Chapter

  1 8 |           Pillantsunk be tekintetes Vámossy urhoz, kiről előbbi fejezetünkből
  2 8 |              E példányok közöl való Vámossy ur, hatalomkörében és családjában
  3 9 |          mindenre kész. A mi fiatal Vámossy Lászlónknak méltánylója
  4 9 |           megpenészedéstől megóvja.~Vámossy László barátunk sem akart
  5 10|    feltünőleg hanyagnak mutatkozék. Vámossy tehát napról-napra komolyabban
  6 10|      beszédre.~- Kis öcsém! - kezdi Vámossy az ujabb dorgálást, - maga
  7 10|            phénzét, hát hallgasson.~Vámossy lángra lobbant arczban,
  8 10|            ki a gyermeknek nyelvét.~Vámossy a megilletődésnek mély hangján
  9 10|             a tanórának vége lévén, Vámossy az irodán keresztül akart
 10 10|       legyen teljes az ön győzelme.~Vámossy kézszoritásával adta tudtára
 11 10|             végképen megtisztuljon. Vámossy már gondolkozott erről;
 12 10|        fogjak ki a nevetés ingerén. Vámossy már háromnegyed órán keresztül
 13 10|         legnagyobb falatra kellene. Vámossy fölállt, egész testét megfutotta
 14 10|        teljes bizalmam van önben. - Vámossy szólni akart.~- Kérem, ...
 15 10|       alkalmas, ha pénze van rá: ön Vámossy ur, tudományt árul, bölcsességet
 16 11|          utolsó hónapja volt hátra, Vámossy az utolsó hónapot tanulmányainak
 17 11|         jogot: Vámossynak hivják.~- Vámossy? - Kérdi Berger egész meglepetéssel.~-
 18 11|        városban leszek, s kérje meg Vámossy urat, látogasson meg szombaton
 19 12|           uradalom nélkül) továbbá: Vámossy Aladár. Karika szemüvegeik,
 20 12|           Mohamedre mondom, - kezdi Vámossy, - most értem, a törökök
 21 12|             Vénust, - figyelmezteti Vámossy a grófot, s mindketten megálltak,
 22 12|           megyünk el, Aladár? Kérdi Vámossy.~- Holnap reggel akartunk, -
 23 13|          oszlopzatának aljában állt Vámossy Laczi, s a zsufolt szinháznak
 24 13|             többet vendégül kérvén, Vámossy is ott lesz. Az ilyen kiváncsiság
 25 13|       siettek az ablakokhoz, - csak Vámossy Aladár harapott szája szélébe;
 26 13|           őket.~- Elmehetsz! Mondja Vámossy titkár, s visszament a másik
 27 13|           ajtaján, - mondja nevetve Vámossy titkár, - aztán megkezdődik
 28 14|          vágva.~- Nem kicsinylés, - Vámossy ur, - igazitja helyre Berger -
 29 14|            kétezernél a tizenötből.~Vámossy titkár Mayer urnak másik
 30 14|          jószágigazgatója, bizonyos Vámossy.~- Egyetlen gyermek? Kérdi
 31 14|         ideiglenes házi gazdától.~- Vámossy ur! ...szólitja meg Berger
 32 15|             beeresztést.~- Én pedig Vámossy László jogász, - nyilatkozik
 33 15|       másikon, ...hogy is hivják?~- Vámossy...~- Nem uramöcsémet, -
 34 15|             udvari titkárt!~- Az is Vámossy, - bizonyosan mondhatom
 35 15|             önnek az a másik kiadás Vámossy szállását is megmondta.~-
 36 16|            titkosabb részt is, hogy Vámossy László az apai nagyravágyás
 37 16|     lehomályosodott volna az égről.~Vámossy Lászlót a kis város köreiben
 38 16|          volna főbiró ur, - állitja Vámossy, - a menekülőben elcsendesül
 39 16|           önt védelmeztem, - mondja Vámossy, - kimondhatlan örülök,
 40 18|         meglehetős izgalomban várta Vámossy Lászlót. Reggel óta parancsolja
 41 18|           nem ez a várt ember.~- Én Vámossy László vagyok, s a tudósitás
 42 18|      megtisztel, - gróf ur, - kezdi Vámossy, - azonban a gróf ur olyan
 43 18|           meg gróf ur, - jegyzi meg Vámossy, - a mit mondani akarok,
 44 19|          pedig az Uristen is kitér.~Vámossy direktor ur tekintélyét
 45 19|             a p....ai prefektusnak. Vámossy ez urnak szakasztott mása
 46 20|              csak a nevét irta meg: Vámossy László.~- Fölugrottam, grófné! -
 47 20|            Köszönöm e megigazitást, Vámossy ur, - mondja a grófné szivjósággal, -
 48 20|             igen.~- Kivétel nélkül, Vámossy ur?~- A grófné nem gondolja
 49 20|     Megbocsájtani? ...szólamlik meg Vámossy, - a bocsánatot emberek
 50 22|        lehessen törni! Ezt gondolta Vámossy, a grófnak levelét fiókjába
 51 22|          vele közölt.~- Igérje meg, Vámossy ur, hogy oktatóm és védelmezőm
 52 22|            ifju hölgy kezét nyujtva Vámossy felé.~- Ne ezt a komoly
 53 22|         képet, kis grófnő, - mondja Vámossy, - ma nem mond ön köszöntőt
 54 22|             a grófnő beszélni óhajt Vámossy urral, ki csak tegnap jött
 55 22|     meglehetős izgalommal mondja:~- Vámossy ur! ne itélje meg gyermekesnek
 56 22|         nagyobb szükségem van önre.~Vámossy meghajtá magát; de bevárta,
 57 22|          anya már nagyon ellágyult. Vámossy eltávozott, elment a nagy
 58 22|         Könyveink érkeztek Pestről, Vámossy ur - kezdi a grófnő, - segéljen
 59 22|          méltóságos grófnő, állitja Vámossy, - ám, kisértsük meg az
 60 22|   befejezettnek óhajtván a tárgyat.~Vámossy folytatta a keresést, -
 61 22|          virághoz menekült, s ekkor Vámossy azt mondja az anyának:~-
 62 23|         tisztét, s mai naptól fogva Vámossy a grófnénak uradalmában
 63 23|      rövidebb idő alatt érjen haza. Vámossy teljessé akarván tenni tiszteletét,
 64 23|             is mondám, - veti közbe Vámossy, - de gondolja meg ön, hogy
 65 23|             fölsóhajtását, - mondja Vámossy meghajolva, - a grófnő még
 66 23|       fogjam meg magamat? ...mondja Vámossy mosollyal, - ám legyen, -
 67 23|        ostobaságra! Lassan, ...inti Vámossy a lányt, ...mi magunk köréből
 68 23|      köszönöm, - mondja megindultan Vámossy, - néhány év óta ez az első
 69 23|           Mari kisasszony, - mondja Vámossy megfogva a lánynak kezét, -
 70 23|            kivánjon lenni! - mondja Vámossy a lánynak mindkét kezét
 71 23|             néhány másodpercz alatt Vámossy már a kertnek sürűjében
 72 24|             kapjanak egyet. Az öreg Vámossy épen ily szerelmes volt
 73 24|            egy év mulva bérbe adom.~Vámossy kezdett lefordulni a székről.~- ...
 74 24|       esztendő alatt sem telnék ki. Vámossy direktor ur szeretett volna
 75 28|                    A zivatar eleje.~Vámossy jókor jött, a grófné szorongattatva
 76 28|              Mentsen meg bennünket, Vámossy.~- Mindkettőjüket, grófné! -
 77 28|             vagyunk a másik lakban.~Vámossy negyed óra alatt megérkezett,
 78 28|           Méltóságos uram, - mondja Vámossy ünnepélyes hangon, - nekem
 79 28|             ki mint veszi, - mondja Vámossy, - a mely mód szemem láttára
 80 29|      csapástól megmenekült, s mikor Vámossy a hazaérkezőket lesegité,
 81 30|         semmi nevelt ember, - hanem Vámossy senior észrevette a különbséget,
 82 30|            ölelhessem őket. Az öreg Vámossy az irodába ment, ott várta
 83 30|         levél neki szól: Tekintetes Vámossy László urnak, több uradalom
 84 31|     emlitett levélnek következtében Vámossy László barátunk lement a
 85 31|            a tűzre. Igy szólitá meg Vámossy a csikóst.~- Neked szólnak,
 86 31|    megváltam, többet beszélgessünk.~Vámossy bement a szobába, a gazda
 87 31|             nem kerülhette: bement.~Vámossy ez alatt körültekintett
 88 31|            urhoz legtávolabb essék. Vámossy e kerülgetést észrevette,
 89 31|             mondja nagyobb érdekkel Vámossy: ugyan mondd el a többit
 90 31|           konyhán a betálalt ételt. Vámossy röviden végezte a kurta
 91 31|        kiment a leszedett málhával, Vámossy ekkor azt mondja a gazdának.~-
 92 31|        Óváry grófnak idősebbik fia.~Vámossy megrezzent, - azonban megszoritá
 93 31|           magasabbnak szabadalmait. Vámossy lángolni érzé vérét, szeretne
 94 31|         gazdai lak előtt megálltak, Vámossy leugrott, bement a lakba.
 95 31|             el azt a tallért? Kérdi Vámossy a tükör felé mutatva.~-
 96 31|             mivoltáról kérdezkedett Vámossy, a hosszu részletezés után
 97 31|          Halászok járnak ott? Kérdi Vámossy az eddig szótalan Marczit.~-
 98 31|         sietett a gáti csárda felé.~Vámossy messze elkisérte szemeivel,
 99 32|       Berger.~Reggel korán megjárta Vámossy az uradalom központjához
100 32|        barátom! - kiált föl örömmel Vámossy, ki várná önt az alföldön?~-
101 32|            kereskedőnek igaza volt.~Vámossy e hideg szavak ellenében
102 32|          hajdu bejelenté az ebédet, Vámossy karjára vette Bergert, s
103 32|           régi ismerősöket kérdezte Vámossy, *.. városnak nagy szorgalmu,
104 32|           Valóban ugy van, - mondja Vámossy mosolylyal, - mától kezdve
105 32|      mérföldön tul voltak ügyletei.~Vámossy paripát nyergeltetett; átlovagolt
106 32|             elveszett szemeik elöl, Vámossy elereszté a lovat, s könnyü
107 32|        rohanni az ösztönzött állat. Vámossy kezével intett hátra, hogy
108 32|             kezdett egész testében. Vámossy füle mellé tárta kezét,
109 32|             evezők utózaját hallák. Vámossy teljes nyargalásra kényszeriti
110 32|              A csónak nem volt ott, Vámossy mégis kiereszté lovát a
111 32| kengyelszijába.~- Gróf ur, - mondja Vámossy francziául, - rendelje vissza
112 32|              én csak folytattam: én Vámossy László vagyok, gróf Erdeynek
113 32|           hogy a lányt visszavigye. Vámossy Marczihoz fordulva mondja:
114 32|       levelet a gróf külön czimezze Vámossy Lászlónak Pestre az "Angol
115 33|          hogy Vámossynak átadhassa.~Vámossy reszketeg kézzel nyult a
116 33|       nyugtalanabb vagyok, mint ön.~Vámossy feltörte a levelet, belől
117 33|     perczről perczre kiszámithassa.~Vámossy elment a 2-ik számu ajtóra,
118 33|        Váratlan találkozunk, kedves Vámossy ur, - a kapitánytól tudtam
119 33|            grófnak szüksége? Mondja Vámossy hivatali készséggel.~- Az
120 33|          szól, hatos kamat mellett.~Vámossy megirta a kötvényt, melyet
121 33|           nevét.~- Aláirtam! Mondja Vámossy, várom a szokatlan eljárásnak
122 33|       szivszakadva várom e levelet: Vámossy küldi?~- A gróf küldi, -
123 34|          nekem ajándékozza.~Az öreg Vámossy elővette a nagy papirvágó
124 34|         sétálgatott a kettős pár, - Vámossy tréfálva mondja Marinak:~-