Chapter

  1 2 |            rajzolni a művész, a képet most, elhiheted, édes jó barátom,
  2 2 |               egyenesedik föl, mintha most csöppent volna le az égből,
  3 2 |              mert Isten teremtette, - most tudom csak, hogy ilyen munka
  4 3 |          könnyedén megemelintve, - de most a kézszoritásra kerülvén
  5 3 |               Marczi bácsi, - ha mink most tudnánk fogni annyi halat,
  6 5 |              tekintetet váltott, hogy most már nincs mit aggódnia,
  7 5 |        egymásnak nyakába szakadtak.~- Most már értem a hallgatást, -
  8 5 |            kapitány, - de, reménylem, most már megjavitottad magadat.~-
  9 5 |      megjavitottad magadat.~- Igen, - most már tercziába tennél, -
 10 5 |         találok?~- Igen! ingyen; mert most körülállnak a gazemberek,
 11 5 |              érte lelkét; mert, uram, most már vérszemet kap, a kezdet
 12 6 |       közeledve.~- Én mondom, fiam.~- Most már hiszem.~- Adok egy jó
 13 7 |            sem merte neki megmondani.~Most is ott jár a nagy szobában,
 14 7 |               mint az elásott huszas, most került ugyan ujra a világba;
 15 7 |              szerencsésen elmajmolja, most már csak a belépti dijra
 16 8 |         nejéhez fordulva mondja: Ime, most tapasztaljuk, mi a következés,
 17 8 |               arczodra ült, ott látom most is; mert kisebb fiad bátorkodott
 18 8 |               magadét, épen azt, a mi most előre megmondva nem tetszenék.
 19 9 |             fiatal embert megtéritek.~Most, tullépvén az életnek válságos
 20 10|               az anya mondta, - a mit most akarsz mondani, - azt a
 21 10|                 Kap a szóba a férj. - Most hagyj magamra, számolnom
 22 10|             hogy a szomszéd csizmadia most a keritőkéssel vágná ki
 23 10|                mikor még nem haragos, most áthivatnám, - mondja Berger,
 24 10|               üsd! Tervezi az anya.~- Most az egyszer elnézem a hibát, -
 25 10|           nagyobbik fiu nevetett, sőt most is hosszabb a szája, mint
 26 11|            gondolkozék őméltósága, és most orditani szeretne az orvos
 27 11|            Berger uramat.~- Az vagyok most is, szivem megdöbbent, mikor
 28 11|             minden jól áll! Hol van ő most? szegényebb lett, hogy vele
 29 11|               Berger! az alku megvan, most valami szivességre kérem.~-
 30 11|             önnel egy városban lakik, most végzi a jogot: Vámossynak
 31 11|      eltávozott.~A gróf kimelegedett; most érezte, hogy az élettel
 32 11|       kapitányra, - az iró pedig épen most, épen csak ő rá. Az egészséges
 33 12|         megigértette az apjával, hogy most már elviszi magával a szomszéd
 34 12|               Furcsa a buzgóság, mely most föltámadt benne, azt hitte:
 35 12|                van valami a dologban) most jő először ide a főispáni
 36 12|              magad neki bátoritottál, most már mindent merek. Negyvennyolcz
 37 12| visszaparancsolta a megpezsdült vért; most szégyenlené, hogy önmagában
 38 12|           mily fájó gondolat bánta, - most az egyensulyt, a léleknek
 39 12|            mondom, - kezdi Vámossy, - most értem, a törökök miért olvassák
 40 13|            kivánták, minthogy Szabóék most értek le egyik felől a csarnokba,
 41 14|             az Isten tudja miért veri most, és meddig akarja még verni;
 42 14|           azon osztályra, melynek még most nem csak a mult, de a jelen
 43 14|          hittem el, engedje meg, hogy most is következetes maradhassak.~-
 44 14|            hasznát akarja venni; de ő most a tizezer forintot akarta
 45 14|         helyezhettem volna el; de már most megtörtént, csak egy váltópéldányt
 46 15|         pásztorkodás helyett, érettük most véres napszámot szolgáljanak.
 47 16|              hol kap férjet? és mégis most oly bosszuság fogta el az
 48 16|             hónapok óta hallgattam, - most érzem, hogy a magamra parancsolt
 49 17|           embereket, kerülte őket, és most, mikor majdnem egyedül van,
 50 17|           kérdezte. Ugyanerre tanitsa most gyermekeit? ime, fia, a
 51 17|              Rajta bebizonyult, - ezt most gondolja, - hogy a nagy
 52 17|                Ne beszélj, oktalan.~- Most hát már tudja méltóságod,
 53 18|           sincsen, - mondja a gróf, - most tehát szives nyilatkozatát
 54 18|        külföldről haza gondolni, - és most minden van, anélkül, hogy
 55 18|               érdemet is ad. Mit akar most már a gróf: a tudást-e,
 56 18|             jó módu ember lehetett?~- Most is az.~- Ezt nem értem.~-
 57 18|             azóta már volt a kohóban, most már a kapitánynak öcscse
 58 19|             meglőném én, az ő bátyja. Most nincsen itt a fiu, nem botránkozhatol
 59 19|                hogy egy direktor...~- Most meg én kapok szavadba, -
 60 19|                felelj: az anya beszél most, vagy a direktorné asszony?~-
 61 19|             nagyságos asszony lett.~- Most már pipára gyujthatnék,
 62 20|             hagyta nejére a gondot. - Most, a sivár léleknek étvágya
 63 20|              akart csuszni-mászni, és most méltóságtok házába vezérelte
 64 20|          egykor nem akart szeretni, - most nem mer. Előttem eltitkolhatja
 65 20|              szóért, - hála Istennek, most már nyugodt vagyok.~- Méltóságos
 66 20|              nyugodt és boldog vagyok most, oly nagyon féltem öntől.~-
 67 21|      rendkivül mohón. Uj könyvet tart most is a kezében, reggelijét
 68 21|              csinálok nőtlenségemmel. Most látom, hogy önmagunkért
 69 21|               a koplalás ellen; hanem most mást gondoltam ki.~- Megházasodol?~-
 70 21|           tökéletesen helyeslem.~- De most meg én nem értelek, barátom;
 71 21|              elkezdtem gondolkozni, - most nem másokkal, magammal czivakodom, -
 72 21|                ha azt mondom, hogy én most látom, mily élhetetlen nevelést
 73 21|       felvilágositottál - nem is bánt most már, hogy egykori katonapajtásom,
 74 22|            rejtve.~Nevelőnek állt be, most sziveskedjék mennykőháritó
 75 22|          engedelmességet. Családomban most már a boldogságnak kell
 76 22|         órákig, elkönyeztem mellette.~Most Emma grófnőt ríkassuk meg
 77 22|               az anyának:~- Grófné, - most ösmeri leányának eszét is,
 78 23|            Kérdi a lány meglepetve.~- Most már helytartótanácsi ülnöknek.~-
 79 23|             és magunkat védelmezni, - most én is önben vetem bizalmamat,
 80 23|        szakasztani akart néhányat, és most nem meri letörni a bimbót, -
 81 24|             pénzre van szüksége?~- Te most első haragodban beszélsz.~-
 82 24|              Ugy? te azt hiszed, hogy most haragszom először? Ezeredikszer
 83 24|              volna a gróf, a direktor most már megkezdte volna a mászást.
 84 24|             más is tudjon valamit, és most kétszeresen verte a hatalmas
 85 24|            kapitány jó barátja volna, most panaszolkodhatott volna
 86 24|             szerint nem remélte, hogy most arathasson.~A kapitány fütyörészve
 87 24|          Istennek, mondja az asszony, most is az a...~- Goromba paraszt
 88 25|              fiatal állat, kipróbálja most, hogy a vásár előtt mennyit
 89 25|              lány haragra pattanva, - most már nem félek, (a gróf csillogó
 90 25|            vadgalamb?~- Előbb macska, most galamb, - előbb igazabbat
 91 25|            rosszat nem okozánk.~- Még most sem mernélek megverni, asszony,
 92 25|            kinn a kertben; mert a mit most tett, azért az is fáj, ha
 93 26|          előre is neked van igazad.~- Most még csak azt mondom: meglehet;
 94 26|           kellene három óra.~- Jó! ...most alig van nyolcz óra, a vásár
 95 26|              adni, mint a lopottat.~- Most már értem, - barátom, -
 96 26|             kár fejében vesztegeti el most négy csikóját a vásáron.~-
 97 27|          szerencsém elveszteni.~- Már most melyik önzőbb önök közöl? -
 98 27|               megösmerésére vezet, és most őszintén megvallom, hogy
 99 27|            hisz ön még gyermek.~- Ezt most mint bocsánandó dolgot mondja
100 28|               lesz mentve, barátom, - most az a kérdés, van-e idő,
101 29|      hatalmasabban a másikra. A könyv most önmagától szólal meg, egyszer
102 30|                  Jó, - ezt már tudod. Most mást mondok: hallhattad
103 30|            kinek kezébe kerül az óra. Most felelj, jól ütök-e folyvást?~-
104 30|                mit ő ma nem hiszen.~- Most már egy uton vagyunk, rokon,
105 31|               el a lány, - kérem, már most anyjostul hivja be, - talán
106 31|              magukhoz térjenek.~- Már most rám került a sor, kis hugom, -
107 31|              azt mondja a gazdának.~- Most már megkérdezhetem a grófnak
108 31|           Marczi! ma ott voltam, - és most kivánnám, hogy láss meg
109 31|                 Mellette álltam, mint most tekintetes urammal.~- Őszinte
110 31|        beszélek: vigyázz e gyermekre, most veszély fenyegeti.~- Nem
111 32|        csónakostól a Tiszának árja.~- Most kell ezt megmondani?~- Most
112 32|           Most kell ezt megmondani?~- Most az ideje, gazduram, - kérdezze
113 32|       megmenekült, részem volt benne, most szégyen nélkül lépem át
114 32|       küszöbét.~* * *~- Mi következik most? Kérdi a gróf a kormányzót.~-
115 33|           látja.~- No, éhen nem marad most sem, édes öcsém, koplalni
116 33|         viszontlátásban. A nehezebben most tulesik a grófné, s a következő
117 33|               e levélnek eredeti oka. Most fél órára távozási engedélyt
118 33|           nyugágy előtti asztaltól. - Most még harminczezer forintot
119 33|         pillanat alatt együtt lesz.~- Most megint megölelném!~- Egy...
120 34|               dologgal foglalkozom, - most számitom ki, ha mint irják,
121 34|          számára?~- Ó, ...ne kérdezd: most kétségbeesném, ha kételkednél
122 34|              üresen hagyta szivemben, most önt illeti meg.~A bevezetés
123 35|             Tekintetes urambátyám, ki most hatszáz hold jó földön lakozol,
124 35|             ötven év előtt homályban, most ünnepeltetve; mert eszüket