bold = Main text
     Chapter                                        grey = Comment text

   1 1   |                       Kedves barátom!~Ha a Tisza borrá változnék: rövid
   2 1   |             maradna meg az emlékezetben; a magyar népben azonban van
   3 1   |          csudálatos szesz, mely megmenti a világ torkosainak falánkságától,
   4 1   |           találkozott olyan étvágy, mely a megizlelés első fokozatán
   5 1   |               önvéreink is, rövid ésszel a csudák titkában keresték
   6 1   |    állhatatossága, mely nem engedi, hogy a mammonért szolga kivánjon
   7 1   |                  kivánjon lenni, továbbá a kegyeletes ragaszkodás őseink
   8 1   |               kaliforniai vándorlásokra, a multhoz való hűség, hogy
   9 1   |              szívóssággal védeni képes - a lelkesülés, melylyel a legutolsó
  10 1   |                   a lelkesülés, melylyel a legutolsó bojtár is dicsekedve
  11 1   |                  vallja magát magyarnak, a keleti ragyogó képes beszéd,
  12 1   |              eredeti forrásból merit, és a tudós nem a népnek, hanem
  13 1   |          forrásból merit, és a tudós nem a népnek, hanem a nép ajkáról
  14 1   |                tudós nem a népnek, hanem a nép ajkáról bizonyit: ezeknek
  15 1   |                bizonyit: ezeknek összege a mi eddigi létezésünknek
  16 1   |          hazaszeretetnek, mely ajkaidról a multért hála, a jövőért
  17 1   |                ajkaidról a multért hála, a jövőért pedig imádság vala.~
  18 2   |                                          A pusztai élet.~A puszta!
  19 2   |                          A pusztai élet.~A puszta! a puszta!~Nagy darab
  20 2   |                  pusztai élet.~A puszta! a puszta!~Nagy darab egyenes
  21 2   |             kapaszkodik ki, hogy legyen, a mihez a vándor szeme odatámaszkodhassék,
  22 2   |                 ki, hogy legyen, a mihez a vándor szeme odatámaszkodhassék,
  23 2   |       megvigasztalja, mint az üldözöttet a jó cselekedet, mely meggyőzi,
  24 2   |    tökéletlenségében is meglátszik, hogy a teremtés remeke volt, és
  25 2   |           boltozatára csillagokat rakott a teremtő, a földet virággal
  26 2   |            csillagokat rakott a teremtő, a földet virággal hinté be,
  27 2   |               hogy itt is, ott is leljen a szem megbámulni valót; s
  28 2   |                valót; s im, az ember, ki a nagy városban magas palotákat
  29 2   |              össze, hányszor bámulta meg a pusztát a vásznon, melyre
  30 2   |           hányszor bámulta meg a pusztát a vásznon, melyre a művésznek
  31 2   |                pusztát a vásznon, melyre a művésznek keze toldalékképen
  32 2   |             kutágast.~Mi vesztegette meg a művészt, hogy e szörnyű
  33 2   |            síkságot ecset alá vegye? hát a műbarátot mi ragadta meg
  34 2   |                  minek szemlélésénél még a semmi is könnyen eszébe
  35 2   |                 jut?~Aranyozott keretben a főur teremében látszatos
  36 2   |                majdnem leszégyenli magát a sok egyéb drágaság közöl,
  37 2   |                sok egyéb drágaság közöl, a kiváncsi szemlélőt mi állitja
  38 2   |             szomjazott meg annyira, hogy a föstött kutágas is megvigasztalja
  39 2   |                 álltatok meg oly gyakran a pusztának egyszerű rajza
  40 2   |                hadd élvezze e képen azt, a mit az emberi kéz föstékből
  41 2   |                  az emberi kéz föstékből a vászonra rakhatott; hisz
  42 2   |                   hogy valamint az ecset a virágnak csak a szinét tudja
  43 2   |                 az ecset a virágnak csak a szinét tudja lerajzolni,
  44 2   |         toldhatja; ugy hiányzik e képről a pusztai magyarnak erkölcse,
  45 2   |              magyarnak erkölcse, melyről a világ annyit sem tud, mint
  46 2   |             ibolyáról, hogy az szerényen a bokorban él, és csak a kereső
  47 2   |         szerényen a bokorban él, és csak a kereső leli meg.~Ez nincs
  48 2   |                 meg.~Ez nincs lerajzolva a vászonra; mert ha ezt is
  49 2   |                 oda tudta volna rajzolni a művész, a képet most, elhiheted,
  50 2   |                 volna rajzolni a művész, a képet most, elhiheted, édes
  51 2   |                Furcsa biz az, hogy midőn a vándor iparos elhagyja azt
  52 2   |               vándor iparos elhagyja azt a fészket, hol ezer ember
  53 2   |             mindenféle szólásmódot, mint a befogott madár az elfütyölt
  54 2   |            váljék e nagy hirű országban, a mint elér az alföldi rónáig,
  55 2   |          megdöbbenve áll meg, mint mikor a szárazföldi a tenger partjához
  56 2   |                 mint mikor a szárazföldi a tenger partjához ér. - Pedig
  57 2   |              szilárdan áll; de fél attól a valakitől, ki lovon jár
  58 2   |                 jár és gyöpön alszik, ki a finom csalást nem tanulta
  59 2   |                 mégis rémévé válik annak a fakó képű váznak, kiről
  60 2   |                 képű váznak, kiről ereje a czivilizátió kórházában
  61 2   |             embert fog látni, ki nemcsak a jó napot kivánja tiszta
  62 2   |               képen két ember van, egyik a csikós gazda, kinek sugár
  63 2   |                 keménykedett volna, hogy a sok hajlongás meg ne görbithesse.~
  64 2   |             görbithesse.~Nem dajkálta őt a majomszeretet; a zöld fű
  65 2   |             dajkálta őt a majomszeretet; a zöld fű volt a párna teste
  66 2   |            majomszeretet; a zöld fű volt a párna teste alatt, s a mily
  67 2   |              volt a párna teste alatt, s a mily egyenes a róna, oly
  68 2   |                  alatt, s a mily egyenes a róna, oly egyenes lőn az
  69 2   |                  az emberiségről, melyet a gyárak műhelyei és ezerféle
  70 2   |                embermagot.~Kevés beszédű a puszták fia; mint a déli
  71 2   |              beszédű a puszták fia; mint a déli harangszó, hiába nem
  72 2   |             kevés szó közé oda sem férne a hazugság; mely csak ott
  73 2   |                 csak ott tud csalni, hol a sok szó között elkeveredhetik.~
  74 2   |              Vágyainak összessége megfér a pusztán is, mely miatta
  75 2   |                 hasztalan integet feléje a hosszu nyaku torony és tarka
  76 2   |              torony és tarka város, mely a délibábban lerajzolja magát,
  77 2   |             délibábban lerajzolja magát, a ménes mellől botra támaszkodva
  78 2   |                 ez egykedvűség, vagy tán a mi ennél is gyarlóbb, nem
  79 2   |                is gyarlóbb, nem jött meg a szája ize, hogy étvágya
  80 2   |                  hogy étvágya kerekednék a nyalánk élvek után; mert
  81 2   |             magasztos gyönyörét, nem azt a kincset, melyet csak az
  82 2   |                   melyet csak az bir, ki a társasélet millió békóját
  83 2   |                  Még egyszer fölemlitem, a mit saját füleimmel hallék,
  84 2   |              pásztorember: de szegény ez a nép, mikor nem látja azt,
  85 2   |                  látja azt, mikor fölkel a nap, meg mikor lenyugszik.~
  86 2   |                meg e szép arczot, melyet a szenvedély és szenvedés
  87 2   |              embert meg ne ösmerd benne; a becsület kinn ül két orczáján;
  88 2   |                 nem tolvajkodta be magát a pallérozott gazság, hogy
  89 2   |                 az őszinteséget belülről a zugba csalná, hogy elrántott
  90 2   |               megőrizte, megdöbbenti azt a másikat, ki az emberiségnek
  91 2   |               annyira hasonmása, mint az a letépett falevél, mit a
  92 2   |                  a letépett falevél, mit a füvész gyüjteményes könyvébe
  93 2   |          rostjait láthatja.~Hallgasd meg a nyelvet, mit a gyöpön az
  94 2   |              Hallgasd meg a nyelvet, mit a gyöpön az anyja tejével
  95 2   |                mit elcsavart volna, hogy a nyelvész tűvel, ollóval
  96 2   |               kikutatni; nyelvünket, ezt a drága kincset, meg nem tudtuk
  97 2   |           kincset, meg nem tudtuk őrizni a városoknak falai közt, a
  98 2   |                 a városoknak falai közt, a pusztai nép ajkán szűzen
  99 2   |                  ajkán szűzen őrizte meg a gondviselés, és himporát
 100 2   |             gondviselés, és himporát sem a szellő, sem a vihar nem
 101 2   |               himporát sem a szellő, sem a vihar nem tudta leverni.~
 102 2   |                  tudta leverni.~Hej, még a költő is megsüvegelné a
 103 2   |                  a költő is megsüvegelné a puszták fiát, mikor azt
 104 2   |                  puszták fiát, mikor azt a szép gondolatot meghallja:~
 105 2   |        gondolatot meghallja:~Ha fölnézek a csillagos égre,~Azt gondolom:
 106 2   |                égre,~Azt gondolom: nézek a babám szemébe,~Vagy a babám
 107 2   |              nézek a babám szemébe,~Vagy a babám szeme ment oda csillagnak;~
 108 2   |               hosszu furulyáján, s midőn a czigány is ellopta fülével,
 109 2   |                is ellopta fülével, mikor a csárdába szoritja a czigányt
 110 2   |                mikor a csárdába szoritja a czigányt a jégeső, a csikósbojtár
 111 2   |             csárdába szoritja a czigányt a jégeső, a csikósbojtár meghallván
 112 2   |            szoritja a czigányt a jégeső, a csikósbojtár meghallván
 113 2   |                  csikósbojtár meghallván a maga készitményét, annyit
 114 2   |       készitményét, annyit mégis rákiált a czigányra, hogy megmondja
 115 2   |                hogy megmondja ezt, kinek a nótája?~Ország, világ lakik
 116 2   |                egy pásztor lelkében, mit a hivatottak láthatnak csak
 117 2   |                  mérni; de az esze fölét a csillagjárásig, a fiastyukot,
 118 2   |                  fölét a csillagjárásig, a fiastyukot, kaszást, furót,
 119 2   |                  hasznát venné.~Törvénye a tiz parancsolat, azaz: emberség,
 120 2   |               azaz: emberség, szerződése a kézadás, bölcsessége a példaszó,
 121 2   |        szerződése a kézadás, bölcsessége a példaszó, melyet ugy idéz,
 122 2   |          példaszó, melyet ugy idéz, mint a prókátor a törvénykönyvnek
 123 2   |                ugy idéz, mint a prókátor a törvénykönyvnek szakaszait,
 124 2   |                  tagadni nem meri; ilyen a pusztai!~Szemei megkeresik
 125 2   |               pusztai!~Szemei megkeresik a szépet; egy pár tüzes szemért
 126 2   |              marad senki. - Végignyargal a szörnyű síkságon éjnek éjszakáján,
 127 2   |                   melynek egyszerű mécse a pásztortüz; de a mely ugy
 128 2   |          egyszerű mécse a pásztortüz; de a mely ugy elvezeti őt, mint
 129 2   |               mely ugy elvezeti őt, mint a csillag a három királyt
 130 2   |              elvezeti őt, mint a csillag a három királyt vezette a
 131 2   |                  a három királyt vezette a bethlehemi istállónak hires
 132 2   |               közé, kik e szép virágnak, a magyar nyelv és néperkölcsnek
 133 2   |              ostoba vágyait nem adta meg a sors; lelkemnek megnyilik
 134 2   |                   lelkemnek megnyilik az a boldogság, hogy kincs vagyok
 135 2   |              csak, hogy ilyen munka után a hetedik napon miért nyugodott
 136 3   |             fiatal ember.~Az oltványágat a vad fába illesztik, a legszebb
 137 3   |        oltványágat a vad fába illesztik, a legszebb magot válogatva
 138 3   |               válogatva keresik ki, hogy a szántóföldbe szórják, menjünk
 139 3   |      szántóföldbe szórják, menjünk mi is a legalsó rétegre, ott keressük
 140 3   |              hogy fajunkon nem fogott ki a konkoly, hogy vállainkon
 141 3   |           egyszerűség erkölcsét, és hogy a szenvedélyek piaczán nem
 142 3   |       szenvedélyek piaczán nem állunk ki a vásárra, hogy önmagunk is
 143 3   |            nyereségváró szemekkel lesvén a legtöbbet igérőt.~* * *~
 144 3   |                  legtöbbet igérőt.~* * *~A kanyargó Tisza elfáradt
 145 3   |                 keresni ágyát, jóllakván a hegyek árjával, kiszaladt
 146 3   |                hegyek árjával, kiszaladt a sima rónára, hogy tükre
 147 3   |                rónára, hogy tükre legyen a kócsagnak, mely el nem jön
 148 3   |               kócsagnak, mely el nem jön a tenger mellől, mig akkora
 149 3   |               nem lát, melynek közepéhez a széle egy-két mérföld; mert
 150 3   |               vele.~Röpülése sebes, mint a villám, kerüli a nádast,
 151 3   |             sebes, mint a villám, kerüli a nádast, melynek csende csak
 152 3   |              csende csak addig igaz, mig a félénk madár közelébe röpül,
 153 3   |                 akkor megszólamlik, hogy a fegyver hangja legyen az
 154 3   |                legyen az utolsó zaj, mit a madár életében hallott.
 155 3   |                 kanyarodással keresi meg a tisztást, hogy lefürödje
 156 3   |           lefürödje hófehér tolláról azt a parányi port, mit a szellő
 157 3   |                  azt a parányi port, mit a szellő ráejtett, és hosszu
 158 3   |             hátrahajolgatva usztatja meg a vizén, és ismét előrehajtva
 159 3   |                ismét előrehajtva nyakát, a nap melegénél szárogatja,
 160 3   |                  hogy fehér legyen, mint a hó, és az embert irigységre
 161 3   |             leselkedik egy fiatal vadász a tiszai nádasok sarkán, -
 162 3   |            közepéig, s mereven áll, mint a leásott kutágas, hogy zörejével
 163 3   |               hogy zörejével el ne verje a kényes madarat, mely szél
 164 3   |                  röpül, és okosan figyel a szellő szavára, mely az
 165 3   |               vigyázol ékes tollu madár, a vadász ifju még, szenvedélye
 166 3   |                csak hogy megejthessen, s a midőn a kócsag az utolsó
 167 3   |                  megejthessen, s a midőn a kócsag az utolsó nádas felé
 168 3   |                  nádas felé közelg, mely a legnagyobb viztükörtől elválasztja,
 169 3   |            kevesebb térben férhessen el, a legrövidebb ut halálra viszi;
 170 3   |        megállitja röptét, és leszállitja a magasból.~Még egyszer erőlködik,
 171 3   |                  hasztalan, fehér tollát a vér megpirositotta, bubjának
 172 3   |                az erő elhagyja, szárnyai a légkörön nem uralkodnak
 173 3   |                  elhomályosodnak, s mire a viz szinére ér, nem tudja,
 174 3   |              életét is elkérte az ember.~A nádas megingott, egy könnyű
 175 3   |                  könnyű csónak vágott ki a vizre, s mig egy izmos bojtár
 176 3   |            bojtár evezőjével odább lökte a kis lebegő faalkotmányt,
 177 3   |                 kis lebegő faalkotmányt, a vadász messziről nyujtá
 178 3   |                 karját, hogy martalékját a vizben elérje.~Az ifju a
 179 3   |                 a vizben elérje.~Az ifju a kócsagot óvatosan emelte
 180 3   |              kócsagot óvatosan emelte ki a vizből, a gyönyörű tollakat
 181 3   |             óvatosan emelte ki a vizből, a gyönyörű tollakat némi diadallal
 182 3   |          diadallal simogatá végig, aztán a csónak padjára helyezé,
 183 3   |             csónak padjára helyezé, hogy a hosszu les után hazafelé
 184 3   |               után hazafelé indulhasson. A hajót ellenkező irányra
 185 3   |           ellenkező irányra kormányzá, s a bojtárnak erős karja után
 186 3   |               karja után könnyen hasiták a vizet.~A vadász alig volt
 187 3   |                 könnyen hasiták a vizet.~A vadász alig volt még husz
 188 3   |           testben, lelkes arczczal, mely a még pelyhetlen arcznak teljes
 189 3   |                 mély, mint emelkedett, s a határozottságnak mintegy
 190 3   |             jeléül szolgált. Átellenében a bojtár koma vele egy idejünek
 191 3   |                 napsütött szine kiemelte a testnek erejét, mely a kifejlett
 192 3   |          kiemelte a testnek erejét, mely a kifejlett idegzetet még
 193 3   |                tökéletesebbnek mutatá.~- A viz széles, majd megérzed
 194 3   |                 szánjon az urfi, - felel a bojtár bizalmasan, - mert
 195 3   |                  bizalmasan, - mert majd a gazda haza parancsol gyerekdajkának.~-
 196 3   |                    Nagy ijesztő lehet az a gazda?~- Nem az erejétől
 197 3   |            erejétől félek, urfi, - hanem a szemétől.~- De már ezt nem
 198 3   |                  nem értem Marczi, pedig a tizenkettődik oskolától
 199 3   |                az olyant, urfi! - mondja a fiú annyi bizalmassággal,
 200 3   |         vadásznak többszöri pajtása volt a vadhajhászatban, - s aztán
 201 3   |               aztán folytatá: - Mikor ez a mi gazdánk féloldalt áll
 202 3   |               embernek, s akármint mosná a hibáról a szennyet, s egy
 203 3   |                 akármint mosná a hibáról a szennyet, s egy szóval sem
 204 3   |                  szóval sem mondja, hogy a sok szóból egyet is elhisz;
 205 3   |              akkor elkivánkozik az ember a harmadik határra; mert az
 206 3   |                harmadik határra; mert az a félig látott szem annyit
 207 3   |                  vagy tizenkettőt, pedig a kit mitőlünk elnéztek, máshol
 208 3   |                uram, - hanem ha az urfit a tizenkettődik oskolából
 209 3   |                év mulva nem lelnélek itt a Tiszaparton.~- Megsajnálna
 210 3   |            Megsajnálna az urfi; - mondja a bojtár, - mert akkor olyan
 211 3   |              akkor olyan gazdám lesz, ki a hibának fegyverrel vétethet
 212 3   |              mértéket.~- Csak nem járnád a panaszos életet?~- Már ha
 213 3   |                panaszos életet?~- Már ha a szabad életet nem élhetném,
 214 3   |                 élhetném, urfi, - mondja a bojtár különös hangnyomattal,
 215 3   |        hangnyomattal, nem kötném magamat a világ nyakára: hanem beállnak
 216 3   |                 hanem beállnak szolgának a huszárló mellé.~- Bolond
 217 3   |                az ifju, ki akarván kapni a fiut az elszántságból, mire
 218 3   |           határozottsággal mondja:~- Még a bolondok között is a legkötöznivalóbb
 219 3   |                 Még a bolondok között is a legkötöznivalóbb akarnék
 220 3   |               urfi, hogy hiába ne kapnám a nevet; mert még ebnek is
 221 3   |                  közöl vicsorgathatja ki a többire a fogát.~Az erő,
 222 3   |              vicsorgathatja ki a többire a fogát.~Az erő, vagy elhatározottság
 223 3   |                 volt-e megdöbbentőbb; de a fiatal vadász elmélyedt
 224 3   |                  fiatal vadász elmélyedt a hallott szavak után, és
 225 3   |            fogadni; mert rágódott valami a lelkén, és sejteté vele,
 226 3   |                nem akarna gyöngébb lenni a bojtárnál, ki még ugyan
 227 3   |                ugyan nem volt magasabban a földtől, mint mikor a ló
 228 3   |         magasabban a földtől, mint mikor a ló hátán ült, vagy annak
 229 3   |                 ló hátán ült, vagy annak a padlásról abrakot hozott
 230 3   |          padlásról abrakot hozott le; de a mit mondott, egyszerű embernek
 231 3   |               ajkáról olyan önérzet, mit a nagy világban magáénak vallhat
 232 3   |                bármely emelkedett ember.~A vad viz csendét az evező
 233 3   |                 ily hallgatagon érték el a viznek szélét, hol a magasabb
 234 3   |                  el a viznek szélét, hol a magasabb földszinen a ménes
 235 3   |                hol a magasabb földszinen a ménes legelt, és ott volt
 236 3   |                ménes legelt, és ott volt a pont, hol kikötniök kellett.~
 237 3   |                   hol kikötniök kellett.~A csónak a parthoz igazodván,
 238 3   |              kikötniök kellett.~A csónak a parthoz igazodván, az ifju
 239 3   |                 Máskor ilyen pillanatban a borravaló következett, de
 240 3   |        alamizsnához is hasonlitana, hogy a fiut megszégyenitse: tehát
 241 3   |               fiut megszégyenitse: tehát a vadász óralánczáról leszabaditott
 242 3   |             viselt tallért, s azt nyujtá a bojtárnak.~- Marczi! ma
 243 3   |              megemlékezzél: ráadásul ezt a kézszoritást!~Máskor a bojtár
 244 3   |               ezt a kézszoritást!~Máskor a bojtár a borravalót egy
 245 3   |            kézszoritást!~Máskor a bojtár a borravalót egy köszönöm
 246 3   |                  megemelintve, - de most a kézszoritásra kerülvén a
 247 3   |                 a kézszoritásra kerülvén a sor, ez elkapott jobb kéznek
 248 3   |          kézszoritását, - baljával pedig a levett kalapot térdéig leeresztve
 249 3   |                  leeresztve tárta, s még a köszönöm szót sem tudta
 250 3   |                urfi s az ösmert irányban a nádasok mellett elkanyarodott,
 251 3   |          pillanatban, mint emberek, mint a sziv és léleknek egyesülései
 252 3   |           egyesülései találkoznak össze.~A bojtár egész a fordulóig
 253 3   |        találkoznak össze.~A bojtár egész a fordulóig kisérte szemével
 254 3   |               fordulóig kisérte szemével a fiatal embert, kinek kézszoritását,
 255 3   |                kinek kézszoritását, mint a jótékony melegét érezte,
 256 3   |                  lépteinek döbögését még a lágy füvön is meghallhatta
 257 3   |            alugyál állva! - szólitja meg a gazda tréfával; mert a bojtárnak
 258 3   |               meg a gazda tréfával; mert a bojtárnak elmélyedésében
 259 3   |              hanem valami olyast látott, a mi a husz esztendős fiatal
 260 3   |               valami olyast látott, a mi a husz esztendős fiatal embert
 261 3   |                vagyok gazduram! - Mondja a bojtár a parancsszót várván.~-
 262 3   |              gazduram! - Mondja a bojtár a parancsszót várván.~- Én
 263 3   |                 itt vagyok, - viszonozza a gazda, - meg ez a gyerek
 264 3   |             viszonozza a gazda, - meg ez a gyerek is itt van, - mondja
 265 3   |                 lóssa-fussa ki magát itt a gyepen, - folytatja a kipirult
 266 3   |                itt a gyepen, - folytatja a kipirult arczu gyermekre
 267 3   |               szolgám, pányvára kösd ezt a kis csibét, hogy messze
 268 3   |                  elmondottak után fölült a méneshajtó lóra, s a maga
 269 3   |              fölült a méneshajtó lóra, s a maga dolga után ment, a
 270 3   |                  a maga dolga után ment, a bojtár pedig a hozzá simuló
 271 3   |                után ment, a bojtár pedig a hozzá simuló kis lányt megörvendeztette
 272 3   |                réczetojásokkal, melyeket a reggeli fűben egy fészekben
 273 3   |             Máskor órákig is elfecsegett a gyermekkel; mert a beszédes
 274 3   |           elfecsegett a gyermekkel; mert a beszédes kis leányban már
 275 3   |                  az asszony természetből a fél adag, és a bojtártól
 276 3   |              természetből a fél adag, és a bojtártól elkérdezte kiváncsiságból
 277 3   |                elkérdezte kiváncsiságból a bolondabbat, mire otthon
 278 3   |              mert elkotyogni; ma azonban a bojtár hallgatagabb volt,
 279 3   |                embernek szive megkérődzi a boldogságot, hogy más is
 280 3   |                  belőle embert. Szeretne a fűben heverészve fölnézni
 281 3   |                fűben heverészve fölnézni a magasan járó fehér föllegekbe,
 282 3   |           föllegekbe, szeretné nem látni a földet, mely a röghöz huzza
 283 3   |                 nem látni a földet, mely a röghöz huzza a rajta járó
 284 3   |              földet, mely a röghöz huzza a rajta járó embert, - szeretné
 285 3   |             szeretné beszivni magába azt a magasan látszó kéket, mintha
 286 3   |                  látszó kéket, mintha az a léleknek való eledel lenne,
 287 3   |                  eledel lenne, s egyszer a földi kövér falatok helyett
 288 3   |                amolyan is kellene, mitől a lélek is jóllaknék.~Nem
 289 3   |             szivébe, hanem megérezte azt a boldogságot, mi az öntudaté,
 290 3   |                 először életében gyanitá a valóságos igazságát amaz
 291 3   |            Marczi bácsi! - szólamlik meg a kis beszédes, - ha ez a
 292 3   |                  a kis beszédes, - ha ez a Tisza mind leves volna!~-
 293 3   |                  leves volna!~- Megennék a halak! - felel rá kurtán
 294 3   |                 halak! - felel rá kurtán a bojtár.~- Akkor a halak
 295 3   |                 kurtán a bojtár.~- Akkor a halak mind szárazon maradnának.~-
 296 3   |              mind szárazon maradnának.~- A halakat megennénk mi!~-
 297 3   |             felét főve ennénk meg?~- Még a Bodri kutya is két tállal
 298 3   |           vacsorára. Toldja hozzá Marczi a tarka beszédet, nem akarván
 299 3   |              tarka beszédet, nem akarván a kis lányt kizökkenteni szokott
 300 3   |           szokott nagymondó2 beszédéből, a mi a gyerek észnek szokott
 301 3   |              nagymondó2 beszédéből, a mi a gyerek észnek szokott csavargása.~-
 302 3   |                  fogni annyi halat, hogy a szekérbe nem férne; de megörülne
 303 3   |                  meg Marczi bácsi?~- Ott a csónak, beleülünk, kenyeret
 304 3   |              beleülünk, kenyeret dobálok a halaknak, aztán a karikással
 305 3   |                dobálok a halaknak, aztán a karikással kiterelem őket
 306 3   |            karikással kiterelem őket ide a gyepre. Te majd segélsz
 307 3   |                csak várj egy kicsit, mig a ménest jobban egy csomóba
 308 3   |               jobban egy csomóba hajtom.~A leánynak képe égett az élvezettől,
 309 3   |                 várta, hogy Marczi bátya a ménestől visszakerüljön,
 310 3   |               addig ő gyönyörködve nézte a vad vizet, melyben szeme
 311 3   |              láttára dobálák föl magukat a fél rőfnél is hosszabb pontyok.~
 312 3   |              rőfnél is hosszabb pontyok.~A leányt fölizgatta az élvezetnek
 313 3   |                  és mindig közelebb ment a vizparthoz, hogy a ficzkándozó
 314 3   |                  ment a vizparthoz, hogy a ficzkándozó halakat jobban
 315 3   |                 jobban láthassa, - utóbb a csónakba állt, részint a
 316 3   |                 a csónakba állt, részint a látvány miatt, részint hogy
 317 3   |              látvány miatt, részint hogy a csónakot előre eloldja,
 318 3   |             csónakot előre eloldja, hogy a várakozás idejét mindinkább
 319 3   |                 mindinkább megröviditse. A mulatság ingerlé a gyermeket,
 320 3   |         megröviditse. A mulatság ingerlé a gyermeket, beállt a csónakba,
 321 3   |              ingerlé a gyermeket, beállt a csónakba, hol már az is
 322 3   |                  hogy egy keletkező szél a csónakot dobálgatá, s a
 323 3   |                  a csónakot dobálgatá, s a hintázás ujabb játékkal
 324 3   |              játékkal kedveskedett neki.~A szél nem sokára hagyott
 325 3   |               hagyott magára váratni, és a vad vizet hirtelen fölborzolá, -
 326 3   |           hirtelen fölborzolá, - eközben a lány meghallá a ménes közeledtét,
 327 3   |                  eközben a lány meghallá a ménes közeledtét, tehát
 328 3   |                 közeledtét, tehát eloldá a csónakot, gyermekes szilajságában
 329 3   |                 ugy számitván, hogy majd a csónakból a partra ugrik, -
 330 3   |         számitván, hogy majd a csónakból a partra ugrik, - de a szél
 331 3   |           csónakból a partra ugrik, - de a szél elkanyaritá idő előtt
 332 3   |               szél elkanyaritá idő előtt a csónakot, s a gyermekkel
 333 3   |                  idő előtt a csónakot, s a gyermekkel beverte a sima
 334 3   |                   s a gyermekkel beverte a sima viznek szélesebb részébe.~
 335 3   |                viznek szélesebb részébe.~A gyermek nem lepette meg
 336 3   |                  hogy majd visszaverődik a csónak, és hogy elkerülje
 337 3   |                csónak, és hogy elkerülje a pirongatást, számitásból
 338 3   |            számitásból nem kiáltott, mig a szél ugy benyomta a csónakot,
 339 3   |                  mig a szél ugy benyomta a csónakot, hogy egy érfolyásba
 340 3   |                érfolyásba került, melyen a csónak még könnyebben ment
 341 3   |               könnyebben ment már. Ekkor a lány toroktátva kiáltozott,
 342 3   |               nem gyanitva, hogy hangját a szél is elkapja, meg a megterelt
 343 3   |           hangját a szél is elkapja, meg a megterelt ménesnek robajában
 344 3   |                  pillanatra láthatta meg a bojtárt, ki saját büszke
 345 3   |            közeledett; de majd leszédült a lóról, mikor a gyermeket
 346 3   |                 leszédült a lóról, mikor a gyermeket a veszedelem közepében
 347 3   |                 lóról, mikor a gyermeket a veszedelem közepében látta.~
 348 3   |        gondolkozni, hanem mintha lóháton a vizet is ugy átmérhetné,
 349 3   |                  is ugy átmérhetné, mint a rónaföldet, beugrat az áradásba,
 350 3   |                beugrat az áradásba, hogy a gyermeket még jókor elérje.
 351 3   |              gyermeket még jókor elérje. A ló teljes buzgósággal engedelmeskedék
 352 3   |              buzgósággal engedelmeskedék a szokatlan uton, a mély vizben
 353 3   |        engedelmeskedék a szokatlan uton, a mély vizben is egész igyekezettel
 354 3   |           bámulandó messzeségre vitte el a gazdát, még az éren is átcsapott;
 355 3   |                 is átcsapott; de azontul a menekülés ösztönével csapott
 356 3   |          menekülés ösztönével csapott ki a tulsó partra, és remegve
 357 3   |                 el azon iránytól, melyen a viz lefelé megszélesedve,
 358 3   |               nádfolt közt csavargott, s a leányt a bizonytalan sors
 359 3   |              közt csavargott, s a leányt a bizonytalan sors ölébe vitte.~
 360 3   |              ölébe vitte.~Rémülve nézett a nagy mindenségbe, hol a
 361 3   |                  a nagy mindenségbe, hol a boldogság és szerencsétlenség
 362 3   |                 hirtelen szivébe nyilalt a fájdalom, hogy egy rábizott
 363 3   |              melyet elfeledni nem lehet. A mint a ló megpihent, a földnyelven
 364 3   |              elfeledni nem lehet. A mint a ló megpihent, a földnyelven
 365 3   |                   A mint a ló megpihent, a földnyelven nyargalva ment,
 366 3   |                 czél nélkül és elbódulva a fájdalomtól, mely együtt
 367 3   |               tőle; mert mire órák mulva a viznek alsó irányára fordulhatna,
 368 3   |                   és embert lelhetne, ki a gyermeket fölvadászhatná,
 369 3   |             fölvadászhatná, az már régen a szélirányban követi a veszedelmet,
 370 3   |              régen a szélirányban követi a veszedelmet, melyből megmentést
 371 4   |                                          A testvérek.~Amely napon két
 372 4   |             hasonlót, elhiszem, hogy még a teremtésnek is van határa,
 373 4   |          indulatok támadjanak testvér és a testvér gyermek között.~
 374 4   |                  atyja jószágkormányzója a politikai befolyásban hatalmas
 375 4   |             bőven folynak, de lecsapolja a jövedelmet az a fény, melynek
 376 4   |               lecsapolja a jövedelmet az a fény, melynek a nagy világ
 377 4   |            jövedelmet az a fény, melynek a nagy világ görbedezve hódol.~
 378 4   |                  világ görbedezve hódol.~A jószágkormányzónak két fia
 379 4   |  jószágkormányzónak két fia van, - egyik a grófnak gyermekeivel növelkedett
 380 4   |           valamint azon reményben, mihez a hiu apa oly készséggel kapott,
 381 4   |          idősebbik fia grófi barátjaival a befolyások igen sima utján
 382 4   |         befolyások igen sima utján fölér a magasabb hivatalokra, hol
 383 4   |                  de csillag lesz, melyet a tömeg alólról mindig bámulva
 384 4   |               saját fiaival meg is kezdé a pályát Bécsben az udvari
 385 4   |                  napra lerándultak, hogy a Tisza mellékén agyonpuffogassanak
 386 4   |                meg nem tudna jókor enni. A három ifju folyvást együtt
 387 4   |                  folyvást együtt volt, s a kitüntetett testvér, a nagy
 388 4   |                 s a kitüntetett testvér, a nagy világ nyelvén szólva,
 389 4   |                  követelni látszék, hogy a felsőbbséget mélyen megismerje.~
 390 4   |          felsőbbséget mélyen megismerje.~A véletlen ugy akarta, hogy
 391 4   |                véletlen ugy akarta, hogy a bécsiek is azon irányban
 392 4   |            vadásztak, hol csónakból, hol a parton, a mint a körülmények
 393 4   |                 csónakból, hol a parton, a mint a körülmények szerint
 394 4   |          csónakból, hol a parton, a mint a körülmények szerint jobbnak
 395 4   |                  szerint jobbnak látták. A társasághoz csatlakozott
 396 4   |                 társasághoz csatlakozott a kormányzónak sógora, Puskás
 397 4   |             nyugalmazott huszártiszt, ki a mulatságban inkább a gyalogrészt
 398 4   |                  ki a mulatságban inkább a gyalogrészt választotta,
 399 4   |               gyalogrészt választotta, s a mint a csónak áthozta a
 400 4   |        gyalogrészt választotta, s a mint a csónak áthozta a bal partra,
 401 4   |                  a mint a csónak áthozta a bal partra, folyvást gyalog
 402 4   |                  folyvást gyalog maradt. A vadászat végződőfélben volt,
 403 4   |            sebzett réczére volt kiváncsi a társaság, s azért mentek
 404 4   |                 s azért mentek még alább a viz mellett, a szolgák a
 405 4   |                 még alább a viz mellett, a szolgák a csónakkal kikötvén,
 406 4   |                 a viz mellett, a szolgák a csónakkal kikötvén, sőt
 407 4   |              csónakkal kikötvén, sőt már a vizslákat is nyugasztalván
 408 4   |               vizslákat is nyugasztalván a fáradságos munka után. Mindenki
 409 4   |               után. Mindenki tudja, hogy a vadászt mennyire csalhatja
 410 4   |            vadászt mennyire csalhatja el a sebzett vad, s a nyughelytől
 411 4   |            csalhatja el a sebzett vad, s a nyughelytől jó félórányira
 412 4   |            félórányira kanyarodtak le, s a sebzett vad minduntalan
 413 4   |             egész társaságot.~De mielőtt a czélig érnének, előzzük
 414 4   |                  az is jobban vonz, hogy a családnak mellőzöttje, de
 415 4   |             előtt folyt le.~Ő is követte a partszéli irányt, s olykor
 416 4   |                  lefelé az irányból, hol a bécsiek vadásztak, uj vággyal
 417 4   |           csapatot ugy kapja kézre, hogy a meglövendő vad a partra
 418 4   |             kézre, hogy a meglövendő vad a partra pottyanjon le. E
 419 4   |          kóválygásban elérte nagybátyja, a kapitány, ki a fiut gyöngéden
 420 4   |               nagybátyja, a kapitány, ki a fiut gyöngéden karolá magához,
 421 4   |                karolá magához, megtudván a kora reggeli vadászat eredményét,
 422 4   |              melyet magunk is hallánk, s a fiunak emlékezetében elmosódhatlan
 423 4   |            megmaradt.~- Öcsém! ...mondja a kapitány, ...ez az a malaszt,
 424 4   |              mondja a kapitány, ...ez az a malaszt, a mi engem nem
 425 4   |            kapitány, ...ez az a malaszt, a mi engem nem hagy korán
 426 4   |              hogy népünk nem olyan, mint a rosszul festett vászon,
 427 4   |                  rosszul festett vászon, a melyből a szint hideg a
 428 4   |                festett vászon, a melyből a szint hideg a viz is örökre
 429 4   |                  a melyből a szint hideg a viz is örökre kimossa!~Mint
 430 4   |                  is örökre kimossa!~Mint a jó falatnak, szinte nyelt
 431 4   |                   szinte nyelt még egyet a kapitány az elbeszélésnek,
 432 4   |                pár jajgatást nem hallana a nádason által.~- Ki vagy?
 433 4   |               Kiálták mindketten, s erre a jajgatás helyett segitségért
 434 4   |              Nehány lépésnyire elfogyott a nádas, és a szélverte csónak
 435 4   |         lépésnyire elfogyott a nádas, és a szélverte csónak elibök
 436 4   |               bukkant vagy ötven ölnyire a parttól. A fiu hirtelen
 437 4   |                 ötven ölnyire a parttól. A fiu hirtelen lerugta a nehéz
 438 4   |                   A fiu hirtelen lerugta a nehéz vadászsarukat, utána
 439 4   |               nehéz vadászsarukat, utána a többi öltözéket, és az amugy
 440 4   |             erőteljes karokkal szelte át a vizet, és gyakorlott erővel
 441 4   |                  erővel csakhamar elérte a csónak szélét. Óvatosan
 442 4   |                  szélét. Óvatosan került a kis fakészülethez, nehogy
 443 4   |           fakészülethez, nehogy terhével a beemelkedéskor fölboruljon,
 444 4   |                ért, ügyesen beveté magát a csónak elejébe. A gyermek
 445 4   |                  magát a csónak elejébe. A gyermek a rémüléstől elfáradtan
 446 4   |                csónak elejébe. A gyermek a rémüléstől elfáradtan elnyult
 447 4   |            rémüléstől elfáradtan elnyult a csónakban, s mikor a segitség
 448 4   |             elnyult a csónakban, s mikor a segitség már itt volt, nem
 449 4   |              szólni.~Az ifju jól ismerte a gyermeket, s elképzelé,
 450 4   |            veszedelembe, azért kievezvén a partra, időt hagytak néki,
 451 4   |          elmondani, mi véletlen kergette a vizbe.~A megmenekülés öröme
 452 4   |               véletlen kergette a vizbe.~A megmenekülés öröme megnyitá
 453 4   |              megmenekülés öröme megnyitá a beszédes kis lánynak ajkát,
 454 4   |                   miként jött ki apjával a ménes után, mit beszélt
 455 4   |                Marczival, miként várta ő a halászatot, hogyan kapta
 456 4   |              halászatot, hogyan kapta el a szél, - és hogy Marczi lóháton
 457 4   |                 de azt is hallotta, hogy a ló partra kapaszkodott,
 458 4   |         kapaszkodott, s hihetőleg Marczi a másik oldalon keresi.~Elbeszélésének
 459 4   |                  végén nagyon könyörgött a kis lány, meg ne mondják
 460 4   |                  is; mert jól emlékezett a kis lány apjának szavaira,
 461 4   |                 azt mondta neki, hogy ha a lánynak baja lesz, Marczi
 462 4   |              bácsit félszemmel nézi meg!~A hallgatók megdöbbentek;
 463 4   |                 esemény után hitte, hogy a szerencsétlen fiu meg nem
 464 4   |          szerencsétlen fiu meg nem marad a vidéken, és hogy a sors
 465 4   |                 marad a vidéken, és hogy a sors labdájává válik. A
 466 4   |                  a sors labdájává válik. A kis lánynak ennivalót szedett
 467 4   |             lánynak ennivalót szedett ki a kapitány, hogy igy foglalkozást
 468 4   |                adjanak neki, maguk aztán a bojtárnak sorsán tünődtek,
 469 4   |                 az érdemetlen fog tűrni.~A kis lány készen volt az
 470 4   |                az étkezéssel, ekkor jött a három urfi, s a partról
 471 4   |               ekkor jött a három urfi, s a partról mind a hárman rálőttek
 472 4   |             három urfi, s a partról mind a hárman rálőttek az üldözött
 473 4   |           felröppent. Párátlan hullt alá a récze, sérült szárnyai ügyetlen
 474 4   |               szárnyai ügyetlen hevertek a viz szinén, s a mint a vad
 475 4   |                 hevertek a viz szinén, s a mint a vad ott feküdt, sajátosan
 476 4   |          hevertek a viz szinén, s a mint a vad ott feküdt, sajátosan
 477 4   |                feküdt, sajátosan ingerlé a három ifjut, hogy a vizben
 478 4   |              ingerlé a három ifjut, hogy a vizben hiába ne hagyják.~
 479 4   |                kezdek, mennyire lehetnek a cselédek a nagy csónakkal;
 480 4   |             mennyire lehetnek a cselédek a nagy csónakkal; de a távolság
 481 4   |            cselédek a nagy csónakkal; de a távolság nagyon meglopta
 482 4   |               hogy visszamenjenek, tehát a kapitány felé közeledtek,
 483 4   |           kapitány felé közeledtek, hogy a visszamenetelről tanácskozzanak.
 484 4   |         visszamenetelről tanácskozzanak. A grófok látván a még öltözetlen
 485 4   |          tanácskozzanak. A grófok látván a még öltözetlen ifjut, a
 486 4   |                  a még öltözetlen ifjut, a kérdezgetés igen természetes
 487 4   |               után azt kérdék, hova lett a csónak?~Ekkor vették észre,
 488 4   |                 ujra elszabadult, és már a látkörből is eluszott, ekkép
 489 4   |             látkörből is eluszott, ekkép a vadat ezzel sem lehetne
 490 4   |               sem lehetne kihozni; hanem a mire az ifju grófok talán
 491 4   |                akartak, az eszébe ötlött a testvérnek, és a grófok
 492 4   |                  ötlött a testvérnek, és a grófok hallatára átható
 493 4   |                  átható hangon mondja:~- A vadat nem fogjuk itt hagyni, ...
 494 4   |         uszkálásban, - eredj... hozd ki!~A többiek mindannyian észrevették,
 495 4   |            mindannyian észrevették, hogy a gondolatot legalább is nem
 496 4   |              kellett volna kifejezni; de a kellemetlen hatás a félig
 497 4   |                   de a kellemetlen hatás a félig felöltözött ifjunak
 498 4   |        legigazabban tükröződék vissza, s a felszólitást válasz nélkül
 499 4   |               ember! - mondja az öregebb a tétovázást megróni akarván.~-
 500 4   |                  kényes vagyok! - mondja a megsértett testvér teljes