000-arult | arura-betal | beteg-csava | cseke-elaru | elatk-elsop | elsoj-esete | esetl-fiuro | fizes-gazt | gener-harag | haran-hossz | hozat-jarja | jarjo-kerde | kerdo-kipro | kipuh-konyh | kopar-lelke | lelki-megeh | megel-megor | megos-molyo | monda-odaag | odabb-palya | pamla-rekto | remeg-szaka | szala-szokt | szola-teren | terhe-ulnek | ulo-vegre | vegsz-zuhan
bold = Main text
Chapter grey = Comment text
1 14(2)| Körülbelül 17.000 pfrtnyi volt az adomány.
2 34 | nyomán.~Pest, 1858. május 15-én.~Vas Gereben.~
3 14(2)| Körülbelül 17.000 pfrtnyi volt az adomány.
4 28 | Advocatus diaboli.3~1837-ik évi augusztus hónak 22-
5 32 | kivitel.~Ha nem csalódom, az 1840-ik évi lófuttatás alkalmával
6 32 | húszmilliónál is többet forgat.~1845-ik évnek január hónapjában
7 2 | megtermé gyümölcseit, az 1857-iki forgalom több volt huszonegy
8 1 | 1865.~Még sincs vége a sok régi
9 19 | engem, - lakom úri utcában 8-ik szám alatt, - két jegyet
10 10 | szólni? Pattan föl a főbíró abbahagyván a posványtisztogatást, és
11 4 | Idáig elszolgál Káinnak Ábellel való szerencsétlen viszálykodása,
12 4 | harag lőn megölő betűje Ábelnek, kinek ártatlan vére nemcsak
13 4 | mondja Bod Pál, - midőn Káin Ábelt irigységből agyoncsapta,
14 20 | nagy ivóban, melynek egyik ablaka kiszolgál az országútra,
15 32 | vigyázott Fáyra, s egykor az ablakba húzva, mondja neki:~- Fáy
16 9 | elöljárók, az esküdt úr az ablakfához támaszkodva várta az előkerülő
17 28 | ül a teremben, Endre az ablakmélyedésben ült le, várva a kérdéseket,
18 5 | mentek az alsó terembe, s az ablaknál levő hosszú asztalnál elülték
19 24 | mert már gyanítá, hogy az ablakok mégis nagyon veszedelmes
20 24 | az egyszer kinyitottam az ablakot, de másodszor azután hozzá
21 24 | végképpen, különben újra az ablakra ül. Méltóztatik engem érteni?~-
22 24 | nem félek. A baj csak az ablaktól ment el, de a házban van
23 27 | diákgyerek meg nem állná, hogy az ablaküvegre ne firkálná nevét. E falakon
24 7 | ezután gyakrabban látja, abrakjáról gondoskodni fog, hogy panasza
25 13 | legyen bőségben, lovai az abraknak, szénának szűkét ne lássák,
26 7 | Mindenki elfeledkezett rólad, abrakod sincs, szegény állat! -
27 29 | elvégezvén a pihentetést, egy kis abrakolás után készült az útra.~A
28 8 | lovakat látta el, szénát, abrakot hordott a lovaknak, az asszony
29 17 | legvégső sarokba, olyan savanyú ábrázatot csinál, hogy majdnem rívafakad.
30 25 | derült mosoly ült ki az ábrázatra, nem tudta már elnyögni
31 12 | a gazda, kivált mikor az abrosz is megindult és vitte a
32 23 | alapját ássák még, kőmíves, ács, kovács, lakatos, kárpitos,
33 31 | pénz, terv, tégla és kő, ácsmunka, asztalos készítmény. A
34 28 | és napszámosok nem mernek ácsorogni, nagy sebességgel ment a
35 14 | fölszólítása, a színházra adakozást sürgetvén a megyékben. Keglevich
36 17 | de bíz ide szörnyű gyéren adakoznak. Hanem ezt ne vedd ám koldulásnak,
37 7 | el, és szinte megnézte az adakozó asszonyt, ki valami rég
38 30 | neve, fölütötte Földváry az adakozók könyvét, s a jegyeket annak
39 22 | ki van tiltva onnét, mint Ádám a paradicsomból. S ha már
40 34 | fáradsággal összegyűjtött adataimért a felelősséget szívesen
41 34 | minden korrajzomban, hogy adataimra vonatkozólag magán-fölvilágosítást
42 32 | magyar ruhát, takarékpénztári adatait hóna alá csavarta, ment
43 27 | papírhalmazok közül kihúzá az adatgyűjteményt, elkészíté a nyilvánosság
44 34 | hanem hogy a kétségtelen adatok nyomán a múltnak szép példáira
45 33 | ember, hogy a megyében nem adatott osztatlan hatalom sem az
46 22 | ez utolsó percében? Mit adhatna egyebet, mint a mulandó
47 25 | tárgyat, nekem bölcs tanácsot adhatnál valamiben.~- Már nem állhat
48 19 | pedig a látók azért is adhatnának néhány irgalomfillért a
49 5 | ha olcsóért adnád.~- Nem adhatom, pajtás; magamnak is hatszáz
50 31 | megnyugtató biztosságot ha adhattak volna is, de náluk is hiányzott
51 31 | legalább jó tanácsot nem adhattam, melynek nyomán biztosabban
52 27 | Oda beleférnek a milliók, adják-veszik kölcsön, mindenki elolvassa,
53 1 | eledellel, mellyel jóllakván, ne adjunk okot a bírálónak számon
54 5 | Megvenném, ha olcsóért adnád.~- Nem adhatom, pajtás;
55 15 | Amiatt sem búsulnék, nem adnám én ezt három kicsi fejért.~-
56 23 | hitelbe.~- Még hitelbe is adnának az urak?~- Becsületes embernek
57 23 | tekintetes uram.~- Hátha adnék ön mellé néhány biztost,
58 24 | akarja, próbatétet kell adnod, s minél garázdább valál,
59 6 | adom írásban.~- Írásban adod? - Mondja a felbőszített
60 23 | kellett napszámos, úrnők adogatták kézről kézre, lelketlen
61 15 | ember nyakig úszik a sok adomában. Józsában érlelődött az
62 15 | nézte a különös embert, ki adomáiból soha ki nem fogy, s minthogy
63 11 | tréfáknak ezer meg ezer adomája, melyek szétfutottak az
64 14(2)| Körülbelül 17.000 pfrtnyi volt az adomány. V.G.~
65 3 | föl senki, hogy hány ember adományából épült föl? azt sem írták
66 26 | nem áldozhatott többet, de adományának becsét abban kell megmérni,
67 14 | Jegyzékbe vette Keglevich az adományt, a reggeli gyalogposta már
68 15 | majdnem minden szóra egy adomával cifrázza ki a beszédet,
69 15 | nem Keglevichhez, hanem az adomázóhoz intézve, azon reményben,
70 15 | óhajtom is.~- Tehát azért adomázott ön?~- Sohasem cselekedtem
71 24 | Szentpáli család legnagyobb adóssága.~Endre kezet csókolt az
72 12 | magukat kiváltsák a debreceni adósságból.~Józsa Gyuri valamit gondolt,
73 9 | elvégezve negyven-ötven könnyebb adóssági pörpatvar prókátorok nélkül,
74 32 | tudja. E vallomás volt az én adósságom, a többiért legyen önnek
75 11 | vette e szót, mint egy nagy adósságról való megösmervényt, sőt
76 8 | végével hölgyeimnek jóformán adósuk maradnék.~Ott áll a kemény
77 21 | bizonyosabban elkerülik e hazafias adót.~~
78 4 | jóravaló embert meg kell adóztatni, kit így, kit amúgy; ha
79 6 | tiszttartódnak idáig ugyan nem adtál fizetést, hanem "szabad
80 28 | Hallja az úr, én szavamat adtam, hogy azon a napon meglesz,
81 33 | mit akarok, azt kérdem, adtam-e okot valaha, hogy bennem
82 8 | két annyi is, míg el nem adtuk.~- No itt meg nem halunk
83 1 | kérnek tőlünk; míg ezt nem adunk elegendőt, - irgalomból
84 3 | kieresztette a lakat alól, mint Aeolus a szeleket, s e legnagyobb
85 5 | szarvascsont-nyelű kése, melyen néhány ág is megvan; s ha a szomszédja
86 22 | vállalkozhatik.~Józsa Gyurinak esze ágában sem volt, hogy győzelemre
87 1 | a múltban, sőt erőteljes ágai, melyek alatt egy-egy percet
88 3 | elólálkodhatik, kérj tőle agárkölyket, ígérj neki jófajta malacot, -
89 13 | a másik kettő is majdnem ágaskodni kezdett, válaszképen mondja:
90 24 | tanyájában ott feledik az agg cimborát: búsuljon a mulandó
91 30 | nem közönséges rongyokat aggatnak a múzsák oltára mellé, le
92 24 | embert eltemethetnek.~Az agglegények átka ötven év körül következik
93 4 | részét elhelyezte, hogy aggodalmaim ne legyenek.~- Ha jobbat
94 31 | szerencsétlenek elhelyezése nagy aggodalmakat szerzett.~- Kedves tekintetes
95 31 | kéri Fáy, ösmerve Földváry aggodalmának okát, s a testes levelet
96 26 | alatt megtudta a hölgyek aggodalmát, a kisleány először mert
97 16 | sorsán nem kelle tovább aggódnia; hanem annál inkább tűnődött
98 30 | közölgették velem.~Képzeljük el az aggódó szeretetet, midőn kedvenceit
99 24 | sógorasszony, - hisz, hogy aggódott volna rajtam, már annyiszor
100 14 | sem tudja méltósága, mi ágról szakadtam, honnét, hová
101 24 | lenne.~A leány órákig elült ágya mellett, hallgatott vagy
102 15 | természeted van, ha valami agyafúrtságot mondanak, mindjárt azt hiszed,
103 12 | rossz szalmán.~- A legjobb ágyaimban alusztok, amice. - olyan
104 8 | vezető töltésen: e puha ágyalásból soha ki nem kapaszkodott.~
105 26 | betegápoló, karjain emelé őket az ágyba. Dalolt, vigadott, hallatlan
106 12 | elereszté lakóját, s az ágyfenékkel egyetemben a padlóra zuhantak.~
107 12 | kérnek készpénzt; nyolc darab ágyláb mindig elég olcsó bemeneti
108 12 | hajnalban fölébredvén, a két ágynak összesen nyolc lábát elfűrészelik,
109 13 | mentett meg, a víz előtt az ágyneműt és kevés fehér ruhát a faluba
110 5 | én nem volnék, most tán agyonbúsulnád magadat.~- Kedves jó cimborám! -
111 4 | midőn Káin Ábelt irigységből agyoncsapta, ezért nem kerül ember a
112 1 | hanem a jó növénnyel együtt agyoncsépelik?~Majdnem elkomolyodtam, -
113 4 | egyszer-kétszer, s ott úgy agyonneveti magát, hogy a szék is összetörik
114 18 | mindegy, ha a törvény súlya agyonnyomja, mégis ráteszem a törvényt;
115 14 | közönség Zrínyi Miklósban agyonrítta magát, azt mondja a gróf:~-
116 11 | agyon?~- Magam vagyok én agyonverve, tekintetes uram, - földönfutóvá
117 5 | mert különben keményebb ágyra feküdtek volna le.~Törődött
118 20 | verte föl a földre vetett ágyról.~- Menjünk! menjünk! Kiált
119 21 | nem gyalulatlan deszkán és ágyterítőrongyok közt, hanem díszben, melyet
120 9 | hangon beszélt velük, mintha ágyúnak töltötték volna meg, s első
121 4 | szeretné meg először, olyan áhítatosan hallgatja Biharit.~Elbeszélgetett
122 14 | fölkereste a "nemzet napszámos"-ait, elhallgatta a csüggedni
123 34 | költemény.~Gróf Keglevich Miklós ajándéka a színháznál hitelesen megtudható.~
124 27 | szilvási vashámor gazdag ajándékát, valamint Lator Istvánnak
125 7 | engedelmességgel simíttatá magát az ajándékfalatot óvatosan vette el, és szinte
126 21 | Sándor a telken átadá az ajándékozási okmányt.~Karaván kísérte
127 17 | föliratot, mert ha a nemzetnek ajándékoznak ilyest, a nemzet dolga leszen
128 17 | hogy nekünk, magyaroknak ajándékozzák azt a színházat. Eleinte
129 15 | szerencsém magamat minden részre ajánlani. Így fullad a vízbe.~Józsa
130 27 | gondolkoztam.~- Szabad valakit ajánlanom?~- Beavatott embernek kell
131 21 | fölajánlom, s kérem önöket, ez ajánlatom elfogadását eszközöljék.~-
132 14 | menni, - ha el nem fogadod ajánlatomat, akkor is elég jókor lesz
133 19 | izgatottan várják, hogy egy ajánlatos külső átlépje a küszöböt,
134 3 | szokásbeli tartózkodást hozott be ajánlólevélképpen; de a változandóságnak e
135 25 | meg a gróf kezét, ezzel ajánlván figyelmébe a fontos ügyet.~
136 32 | Fáy alig tudta bevégezni, ajkai oly szárazak valának, hogy
137 28 | hegedű most fogva tartá ajkaikon a szót, nem hallottak Biharin
138 7 | lenyomorgatott állatok, a szó már ajkára tolakodott; de még jókor
139 17 | megunta a világot, bezárta ajkát, némaságot fogad; mit bánja
140 25 | melynek roppant szárnyas ajtai a folyosóra nyíltak.~Délre
141 4 | Kinyílott a dohányzószobának ajtaja, bejött egy tüskés hajú
142 28 | A mellékszobának nyitott ajtaján behallék egy magánhegedűnek
143 19 | mentek ki a teremből, melynek ajtajánál áll a fölügyelő, s azt mondja
144 19 | elvégződött, kinyiták az előszoba ajtaját, s a két hölgy a vak fiút
145 8 | csak meg sem mozdult az ajtóból. Tehát mi lelte ezt az embert?~
146 27 | hunyászkodva süvegelnek ajtód előtt, hogy kölcsön kérhessenek
147 26 | minden zugában megtelt, az ajtókat nyitva kelle hagyni, hogy
148 12 | felel vissza ugyanaz az ajtókilincset tartva.~- Volt-e minden,
149 18 | hogy valaki közel van az ajtókilincshez, nem tagadhatja el, hogy
150 28 | mellékteremből, a félig nyitott ajtónak háta mögül - a fiú nem iszik
151 9 | meghajlottak az ölesnél is nagyobb ajtószár alatt, mintha egy fejjel
152 32 | megindul a pályán, küzd az akadállyal, némelyiket a pálya elején,
153 33 | emberre számított tervnek sok akadálya van; ezt tapasztalásból
154 33 | megtenni, míg az ellenfél újabb akadályokat nem tesz; mert ha a kancellária
155 15 | másik szobából, Katona nem akadályozá a beszélgetést, de figyelt
156 19 | fölügyelő úr?~- Azt nem akadályozhatom, tekintetes uram.~- Ott
157 33 | éberséggel és türelemmel akadályoztak meg folyvást. A megyei gyűléseken
158 33 | törvényétől áhítattal kérte, ne akadályozza, hogy egy kárvallott elégtétel
159 23 | azzal elejét venné minden akadékoskodásnak, ha majd az engedély megjő?~
160 11 | Duna-Tiszaszabályozás, festészeti akadémia, olvasótársulatok mind bennfeküdtek
161 16 | mellett, és utóbb részvevő is akadván, a szerencsétlen gyermeket
162 12 | megnyugodtak, és már el akarák oltani a gyertyát. Ekkor
163 18 | üti.~Ilyen becsületes jó akarat, nem tud hunyászkodni; tervei
164 33 | legjobb barátainak alárendelt akaratát foghassa diadalkocsija elé?
165 16 | Mihály úron, a kis lánynak akaratlanul, sőt öntudat nélkül is sikerült.~
166 34 | könnyelmű, hát még mikor rossz akaratú is!~***~Fáy és Földváry
167 18 | zsarnok, hogy alattvalóit akaratuk ellenére is boldogokká tehesse.
168 24 | Bátyád sohasem dicsért meg?~- Akárhányszor, ha valami diákcsínyt meghallott
169 23 | nem tudták gondolni, mit akarhat velük az alispán, kinek
170 10 | Tisza-Füredről elszabadul akárhova, csak Józsa keze alatt ne
171 2 | Akarjátok hallani azt a régi nótát,
172 19 | meglepetést, nem tudják kitől, akárkitől, az mindegy, látatlanban
173 20 | vált el a két ember, ki akárkivel inkább boldogul mindenik,
174 4 | még többet, elhallgatom akármeddig, én a tanítástól éppen nem
175 27 | homokban tiporván, mint akármelyik kőmíveslegény. Nádpálcája
176 12 | bukfenc? kérdi Józsa Gyuri.~- Akármennyi, tekintetes uram, - válaszol
177 29 | azt mondja:~- Nem bánom, akármit tesztek, csak egy kazalnyi
178 33 | ő nem felel; vigasztalni akarnák, de nem tudják miért? Előérzete
179 1 | mikor nekik külön emléket akarnánk emelni.~A ki ezeket látva,
180 33 | helyett a nevetségességtől akarnátok engem megmenteni, megszánnátok,
181 27 | barátaink is azok, csak akarnunk kell, mindjárt megvan a
182 28 | hallották, hogy a várakozni nem akarókat a tekintetes úr kurta vasra
183 3 | ember elférjen. - Most szólj akarsz-e kolompot kötni?~Földváry
184 7 | ökörnek kidülledő csípejére akasztá.~- Szegény Pajkos! mondja
185 4 | legalkalmatlanabb időben akasztana a férfi gondok mellé.~Fáy
186 26 | rossz hírrel?~- Meg akarja akasztani a színházépítést a pesti
187 11 | Rám nagyobb büntetés az akasztófánál, hogy a tekintetes urat
188 10 | meg is sirattam.~- Azt az akasztófáravalót?... durran föl a cseléd,...
189 7 | mondja az ökörnek, rád akasztom ezt a szűrt, ha húsod nincs,
190 3 | nagyon magas szegre van akasztva, az is mindig üres.~- A
191 27 | biztos lehetsz benne, hogy akik legjobban szidnak és nevetnek,
192 33 | kudarcot, s nem tudom, tudunk-e akkoráig néhány öles árkot húzni,
193 4 | szörnyű nagy ezüstgombjai akkorák, hogy az ezüstmíves még
194 23 | hajdúk számának is kétszer akkorának kellene lenni, mint előbb;
195 27 | hol ezt a nagy intézetet akkorára kigondolta, hogy az ő házát
196 17 | itt az egri cigányok, az akkorban oly híres "hevesi" - banda.~
197 18 | Mondja a vakok intézetének akkori fölügyelője, ki rendesen
198 12 | megcsinálván az emberségtudáshoz akkoriban szükséges "lábvakarintás"-
199 33 | piszkálódnánk néhány kapavágással, akkorra már a paksiak megfutják
200 20 | lesz a hordó, akkor egy akó fogy el, hallja az úr!~-
201 10 | lekapart a bekecsekről, aközben elmondá, hogy a tekintetes
202 20 | nem elég, hozok még két akót.~Ekkor megcsavarta a csapot,
203 18 | sokféle terhet, mint egy akrobata, nehogy elengedvén egy erőgyakorlatot,
204 17 | remélem, te csak nem akarsz alábbvaló lenni másoknál, nagy uraink
205 4 | örök békesség szerződésének aláírásához rohant, s ekkor Józsa Gyuri
206 32 | alatt volt az iratcsomó, az aláírási ívnek legújabb vendége,
207 32 | örökbékesség szerződéstől, s annak aláíróit elítélni többé senki sem
208 32 | mondá, nevemre szüksége van, aláírok egy részvényt; aztán minél
209 4 | macskaasztal vendégei mind aláírták, s ekkor Józsa Gyuri ünnepélyes
210 9 | mely néhány ezer holdat aláiszapolt már. Oda volt rajzolva az
211 5 | süldőt sülve és főlve minden alakban; nekem pedig odább kell
212 19 | halomhoz, s utóbb olyan dombot alakít, hogy becsületére válnék
213 16 | fickót Endréből Bandivá alakítani, Katona is első bekezdésül
214 1 | házoszlopra. De tán sikerül úgy alakítanunk embereinket, hogy cselekvésükkel
215 10 | mennyi anyagot vesz és miként alakítja, hogy a hallgatót bizton
216 19 | tehát ő a jövendőre hagyja, alakítsa a viszonyokat úgy, ahogy
217 4 | hogy a dolognak törvényes alakja meglegyen, Földváry Gábor
218 16 | felelhetek meg leginkább saját alakjaimért, midőn életirányukat majdnem
219 1 | kérjük elő az emlékeztető alakokat; valljuk be azok nyomán,
220 18 | várván az időt, hogy az alakoskodás nyűgét nyakáról levethesse,
221 9 | alatt észrevett egy közelgő alakot. Hosszú, egyenes ember,
222 22 | kikérdezé a grófot az eredeti alakról.~Szentpáliban a visszaemlékezés
223 16 | a korhelykompánia miként alakul szelídebbé addig, mikor
224 10 | mely szerint a gyermeknek alakulnia kell, - s itt ismét azon
225 29 | kelljen vennem.~Megint másként alakult a társaság, Szentpáli és
226 27 | koldusságnál, a koldus ordíthat alamizsnáért, - mi nagyon cifra ruhában
227 13 | bármely címeres nemesben. Nem alamizsnaképen hozta el őket, még volt
228 23 | belvárosra, mint valami alamizsnakérő koldus, mikor a Dunapartnak
229 23 | közerő nem a legbiztosabb alap a kiszámításoknál, kivált
230 26 | örömmel beszélte, hogy az alapfalazat már le van rakva. Nem hitte,
231 26 | észrevette a zivatart, az alapfalazaton végig járkált, eszébe jutott
232 16 | szerepben is épen marad az alapgondolat. Megint az van kérdésben,
233 26 | temetve a kerepesi színház alapja, - föliratom egy kőre, hogy
234 3 | No urambátyám, már az alapkövet is letették, lesz-e német
235 3 | ott nádpálcával az első alapletevéstől az utolsó padlónak leszegezéséig;
236 21 | készen éppen, s ezen biztos alapon némi bátorságom volt a jó
237 16 | jól indult a fiú, s neki alapos reményt nyújtott, hogy Szentpálit
238 33 | s a paksiak panaszának alaptalansága mellett meggyőződött, mennyire
239 33 | hogy legjobb barátainak alárendelt akaratát foghassa diadalkocsija
240 24 | én rendeleteimnek annyira alárendelte magát. A legkisebb engedetlenségnek
241 8 | fizetni nem tudott.~Az eresz alatti oszlopon szinte meglátszik,
242 18 | csak azért zsarnok, hogy alattvalóit akaratuk ellenére is boldogokká
243 4 | valamennyivel, csakhogy az alattvalók nem mindig leghívebb jobbágyok;
244 18 | keresett. Hisz ha keresne, alázatos volna, a gyöngékkel simán
245 18 | ilyen erős hang mellé még alázatosabbnak kellett volna lenni, s elég
246 28 | őket a színháznál, legyünk alázatosak, barátom, ennek a sovány
247 12 | kapaszkodót elhúzva, ámbár az nagy alázatosságot tettetve, sehogy sem akart
248 27 | az égből az imádságra az áldás, de sebes postája van a
249 18 | helyre, honnét azt a kincset áldásképpen bocsátja le a véghetetlen
250 17 | Nem jutott eszedbe egy áldó szó, mi a szegénynek irgalom,
251 28 | az én vakom!~- Ez az ön áldója! Mondja dr. Lippay, elővezetvén
252 10 | értem.~- Elég volt egyetlen áldozat, - s én kifogtam a cselédeken,
253 15 | hogy e gyermek szánandó áldozata lesz bátyja bolondjának.~
254 29 | Szentpálit a vad tréfának áldozatául engedni, fájdalmas gondolat,
255 5 | jobbra-balra tekintgetett áldozatbárány után, s íme, árjegyzéket
256 3 | földesurat széles Magyarországon, áldozatkész hazafit, azt a bánatos embert,
257 27 | oltára. Méltán mondhatták áldozatnak az odamenetelt, szenvedniök
258 27 | buzgalmának a nő is tud áldozatot hozni.~- Férjem, lesz szerencsém
259 26 | is szeresse. Egyik kisebb áldozattal jött, a másik nagyobbat
260 26 | másik keveset áldozott, nem áldozhatott többet, de adományának becsét
261 12 | egész nap, nagyon keveset áldozom az anyagiságnak.~- Úgy,
262 14 | megosztani tudja. Önmagát áldozta föl, megszokta a nagy szeretetet,
263 1 | ha a művészi célt föl nem áldozva, vagy legalább nem veszélyeztetve,
264 13 | posztóruhás a kocsin bámuló alföldire, megadván neki a becsületet,
265 9 | bírák egymás mellett, az alföldnek ismeretes jellegénél fogva
266 18 | azért a herceg békén alhatik. Hát még mi újság van?~-
267 14 | tőle. A lelkiismeret bátran alhatott, szomszédból való az ember:
268 3 | Nem merném elvállalni az alispánságot, kegyelmes uram, még nagyon
269 3 | vármegye szöknék meg az alispántól, vagy az alispán a vármegyétől;
270 4 | hogy Földváry maholnap alispánul választatván: éppen ebben
271 31 | a főjegyző, a fiatalabb aljegyzőnek nyújtá elolvasás végett.~
272 17 | cimborák, az előzmények igen alkalmasak valának arra, hogy e furcsa
273 21 | helyet, de Földváry nem látá alkalmasnak az időt, hogy erről nyilván
274 29 | tette.~Bement a vendégekhez, alkalmát találta, hogy Józsa Gyurit
275 21 | Bujanoviccsal szemközt, mert alkalmatlanabb időben nem jöhetne e hír.~-
276 19 | gazdag is, férjnek tehát igen alkalmatos; a jó pajtások az elmés
277 32 | az 1840-ik évi lófuttatás alkalmával Csapody Pálnak lova a legnagyobb
278 4 | javuk lesz, - s én azokhoz alkalmazkodom.~- Engedelmes leszek! mondja
279 24 | beszélt tökéletesen a beteghez alkalmazkodva. Az orvosnak ő mondott el
280 30 | Vörösmartynak "Árpád ébredése" című alkalmi művét. Utána "Belizár" következett,
281 15 | nem fogy, s minthogy ilyen alkalomra elkészülni teljes lehetetlenség,
282 20 | A tavaszi napnak felhős alkonya volt, Szilvás felől vastag
283 1 | a magyar ember összegét alkotják: s akkor a hibakereső nem
284 23 | bírom, uraim, készen van az alku.~Foglalóul megint kezet
285 15 | az utolsó esetben aligha alkuba nem állna vele, s bizonyosan,
286 18 | gyámleány.~- Egy fillér sincs az alkuban, Gábor.~- Ostobaság az egész,
287 13 | elvihetne ez a három táltos; alkudjunk meg földi.~- Nem alkuszunk
288 17 | Szentpáli húsz arcképre alkudott meg vele, hanem követelé,
289 20 | siettek, azokkal hasztalan alkudoznék, hisz még meg sem született
290 21 | hajlandónak mutatkozott az alkura.~- Megelégszik a tekintetes
291 19 | a titkos gondolat meg is alkuszik rá, s az anya kénytelen
292 14 | máskor megizenik.~- Így is alkusznak már! Gyanakodik a bíró,
293 13 | alkudjunk meg földi.~- Nem alkuszunk uram, megmondtam az utolsó
294 23 | szertartás nélkül, mellőzve alkut, biztosítékot, nem kérve
295 9 | csizma. - Tisztára borotvált álla fölött a kenetlen bajusz
296 3 | vállalkozást, és tanújául állanak a szent szerződésnek, óhajtván
297 11 | adja. Lelkem szégyennel álland meg az apák istene előtt,
298 11 | hiába nézett; végre abban állapodott meg, hogy a legrosszabb
299 16 | leljék gazdáját.~A fiúnak állapota végtére is hatóság elé került,
300 7 | hasonlítson az azon időbeli állapothoz, midőn a gazda még élt. -
301 13 | maguk is eltalálnák az én állapotomat.~A fiúk inkább saját állapotukra
302 4 | meg, mennyit most özvegy állapotomban mégis tudnom kellene már.~-
303 13 | állapotomat.~A fiúk inkább saját állapotukra gondoltak, másfelé vitték
304 18 | alispán úr, - ez már rendes állapotunk, alig megyünk valamelyik
305 10 | a másik udvarra, a hölgy állásából nem vehette őket észre,
306 33 | gondolata igénybe van véve állásának gondjaitól, nem háborgatja
307 26 | még semmink sincs. Ez azon álláspont, honnét a két ember kiindult,
308 19 | keresvén a cserében észt, állást, míveltséget, vagyont, azon
309 24 | embernek, hanem lebilincselt állatnak tartá magát. Tápláléka nem
310 7 | előtte a lenyomorgatott állatok, a szó már ajkára tolakodott;
311 32 | megsajnálta a párahagyott állatot, melytől még a jutalom is
312 11 | ismét az embert közönséges állattá, kapzsivá, igaztalanná,
313 7 | elbeszélgetett a szelíd állattal. Ígérte neki, hogy ezután
314 21 | hogy ezen betegséget sem alleopathice, sem hydropathice, sem diákul,
315 25 | adhatnál valamiben.~- Már nem állhat sokáig a világ, Gyuri, ha
316 24 | hanem most már tudom, hogy állhatatos emberrel van dolgom, nem
317 7 | párákat, mire még a koldus sem állhatja meg a szót, és égre fölsóhajtva
318 9 | azért ami sok, én sem állhatom ki, s elfáradtam ide, hogy
319 28 | adnak melléje.~Keglevich nem állhatott ellent, Lator Istvánt negyedmagával
320 27 | magaslatra, miatta persze nem állhattak meg félúton. Azonkívül pörölni
321 8 | megmutassa, és ugyancsak állítá, hogy: "Isten hozta a tekintetes
322 23 | zászlóaljnyi katonaságot nem állítanánk hátuk mögé?~- Ez mind kevés
323 23 | legelkeseredettebb makacssággal védik állításaikat, s előre is értették, hogy
324 27 | diaboli," ki a másiknak állításait elrontja?~- Arról még nem
325 33 | úton és a király utcán, mi állíthatá meg ez élénk ember közlékenységét?
326 33 | vagy rágalom pellengérre állíthatna: nem maradhat a sárban.~
327 1 | hogy szebbet akkor sem állíthatnánk, mikor nekik külön emléket
328 15 | mondja: én meg ötvenet is állítok olyant, aki meg nem látta.~-
329 4 | igent mond, én nem-et s azt állítom, ha valaki engem hasonló
330 9 | tekintetes uram!~Ezen szóval állított be az ember, mintha tudná,
331 8 | kapaszkodik ki, mintha lesbe állították volna, hogy a rónaságban
332 22 | mikor tizenkét keresztapát állítottam a gyerek mellé, aztán valamennyi
333 27 | kedves jó barátom, - mért nem állítunk takarékpénztárt, oda minden
334 10 | eszközök választott rendbe állítva, még a házi ebek is oly
335 7 | hogy födetlen fővel ne álljanak előtte; s midőn a legközelebb
336 4 | szűkmarkú, nem méltó, hogy szóba álljunk vele! Minden jóravaló embert
337 6 | a rágni valót: leesik az állkapcája.~- Ej - mit tagadod, kedves
338 27 | legtöbbet. A diákgyerek meg nem állná, hogy az ablaküvegre ne
339 10 | emlékénél levett kalappal állnának. - Megint más tál fordul
340 26 | míg a nagyban szégyennel állnánk meg, s az egyesnek egy országért
341 5 | találkozott; tehát meg kelle állnia, ámbár még éjjel elbúcsúztak
342 19 | férfiak reménykednek, hogy állóhelyekre jókor betódulnak. A terem
343 29 | visszafordultak, az első állomásig sebesen hajtatván, hogy
344 32 | szét, mert az összeadás nem állta ki a kivonást, a kivonást
345 4 | dohányzószobának sarkában egy állvány mellé húzódott, nem mintha
346 27 | összeszedte, aztán föl alá járt az állványokon, éppen úgy, mint az a nádpálcás
347 27 | Földváry fölsietett az állványon, a lerakodásnál oldalt nézte,
348 27 | téglaterhet a legmagasabb állványra, az esteli harangszónál
349 7 | Vesd meg már az ökör almát, mert bizony rád dűl az
350 6 | húztad a rövidebbet, mégis álmodban is eszedbe jutok; s ha még
351 32 | csak poéta, ki milliókról álmodik, de most örömmel vallom
352 11 | lakolás ilyenképpen végződjék: álmodni sem tudta.~- Ne féljen az
353 25 | vállalta a szörnyű vétket.~- Álmodta kend, amit beszél?~- Saját
354 17 | miképp lehet valaki most álmos, mikor káromkodni kellene? -
355 20 | vacsorának, a színészek álmosodni kezdtek, azért a gazda szénát-szalmát
356 28 | nappali unalmat és éjjeli álmot. A cigány kiszorult a kastélyból,
357 32 | lehetett hirtelen megszabadulni alóla. Minden szót, minden hallott
358 10 | akármi jó borral öntöznék, álomba nem ringatják, sőt még annál
359 33 | azt fogjátok hinni, hogy álomjáró vagyok, de kérlek benneteket,
360 27 | mondtak tervéről, mintha azt álomképpen is gyanús volna elmondani.
361 23 | az égbe, szemei jótékony álomra csukódnak a küzdelmek után;
362 5 | hitestársak, átölelkezve mentek az alsó terembe, s az ablaknál levő
363 6 | észrevette, hogy a bácsi alszik (nojsz, akkora hortyogásról
364 24 | legmakacsabb emberek némileg általa változtak meg mi volna gyalázatosabb,
365 24 | gyógymód nem lett azért általánosan elfogadva, sőt még Szentpáli
366 26 | megrendelt szobákba, hogy aludjanak ott fönn. - Ő még mindig
367 26 | szobát nyittatnak neki, hadd aludjék békén, míg ők a gyűlésen
368 14 | búsabb lőn, míg csak ki nem aludta magát.~- Aztán az lesz belőlük,
369 12 | olyan ágyban még sohasem aludtatok. Menjetek.~- Köszönjük alássan
370 13 | régi magyar orvosságot: "alugyunk rá egyet," reggelig tán
371 32 | nem lehet mérni, mintha alulról kezdjük, s azt mondjuk:
372 12 | szalmán.~- A legjobb ágyaimban alusztok, amice. - olyan ágyban még
373 14 | hordozza, mint a dajka az aluvó kisdedet, hogy akár nagyot,
374 6 | legalább zsebre markolná, és az alvónak világos nappal szerencsés
375 6 | fiú önkénytelenül is az alvóra mutatott, nehogy a bejövő
376 19 | két jegyet hagyok önnél ama két hölgy számára, özvegy
377 13 | ebből adott akkora darabot, amekkora kitellett. Nem árulta pénzért,
378 3 | ruhája, meg a veszedelem, amelyben forgott; hanem megszánta
379 6 | ereszd csak azon úton, amelyiken eddig járt, - csúszva-mászva
380 4 | meg "előttünk"-özték.~- Ámen! Mondja rá Józsa Gyuri, -
381 11 | bolondjára ráfoghasson annyi jót, amennyiért a hallgatók meg nem hazudtolják.~
382 4 | egész harmadfél ezerig, amennyire kisded társaságunk három
383 21 | vele valami derék financier Amerikába; hanem hála istennek, csak
384 26 | hirdeté, hogy egy nemzetnek amfitheatrum kell, - emez azt szégyenlé,
385 26 | ihatik a Dunaparton, a fényes amfitheatrumban.~Én vagyok a megyének legelső
386 14 | mindjárt valami okosat mondok, amiből semmi sem lesz. Én is azt
387 5 | grófnak fogatát várták csak, amidőn az ablak alatt az öt lovas
388 27 | csak tűrjük a hazugságot, amíg lehet; de jó lesz nekik
389 23 | úrnak, ma, vagy holnap, vagy amikor parancsolni méltóztatik,
390 16 | tartózkodva kell beszélni, s amily eleven a gyermek, ártatlan
391 11 | összeszedte az ennivalót, s aminek hasznát vehette, fölhurcolkodott
392 11 | hitetlen nép közt, mint aminők mi magyarok vagyunk.~Az
393 20 | mesteremberek volnának, aminőket Szilváson láttam egyszer,
394 2 | nem volt siker nélkül, s amiről írótársaim mai napig mélyen
395 30 | vallá.~Másnap, augusztus 23-án, déli tizenkét órakor együtt
396 15 | végre a gróf verte ki az andalgásból.~- Na, Gyurka, mit búsulsz?~-
397 3 | hogy addig az anya Fáy Andráshoz néhány szót intézhetett.~-
398 32 | többet nem vett, sőt Fáy Andrásnak néhány hét előtt azt mondja:~-
399 18 | Tanácskozmányait hol magánál, hol Fáy Andrásnál folytatta, mert a harmadik
400 4 | a gróf Földváry- és Fáy Andrással az első asztalnál foglaltak
401 4 | eleget beszélni róla, még Fáy Andrást is odaintik, s míg az egyik
402 15 | De csak van esze annak az ángliusnak? Véli Józsa Gyuri, odább
403 9 | aztán hozzon ítéletet az az angyal természetű bíró, kit a guta
404 12 | hanem ezen hahotába némi anticipált vigyorgás is keveredett,
405 26 | Röstelte, hogy a közvéleményt anticipando magáénak hitte, egyetlenegyet
406 30 | könyűi összefolynak az anyáéval. Nem mond semmit, szíve
407 27 | emberekké, így terem az anyag, melyet a kegyeletes toll
408 31 | lelket kellett ihleni az anyagba, elkezdődött a részvénygyűjtésnek
409 12 | nagyon keveset áldozom az anyagiságnak.~- Úgy, mondja Józsa Gyuri,
410 10 | megelégedni, s utóbb az anyához fordulva mondja:~- Asszonyom,
411 19 | házban lakik.~- Emlékszem, anyám, láttam néhányszor, éppen
412 24 | kegyelmes leszen irántam?~- Anyámnak még sohasem mondék ellent.~-
413 10 | itt ismét azon figyelmes anyára kell gondolni, ki gyermekét
414 16 | hogy értelmesen kérdezte az anyától, mi az oka, hogy a bácsi
415 16 | mondani a bácsinak!~A gyermek anyjának arcváltozásában mérte meg
416 7 | még bizonyosabb, hogy még anyjánál is jobban sírna, akkor azt
417 10 | éppen úgy fogadja, mint azt anyjától tanulta. A cselédeknek osztott
418 25 | mert tessék elhinni, az anyjukom telesírta a kötényét, mikor
419 3 | öreg apja jót tett öreg apáddal, és ezt még te is meghálálod. -
420 17 | arcéleden a horgas orr haragos apáid hasonlata volna. Midőn minden
421 17 | kegyelmet: ilyen arca vala apáidnak! Hát te, hitvány ember,
422 14 | el.~- Ilyenek voltak a mi apáink hajdan.~- Méltóságáé persze
423 17 | melyik korcsosult el?~Az apáknak arca nyílt beszéd volt.
424 17 | örvendeni akarnak, a gond sem az apaság, sem a testvéri vagy rokoni
425 16 | napról-napra okosabb lesz, s az apátlan árva a bácsi viselkedésében
426 4 | hatszáz forintot!~Nem lehetett apellálni, Józsa Gyuri kivette a pénzt,
427 6 | úgy belekapaszkodott az apjába, hogy utóbb annak lába közé
428 9 | szeretője után; vagy ha az apjával összecivakodott, majd megunja
429 13 | azt mondja a férjének:~- Apjuk, járt kend ilyen földön?
430 24 | legnagyobb gyöngédséggel ápolák, a vén garabonciás diáknak
431 24 | illető egyén más orvosnak ápolása alatt?~- Rég fölhagytak
432 11 | voltak a jövendőnek, és apostolai a már hirdetett igének hitetlen
433 26 | szétverem anyai nyelvem apostolait: parancsoljanak velem, s
434 16 | meggyőződés mellett úgy apostolkodott volna, mint egykor szent
435 14 | érdemeiket; mert ő előtte apostolok, mártírok ültek, kik a nélkülözés
436 33 | indulni a nemességnek örege, apraja? Hiúságának még az a tömjén
437 28 | így tréfálta meg a várost ápril utolsó napján. Tagadhatja
438 25 | majd az új tekintély alatt apródonkint visszafizeti a kölcsönt.
439 4 | úgy kéznél van, mint az aprópénz; hanem tessék nekem megbocsátani,
440 27 | ne kívánjátok, hogy ez apróságokat papírszeletekre írjam és
441 31 | domine vice comes; modo aptissime constat nobis dicere proverbium:
442 30 | az erszényt, - e jegynek árában leányát viszem el: augusztus
443 4 | Egy-pár órára olyan boldogság áradt el a kis tanyában, mintha
444 30 | tehát nem a jegynek hitvány áráért, hanem a tett érdemekért
445 23 | visszagondolkodott, talán hibás mértékű aranyat adott, vagy lopott ezüstöt
446 23 | ennyi meg ennyi ezüst- és aranydrágaságot, én ezt a vakok intézetének
447 23 | hogy a rabokat is ezután aranyláncra verik.~- Talán nagyon drágásak
448 23 | járni mégsem akarnak; az aranymívesboltot pedig csak nézik, s ha kinyújtanánk
449 23 | annyira megesett a szíve az aranymíveseken, hogy a rabokat is ezután
450 31 | mondani?~- Elmondod neki az aranymívesekkel való furcsa szerződést?~-
451 23 | lesz a különben, nem az aranymívesnek, hanem kendnek. Mozduljon
452 23 | boltot, s ahol csakugyan aranymívest talált, elmondta az izenetet,
453 14 | megbolondulna ezen, ő a fényest mind aranynak nézi, nem feszegeti: honnét
454 23 | vasárus, bádogos, rézmíves, aranyozó, meg ki tudja még hányféle
455 26 | mondja Bod Pál, - majd egykor aranyozott rámában látod meg, aztán
456 25 | a sarokban, meg is volt aranyozva, egyéb baja nem is volna,
457 3 | ültettem, s ma délben már az "Aranysasban" voltunk; holnap pedig visszamegyünk.~-
458 24 | nyughatatlan ember ebben a bajban aránytalanul többet szenved, mint más.~-
459 14 | hogy keseregnek a drága aranyzsinóros mentében, pedig ha leterítené
460 31 | honban szerteszét tömegesen árasztott el; de az engedelem folyvást
461 17 | nem volt igen követelő, az árban hamar megegyeztek, s mindenik
462 32 | A gróf kifejezésteljes arcában az izmokat olyan furcsán
463 16 | magához tért, csak az anyának arcáról nem akart a pír elvonulni,
464 17 | előre is remegsz.~Keleti arcéleden a horgas orr haragos apáid
465 17 | Szobájában sorban állnak az arcképek, azaz a fölhúzott vásznak,
466 17 | Gyuri.~- Igaz bizon, még az arcképeket meg kell várnunk! No hát
467 17 | tervben segítője legyen.~Arcképmásoló volt a jámbor, Szentpáli
468 17 | a jámbor, Szentpáli húsz arcképre alkudott meg vele, hanem
469 22 | nem mer, pedig a hang- és arcmozdulatok mindinkább bíztatják, hogy
470 17 | miről beszél a te hervadt arcod?~Ajkadon annyi trágár szó
471 17 | hazám, én is fiad vagyok!~Arcodon ott volna a férfi jelleg,
472 10 | lefutott egy-két csöpp az arcra; de meglátszik az arcon,
473 16 | bácsinak!~A gyermek anyjának arcváltozásában mérte meg hibáját, s nem
474 11 | de a fiúnak egyetlenegy arcvonása sem árulta el a kegyetlen
475 11 | Ezzel ki volna fizetve az árjegyzék, a mivel egyik korhely a
476 8 | ereszteni. Előre is borzadt azon árjegyzéktől, amit a gazda elibük nyújt,
477 26 | belefekhetik a megkezdett színház árkába, maga mellé fektetheti a
478 30 | öröm és boldogságnak finom árnyalatát?~Nem gondolt a hálálkodók
479 11 | eszeveszett valék, ki a fának árnyékában önmagamnak kértem hűs helyet,
480 19 | a bámulóknak, ő csak az árnyékát nézi, s minél esetlenebbé
481 25 | ruházza, nehogy Józsa Gyuri árnyékoldalát is megláthassa, hadd legyen
482 28(3)| advocatus diaboli törekszik az árnyékoldalt bemutatni.~
483 3 | mint a jó paripának, az az árok kellett, amelyik legszélesebb,
484 17 | kitörik, ha az út melletti árokba dől. Egyetlenegy madzag
485 30 | hirdeték Vörösmartynak "Árpád ébredése" című alkalmi művét.
486 11 | nagy csudája volt az öt árpakenyérnek tizenkét kosárnyi morzsája.
487 31 | alispán, megalkudott velük az árra, föltette papírra a tervet.
488 15 | megehetném, - nekem az sem ártana. Hisz ha valami bajom van,
489 22 | tehát a fiúnak legtöbbet ártanának Bod Pál levelei, melyek
490 20 | ki kell csapni őket.~- Az ártatlant is? Kérdé valamelyik.~-
491 11 | fogva, félmérföldnyi széles ártérnek kellő közepén. Csak még
492 8 | nem irtózva most már bármi ártól, kérdi a gazdát:~- Mivel
493 19 | kémlő szemek nézik, mintegy árucikket, melynek becsét és mértékét
494 8 | egy csibét ötven forintért árul: megérdemli, hogy előzékenységgel
495 25 | megfelel, és hogy senki el ne árulhassa: nem is kívánják előre megtudni
496 14 | kun-szent-miklósi vásáron nem árulnak. Bizony jóravaló mesterember
497 17 | osztják; sárguló két orcád árulód lesz, hogy az éj volt a
498 19 | boldogságért, koszorúim még árulóvá is tettek; de a nagyságos
499 29 | szégyenben maradsz.~- Nem árulsz el?~- Megígéred, hogy vad
500 17 | gróf és Szentpáli, mit sem árultak el; a többi pedig hiába
|