Chapter

  1 2 |              megdöbbenve áll meg, mint mikor a szárazföldi a tenger partjához
  2 2 |     pásztorember: de szegény ez a nép, mikor nem látja azt, mikor fölkel
  3 2 |              nép, mikor nem látja azt, mikor fölkel a nap, meg mikor
  4 2 |                mikor fölkel a nap, meg mikor lenyugszik.~Nézd meg e szép
  5 2 |           megsüvegelné a puszták fiát, mikor azt a szép gondolatot meghallja:~
  6 2 |            czigány is ellopta fülével, mikor a csárdába szoritja a czigányt
  7 2 |               csak oly messziről, mint mikor az Isten Mózesnek megmutatta
  8 2 |        néperkölcsnek illatát megérzem. Mikor körülöttem annyi embert
  9 3 | vadhajhászatban, - s aztán folytatá: - Mikor ez a mi gazdánk féloldalt
 10 3 |               mely akkor mer csaholni, mikor az ura lába közöl vicsorgathatja
 11 3 |             magasabban a földtől, mint mikor a ló hátán ült, vagy annak
 12 3 |                majd leszédült a lóról, mikor a gyermeket a veszedelem
 13 4 |             nem hagy korán megvénülni, mikor meggyőződöm, hogy népünk
 14 4 |          beemelkedéskor fölboruljon, s mikor az ormához ért, ügyesen
 15 4 |      elfáradtan elnyult a csónakban, s mikor a segitség már itt volt,
 16 4 |             kis lány apjának szavaira, mikor azt mondta neki, hogy ha
 17 5 |          folyvást szekundába raktál.~- Mikor igen bogaras voltál, ...
 18 5 |         beszélgessünk, és kezdjük ott, mikor még együtt kapitányok voltunk, -
 19 5 |            kapitányok voltunk, - azaz, mikor te elmentél, ...miért is
 20 5 |          ellenséget akartam látni, - s mikor a hosszu békébe csöppentünk,
 21 5 |                közvélemény rákiáltson, mikor közeledbe kerül, és ráfogja,
 22 5 |          mondám, méltóságos uram, hogy mikor kimondja e két szót: szegény
 23 5 |                e szekrénynek őrzője, s mikor mi ketten kérni fogjuk,
 24 7 |               mint a falusi suhanczok, mikor ferdére rángatván szájukat,
 25 7 |               felejt az Uristen!~Tehát mikor minket is, mint a burgonyát,
 26 7 |        példának okáért nézették velem, mikor egy emberre száz botot vágtak. -
 27 7 |              valahogy végig néztem; de mikor a büntetést megköszöntették
 28 7 |             jut eszembe valami: a tót, mikor fiát jól kikoplaltatta,
 29 7 |          öregapját Mauthnernek hivták, mikor ide jött, - később Vámos
 30 8 |            nagy Mamut jó izün evett, s mikor a nagy Mamut jó izün evett:
 31 8 |                mert van) akkor jő meg, mikor már a vagyont nem lehet
 32 8 |               kocsisféle ember a fiut, mikor a hajdu elment.~- Dunántulra,
 33 9 |         csemegéket utoljára adják föl, mikor a sok egyebet megették.
 34 10|          képes-e ön a haragot eltűrni, mikor a haragra méltó oka lesz, -
 35 10|               nehezebbre, nem nevetni, mikor az ördög és a körülmények
 36 10|             hangján mondja a fiunak: - Mikor majd havi fizetésemet az
 37 10|               meg tudna valakit verni, mikor még nem haragos, most áthivatnám, -
 38 10|   meggyőződését, férjének is megmondá, mikor az diadalának érzetével
 39 10|           közben. - majd akkor szólok, mikor magam házában más nevetség
 40 10|               tehervonó állat mellett, mikor az az utána kötött nagy
 41 10|       ösmeretlen szerényt: mit akar? s mikor elbucsuzik tőlünk, födetlen
 42 11|            most is, szivem megdöbbent, mikor méltóságod csalónak mondott,
 43 12|         férjhez adta vagyon nélkül, és mikor az utolsót is elvitték a
 44 12|                a tekintetes főbiró ur, mikor a legöregebbik lánya a tizenhatodik
 45 12|              haza; hanem hallgathatja, mikor a hegedüt is huzzák.~- Sok
 46 12|            ilyen kényes dologról; mert mikor az asszonyoknak igazuk van,
 47 12|            főispáni beiktatás után, és mikor ő három szakácscsal főzetett
 48 12|                mi nevetjük a régieket, mikor Jupiter nem röstelt hattyuvá
 49 12|            lenni Léda kisasszonyért.~- Mikor is megyünk el, Aladár? Kérdi
 50 13|         bámulnak, mint a sült paraszt, mikor a legelső hat mázsás harangot
 51 14|               csak akkor keresték meg, mikor már mást nem tudtak megcsalni.
 52 14|                  közelebb állt, - mint mikor a kényszerűség, valami véletlennek
 53 14|              milliókat oktalanságokra, mikor a jóra fillérenkint kell
 54 14|           keresi a haszontalan czimet, mikor nincsen drágább czim a jó
 55 16|             akkor mondja, hogy: értem! mikor a megmagyarázatlant legkevésbé
 56 16|             épen akkor nem hagyott el, mikor a szégyenben felejthetett
 57 16|     beszélgetni: a munkás kiizzadja, s mikor a homlokról letörli a párázat
 58 16|               hogy a jog akkor is jog, mikor a gyengébbnek van rá szüksége.
 59 17|           kunyorálókat az előszobában, mikor kikerülnek méltóságod elől,
 60 17|       méltóságos ur, mégis azt hiszem, mikor egyet beeresztek, hogy de
 61 17|        szeretne a kapun kivül lenni, s mikor méltóságod mégis odaadja
 62 17|            lenni az alattvalóknak, - s mikor tőlök mindent elvett, megéhezik
 63 17|                 kerülte őket, és most, mikor majdnem egyedül van, kérdezni
 64 17|       indulatban ne érintkezhessek, és mikor ő a remeteséget negélyezte,
 65 18|                évre tekintsünk vissza, mikor még mindenki magának élt,
 66 18|            Majd egy év mulva, gróf ur, mikor a napszámos után a munkát
 67 19|                 Hallottam a tornáczon, mikor orditva mondtad neki, hogy
 68 19|               az az én gondom; hogy te mikor józanodol ki: az a te gondod.
 69 20|                kérdem; mert borzasztó, mikor az emberek mindent elhisznek,
 70 20|         köntösömet átcserélhessem, s a mikor parancsolja, készen leszek
 71 20|              ki, méltóságos asszonyom, mikor az Istennek irgalmát minden
 72 20|                arczczal bocsájtá el.~- Mikor látom megint az én jó barátomat?~-
 73 21|     Széchenyinek jövendöléseiből, - és mikor a jövendölés teljesülni
 74 21|          minden ember politizált, csak mikor velem állt valamelyik szóba,
 75 21|               az egyesületi életben, s mikor számitásommal készen valék,
 76 21|           elgazosodik, haszna nincsen. Mikor katonákká lettünk, kikeresték
 77 21|                és emberiség a békében? Mikor kártyáznak, jók vagyunk -
 78 22|          látták, mig itt voltunk, mint mikor a gyermek késsel vágja a
 79 23|             marok gyüjteléket tartott, mikor a váratlan érkezők meglepték.~-
 80 24|           miért ne kivánhatna mindent, mikor neki pénzre van szüksége?~-
 81 24|         barátom, hallgass figyelemmel. Mikor még szolgáltam, valahányszor
 82 24|                   bizonyosan kaptok.~- Mikor hagyod el e kiméletlen modort?
 83 25|               lennék én hitvány ember, mikor más is meg tudná; de mikor
 84 25|             mikor más is meg tudná; de mikor én magam félnék, hogy ha
 85 25|                féltettebb kincs is, és mikor az forgott veszélyben, akkor
 86 26|           akarnék avatkozni dolgaidba, mikor oktalanságot akarnál cselekedni.~-
 87 26|        szemeiből két köny csordult ki, mikor a kupecz el akart menni.
 88 26|             elvezet.~Habzott a két ló, mikor leszálltak róluk, - közben
 89 27|          körnek vonalai volnának, csak mikor szólnak, akkor nyilatkozik
 90 27|               visszásságra vezet, mint mikor valakinek jobb lába kurtább
 91 28|               irnak hozzájuk verseket. Mikor mi házasodunk, tudjuk, hogy
 92 29|               csapástól megmenekült, s mikor Vámossy a hazaérkezőket
 93 30|          kérdelek mennyit fogsz kérni, mikor házamból kimégysz, tudnom
 94 30|        hangosan ver a kend szobájában, mikor hármat üt, föl fog kend
 95 30|            józan esze volt nővéremnek, mikor nőül ment hozzád, példákból
 96 31|                Kis hugom, megmondd ám, mikor férjhez mégysz, a lakodalomra
 97 31|           Megmondom apád, anyád előtt, mikor aztán megvallod te is azt
 98 31|             Öreg, a nevet legutoljára, mikor én megmondom ki vagyok,
 99 31|                vagy az ajándékra, és a mikor atyád a napokban ráér, az
100 31|              nem engem, apádat láttad, mikor a Tiszaárból kieveztem veled, -
101 31|               nap óta azt is meglátom, mikor az öregnek lánya fejen viszi
102 32|               majd az agglegénységben, mikor igazán senki sem szereti.
103 32|             csapásait, és kimérhettem, mikor érnek a tiszagátig, ha ki
104 32|               és a nád törését hallám, mikor a csónakot nagy erővel a
105 32|       leskelődők nem mertek kiindulni. Mikor a lány közelebb volt a csárdához,
106 33|        mondhatnám: teljesülnie kell.~- Mikor ön azt mondja: kell! én
107 33|              avatkozhatott a beszédbe. Mikor a két katona egymás karjába
108 34|           titkon sirok, kedves öregem, mikor kimégysz, hogy ki ne gunyold
109 35|            nagynak, szépnek, jónak; de mikor a hiuság nem cselekszik,