Chapter

  1 4 |              sógora, Puskás kapitány ur, nyugalmazott huszártiszt,
  2 5 |              bement a lakba, hol egy ur épen pipáját és egyéb apróságát
  3 6 |              sorokat irhasson.~A két ur késő alkonyatig elbeszélgetett,
  4 6 |              gyeplőt, - éleskedik az ur fölegyenesedve, - s miután
  5 6 |        alázatosabb készséget, hisz ő ur, négy lóval jár, és a szolgálatot
  6 6 |          sülyesztette magát a büszke ur, sőt hibát követett el a
  7 6 |                Még egyszer mondja az ur; mert félek, hogy ugy álmodom.
  8 6 |                Mi hasznomat venné az ur?~- Lehetsz nálam csikós,
  9 6 |           Eljössz?~- Megszánt a gróf ur? alamizsnára hivogat?~-
 10 8 |            Mondja a leendő nagyságos ur, elbeszélvén szülőinek a
 11 8 |          napsugár, - s ha a direktor ur a nemzetes asszony turós
 12 8 |         példányok közöl való Vámossy ur, hatalomkörében és családjában
 13 8 |              aranykereszt fog lógni, ur lesz, négy lovon jár. Ezek
 14 8 |    égbekiáltó különbség. - A gyermek ur lesz, az anya szive és esze
 15 8 |           értelek. Mondja a direktor ur megütődve.~- Ráérsz, barátom? -
 16 8 |             bolondabb uton jár: nagy ur akar lenni, vagyonát örömest
 17 8 |              nagyságos és méltóságos ur is van. Én azt mondom: nézz
 18 9 |           ugy-e, ezt kérdi, igazgató ur?~- Legyen, eltalálta.~-
 19 10|         Gyengének hisz engem, Berger ur?~- Nem! ...önök ösmerik
 20 10|         nélkül bothoz nyulok.~Berger ur nagyon föl volt indulva,
 21 10|             pénze van rá: ön Vámossy ur, tudományt árul, bölcsességet
 22 11|         előjogért, mint a méltóságos ur méltóztatott bölcsen megjegyezni.
 23 11|           szolgálok, méltóságos gróf ur, csak bizalommal tiszteljen
 24 11|                Nagyon közelről, gróf ur, - két zsidógyermeket tanitott
 25 11|             hóditott meg engem, gróf ur, - nekem elég a sok millió
 26 11|         fogadja föl Vámossyt.~- Gróf ur, - bocsásson meg az én konokságomnak. -
 27 12|      fohászkodva a tekintetes főbiró ur, mikor a legöregebbik lánya
 28 12|          édes babám! békiti a föbiró ur a ténsasszonyt, - tudod,
 29 12|           menjen a tekintetes főbiró ur dolgára, az esküdt ur már
 30 12|         főbiró ur dolgára, az esküdt ur már az irodában várja ötven
 31 12|             kezet csókolni.~A főbiró ur elkezdett engedelmeskedni,
 32 12|          pecsenyés tálban. Az a nagy ur a nagy világot keresztül
 33 12|         szine, Szabó Zsigmond főbiró ur két kocsival indult ki;
 34 13|            megmondá, hogy az alispán ur a jogászok közöl többet
 35 14|              Ez a kicsinylés, Berger ur! Mondja Laczi a kereskedőnek
 36 14|            Nem kicsinylés, - Vámossy ur, - igazitja helyre Berger -
 37 14|        szobában itt a könnyelmü nagy ur szokott könyörögni, itt
 38 14|          hogy azon kamat, mit némely ur uzsorásnak kinál, elég volna
 39 14|             rám nem is gondol, Mayer ur!~- Mára már el vagyok lágyulva, -
 40 14| váltópéldányt kérek.~- Ki az a másik ur?~- Jó módu magyar urfi,
 41 14|             házi gazdától.~- Vámossy ur! ...szólitja meg Berger
 42 15|               végül az udvari titkár ur bejelenti, hogy szóval mondja
 43 15|               e szerint a tekintetes ur észreveszi, hogy aligha
 44 15|             akarják ölni?~- Ha az az ur a főbiró urat kérte volna
 45 15|         Bécsbe is, és ez a két bécsi ur módivá tette két csövű perspektivummal
 46 15|                  Ne mondja ki főbiró ur, - az a két gyermek nem
 47 15|           titkot akar tudni a főbiró ur, - de az apának, a gyermekiért
 48 15|          hatalmamban van, hogy e két ur még ma eltávozik a városból,
 49 15|              adni, hogy az majd nagy ur lehessen, a másiknak pedig
 50 15|         czélzás nem ügyetlen, titkár ur, egy bécsi uzsorásnak zsebében
 51 16|         volna.~Szabó Zsigmond főbiró ur haza ment a jó hirrel. A
 52 16|       pattant föl, ha Szabó Zsigmond ur töprenkedett: hét leányának
 53 16|             káromkodott volna főbiró ur, - állitja Vámossy, - a
 54 16|            ugrik. Mit gondol, főbiró ur, e siker káromkodásra készti
 55 17|                                      Ur és szolga.~Az olvasó összeszámitja
 56 17|             sem bántott a méltóságos ur, mégis azt hiszem, mikor
 57 17|                Elrontanám méltóságos ur kedvét, ugy sem láttam még
 58 18|           ajánlás megtisztel, - gróf ur, - kezdi Vámossy, - azonban
 59 18|            Vámossy, - azonban a gróf ur olyan fontos kötelességekkel
 60 18|         észre nincsen szüksége; mert ur, jövedelmei százezerek?~-
 61 18|          következés mutatja meg gróf ur, - jegyzi meg Vámossy, -
 62 18|         tulságig őszinte leszek gróf ur, mert én rendszert akarok,
 63 18|           hogy még se dobja ki: gróf ur, a főnemesség ez országban
 64 18|          pedig arra tanitották. Gróf ur mi olyan országban élünk,
 65 18|   fiatalember.~- Nem lelkesült, gróf ur; hanem elkeseredett és meggyőződött
 66 18|      Nézeteimből észrevehette a gróf ur, hogy önálló vagyok, és
 67 18|              Majd egy év mulva, gróf ur, mikor a napszámos után
 68 19|              kitér.~Vámossy direktor ur tekintélyét irgalom nélkül
 69 19|            egyik lényében megölni?~- Ur lesz, mondja az apa, - meghizhatik
 70 19|             hizlalja meg.~A direktor ur nem boldogulhat goromba
 71 20|       Hasztalan, a természet nagyobb ur, mint mi, kiveti ránk adónak
 72 20|           Isten hozta, kedves főbiró ur, - fogadja vendégét a grófné, -
 73 20|            csak közelget már, főbiró ur, - ma érkezik meg fiam,
 74 20|             a jó szándékot, - főbiró ur megsajnálta szerencsétlenségemet.~-
 75 20|            mondani, ha az a tisztelt ur nem idevaló ember, három
 76 20|              e megigazitást, Vámossy ur, - mondja a grófné szivjósággal, -
 77 20|              Kivétel nélkül, Vámossy ur?~- A grófné nem gondolja
 78 20|           mondani, - remélem, a gróf ur is megirta ezt.~- Egy betüt
 79 20|                Kettőt mondott főbiró ur?~- Egyik az urfiak oskolája
 80 20|            szabadulni akar.~A főbiró ur szomszédos lévén Vámossyval,
 81 21|           főczélt, mit a tisztelendő ur kitüzött. Kedves magyarom,
 82 22|        közölt.~- Igérje meg, Vámossy ur, hogy oktatóm és védelmezőm
 83 22|         izgalommal mondja:~- Vámossy ur! ne itélje meg gyermekesnek
 84 22|             Megálljon, fiatal ügyvéd ur, mondja a grófnő kedélyes
 85 22|            érkeztek Pestről, Vámossy ur - kezdi a grófnő, - segéljen
 86 22|             se ülhessen rá más, mint ur; követem a jó példát, szeretem
 87 23|      győzelemnek jele?~- Hogy a gróf ur ne áldozza fel gyermekét
 88 24|              volt, melyet a direktor ur gyanusnak vélt, és óhajtá,
 89 24|            nemét, melyben a direktor ur él, hogy e pillanatban bizvást
 90 24|          telnék ki. Vámossy direktor ur szeretett volna megkapaszkodni
 91 24|             is a szállás.~- Kapitány ur, jó éjt kivánok!~- Magyarabban
 92 25|              az ő mérlege a direktor ur kezében van, egyetlen fillért
 93 25|              czégért, - aztán a gróf ur nézegessen a kisasszonyok
 94 25|             Ki akartam futni, - gróf ur, - mondja a lány haragra
 95 25|              édes anyámat, ha a gróf ur mindjárt el nem megy.~Ekkor
 96 25|               a mit mondék.~- A gróf ur is álmodjék, és ha a derékfájás
 97 26|            lenne az, kedves kapitány ur.~- Igy biz én egy szót sem
 98 26|           bojtár keze alól, kapitány ur, és ötszáz forintot kell
 99 26|       legelső és legutolsó, kapitány ur, ha veszett hirünket nem
100 26|           őrizzük mi ottan, kapitány ur; hanem a másét.~- Nem értem,
101 26|           Meg ne ríkasson a kapitány ur, - egy napra sok lenne fejünkön
102 27|       alkotmányon kivül álltak. Gróf ur, nagyon megváltoztak az
103 27|            utóbbi szavaknál egy öreg ur csatlakozott hozzájuk, az
104 27|           itéleteit kihirdesse, gróf ur, - én sem kérdem, mit itél
105 29|          Miért nem igyekezett a gróf ur kiismerni választottját,
106 30|              ügyeskedik a méltóságos ur, - jó kedvet akarok apámnak
107 30|              rövid idő alatt nagyobb ur is lehetsz, ezen nem kételkedem.
108 30|           hanem azt mondja: Kapitány ur! az óraszerkezet ép, igaz,
109 30|           ellen protestálok, - annyi ur mindenesetre lett belőle,
110 31|            hol atyja volt a hatalmas ur. Az öregek már Pesten vannak,
111 31|            engem valaha a tekintetes ur?~- Néhányszor, - épen annyi,
112 31|           nézze meg jól a tekintetes ur a kályhán az uj fiókokat, -
113 31|                 Tetesse a tekintetes ur, mintha nem tudná.~- Szavamra
114 31|            akarja tudni a tekintetes ur.~- Egyre nem haragudhatol, -
115 31|              Nem tréfál a tekintetes ur? Kérdi a csikós a vendéget.~-
116 31|       tekintve.~- Gróf Erdey Ferencz ur becsületes apádról bizonyos
117 31|         lehetséges, még a tekintetes ur családja is növény lehet,
118 31|          szérün, hanem ha kivánja az ur, azonnal behivatja. Meg
119 32|            önnek, - igaz-e?~- Berger ur lelkében hitte; bizonyosan
120 32|         Bejelentetlen vendégek, gróf ur!~A sátor belsejéből kirohant
121 32|     kormányzó kengyelszijába.~- Gróf ur, - mondja Vámossy francziául, -
122 32|                 Föltételem van, gróf ur, - elengedhetlen föltételem:
123 33|          találkozunk, kedves Vámossy ur, - a kapitánytól tudtam
124 33|      megvettem az ön számára.~- Gróf ur!...~- Semmi ellenmondás, -
125 33|         mutatott, én követem.~- Gróf ur, - helyettem a gondviselés
126 34|              felelt: az a méltóságos ur, ki szégyenel eljőni szülőihez -
127 34|       elájuljon, de nem én vagyok az ur, a gondviselés e labdacsokkal
128 34|          olvasta az öreg.~Tekintetes ur!~Eddig találkozott fiával,
129 35|         Ferencz, egyszerű tekintetes ur, ki előtt hatalmas urak