedni
292 32 | csak pénzt nem akartak e hitért adni, mert az emberek
293 32 | egyszerű ember előtt, kinek e nemzet nem adott egyéb jutalmat,
294 32 | van nyitva a megyeháznál e célra átengedett terem,
295 32 | de nem nyújthatom tovább e rajzot, kövessük azt az
296 32 | víg társaság, s remélem e tettnél elbúcsúzhatunk az
297 32 | éljennel fogadák a grófnak e nyilatkozatát. Fáy, az író,
298 32 | megyei közönségnek, mely e nyilatkozatban megkoszorúzottnak
299 32 | előteremteni és forgatni is tudja. E vallomás volt az én adósságom,
300 33 | gyűlései emlékezetesek maradnak e vitákról, az ország visszhangozá
301 33 | úr, halálos vétek volna e gyönyörű telepet kiszárítani,
302 33 | a legszebb hadi tervet. E szerepléshez nem volt segédre
303 33 | nem mutatá, ha megvolna e gyöngeségbeni hite, nem
304 33 | gyűléseken ismételve előfordult e kérdés, a rendek szégyennel
305 33 | megyének erőfeszítéséből; de e kénytelenség nyomása ellen
306 33 | szónok megszilajult, ha e foltocskát érinték, s amit
307 33 | kénytelenített szenvedni a megye.~- E kérdés miatt sokat elnyeltünk
308 33 | különben nyakunkon vesz e posvány, s megnő százados
309 33 | gyalázatnak.~- Ments isten, hogy e munkába kapjunk, - véli
310 33 | bízzanak meg a kivitellel, e pillanatban készen állnak
311 33 | úr, hogy előbb kész lesz e munka, mint az ellenfél
312 33 | leszen, mint ön mondá: itt e teremben fogja ön ismételni,
313 33 | húszezer embert együtt. S e szám megrövidíté az évekre
314 33 | emlékeztetőül szolgál. Nem fognak e dolgok kihatni a nagy világra,
315 33 | Fiúk, kik ifjan olvassátok e könyvet, - tanuljatok e
316 33 | e könyvet, - tanuljatok e nagy példákon, s el ne feledjétek
317 33 | példákon, s el ne feledjétek e nevet: Földváry Gábor.~S
318 33 | nem adott a nemzet, hisz e cím oly nagy volt, hogy
319 34 | Nem tehetek róla, hogy e kis munkához függeléket
320 34 | önvédelemül kénytelen valék e függeléket írni.~Fáy és
321 34 | bebizonyíthatom; s ha valaki akár e munkámra, akár előbbi korrajzaimra
|